A Bhagavad-gŒtƒ tartalm§nak
22. VERS vaAs$aAMis$a jaINAARina yaTaA ivah"Aya
navaAina gA{õ"Aita nar"Ae'par"AiNA / taTaA zAr"Ir"AiNA ivah"Aya
jaINAAR-nyanyaAina s$aMyaAita navaAina de"h"I //22//
vƒsƒ„si jŒr†ƒni yathƒ vihƒya navƒni g‚h†ƒti naro 'parƒ†i tathƒ arŒrƒ†i vihƒya jŒr†ƒny
anyƒni sa„yƒti navƒni dehŒ
vƒsƒ„si Ä ruh§kat;jŒr†ƒni Ä r¦gieket ¦s elnyÉtteket;yathƒÄ ahogyan;
vihƒyaÄ levetve;navƒniÄ Íj ruh§kat;g‚h†ƒtiÄ felvesz;nara‹Ä egy em-ber;aparƒ†iÄ m§sokat;tathƒÄ ugyanÍgy;arŒrƒ†iÄ testeket;vihƒyaÄ levetve;jŒr†ƒniÄ ¢reg ¦s hasznavehetetlen;anyƒniÄ k¤l¢nb¢zÆ; sa„yƒ-tiÄ val©ban elfogadja;navƒniÄ Íj ¢lt¢z¦keket;dehŒÄ a megtestes¤lt.
Ahogy az ember leveti elnyÉtt ruh§it, s Íjakat ¢lt mag§ra, Így v§lik meg a l¦lek is az ¢reg ¦s hasznavehetetlen testektÆl, hogy Íjakat fogadjon el hely¤kbe.
MAGYAR·ZAT: Az atomnyi egy¦ni l¦lek test¦nek cser¦je elfogadott t¦ny. M¦g a modern tud©sok is Ä akik nem hisznek a l¦lek l¦t¦ben, §m nem k¦pesek magyar§zatot adni a sz¨vbÆl sz§rmaz© energia eredet¦re Ä k¦nytelenek elismerni, hogy a test sz¤net n¦lk¤l v§ltozik, s ez a gyermek-kort©l a serd¤lÆkoron §t a felnÆttkorig ¦s az ¢regkorig folyamatosan ¦sz-lelhetÆ. Az ¢regs¦g ut§n a test egy m§sikra v§ltozik. Ezt egy kor§bbi vers (2.13) m§r elmagyar§zta.
Az atomnyi egy¦ni l¦lek m§sik testbe ker¤l¦s¦t a FelsÆl¦lek kegye teszi lehetÆv¦. Eleget tesz a par§nyi l¦lek k¨v§ns§gainak, mint ahogyan az ember bar§tja v§gyait teljes¨ti. A V¦d§k Ä p¦ld§ul aMu†ˆaka-upani‰ad
¦s a÷vetƒvatara-upani‰adÄ a lelket ¦s a FelsÆlelket k¦t mad§r-bar§thoz hasonl¨tj§k, akik ugyanazon a f§n ¤lnek. Az egyik mad§r (az egy¦ni, atom nagys§gÍ l¦lek) a fa gy¤m¢lcseit csipegeti, mik¢zben a m§sik (K‚‰†a) csup§n figyeli bar§tj§t. A k¦t mad§r k¢z¢tt minÆs¦g tekintet¦ben nincs k¤l¢nbs¦g, §m az egyiket elbÉv¢li az anyagi fa gy¤m¢lcse, m¨g a m§sik csup§n szemtanÍja bar§tja tetteinek. A tanÍ-mad§r K‚‰†a, a csipegetÆ
pedig Arjuna. Bar§tok, de az egyik k¢z¤l¤k mester, a m§sik pedig szolga.
