A 21. század elején bekövetkezett ’digitális boom’ megváltoztatta a médiához való viszonyunkat. A folyamatosan megjelenő - újabb és újabb – azaz az új média eszközök gyors megjelenései mellett, a médiaszövegek sokasága és minősége is sok esetben megváltozott.
Elsősorban az iskolákban tanító tanároknak lenne a feladata – és egyben a legnagyobb kihívása, a társadalom egészére nézve is – hogy a diákokat - a most felnövekvő nemzedéket, akiket a digitális média vesz körül – az ’értékes’ médiafogyasztási szokásokra nevelje, és a felhívja a figyelmet a média túlzott használatának következményeire és a veszélyes tartalmak elkerülésére. Az iskoláktól, egyben a tanároktól is túlságosan sokat várnak el a szülők, az
194
állami szervek, a diákok, a társadalom egésze, ezt a problémát viszont közösen, összehangoltan kell, az élet minden színterén végezni. Segítő megoldás lenne, a médiaoktatás kötelezővé tétele és a meglévő óra számának emelése is. A magas fokú médiaműveltség és a digitális írástudás elengedhetetlen eleme kell, hogy legyen korunk fiatalságának. Az új médiáktól ne tiltsuk el a diákokat, inkább tereljük az igényes és értékadó tartalmak, médiaszövegek felé és fejlesszük a médiaműveltségüket.
Tölgyesi János szerint, a tudás megtermelésének, tárolásának, szétosztásának globális médiumaként felfogott interneten az információs társadalomra vonatkozó elképzelések
„élethosszig tartó tanulás" aspektusa is új elemekkel bővül. Az internet, mint oktatási színtér ugyancsak újabb és újabb lehetőségeket vet fel (Tölgyesi, 1998).
A digitális írástudás, műveltség, kultúra nem szinonim fogalmak. A digitális műveltség része a digitális írástudás, amely sokféle írástudásból tevődik össze:
Képi-vizuális írástudás televízión és rádión keresztül egészen a világhálóig és a digitális video projektekig a legtöbb diák birtokol egy nagyfokú média tudást és tapasztalatot mielőtt még belépne a tanterembe.
Gyakran hiányzik azonban a média és a társadalom közötti kapcsolat szélesebb rendszerének az ismerete (Croteau, Hoynes, 2003).
A napjaink információs környezetét nagymértékben alakítja, hogy az információ áruvá válása mellett a kommunikációs formák és csatornák sokasága, amely egyre jobban terjed globális digitális médiavilágunkban. Ebben a környezetben fontos, hogy milyen tudatossággal nézzük a különböző médiumokat, elsődlegesen az internet adta digitális tartalmakat. Felmerül a kérdés, hogy csak szemlélői, passzív befogadói vagyunk-e az üzeneteknek, vagy kritikusan viszonyulunk-e hozzájuk. Nagy jelentősége van a médiaműveltség széles körű elterjesztésének, oktatásának, azért is mert az új technológiák megnőtt szerepével összefüggésben jelent meg a digitális írástudás és a multimodális műveltség fogalma (Koltay, 2009).
195
A mai technológia által meghatározott világban megjelenő „új műveltség”, mit jelent tanult/művelt embernek lenni a 21. században. (Adams, Hamm, 2000)
Az Európa Parlament Oktatási Bizottsága 2006-ban egy dokumentumban az alábbiak szerint határozta meg a médiaműveltség fogalmát: „A médiaműveltség olyan készségek, ismeretek és értelmezési képességek összességét jelenti, melyek segítségével a fogyasztók hatékonyan tudják használni a médiát. A médiaműveltség hatékony használatán a következőt értjük: a médiatartalmak tudatos választása, a médiatartalmak és szolgáltatások jellegének megértése, képesség az új kommunikációs technológiák által nyújtott lehetőségek teljes körének használatára” (EP, 2006). Az EU több dokumentumot adott ki a témával kapcsolatban: Az EU Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, az Európa Tanácsnak, az európai gazdasági és szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának a digitális környezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítéséről (2007. 12. 30.); Az Európai Unió Tanácsa következtetései: A digitális környezethez igazodó médiaműveltségről (2008. 05. 22.); A Régiók Bizottságának Véleménye az Európa Bizottság által 2007. december 20-án kiadott Közleményről (2008. 10. 09.); az Európai Parlament jelentése A médiaműveltségről a digitális világban (2008.12.16.).
A médiaműveltség fogalmát a 60-as években kezdték használni. Szinte azonnal megtörténik az iskolaüggyel való összekapcsolása. Az UNESCO egy 1964-es határozata arról beszél, hogy az iskola kínálatát bővíteni szükséges a médianevelés bevezetésével. 1976-ban szakértői bizottság alakul, melynek célja a médianevelés bevezetése és elterjesztése – ekkor fogalmazódik meg a ma is érvényes cél: a kritikus médiahasználatra való nevelés. 1982-ben a Médianevelés című konferencián Németországban 19 ország írta alá azt a nyilatkozatot, amely mindezt a kormányzati szándékok szintjére emeli. A szakértői anyagok nyomán kialakul az a hivatkozási bázis, amelyet Sirkka Minkkinen, Len Mastermann, David Buckingham, Cary Bazalgette és mások munkái képeznek (Szíjártó, 2010).
A médiaműveltség, azoknak az ismereteknek és készségeknek az összessége, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megértsük, milyen médiumokban és formákban jelenhetnek meg az adatok, az információk és a tudás, hogyan keletkeznek ezek, hogyan tárolhatók, hogyan továbbíthatók, és hogyan prezentálhatók (Varga, 2008). A médiaműveltség annak képessége, hogy a kommunikáció különböző formáihoz hozzáférjünk, ezeket a formákat elemezni, értékelni és előállítani tudjuk (Key facts, 2003).
196
Információsan műveltnek azt tekinthetjük, aki felismeri, mikor van szüksége információra;
aki megtanulta, hogyan kell tanulni; továbbá ismeri, miként szerveződik az információ, hogyan található meg, és hogyan használható fel a tanulásban (ALA, 1989).
Az információs műveltség:
Az információs-kommunikációs technológiák (IKT) hatékony használatát információk visszakeresésére és terjesztésére.
Az információforrások megtalálásának és használatának kompetenciáit.
Az információszükséglet felismerésének, az információ megtalálásának, értékelésének és felhasználásának folyamatát, amelynek során a felhasználás célja az ismeretek megszerzése vagy kibővítése (Koltay, 2010).
A médiaműveltség öt alapelve:
A média üzenetei konstruált üzenetek.
Az üzenetek a valóság olyan reprezentációi, amelyekbe értékek és nézőpontok épülnek be.
A média minden formája egyedi szabályok alapján jön létre.
Az egyének személyes tapasztalataik alapján értelmezik és hozzák létre az üzeneteket.
A médiát a gazdasági és politikai kontextusban megjelenő profit mozgatja (Thoman, 2003).