1.1 Az oktatási-nevelési helyzetek konfliktusainak kutatása
A pedagógusi, gyógypedagógusi és más segítő hivatások a szakmai ismeretek mellett sokféle szociális készséget és kompetenciát is megkívánnak. A segítő hivatásra, gyógypedagógusi, pedagógusi tevékenységre készülő hallgatók felkészültségének, szakmai személyiségüknek egyik fontos eleme a konfliktushelyzetek és az ebből származó feszültségek hatékony kezelésének készsége. Alapvető fontosságú a konfliktushelyzetek helyes észlelése, elemzése, a helyzetnek, szereplőknek, a szereplők szándékainak felmérése, és az elemzéshez illeszkedő konfliktuskezelési stratégia kiválasztása, hatékony kivitelezése. Mind a konfliktushelyzet elemzésében, mind a megfelelő konfliktuskezelési stratégia kiválasztásában, mind az ehhez
164
szükséges hatékony kommunikáció területén tudatos hozzáértés szükséges. E tudatos hozzáértés fejlesztése a szakmai képzés egyik kiemelt feladata.
A személyközi konfliktusok jellemzőinek, természetének kutatása (a helyzetek percepciója, a konfliktusok lefolyása, súlyosbodása vagy megoldódása, az ezeket befolyásoló tényezők) régóta a szociálpszichológia érdeklődési körébe tartozik. A téma megközelítésére, kutatására főként a kérdőíves vizsgálat jellemző, s úgy tűnik, inkább a konfliktuskezelési stratégiákra, mint a konfliktusok észlelésére irányul. Két hazai példát emelünk ki pedagógusok, gyógypedagógus hallgatók vizsgálatáról. Pedagógusok konfliktuskezelési szokásainak vizsgálta történt kérdőív segítségével, amelyben konkrét konfliktushelyzetek kapcsán felkínált megoldási lehetőségek közül kellett választani a vizsgálati személyeknek (Szőke-Milinte, 2004). Gyógypedagógus, szociális munkás, szülésznő és mentőtiszt hallgatók konfliktuskezelési stratégia jellemzőinek felmérése és összehasonlítása történt Thomas-Kilmann-féle Konfliktuskezelési Stratégiák Kérdőív felhasználásával (Billédi, 2012).
A kérdőíves vizsgálatok mellett a konfliktuskezelés jelenségének vizsgálatára további lehetőség a konfliktushelyzetek észlelésének rögzítése. Véleményünk szerint a konfliktushelyzetek észlelésének, a válaszként adott reakcióknak objektív elemzése, eredményei, tanulságai hozzájárulhatnak a konfliktuskezelési készség fejlesztéséhez, s ezáltal a szakmai személyiségfejlesztés sikeresebbé tételéhez.
1.2 A tekintetkövetéses (eye-tracking) technika
A tekintetkövetéses technika hatékony kutatási és egyre szélesebb körben alkalmazott eszköz annak vizsgálatára, milyen figyelmi-letapogatási stratégiákat követünk bizonyos ingerkörnyezetekben, helyzetekben, beleértve az oktatás-nevelés társas kontextusaként releváns helyzetek. Van Gompel és munkatársai könyvének (2007) címét kölcsönvéve, a tekintet mintázatai (sajátos) ablakot nyitnak a személy belső világára, folyamataira, beleértve mind affektív (pl. motivációs és érzelmi), mind pedig kognitív folyamatokat. Jó okunk van ugyanis feltételezni, hogy, általánosságban fogalmazva (magyarul l. Győri, 2012):
(1) a tekintet fókusza hozzávetőlegesen jelzi azt a bemeneti információt, amelyet éppen észlel a személy;
(2) a tekintet fókuszának mozgása (azaz a vizuális letapogatás mintázata) utal arra az előzetes tudásra és tapasztalatra, ami az adott helyzetben mozgósításra kerül;
165
(3) a letapogatási mintázat utal a bemeneti információval kapcsolatos kognitív feldolgozás „mennyiségére”, pl. e feldolgozás esetleges nehézségeire (a hosszabb fixációs idők általában nagyobb kognitív erőfeszítést jeleznek);
(4) utal a bemeneti információval kapcsolatos kognitív belső folyamatok viszonyára, kapcsolatára, például sorrendjére;
(5) és a személy aktuális észlelési preferenciáira.