Az atomnyi l¦lek v§ndorl§s§t egyik f§r©l a m§sikra, azaz egyik testbÆl a m§sikba az okozza, hogy megfeledkezik e kapcsolatr©l. AjŒva-l¦lek ere-j¦t megfesz¨tve k¤zd az anyagi test f§j§n, §m amint elfogadja a m§sik madarat legfelsÆbb lelki tan¨t©mester¦nek Ä ahogyan azt Arjuna tette, amikor ¢nk¦nt megh©dolt K‚‰†a elÆtt, hogy tanulhasson TÆle Ä, az al§ren-delt mad§rnak t¢bb¦ nem kell keseregnie semmi miatt. Ezt a Mu†ˆaka-upani‰ad(3.1.2) ¦s a÷vetƒvatara-upani‰ad(4.7) egyar§nt megerÆs¨ti:
samƒne v‚k‰e puru‰o nimagno 'nŒayƒ ocati muhyamƒna‹
ju‰‡a„ yadƒ payaty anyam Œam asya mahimƒnam iti vŒta-oka‹
ÀNoha a k¦t mad§r ugyanazon a f§n ¤l, a csipegetÆ, aki megpr©b§lja
¦lvezni a fa gy¤m¢lcseit, aggodalommal ¦s b§nattal teli. Ha azonban ez a szenvedÆ mad§r valahogyan bar§tja, az Ýr fel¦ ford¨tja az arc§t, s fel-ismeri dicsÆs¦g¦t, azonnal megszabadul minden aggodalomt©l." Arjuna
¢r¢k bar§tja, K‚‰†a fel¦ ford¨totta arc§t, s most TÆle tanulja a Bhagavad-gŒtƒt.K‚‰†§t hallgatva meg¦rtheti az Ýr legfelsÆbb dicsÆs¦g¦t, ¦s megsza-badulhat minden b§nat§t©l.
Az Ýr itt azt tan§csolja Arjun§nak, hogy ne keseregjen ¢reg nagyatyja
¦s tan¨t©ja testcser¦je miatt. Ink§bb ¢r¤lj¢n, hogy igazs§gos harcban ¢li meg test¤ket, s ¨gy azonnal megtisztulhatnak a k¤l¢nf¦le testi cseleke-detek valamennyi visszahat§s§t©l. Aki ¦let¦t §ldozza az §ldozati olt§ron, vagyis az igaz csat§ban, az azonnal megtisztul a testi visszahat§sokt©l, s egy magasabb rendÉ l¦tbe emelkedik. Arjun§nak teh§t semmi oka sem volt a keserg¦sre.
23. VERS
naEnaM iC$nd"inta zAñAiNA naEnaM d"h"ita paAvak(: / na caEnaM flaed"yantyaApaAe na zAAeSayaita maAç&ta: //23//
naina„ chindanti astrƒ†i naina„ dahati pƒvaka‹
na caina„ kledayanty ƒpo na o‰ayati mƒruta‹
na Ä sohasem; enam Ä ezt a lelket; chindanti Ä darabokra v§gj§k;
astrƒ†iÄ fegyverek;naÄ sohasem;enamÄ ezt a lelket; dahatiÄ
meg-¦geti;pƒvaka‹Ä tÉz;naÄ sohasem; caÄ szint¦n;enamÄ ezt a lelket;
kledayantiÄ nedves¨ti;ƒpa‹ Ä v¨z;naÄ sohasem;o‰ayatiÄ felsz§r¨tja;
mƒruta‹Ä sz¦l.
A lelket semmilyen fegyver nem k¦pes feldarabolni. TÉz nem ¦getheti, v¨z nem nedves¨theti, ¦s sz¦l sem sz§r¨thatja.
MAGYAR·ZAT: A lelket egyetlen fegyver Ä sem kard, sem tÉzfegyver, sem esÆfegyver, sem sz¦lfegyver stb. Ä nem puszt¨thatja el. L§thatjuk, hogy a modern tÉzfegyverek mellett valaha sz§mtalan m§s, f¢ldbÆl, v¨z-bÆl, levegÆv¨z-bÆl, ¦terbÆl ¦s egy¦b anyagokb©l k¦sz¤lt fegyver l¦tezett. M¦g napjaink nukle§ris fegyverei is tÉzfegyvereknek sz§m¨tanak, §m hajdan§-ban sok m§s fegyver is volt, melyeket k¤l¢nf¦le anyagi elemekbÆl k¦sz¨tet-tek. A tÉzfegyvereket a v¨zfegyverekkel h§r¨tott§k el, amelyek a modern tudom§ny sz§m§ra ismeretlenek. Manaps§g a tud©sok a sz¦lfegyverekrÆl sem tudnak. Azonban b§rmit is tal§ljon fel a tudom§ny, a lelket soha nem lehet feldarabolni, ¦s megsemmis¨teni sem tudja semmilyen fegyver.
