A hangzó magyar nyelv hatása a magyar jelnyelvre
6. Pár szintaktikai példa
Amikor kétnyelvű beszélők megnyilatkozásaiban, a mondatok szintjén vizsgáljuk a kontaktushatásokat, akkor felfedezhető, hogy a grammatikai elemek általában kevésbé esnek a kódváltás áldozatául, mint a lexikai elemek (ld. pl.
Dussias 2001). Rendszerint a grammatikai elemek, illetve maga a szórend, a szerkezet a mátrix-nyelvből való, ezzel szemben a tartalmas szavak a beágyazott nyelvből kerülnek be. A mondatszerkesztési alapelv a jelnyelvekben a téma – réma elrendezés, tehát az új információ, a hangsúlyozni kívánt elem hátul szerepel (ld. pl. Wilbur 2012). Ehhez képest most csak két jellemző eltérést említenék: a kérdő mondatok, illetve a kijelentő mondatok szerkezetével kapcsolatban.
Egy magyar jelnyelvi kérdésben alapvetően kétféle stratégiát figyelhetünk meg. A legáltalánosabb, hogy valakivel/valamivel („topik”) kapcsolatban tesszük fel a kérdésünket: MARI MIT AKAR kérdés. Ha konkrét eseményt követően kérdezünk vissza, például az imént itt járt Mari, láttuk, hogy akart valamit, majd megkérdezzük beszélgetőpartnerünket, hogy mit is akart tulajdonképpen, akkor a kérdőszó jellemzően a mondat végén szerepel – hiszen itt a kérdés csak annyi, hogy mit is akart12: MARI (névjel) AKAR MIT kérdés.
Teljes kódkeverésként viszont a kérdőszó a hangzó magyar nyelv mintájára elöl is fel szokott bukkanni: MIT AKAR MARI (névjel) kérdés Köztes megoldásnak
12 A lejegyzésben az aláhúzás egy bizonyos mimika hatókörét jelzi, az alsó indexbe tett megjegyzés utal arra, hogy mi is pontosan ez az arckifejezés.
tekinthetjük, hogy néha a mondat végén megismétlik MIT kérdés MARI (névjel) AKAR / MIT kérdés
MARI (névjel) MIT AKAR kérdés ’Mit akar Mari?’ (semleges, valódi jelnyelvi változat)
MIT AKAR MARI (névjel) kérdés ’Mit akar Mari?’ (hangzó nyelvi sorrend!) 18. ábra: Szórendi változatok kérdőmondatoknál
Az állítmányi szerepet betöltő jel alapesetben az utolsó pozíciót tölti be (SOV minta): NEMRÉG (= KORÁBBAN) SZÖKŐÁR hatalmas MIATT SZÁZEZER EMBER MEGSEMMISÜL (’Nemrég a cunami miatt százezrek haltak meg’).
Ennek összetett mondatban történő feloldása is gyakori: NEMRÉG (=
KORÁBBAN) SZÖKŐÁR hatalmas VOLT / SZÁZEZER EMBER MEGSEMMISÜL (’Nemrég volt (az) a cunami, (amikor / amiben) százezer ember megsemmisült.’), azonban itt mindkét tagmondatnál látható, hogy az állítmány az utolsó helyen található.
NEMRÉG SZÖKŐÁR OK/MIATT
SZÁZEZER EMBER
MEGSEMMISÜL
’Nemrég a cunami miatt százezrek haltak meg’
19. ábra: A jelnyelvre jellemző SOV-sorrend egy példája
Azonban a cselekvésjel olykor előrébb kerül, ezáltal SVO sorrendet létrehozva, például: index-G-1 LÁT 1-delta-3 ‘én látom őt’ – ami ugyancsak közelebb áll a hangzó magyar megoldáshoz, ezt csak erősíti, hogy az alanyt ebben a szerkezetben hangsúlyos módon is megjelenítettük („index-G-1”), különben elhagyható lett volna.
index-G-1 LÁT 1-delta-3
’Látom őt’
20. ábra: Amikor a cselekvésjel áthelyeződik, és SVO sorrend jön létre
Az ezekhez hasonló jelenségek, szórendi variánsok esetében azonban egyelőre kérdéses, hogy a jelelés valamilyen enyhébb kontaktusjelenségével állunk szemben vagy ezek már teljesen kicsúsznak a valódi, tiszta jelnyelv határai közül, és inkább egyfajta jelelt (kevert) nyelvi megoldásnak minősülnek. A jellel kísért magyar nyelv egyik legfőbb jellemzője ugyanis éppen az, hogy a hangzó magyar nyelv bázisnyelvként (Gumperz 1982; Bartha 1999) vagy más néven mátrixnyelvként (Myers-Scotton 1993) viselkedik, és ennek a szerkezetébe préseli bele a kódokat keverő nyelvhasználó a jelnyelvi lexikális egységeket, figyelmen kívül hagyva a jelnyelvi szintaktikai szabályokat. Azonban ezt a dilemmát – hogy vajon léteznek-e szórendi variánsok – akkor tudjuk csak feloldani, ha végre elkészül a magyar jelnyelv szintaxisának átfogó elemzése.
