VERS na jaAyatae i•ayatae vaA k(d"Aicana,

naAyaM BaUtvaA BaivataA vaA na BaUya: /

@jaAe inatya: zAAìtaAe'yaM paur"ANAAe na h"nyatae h"nyamaAnae zAr"Ire" //20//

na jƒyate mriyate vƒ kadƒcin nƒya„ bhtvƒ bhavitƒ vƒ na bhya‹

ajo nitya‹ €ƒ€vato 'ya„ purƒ†o na hanyate hanyamƒne €arŒre

naÄ nem;jƒyateÄ sz¤letik;mriyateÄ meghal;vƒÄ vagy;kadƒcitÄ min-denkor (a mÍltban, a jelenben ¦s a j¢vÆben); naÄ nem; ayam Ä ez;

bhtvƒÄ l¦trej¢tt;bhavitƒÄ l¦tre fog j¢nni;vƒÄ vagy;naÄ nem; bh-ya‹Ä Íjra l¦trej¢n;aja‹Ä megsz¤letetlen;nitya‹Ä ¢r¢kk¦val©;€ƒ€vata‹Ä maradand©;ayamÄ ez;purƒ†a‹Ä a leg¢regebb;naÄ sohasem;hanyateÄ

¢letik meg;hanyamƒneÄ meggyilkol§sa eset¦n;€arŒreÄ a testnek.

A l¦lek nem ismer sem sz¤let¦st, sem hal§lt. Soha nem keletkezett, nem most j¢n l¦tre, ¦s a j¢vÆben sem fog megsz¤letni. Sz¤letetlen, ¢r¢kk¦-val©, mindig l¦tezÆ ¦s Æsi, s ha a testet meg is ¢lik, Æ akkor sem pusztul el.

MAGYAR·ZAT: A LegfelsÆbb L¦lek par§nyi, atomnagys§gÍ t¢red¦k r¦sze minÆs¦gileg azonos a LegfelsÆbbel, s a testtel ellent¦tben nem v§l-tozik. N¦hak‡a-sth§nak,§lland©nak is nevezik. A test hatf¦le v§ltoz§-son megy kereszt¤l. Megsz¤letik az anya m¦h¦bÆl, egy ideig fennmarad, n¢vekszik, ut©dokat hoz l¦tre, majd fokozatosan elsorvad, ¦s v¦g¤l a fele-d¦s hom§ly§ba mer¤l. A lelket azonban nem ¦rik ilyen v§ltoz§sok. Nem sz¤letik, de mivel anyagi testbe k¢lt¢zik, a test megsz¤letik. A l¦lek nem sz¤letik ¦s nem hal meg. Minden, ami megsz¤letik, el is pusztul. Mivel a l¦leknek nincs sz¤let¦se, nincs mÍltja, jelene ¦s j¢vÆje sem. ²r¢kk¦val©, mindig l¦tezÆ ¦s eredeti, azaz l¦trej¢tt¦nek nincsen nyoma a t¢rt¦nelem-ben. Csup§n a testrÆl szerzett tapasztalataink miatt akarunk tudni a l¦lek sz¤let¦s¦rÆl ¦s t¢bbi v§ltoz§s§r©l. A testtel ellent¦tben a l¦lek sohasem

¢regszik meg. Ez¦rt van az, hogy egy Ígynevezett idÆs ember ugyan-Így ¦rzi mag§t, mint gyermekkor§ban vagy fiatalk¦nt. A test v§ltoz§sai nem befoly§solj§k a lelket. A l¦lek nem indul boml§snak az idÆ hat§-s§ra, mint a fa vagy b§rmilyen m§s anyag, ¦s mell¦kterm¦kei sincsenek. A test mell¦kterm¦kei, azaz a gyermekek szint¦n k¤l¢nb¢zÆ egy¦ni lelkek, s egyed¤l a testnek tudhat© be, hogy valaki gyermekeinek tÉnnek. A test a l¦lek jelenl¦t¦nek k¢vetkezt¦ben fejlÆdik ki, de a l¦lek nem v§ltozik, s ut©dokat sem hoz l¦tre Ä mentes teh§t a test hatf¦le v§ltoz§s§t©l.

AKa‡ha-upani‰adban(1.2.18) egy hasonl© kijelent¦st olvashatunk:

na jƒyate mriyate vƒ vipa€cin nƒya„ kuta€cin na babhva ka€cit ajo nitya‹ €ƒ€vato 'ya„ purƒ†o

na hanyate hanyamƒne €arŒre

E vers jelent¦se ¦s magyar§zata ugyanaz, mint aBhagavad-gŒtƒvers¦¦,

§m egy saj§tos sz©val tal§lkozunk benne Ävipa€citÄ, ami azt jelenti, hogy Àtanult" vagy Àtud§ssal rendelkezÆ".

A l¦lek tud§ssal teli, azaz mindig teljes tudattal rendelkezik; a tudat a l¦lek t¤nete. M¦g ha nem is tal§ljuk meg a lelket a sz¨vben Ä ott, ahol elhelyezkedik Ä, a tudat jelenl¦t¦bÆl m¦gis k¢vetkeztethet¤nk arra, hogy l¦tezik. N¦ha a felhÆk miatt vagy m§s okb©l nem l§tjuk a napot az ¦gen, de napf¦ny mindig van, s ebbÆl tudhatjuk, hogy nappal van. Amint egy halv§ny f¦nyt l§tunk kor§n reggel az ¦gen, meg¦rthetj¤k, hogy felkelt a nap. Hasonl©an, miut§n bizonyos m¦rt¦kÉ tudattal minden test rendel-kezik, legyen az ember¦ vagy §llat¦, meg¦rthetj¤k, hogy a l¦lek jelen van benne. A l¦lek tudata azonban k¤l¢nb¢zik a LegfelsÆbb tudat§t©l, mert a legfelsÆbb tudat mindentud©, ismeri a mÍltat, a jelent ¦s a j¢vÆt, m¨g az egy¦ni l¦lek tudata hajlamos a feled¦kenys¦gre. Amikor megfeledkezik val©di term¦szet¦rÆl, K‚‰†a felsÆbbrendÉ tan¨t§sa vil§gos¨tja fel. K‚‰†a azonban nem olyan, mint a feled¦keny l¦lek, mert ha olyan lenne, akkor aBhagavad-gŒtƒtan¨t§s§nak semmi haszna nem lenne.