AmƒyƒvƒdŒknem tudnak magyar§zatot adni arra, hogyan j¢tt l¦tre az egy¦ni l¦lek puszt§n a tudatlans§g miatt, ¦s ennek k¢vetkezt¦ben ho-gyan bor¨totta be az illÍzi©keltÆ energia. Az sem t¢rt¦nhetett meg so-ha, hogy az egy¦ni lelket kiv§gj§k az eredeti LegfelsÆbb L¦lekbÆl, hiszen az egy¦ni lelkek a LegfelsÆbb L¦lektÆl ¢r¢kk¦ k¤l¢n§ll© r¦szek. ²r¢kk¦
(sanƒtana) atomnyi egy¦ni lelkek, ez¦rt nagyon k¢nnyen az illÍzi©keltÆ energia hat§sa al§ ker¤lnek, t§vol a LegfelsÆbb Ýrt©l, ahogyan a l§ngok-b©l kipattan© szikr§k is kialszanak, noha minÆs¦gileg nem k¤l¢nb¢znek a tÉztÆl. AVarƒha-purƒ†aaz ¦lÆl¦nyekrÆl mint a LegfelsÆbb k¤l¢n§ll©
szerves r¦szeirÆl besz¦l. ABhagavad-gŒtƒszerint szint¦n ez az ¢r¢k jel-lemzÆj¤k. ¸gy teh§t az ¦lÆl¦ny m¦g azut§n is k¤l¢n§ll© entit§s marad, hogy megszabadult az illÍzi©t©l, ahogyan azt az Ýr Arjun§nak §tadott tan¨t§saib©l megtudhatjuk. Arjuna a K‚‰†§t©l kapott tud§s k¢vetkezt¦-ben felszabadult, §m sohasem v§lt eggy¦ Vele.
24. VERS
@cCe$âAe'yamad"A÷Ae'yamaflaeâAe'zAAeSya Wva ca / inatya: s$avaRgAta: sTaANAur"calaAe'yaM s$anaAtana: //24//
acchedyo 'yam adƒhyo 'yam akledyo 'o‰ya eva ca nitya‹ sarva-gata‹ sthƒ†ur acalo 'ya„ sanƒtana‹
acchedya‹ Ä t¢rhetetlen; ayam Ä ez a l¦lek; adƒhya‹ Ä ¦ghetetlen;
ayamÄ ez a l¦lek;akledya‹Ä feloldhatatlan;ao‰ya‹Ä nem lehet felsz§-r¨tani;evaÄ bizony;caÄ ¦s;nitya‹Ä ¢r¢kk¦val©;sarva-gata‹Ä mindent
§that©;sthƒ†u‹Ä §lland©;acala‹Ä megingathatatlan;ayamÄ ez a l¦lek;
sanƒtana‹Ä ¢r¢kk¦ ugyanaz.
Az egy¦ni l¦lek t¢rhetetlen, feloldhatatlan, ¦s sem meg¦getni, sem fel-sz§r¨tani nem lehet. ²r¢kk¦val©, mindenhol jelen van, v§ltozatlan, ren-d¨thetetlen ¦s ¢r¢kk¦ ugyanaz.
MAGYAR·ZAT: A par§nyi l¦lek e tulajdons§gai mind hat§rozottan bi-zony¨tj§k, hogy az egy¦ni l¦lek ¢r¢kk¦ a lelki eg¦sz atomnyi r¦szecs-k¦je, s az is marad mindig, v§ltozatlanul. A monizmus elm¦let¦t ebben az esetben nagyon neh¦z lenne alkalmazni, mert az egy¦ni l¦lek sohasem v§lik homog¦n egys¦gg¦ a lelki eg¦sszel. Miut§n megszabadul az anyagi szennyezÆd¦stÆl, az atomnyi l¦lek Ä ha arra v§gyik Ä az Istens¦g Leg-felsÆbb Szem¦lyis¦g¦nek ragyog© sug§rz§s§ba ker¤lhet mint l¦lekszikra, a b¢lcs lelkek azonban a lelki bolyg©kra mennek, hogy ott az Istens¦g Szem¦lyis¦ge t§rsas§g§t ¦lvezz¦k.
Asarva-gata‹(Àmindent §that©") sz© fontos, hiszen semmi k¦ts¦g nem f¦rhet hozz§, hogy az ¦lÆl¦nyek mindenhol jelen vannak Isten teremt¦s¦-ben. Ott vannak a sz§razf¢ld¢n, a v¨zben, a levegÆben, a f¢ld m¦ly¦n, sÆt a tÉzben is. Az az elk¦pzel¦s, hogy a tÉzben az ¦lÆl¦ny elpusztul, elfogad-hatatlan, hiszen ebbÆl a versbÆl f¦lre¦rthetetlen¤l kider¤l, hogy a lelket a tÉz nem ¦getheti meg. ¶ppen ez¦rt m¦g a Napon is k¦ts¦gtelen¤l ¦lnek
¦lÆl¦nyek, az ottani ¦lethez alkalmazkod© testben. Ha a Nap egy lakatlan bolyg© volna, asarva-gataÄ Àmindenhol ¦lÆ" Ä sz© ¦rtelmetlenn¦ v§lna.
