magyarországi német nyelvjárás morfoszintaxisában
2. A budakeszi nyelvjárás magyar kontaktushatásai
2.3. Valódi kontaktushatás
a) Az elöljárószó használatát sem az osztrák nyelvhasználat, sem egyéb német nyelvjárás használata, sem történeti alakok nem indokolják, és a magyar nyelvben egyértelműen megfeleltethető valamelyik toldaléknak
(4a)
Und waast wivüü Pensioniearə
UndKonj weisstIndPraesSg2 wieAdv vieleQuant PensionäreNomen
Und weißt du wie viele Rentner auch ’És tudod, mennyi nyugdíjas volt
woan, huhu… af tə Eisenpaun
warenKopulaIndPraetPl3 huhuIntjek aufPraep derArtDefFemDatSg EisenbahnNomen
in der Eisenbahn a vonaton
aa und af tə Elektrischi?
auchPartikel undKonj aufPraep derArtDefFemDatSg StraßenbahnNomen
und in der Straßenbahn waren?
is és a villamoson?’ (s. gy. 2012; T4)
A németországi és osztrák adatközlőim közül csupán a Berlinben és Trierben élők találták az auf elöljárószó használatát elfogadhatónak a bei (-nál/-nél) elöljárószó használatával megegyezően a dialektus szintjén. A trieri adatközlőm szerint ennek az lenne a jelentése, hogy a vasútnál, mint intézménynél. Bár létezik egy népszerű délnémet eredetű dal, „Auf der schwäb’sche Eisenbahne gibt sogar viele Haltstatione...” (a sváb vasúti járatnak sok megállója van), melyben talán az intézményről van szó és nem magáról a vonatról mint közlekedési eszközről. (Ezt igazolja Muhr 2000: 73, az osztrák nyelvi használatban az auf vonatkozhat intézményre is.) A többi adatközlőm szerint az auf elöljárószó használata vonat tetején elöljárós kifejezésnek feleltethető meg.
standard magyar budakeszi
in der Straßenbahn
in + datívusz a villamoson -on/-ön
af tə Elektrischi auf + datívusz
Meggondolandó továbbá, hogy a betelepítéskor, 1699 és 1760 között a vonat és a villamos még nem létezett. A Magyarországon letelepített német lakosság elvesztette a kapcsolatot az anyaországgal, mire a vonat itt megjelent.
Az új technikai eszközök megnevezésére két út nyílt a nyelvszigetben élő németajkú lakosság számára: vagy a szomszédos Ausztria nyelvhasználati szokásait követték, vagy a többségi magyar nyelvhez igazodtak. Ebben az esetben feltehetőleg a magyar mintát követik a beszélők csakúgy, mint a következő példákban:
(4b)
... tə Vili bácsi hod mə schə
derArtDefMascNomSg Vili bácsi hatAuxIndPraesSg3 michPronReflAccSg2 schonAdv
... der Onkel Vili hat mir schon ’... a Vili bácsi aztán
af ti Noutn kleant
aufPraep dieArtDefDatPl NotenNomen gelehrtPartPerf.
die Noten beigebracht.
megtanított a hangokra.’ (s. gy. 2012 T3)
Németországi és osztrák nyelvterületen élő adatközlőim egyike sem tartotta ezt a mondatot jólformáltnak.
(4c)
So kaunst ned
SoAdv kannstModIndPraesSg2 nichtPartikelNeg
So kannst nicht ’Így nem mehetsz
zwischn ti Leid kee!
zwischenPraep dieArtDefDatPl LeuteNomenPl gehenInf
unter Menschen gehen!
Láthatjuk, hogy a fenti példákban a budakeszi nyelvjárás kifejezései egyértelműen megfeleltethetők a magyar mintáknak, és Ausztriában sem használják ezeket a formákat. Sajnálatos módon a szakirodalom alig foglalkozik az eltérő elöljárószavak használatával.
3. Összegzés
A magyar nyelv kontaktusnyelvi hatása nemcsak a lexika, hanem már a morfoszintaxis szintjén is megjelenik.
Megfigyelhettünk
1. Látszólagos magyar hatásokat
(például az auf elöljárószó széleskörű alkalmazása), melyek valójában a) az osztrák nyelvhasználatból kerültek a budakeszi nyelvjárásba;
b) hozott bajor nyelvi elemek vagy korábbi nyelvi korszakok emlékei.
2. Feltehetőleg kontaktusnyelvi hatásokat
a) ahol az elöljárószavak használata nem a német standard szerint alakul, és a magyar nyelvhasználathoz közelít, például az in elöljárószó használata;
b) a két esettel álló elöljárószavak esetvesztése, ahol a direkcionalitás kifejezése a lokalitás kifejezésével megegyezően datívuszi esettel történik, és ezek feltehetőleg a magyar nyelvi közeg hatásának tudhatók be.
3. Valódi kontaktushatást
Ez sem területileg, sem történetileg nem indokolható német nyelvjárási jelenség, és egyértelműen megfeleltethető valamely magyar kifejezésnek:
Az auf elöljárószó, melynek használata közeledési eszközök esetében magyar mintára alakul.
A fentiekből kitűnik, hogy a kontaktusnyelvi hatások nem csupán a lexikális szinten, hanem már a morfoszintaxis szintjén is jelen vannak, bár ettől kisebb mértékben. Az eddig rögzített szövegek azonban jó alapot nyújtanak a további elemzésekhez.