K¦tf¦le l¦lek l¦tezik: a par§nyi l¦lekr¦szecske (a†u-ƒtmƒ) ¦s a FelsÆ-l¦lek (vibhu-ƒtmƒ). Ezt aKa‡ha-upani‰ad(1.2.20) is megerÆs¨ti:

a†or a†Œyƒn mahato mahŒyƒn ƒtmƒsya jantor nihito guhƒyƒm tam akratu‹ pa€yati vŒta-€oko

dhƒtu‹ prasƒdƒn mahimƒnam ƒtmana‹

ÀA FelsÆl¦lek [Paramƒtmƒ] ¦s az atomnyi l¦lek [jŒvƒtmƒ] a test ugyanazon f§j§n, egyazon ¦lÆl¦ny sz¨v¦ben helyezkedik el. Egyed¤l az ¦rtheti meg a

LegfelsÆbb kegy¦bÆl a l¦lek dicsÆs¦g¦t, aki megszabadult minden anyagi v§gyt©l, s nem sir§nkozik semmi miatt." K‚‰†a a FelsÆl¦lek forr§sa is Ä ahogyan azt a k¦sÆbbi fejezetek felt§rj§k Ä, m¨g Arjuna az atomnyi l¦lek, aki megfeledkezett igazi term¦szet¦rÆl, s ez¦rt sz¤ks¦ge van K‚‰†a vagy hiteles k¦pviselÆje (a lelki tan¨t©mester) felvil§gos¨t§s§ra.

21. VERS

vaed"AivanaAizAnaM inatyaM ya Wnamajamavyayama, /

k(TaM s$a pauç&Sa: paATaR kM( GaAtayaita h"inta k(ma, //21//

vedƒvinƒ€ina„ nitya„ ya enam ajam avyayam katha„ sa puru‰a‹ pƒrtha ka„ ghƒtayati hanti kam vedaÄ tudja;avinƒ€inamÄ elpuszt¨thatatlannak;nityamÄ mindig l¦tezÆ-nek;ya‹Ä aki;enamÄ ezt (a lelket);ajamÄ megsz¤letetlennek; avya-yamÄ v§ltozhatatlannak;kathamÄ hogyan;sa‹Ä az;puru‰a‹Ä az ember;

pƒrthaÄ ©, Pƒrtha (Arjuna);kamÄ kit;ghƒtayatiÄ megsebes¨t;hantiÄ meg¢l;kamÄ kit.

¹, Pƒrtha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy mik¦ppen vehetne r§ b§rkit is az ¢l¦sre az, aki tudja, hogy a l¦lek elpuszt¨thatatlan, ¢r¢k, meg-sz¤letetlen ¦s v§ltozatlan?

MAGYAR·ZAT: Mindennek megvan a maga haszna, s a t¢k¦letes tu-d§ssal rendelkezÆ ember tudja, mit, hogyan ¦s hol alkalmazzon. Annak is megvan a m©dja, hogyan lehet erÆszakot alkalmazni, s a tud§ssal ren-delkezÆ ember ismeri ennek a titk§t. A b¨r© hal§lb¤ntet¦ssel sÍjthatja a gyilkost, §m tett¦¦rt nem hib§ztathat©, mert a jogszab§lyok alapj§n ren-delte el az erÆszakot egy m§sik ¦lÆl¦nnyel szemben. AManu-sa„hitƒ,az emberis¦g t¢rv¦nyk¢nyve egyet¦rt azzal, hogy a gyilkost hal§lra kell ¨t¦l-ni, mert ¨gy k¢vetkezÆ ¦let¦ben nem kell szenvednie a sÍlyos bÉn miatt, amit elk¢vetett. Ha teh§t egy kir§ly valakit k¢t¦l §ltali hal§lb¤ntet¦ssel sÍjt, azzal val©j§ban j©t tesz neki. Ehhez hasonl©an amikor K‚‰†a ren-deli el a harcot, abb©l arra k¢vetkeztethet¤nk, hogy ez az erÆszak a leg-fÆbb igazs§got szolg§lja. Arjun§nak ¦ppen ez¦rt k¢vetnie kell az utas¨-t§st, ¦s tudnia kell, hogy az az erÆszak, amit K‚‰†§¦rt harcolva k¢vet el, egy§ltal§n nem erÆszak, mert az embert, pontosabban a lelket semmilyen k¢r¤lm¦nyek k¢z¢tt nem lehet meg¢lni. Az igazs§gszolg§ltat§s ¦rdek¦-ben teh§t megengedett az Ígynevezett erÆszak. Egy seb¦szeti mÉt¦t c¦lja sem a beteg elpuszt¨t§sa, hanem a gy©gy¨t§sa. Ez¦rt a harc, amit Arjuna

K‚‰†a utas¨t§s§t k¢vetve fog megv¨vni, teljes tud§s birtok§ban t¢rt¦nik, s ¨gy nem lehet semmilyen bÉn¢s visszahat§sa.

22. VERS