25. VERS
@vya·(Ae'yamaicantyaAe'yamaivak(AyaAeR'yamaucyatae / tasmaAde"vaM ivaid"tvaEnaM naAnauzAAeicataumahR"is$a //25//
avyakto 'yam acintyo 'yam avikƒryo 'yam ucyate tasmƒd eva„ viditvaina„ nƒnuocitum arhasi
avyakta‹ Ä l§thatatlan; ayam Ä ez a l¦lek; acintya‹ Ä felfoghatatlan;
ayamÄ ez a l¦lek;avikƒrya‹Ä v§ltozatlan;ayamÄ ez a l¦lek;ucyateÄ Így mondj§k;tasmƒtÄ ez¦rt;evamÄ ilyennek;viditvƒÄ ismerv¦n;enamÄ ezt a lelket;naÄ nem;anuocitumÄ siratni;arhasiÄ ¦rdemes.
Ýgy mondj§k, hogy a l¦lek l§thatatlan, felfoghatatlan ¦s v§ltozhatatlan.
Ezt tudv§n nem szabad b§nk©dnod a test miatt.
MAGYAR·ZAT: Ahogyan kor§bban m§r elmondtuk, a l¦lek anyagi sz§-m¨t§saink alapj§n olyan par§nyi, hogy m¦g a legfinomabb mikroszk©ppal sem lehet kimutatni, ez¦rt h§t l§thatatlan. A l¦lek l¦tez¦s¦t senki sem
k¦pes tapasztalati Íton bizony¨tani. Aruti,a v¦dikus b¢lcselet bizony¨-t¦k§ra kell hallgatnunk. Ezt az igazs§got el kell fogadnunk, mert a l¦lek l¦t¦rÆl Ä noha ¦rz¦kelhetÆ t¦ny Ä semmilyen m§s forr§sb©l nem szerez-het¤nk tudom§st. Sz§mtalan olyan dolog van, amit puszt§n egy felsÆbb, hiteles tekint¦lyre t§maszkodva kell elfogadnunk. Senki sem tagadhatja apja l¦tez¦s¦t, ha arr©l anyja biztos¨tja. Egyed¤l any§nk szavainak hihe-t¤nk, ha ap§nk kil¦t¦re vagyunk k¨v§ncsiak Ä nincs m§s m©dja, hogy tudo-m§st szerezz¤nk r©la. Ehhez hasonl©an a l¦lek l¦tez¦s¦rÆl sem tehet¤nk szert tud§sra m§s Íton, csakis a V¦d§k tanulm§nyoz§s§val. A l¦lek teh§t az emberi tapasztalat sz§m§ra felfoghatatlan. A l¦lek maga a tudat, ¦s tudatos Ä ezt szint¦n a V¦d§k jelentik ki, s nek¤nk el kell fogadnunk. A testtel ellent¦tben a l¦lek nem v§ltozik. ²r¢kk¦ v§ltozatlan, s ¨gy ¢r¢kk¦
par§nyi marad a hat§rtalan LegfelsÆbb L¦lekhez k¦pest. A LegfelsÆbb L¦lek hat§rtalan, az atomnyi l¦lek pedig v¦gtelen¤l par§nyi. ¶ppen ez¦rt a v¦gtelen¤l par§nyi l¦lek Ä mivel v§ltozatlan Ä sohasem v§lik egyenlÆv¦ a hat§rtalan l¦lekkel, az Istens¦g LegfelsÆbb Szem¦lyis¦g¦vel. Ezt a n¦zetet a V¦d§k t¢bb form§ban ism¦tlik el, hogy megerÆs¨ts¦k a l¦lek fogalm§nak biztos meghat§roz§s§t. Az ism¦tl¦sre sz¤ks¦g van ahhoz, hogy alaposan
¦s helyesen ¦rts¤k meg ezt a t¦m§t.
