Vét a szabatosság ellen, aki a gondolatmenetnek valamelyik fontos tagját a tollában felejti, pl. : «Hogy a spártai nép erköl
csei meg ne romoljanak, Lykurgos vaspénzt veretett». Kihagyta az író a gondolat összekötő láncszemét: a vaspénz lehetet
lenné tette a vagyonszerzést s így a kapzsiság sem fejlődhetett ki a népben.
Hiba a szabatosság ellen minden lazaság is a mondatszerkesz
tésben és mondatkapcsolásban, tévesztés, pl. :
Petőfi Csapó Etelkát szerette, de ő korán meghalt.
Különösen gyakori az
alany-Petőfi Csapó Etelkát szerette, de eszményképe korán meghalt.
Hiba az is, ha az író szükségtelenül változtatja az alanyt s ezzel megbontja a mondat egységét.
E törzsek közös hibája az, hogy nem külső ellenség ellen fordítják erejüket, hanem örökös pártvillon
gások emésztik föl ezt.
E törzsek közös hibája az, hogy nem külső ellenség ellen fordítják erejüket, hanem pártvillongásokban fecsérlik el.
Kerülni kell a képzavart is. Ez úgy keletkezik, hogy az író össze nem illő képeket kapcsol egymáshoz, pl. :
«Az idő vasfoga, mely már annyi könnyet felszárított, erre a sebre is tud majd gyógyírt csepegtetni.» «Én pendítettem meg tavaly azt a szikrát, amely az idén oly hatalmas folyammá áradt, hogy terebélyes árnyé
kában már eddig is sokan sütkéreznek.»
4. A rövidség.
Erről sohasem volna szabad megfeledkeznünk. Általában íróink és szónokaink tanulhatnának az angoloktól, kik szóval is, írásban is, a legnagyobb rövidségre törekszenek.
Kereskedelmi levelezésük mintája a szabatos és velős stílusnak. Legfontosabb politikai kijelentéseik is akárhányszor nem hosszabbak 10— 15 sornál.Teljesen igaz Jean Paul német író szava, hogy a rövidség maga az elmésség. Tudták ezt már a régiek, kik közt a spártaiak (lakonia- beliek) híresek voltakepigrammszerűenkiélezett beszédmódjukról, a lakonizmusról. A szállóigék és közmondások nagyrészt rövidségük
nek köszönhetik elterjedtségüket. Julius Caesar sokszor idézett mondása : Veni, vidi, vici (jöttem, láttam, győztem) bizonyára fennmarad az idők végéig.
Első föltétele a rövidségnek, hogy csak azt vessük papirosra, ami okvetlen szükséges, nélkülözhetetlen. Mennél kevesebb szóval tudjuk kifejezni mondanivalónkat, annál jobb:
A rövidséget a kifejezésben és mondatban kell keresnünk.
A kifejezés rövidsége^ hasznára van az előadás egyszerűségé
nek és sokszor magyarosságának is. Két egy értékű kifejezés közül a rövidebb az ajánlatosabb.
befejezést nyer — tefejeződik,
benyomást gyakorol — benyomást tesz, elintézést nyert — elintézték,
érdekében fekszik — érdeke,
eredményre nem vezet — eredménytelen, feltűnést kelt — feltűnik,
hagy csinálni — csináltat, határozatot hoz -— azt határozza, ismeretséget köt — megismerkedik, ítéletet hoz — ítél,
javaslatba hoz — javasol, kifejezést ad — kifejez,
következtetést von vmire — következtet vmit, lendületet vesz — nekilendül,
levonásba hoz — levon, „
magyarázatát adja — megmagyarázza, meggyőződést szerez — meggyőződik,
nehézséggel van összekötve — nehézséggel jár,
távol attól, hogy megnyugodott voina . . . — nem hogy megnyugo
dott volna.
tekintetét odairányozta — odapillantott, teljesedésbe megy — teljesül.