Hivatkozások
AdA Sprachatlas = Atlas zur deutschen Alltagssprache [online] denken an/auf etwas szócikk. Universität Salzburg Fachbereich Germanistik/Université de Liège Département de Langues et Littératures modernes. http://www.atlas-alltagssprachede/runde-3/f11d/ (2013 05. 15.)
Altmann, Hans 1998. Lokal- und Direktionaladverbien in einem mittelbairischen Dialekt.–In:ZDL. 1998, H. 3, S. 257–279.
BonomiJenőhagyatékából az 1935-ben készült felvételek. 5144. sz. átirat. – Schatzfeuer. Kéziratban. Johannes Künzig Institut.
Bonomi,Eugen1943. 1848/49 im Ofener Bergland. In. Sonderabdruck aus den Deutschen Forschungen in Ungarn. VIII/1.
Erbert, Robert Peter – Reichmann, Oskar – Solms, Hans-Joachim – Wegera, Klaus-Peter (Hg.) 1993. Frühneuchochdeutsche Grammatik. Tübingen:
Niemeyer. Sammlung Kurzer Grammatiken Germanischer Dialekte, 12.
Eszterle,M. Edit 1929. A budakeszi német nyelvjárás hangtana. Budapest.
Német Philologiai Dolgozatok, 16.
Folláth, Ferenc 1941. Szóképzés a budakörnyéki német nyelvjárásban.
(=Wortbildung in den deutschen Mundarten des Ofener Berglandes) Budapest.
Howe, Stephen 1996. The personal Pronouns in the Germanic Languages.
Berlin: de Gruyter.
Hutterer,Claus Jürgen 1963. Das Ungarische Mittelgebirge als Sprachraum.
Halle–Saale: VEB Niemeyer.
Kiefer, Ferenc 2003. A kétféle igemódosítóról. Nyelvtudományi Közlemények 100: 177–186.
Manherz, Karl 1981. Die Ungarndeutschen Mundarten und ihre Erforschung in Ungarn.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/ne metek/Beitrage_zur_volkskunde_der_ungarndeutschen/1985/pages/002_karl _manherz_mundart.htm (2012. szeptember 24.)
Merkle,Ludwig 19966. Bairische Grammatik. München: Hugendubel.
Muhr, Rudolf 1995. Grammatische und pragmatische Merkmale des österreichischen Deutsch In: R.Muhr, R.Schrodt, P.Wiesinger (Hrsg.):
Österreichisches Deutsch. Linguistische sozialpsychologische und
sprachpolitische Aspekte einer nationalen Variante des Deutschen. Hölder-Pichler-Tempsky Verlag. Wien. S. 208–234.
Muhr, Rudolf 2000. Österreichisches Sprachdiplom Deutsch. Lernzielkataloge zu Basisformulierungen, Lexik, Sprechhandlungen,
Höflichkeits-konventionen, Diskurs und Diskursstrukturen, Deutsch als plurizentrische Sprache. Wien: Öbv&hpt.
Paul,Hermann 199824. Mittelhochdeutsche Grammatik. Peter Wiehl –Siegfried Grosse, (Überarb.). Tübingen: Niemeyer.
Rosenberg, Peter 2003. Vergleichende Sprachinselforschung: Sprachwandel in deutschen Sprachinseln in Russland und Brasilien. In: Harden,
Theo/Hentschel, Elke (Hgg.), Particulae particularum. Festschrift zum 60.
Geburtstag von Harald Weydt. Tübingen: Stauffenburg, S. 273–323.
http://www.linguistik-online.de/13_01/rosenberg.html (2013 04. 29.) Schlégl, János 1935. Az alsógallai német nyelvjárás mondatszerkesztése (Die
Syntax der deutscehn Mundart von Als-Galla).-Budapest, Pfeiffer 75. S. = Német Phil. Dolg. 62.
Schmeller, Johan Andreas 1821. Die Mundarten Bayerns grammatisch dargestellt – Beygegeben ist eine Sammlung von Mundart-Proben, d. i.
kleinen Erzählungen, Gesprächen, Sing-Stücken, figürlichen Redensarten u.
dergl. in d. verschiedenen Dialekten d. Königreichs, nebst einem Kärtchen z.
geogr. Uebersicht dieser Dialekte. Thienemann, München.
Schweighofer, Julius Gottfried 1947. Siedlungsgeschichte und Mundart von Deutschtewel-Nagytevel im westlichen Buchenwald/Bakony in
Mittelungarn. Hs. Diss. Budapest. (=In: Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen. 9. 1990. 7–165. Hrsg., [Einf. und Erg.] von [Miklós Hutterer] Claus Jürgen Hutterer.)
Wiese, Bernd 2004. Über Lokalisationssysteme. Zur Struktur des Inventars der deutschen Lokalpräpositionen, mit Berücksichtigung finno-ugrischer
Lokalkasussysteme. = http://www.ids-mannheim.de/gra/texte/wi7.pdf (2012.
szeptember 24.)
Wilmanns,Wilhelm 19091–2. Deutsche Grammatik. Gotisch, Alt-, Mittel- und Neuhochdeutsch. 3. Flexion. 2. Nomen und Pronomen. Straßburg: Trübner.
Zehetner, Ludwig 1985. Das bairische Dialektbuch. Beck. München.
Mayer Edina Zsuzsanna
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar emayer70@yahoo.de