26. VERS
@Ta caEnaM inatyajaAtaM inatyaM vaA manyas$ae ma{tama, / taTaAipa tvaM mah"AbaAh"Ae naEnaM zAAeicataumahR"is$a //26//
atha caina„ nitya-jƒta„ nitya„ vƒ manyase m‚tam tathƒpi tva„ mahƒ-bƒho naina„ ocitum arhasi
athaÄ ha azonban;caÄ szint¦n;enamÄ ezt a lelket;nitya-jƒtamÄ mindig megsz¤letÆnek;nityamÄ mindig;vƒÄ vagy;manyaseÄ hiszed;m‚tamÄ meghal©nak;tathƒ apiÄ m¦gis;tvam Ä te; mahƒ-bƒhoÄ ©, erÆs karÍ;
naÄ soha;enamÄ a lelket; ocitumÄ siratni;arhasiÄ ¦rdemes.
M¦g ha azt hiszed is, hogy a l¦lek [vagy az ¦let jele] sz¤ntelen¤l meg-sz¤letik ¦s ¢r¢kk¦ meghal, akkor sincs okod a b§nk©d§sra, ©, erÆs karÍ!
MAGYAR·ZAT: A filoz©fusoknak mindig is l¦tezett egy olyan r¦tege, mely a buddhist§khoz hasonl©an nem hisz abban, hogy a testen tÍl a l¦lek k¤l¢n§ll©an l¦tezik. L§thatjuk, hogy ilyen filoz©fusok m§r akkor is voltak, amikor az Ýr K‚‰†a elbesz¦lte aBhagavad-gŒtƒt. Lokƒyatik§knak¦s vai-bhƒ‰ik§knaknevezt¦k Æket. N¦zeteik szerint az ¦letjelens¦gek akkor nyil-v§nulnak meg, amikor az anyag kombin§ci©ja egy bizonyos ¦retts¦gi fokot
el¦r. Napjaink materialista tud©sai ¦s filoz©fusai hasonl©k¦ppen gondol-kodnak. Szerint¤k a test az anyagi elemek kombin§ci©ja, s a fizikai ¦s k¦miai elemek k¢lcs¢nhat§sa k¢vetkezt¦ben egy adott szinten megnyil-v§nulnak az ¦letjelens¦gek. Az antropol©gia tudom§nya erre a filoz©fi§-ra ¦p¤l. Manaps§g sz§mtalan §lvall§s Ä melyek egyre divatosabb§ v§lnak Amerik§ban Ä vallja ezt a n¦zetet, a nihilista, minden odaad§st mellÆzÆ buddhista vall§sfelekezetekkel egy¤tt.
Arjun§nak m¦g akkor sem lenne oka a bÍslakod§sra, ha avaibhƒ‰ika filoz©fi§nak megfelelÆen nem hinne a l¦lek l¦tez¦s¦ben. Senki sem kese-reg egy halom k¦miai anyag elveszt¦s¦n, ¦s senki sem hagyja abba emiatt elƨrt k¢teless¦ge v¦gz¦s¦t. A modern tudom§nyban ¦s a tudom§nyos hadvisel¦sben sok-sok tonna vegyszer v¦sz k§rba az ellens¦g legyÆz¦se
¦rdek¦ben. Avaibhƒ‰ikafiloz©fia szerint az Ígynevezett l¦lek vagyƒtmƒ megsemmis¤l a test hal§l§val. ¸gy teh§t ak§r elfogadja Arjuna a v¦dikus k¢vetkeztet¦st, miszerint l¦tezik egy atomnyi l¦lek, ak§r nem hisz a l¦lek l¦tez¦s¦ben, egyik esetben sincs oka szomorÍs§gra. A fenti elm¦let szerint semmi ¦rtelme a hal§l felett keseregni, hiszen sz§mtalan ¦lÆl¦ny keletke-zik az anyagb©l ¦s hal meg minden pillanatban. Ha a l¦lek nem sz¤letik Íjj§, akkor Arjun§nak nincs mi¦rt f¦lnie a bÉn¢s visszahat§sokt©l, melyek nagyatyja ¦s tan§ra meggyilkol§s§b©l sz§rmazn§nak. K‚‰†a term¦szete-sen nem fogadta el a v¦dikus b¢lcseletet figyelmen k¨v¤l hagy©
vaibhƒ-‰ik§kfiloz©fi§j§t, ez¦rt gÍnyosanmahƒ-bƒhunak,erÆs karÍnak sz©l¨tja Arjun§t, akik‰atriyavolt, a v¦dikus kultÍra r¦szese, ¨gy illÆ lett volna betartania a v¦dikus elveket.