Gyakori vétség a rövidség ellen a szószaporítás, pl. : «Mátyás a törökök készületeiről, mozgalmairól kedvetlen és aggasztó tudó
sításokat von.»
Kiváltkép a mondatok szerkesztésében nyilvánulhat a rövid
ség. Kívánatos, hogy az író, a kifejezések megválogatásában is, a mondatalkotásban is rövidségre törekedjék, már amennyire tárgyának természete megengedi. Ügy áll a dolog, hogy a rövid mondatnak is, a hosszúnak is megvan a maga jó és rossz oldala.
A rövid mondatot könnyebb megérteni, világosabb és elevenebb ; a hosszú több teret enged a gondolat kifejtésének és az előadás hangzatosságát is jobban elősegíti. Viszont az is igaz, hogy a hosszú mondatok fárasztók, nem is természetesek és könnyen okoznak nehézséget, sőt homályt is. Ha meg nagyon is aprózzuk mondanivalónkat, hogy előadásunk szaggatottá, nyugtalanná és modorossá válik.
Lássunk példát mindegyikre.
A hű barát ő, aki nem csal meg bennünket. A makulátlan, aki mellett jobbak leszünk. A gyöngéd. A tiszta. A nagy költőember.
Az elemző stílusnak ez a túlhajtása nagyon is mesterkélt, affektált. De kétségtelen, hogy az apró mondatok, módjával hasz
nálva, könnyeddé, kellemessé teszik az előadást. Ha k e ll: hatha
tóssá és erőteljessé is, pl. :
A türelemé az erő s a győzelem. A türelmetlenség kimerül magában, mire tettre kerülne a sor. Férfiakat kérünk, nem lármát. Eszméket, nem jel
szavakat. Példát, nem szóbeli buzdítást. Lelkesedést, nem türelmetlen
séget, áldozatot, nem szóvirágokat.
Nézzük most az ellenkezőjét : a terjedelmes mondatot. Sok
szor éppen a rövidség keresése ragadja az írót hosszú mondatok alkotására, amennyiben mondanivalóját túlságosan összetömöríti.
A következő mondatnak :
A hegyoldalon gyümölcsös kertek közt 700 méter magasságban rendetlen összevisszaságban épült Oroszlánkő-Várai ja mellett emelkednek a község délnyugoti oldalán állott vár romjai —
az a hibája, hogy sok jelző és határozó van benne összezsúfolva.
A bonyolultabb mondatszerkesztés, különösen a körmondat, nagy óvatosságot kíván az írótól. A körmondatos (periodikus) stílus könnyen fárasztóvá lesz : kíváncsiságunk folytonos föl
ébresztése az előszakkal és kielégítése az utószakkal egyhangúsá
got okoz s figyelmünket erős próbára teszi. Legszívesebben szóno
kaink éltek vele. Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Eötvös József, Kossuth Lajos — sok szép körmondattal gazdagí
totta irodalmunkat, de épen náluk láthatjuk leginkább ennek a stílusnak hátrányait is. Kétségtelen, hogy az ünnepélyes tárgy és vele együtt az ünnepélyes hangulat inkább megtűri, olykor meg is kívánja a lassú menetű, hosszabbmondatokat, mivel ezek súlyosabbá teszik a beszédet, a hallgató figyelmét egyenleteseb
ben foglalkoztatják és a gondolatok körülményesebb kifejtésére alkalmasabbak. Ma is leginkább szónokaink élnek a körmondatos szerkezettel, de a jelesebbek számot vetnek a magyar nyelv ter
mészetével és az ennek jobban megfelelő rövidesebb mondatszer
kezetet sem mellőzik. Megállapodhatunk abban, hogy legokosabb a bölcs középutat követni: az egyszerű és összetett, rövid és hosszú mondatokkal okszerűen kell bánni, őket tárgyunk és han
gulatunk szerint váltakozva kell használni.
5. Az egyszerűség.