Rövid pillantást vetve a technológiai alapokra, egyértelmű, hogy a mai tekintetkövetéses rendszerek az elmúlt néhány évtized gyors digitális fejlődésének a termékei, s meglehetősen nagy a szakadék a mai és akár csak a néhány évtizeddel ezelőtti technika között. A ma alkalmazott tekintetkövető rendszerek személyi számítógépekkel, sőt újabban akár mobil eszközökkel integráltan működnek. A leggyakoribb elrendezésben a PC végzi a rendszer vezérlését, az adatrögzítést, s igen sok esetben az adatelemzést is. Ezekkel a rendszerekkel a vizsgálati személy éppen olyan interakciókban lehet, mint egy személyi számítógéppel: a képernyőn kapja a vizuális információt, egérrel, billentyűzettel vagy hasonló eszközzel kontrollálhatja az eszközt, de éppúgy kaphat például auditív információt, akár egy szokásos személyi számítógéptől. A rendszereken infravörös fényforrás található, a vizsgálati személy számára akár rejtetten. Ez meghatározott frekvenciával (tipikusan 50 Hz és 1000 Hz közt) ártalmatlanul gyenge, nem észlelhető infravörös jeleket küld a vizsgálati személy arca felé.
Eközben infravörös kamera készít videóképeket a személy szeméről, s ezzel az infravörös fénynek a szemen keletkező egy vagy több visszaverődéséről. E kép on-line, a méréssel párhuzamos elemzéséből nyeri a rendszer a nyers adatokat (a tekintet fókuszának mindenkori koordinátáit). Ez az alapvető nyers adat a tipikus tekintetkövetéses technikában.
Mára már hatalmas mennyiségű eredmény demonstrálja, hogy a technika számos alapkutatási és alkalmazott területen bizonyult igen hasznosnak, köztük számos, az oktatással összefüggő kutatásban és fejlesztésben is (pl. Conati és Merten, 2009; Krupinski et al., 2006; Slykhuis et al., 2005).
Ugyanakkor, legjobb tudásunk szerint, a konfliktuskutatás, s ezen belül a konfliktusok észlelése mint téma és a tekintetkövetéses technika mint módszer metszetének nincs közvetlen szakirodalmi előzménye: tekintetkövetéses módszerrel még nem vizsgálták a konfliktusok észlelésével összefüggő vizuális letapogatási folyamatokat. Ugyanakkor a mi témánk szempontjából is érdekesek azok az eredmények, amelyek különböző területeken különbséget találtak szakértők és kezdők letapogató szemmozgásai közt. Vonder Embse
166
(1987) disszertációjában például matematikai grafikonok kapcsán használ tekintetkövetéses technikát kezdők és szakértők észlelése közötti különbségek kimutatására azzal a céllal, hogy jobb tananyagot fejlesszenek ki. Law és mtsai. (2004) ugyancsak szakértők és kezdők közötti különbségeket kutatták laparoszkópos műtéti technika kivitelezése közben. Véleményük szerint a szakértő sebészek és kezdők között a helyzet vizuális letapogatásában tapasztalt jelentős eltéréseket fel lehetne használni a képzésben. Noha a célterület távol áll attól, a szerzők célja, módszertana és gondolatmenete analóg itt bemutatott kutatásunkkal.
1.3 Célok
Kutatásunk hosszú távú célja a konfliktushelyzetek észlelésére jellemző sajátos vizuális letapogatási mintázatok objektív eszközökkel (tekintetkövetéses technikával) történő megragadása és azonosítása, illetve a konfliktushelyzetek észlelésének és a helyzetre adott válaszok (konfliktuskezelési stratégiák) összefüggéseinek feltárása. Így választ keresünk egyrészt arra, van-e összefüggés az észlelésben megmutatkozó fókuszok és a választott konfliktuskezelési stratégia között. Másik kutatási alapkérdésünk az, vajon a letapogatási mintázatok időnkénti vizsgálatával monitorozható-e – s esetleg más eszközökhöz viszonyítva pontosabban monitorozható-e – az a folyamat, ahogyan a pályára való felkészítés során a szakember ideális esetben megtanulja a konfliktus észlelésének és értelmezésének egy professzionálisabb, a laikusnál hatékonyabb módját. Feltevésünk szerint ezen információk a későbbiekben felhasználhatók e készség fejlesztésének nyomon követéséhez is.
Jelen cikk a fenti cél felé mutató első kutatási lépésről, a konfliktus-észlelés tekintetkövetéses technikával történő vizsgálatára irányuló módszertani „pilot” tanulmányunkról számol be.
Célunk itt még nem a hosszú távú kutatási kérdések megválaszolása volt, hanem annak első, exploratív feltárása, a módszer alkalmas-e e kérdések szisztematikus vizsgálatára. Így a
„pilot” kutatás közvetlen célja a helyzet, a szereplők jellemzőinek és a percepcióban megragadható figyelem összefüggésének vizsgálata. A helyzet jellemzője (semleges, súlyosbodó konfliktus, megoldódó konfliktus), illetve az észlelő kognitív perspektívája (külső szemlélő vagy belehelyezkedő) különbségei tetten érhetők-e a letapogatás jellemzőiben.