27. VERS
jaAtasya ih" ‹auvaAe ma{tyau‹auRvaM janma ma{tasya ca / tasmaAd"pair"h"AyaeR'TaeR na tvaM zAAeicataumahR"is$a //27//
jƒtasya hi dhruvo m‚tyur dhruva„ janma m‚tasya ca tasmƒd aparihƒrye 'rthe na tva„ ocitum arhasi
jƒtasyaÄ annak, aki megsz¤letett;hiÄ bizony;dhruva‹Ä t¦ny;m‚tyu‹Ä hal§l;dhruvamÄ szint¦n t¦ny;janmaÄ sz¤let¦s;m‚tasyaÄ a halottnak;
ca Ä szint¦n;tasmƒtÄ ez¦rt;aparihƒrye Ä annak, ami elker¤lhetetlen;
arthe Ä erre vonatkoz©an; naÄ nem; tvam Ä te; ocitumÄ keseregni;
arhasiÄ ¦rdemes.
A megsz¤letett sz§m§ra biztos a hal§l, s hal§la ut§n Íjra megsz¤letik k¦ts¦gtelen¤l. Ez¦rt h§t nem szabad keseregned k¢teless¦ged elker¤lhe-tetlen v¦grehajt§sa k¢zben!
MAGYAR·ZAT: Az embernek ¦let¦ben v¦ghezvitt tettei alapj§n kell Íjra megsz¤letnie, s ha tev¦kenys¦geinek egy adott sor§t elv¦gezte, meg kell halnia, hogy azt§n Íjra megsz¤lessen. ¸gy v§ndorol meg§ll§s n¦lk¤l a sz¤let¦s ¦s hal§l k¢rforg§s§ban, s nem szabadulhat belÆle. A sz¤le-t¦s ¦s hal§l k¢rforg§sa azonban nem jogos¨t fel a f¢l¢sleges gyilkol§sra, m¦sz§rl§sra ¦s h§borÍskod§sra. Az erÆszak ¦s a h§borÍ ugyanakkor elke-r¤lhetetlen az emberi t§rsadalomban, a t¢rv¦ny ¦s a rend fenntart§sa
¦rdek¦ben.
A kuruk‰etrai csata a LegfelsÆbb akarata volt, s ¨gy nem lehetett elke-r¤lni. Egyk‰atriy§nakk¢teless¦ge, hogy az igaz ¤gy¦rt harcoljon. Mi¦rt kellene Arjun§nak f¦lnie rokonai hal§l§t©l, vagy mi¦rt kellene sajn§lkoz-nia emiatt, ha saj§t k¢teless¦g¦nek tesz eleget? Nem volt m¦lt© hozz§, hogy megszegje a t¢rv¦nyt, s hogy ezzel bÉn¢s tettek visszahat§s§t vonja mag§ra, amitÆl annyira f¦lt. Rokonai hal§l§t nem akad§lyozhatn§ meg kijel¢lt k¢teless¦ge v¦grehajt§s§nak elmulaszt§s§val, s a cselekedetek helytelen Ítj§t v§lasztva csak m¦lyre s¤llyedne.
28. VERS
@vya·(Ad"Iina BaUtaAina vya·(maDyaAina BaAr"ta /
@vya·(inaDanaAnyaeva ta‡a k(A pair"de"vanaA //28//
avyaktƒdŒni bhtƒni vyakta-madhyƒni bhƒrata avyakta-nidhanƒny eva tatra kƒ paridevanƒ
avyakta-ƒdŒniÄ kezdetben megnyilv§nulatlan;bhtƒniÄ minden terem-tett;vyaktaÄ megnyilv§nult;madhyƒniÄ a k¢zbeesÆ idÆben;bhƒrataÄ
©, Bharata lesz§rmazottja; avyakta Ä megnyilv§nulatlan; nidhanƒni Ä amikor megsemmis¤l; eva Ä ez ¨gy van; tatraÄ ez¦rt; kƒ Ä mi v¦gre;
paridevanƒÄ b§nat.
Kezdetben minden teremtett l¦ny megnyilv§nulatlan, k¢z¦psÆ szakasz§-ban megnyilv§nul, majd a megsemmis¤l¦skor Íjra megnyilv§nulatlan lesz. Mi okod h§t a keserg¦sre?
MAGYAR·ZAT: K¦tf¦le filoz©fus van: az egyik hisz a l¦lek l¦tez¦s¦-ben, a m§sik nem, §m egyiknek sincs mi¦rt keseregnie. Azokat, akik nem hisznek a l¦lekben, a v¦dikus b¢lcsess¦g h¨vei ateist§knak nevezik. Sajn§l-koz§sra azonban m¦g akkor sincs okunk, ha puszt§n a vita kedv¦¦rt elfo-gadjuk az ateista elm¦letet. A l¦lek k¤l¢n§ll© l¦t¦tÆl f¤ggetlen¤l az anyagi elemek a teremt¦s elÆtt megnyilv§nulatlan §llapotban vannak, s e finom-fizikai, megnyilv§nulatlan §llapotb©l nyilv§nulnak meg, ahogyan az ¦ter-bÆl megnyilv§nul a levegÆ, a levegƦter-bÆl a tÉz, a tÉz¦ter-bÆl a v¨z, a v¨z¦ter-bÆl pedig
a f¢ld. A f¢ld sz§mtalan megnyilv§nul§s forr§sa. N¦zz¤nk meg p¦ldak¦nt egy nagy felhÆkarcol©t, ami szint¦n a f¢ldbÆl j¢n l¦tre. Miut§n romba dÆl, a megnyilv§nultb©l ism¦t megnyilv§nulatlan lesz, s a v¦gsÆ szinten atomokk¦nt l¦tezik tov§bb. Az energiamegmarad§s t¢rv¦nye tov§bbra is
¦rv¦nyes, a k¤l¢nbs¦g csup§n annyi, hogy a dolgok idÆvel megnyilv§nul-nak, majd ism¦t megnyilv§nulatlan §llapotba ker¤lnek. Mi¦rt kellene h§t sir§nkoznunk b§rmelyik §llapot miatt? Semmi sem v¦sz el, m¦g akkor sem, ha megnyilv§nulatlann§ v§lik. Kezdetben ¦s a v¦gsÆ szinten minden elem megnyilv§nulatlan, s csak a k¢z¦psÆ st§diumban nyilv§nul meg, ez azonban nem jelent igazi, l¦nyeges k¤l¢nbs¦get.
Ha elfogadjuk aBhagavad-gŒtƒbanmegfogalmazott v¦dikus v¦gk¢vet-keztet¦st, miszerint az anyagi testek idÆvel mind megsemmis¤lnek (anta-vanta ime dehƒ‹), ellenben a l¦lek ¢r¢k (nityasyoktƒ‹ arŒri†a‹), akkor mindig eml¦kezn¤nk kell arra, hogy a test olyan, mint egy ruha. Mi¦rt keseregn¦nk azon, hogy m§sik ruh§t ¢lt¤nk magunkra? Az anyagi test-nek nincs val©s§gos l¦te az ¢r¢k l¦lekhez viszony¨tva. Olyan ez, mint egy §lom. ·lmunkban rep¤lhet¤nk az ¦gen, vagy kir§lyk¦nt egy hint©-ban ¤lhet¤nk, §m amikor fel¦bred¤nk, l§thatjuk, hogy sem az ¦gen nem vagyunk, sem hint©ban nem ¤l¤nk. A v¦dikus b¢lcsess¦g azon az ala-pon, hogy az anyagi test nem l¦tezik, az ¢nmegval©s¨t§sra biztat. Ak§r hisz¤nk teh§t a l¦lek l¦tez¦s¦ben, ak§r nem, egyik esetben sincs okunk szomorkodni a test elveszt¦se miatt.
29. VERS
@AêyaRvatpazyaita k(iêde"na-maAêyaRvaã"d"ita taTaEva caAnya: /
@AêyaRva»aEnamanya: Za{NAAeita
™autvaApyaenaM vaed" na caEva k(iêta, //29//
ƒcarya-vat payati kacid enam ƒcarya-vad vadati tathaiva cƒnya‹
ƒcarya-vac cainam anya‹ ‚†oti
rutvƒpy ena„ veda na caiva kacit
ƒcarya-vatÄ csod§latosnak; payatiÄ l§tja;kacitÄ valaki;enamÄ ezt a lelket;ƒcarya-vatÄ csod§latosk¦nt;vadatiÄ besz¦l r©la;tathƒÄ ¨gy;
eva Ä bizony;ca Ä szint¦n;anya‹ Ä a m§sik; ƒcarya-vatÄ hasonl©an csod§latosk¦nt;caÄ szint¦n;enamÄ ezt a lelket;anya‹Ä m§sik;‚†otiÄ hall r©la;rutvƒÄ hallott r©la;apiÄ m¦g;enamÄ ezt a lelket; vedaÄ tudja;naÄ soha;caÄ ¦s;evaÄ bizony;kacitÄ valaki.
A lelket egyesek csod§latosnak l§tj§k, m§sok olyannak ¨rj§k le, megint m§sok azt hallj§k r©la, hogy csod§latos, m¨g m§sok egy§ltal§n nem ¦rtik m¦g azut§n sem, hogy hallottak r©la.
MAGYAR·ZAT: AGŒtopani‰adt¢bbnyire azupani‰adokelveire ¦p¤l, ez¦rt nem meglepÆ, hogy hasonl© verssel tal§lkozunk a Ka‡ha-upani‰ad-ban(1.2.7) is:
rava†ayƒpi bahubhir yo na labhya‹
‚†vanto 'pi bahavo ya„ na vidyu‹
ƒcaryo vaktƒ kualo 'sya labdhƒ ƒcaryo 'sya jŠƒtƒ kualƒnui‰‡a‹
Az, hogy az atomnyi l¦lek jelen van egy hatalmas §llat test¦ben ¦pp-Így, mint egy gigantikus banjanf§¦ban ¦s a mikrob§k¦ban, amelyekbÆl egy k¢bcentim¦ternyi ter¤leten t¢bb milli© tal§lhat©, k¦ts¦gk¨v¤l nagyon csod§latos. A csek¦ly tud§ssal rendelkezÆ emberek ¦s azok, akik nem v¦geznek lemond§sokat, nem ¦rthetik meg az egy¦ni, atomnyi nagys§gÍ l¦lekszikra csod§it, annak ellen¦re sem, hogy a tud§s leghitelesebb szak-tekint¦lye magyar§zza el nekik, aki m¦g Brahmƒt, az univerzum elsÆ ¦lÆ-l¦ny¦t is tan¨totta. A megr¢gz¢tt materialista felfog§snak k¢sz¢nhetÆen napjainkban a legt¢bb ember el sem tudja k¦pzelni, hogyan k¦pes e par§-nyi r¦szecske olyan hatalmass§, s emellett olyan kicsinny¦ is v§lni. ¸gy azt§n az emberek csod§latosnak tekintik a lelket, ha megismerik ter-m¦szet¦t vagy hallanak r©la. Az anyagi energia illÍzi©j§nak hat§sa alatt olyannyira elmer¤lnek ¦rz¦keik kiel¦g¨t¦s¦ben, hogy szinte semmi idej¤k nem marad az ¢nval© meg¦rt¦s¦re, noha t¦ny, hogy en¦lk¤l a l¦t¦rt foly-tatott k¤zdelem sor§n minden pr©b§lkoz§suk kudarcba fullad. Val©sz¨-nÉleg m¦g azt sem tudj§k, hogy az embernek gondolnia kell a l¦lekre is,
¦s ¨gy v¦get kell vetnie az anyagi szenved¦snek.
Azok, akik hallani akarnak a l¦lekrÆl, tal§n elj§rnak elÆad§sokra ¦s kellemes emberekkel tartanak kapcsolatot, de tudatlans§guk k¢vetkezt¦-ben gyakran t¦vÍtra vetÆdnek, amikor elfogadj§k, hogy a FelsÆl¦lek ¦s az atomnyi l¦lek egy, s nagys§guk sem k¤l¢nb¢zÆ. Nagyon ritka az olyan ember, aki t¢k¦letesen meg¦rti a FelsÆl¦lek ¦s az atomnyi l¦lek helyzet¦t, szerep¦t, egym§shoz fÉzÆdÆ viszony§t s a t¢bbi r¦szletet. S m¦g ritk§bb az olyan, aki val©ban hasznosan alkalmazza a l¦lekrÆl sz©l© tud§st, s aki k¦pes k¤l¢nb¢zÆ szempontok szerint le¨r§st adni a l¦lek term¦szet¦rÆl.
Ha valakinek m¦gis siker¤l megismernie a lelket, ¦lete sikeress¦ v§lik.
Az ¢nval© megismer¦s¦nek legk¢nnyebb m©dja az, ha elfogadjuk a leg-felsÆbb hiteles forr§s, az Ýr K‚‰†a tan¨t§s§t aBhagavad-gŒtƒban,an¦lk¤l hogy m§s elm¦letek megt¦veszten¦nek benn¤nket. Ezenk¨v¤l sok elÆzÆ vagy jelen ¦letbeli vezekl¦s ¦s §ldozat is sz¤ks¦ges ahhoz, hogy K‚‰†§t az