Hivatkozások
Bartha Csilla 1999. A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek.
Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Battison, Robbin 1978: Lexical Borrowing in American Sign Language. Linstok Press, Silver Spring.
Berent, Gerald P. 2006: Sign Language – Spoken Language Bilingualism: Code Mixing and Mode Mixing by ASL-Bilinguals. In: Bathi, T. K. – Richie, W.
C. (szerk.): The Handbook of Bilingualism. Blackwell Publishing, pp. 312–
326.
Brennan, Mary–Colville, Martin D.–Lawson, Lilian K.– Hughes, Gerry 1984:
Words in hand. A structural analysis of the signs of British Sign Language.
Edinburgh : Moray House Coll. of Education.
Brentari, Diane 1990: Licencing in ASL Handshape Change. In: Lucas, C.
(szerk.) (1990), pp.57–68.
Dussias, Paola E. 2001: Psycholinguistic complexity in codeswitching.
International Journal of Bilingualism, 5. sz. 67–100.
Emmorey, Karen – Borinstein, Helsa B. – Thomson, Robin – Gollan, Tamar H.
2008: Bimodal bilingualism. In: Language and Cognition 11(1), pp. 43–61.
Friedman, Lynne 1976: Formational properties of American Sign Language. In:
Friedman, L. (szerk.): On the other hand. New York: Academic Press;
pp.13–56.
Gumperz, John J. 1982. Conversational Code Switching. In Discourse Strategies, Cambridge Univ. Press, pp.59–99.
Hanke, Thomas – Matthes, Silke – Regen, Anja – Worseck, Satu 2012: Where Does a Sign Start and End? Segmentation of Continuous Signing. In:
Crasborn, Onno et al. (szerk.) LREC 2012 Workshop Proceedings. W 77:
5th Workshop on the Representation and Processing of Sign Languages:
Interactions between Corpus and Lexicon. Istanbul, pp.69–74.
Henger Krisztina – Kovács Zsuzsanna 2001: A jelnyelvi tolmácsolás alapismeretei. Budapest: Magyar Jelnyelvi Programiroda, Fogyatékosok Esélye Közalapítvány.
Johnston, Trevor 2011: Auslan Corpus Annotation Guidelines.
[pdf-dokumentum az interneten: URL: http://www.auslan.org.au/video/upload/
attachments/AuslanCorpusAnnotationGuidelines30November2011.pdf]
Johnston, Trevor – Schembri, Adam 1999: On defining lexeme in a sign language. In: Sign Language & Linguistics, 2(2), pp.115–185.
Konrad, Reiner – Hanke, Thomas – König, Susanne – Langer, Gabriele – Matthes, Silke – Nishio, Rie – Regen, Anja 2012: From form to function. A database approach to handle lexicon building and spotting token forms in sign languages. In: Crasborn, Onno et al. (szerk.). Workshop Proceedings.
5th Workshop on the Representation and Processing of Sign Languages:
Interactions between Corpus and Lexicon. Language Resources and Evaluation Conference (LREC) Istanbul, May 2012, pp.87–94.
Langer, Gabriele – Bentele, Susanne – Konrad, Reiner 2002: Entdecke die Möglichkeiten! Zum Verhältnis von Mundbild und Gebärde in Bezug auf die Bedeutung in der DGS. In: Das Zeichen 59. (März/2002), pp. 84–97.
Lucas, Ceil (szerk.) 1990: Sign Language Research: Theoretical Issues.
Gallaudet Univ. Press, Washington D.C.
Lucas, Ceil – Valli, Clayton 1990: ASL, English and Contact Signing. In: Lucas, C. (szerk.) (1990), pp. 288–307.
Lucas, Ceil & Valli, Clayton 1992: Language Contact In The American Deaf Community. San Diego: Academic Press.
Matras, Yaron 1996: prozedurale Fusion: Grammatische Interferenzschichten im Romanes. Sprachtypologie und Universalien-forschung, 49. 1. sz. 60–78.
Mongyi Péter – Lancz Edina 1998: Siket nyelvújítás. In: Kohn János (szerk.):
VIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. II. kötet, pp.389–394.
Muysken, Pieter 2000: Bilingual Speech: a typology of code-mixing.
Cambridge: Cambridge University Press.
Myers-Scotton, Carol 1993: Common and Uncommon Ground: Social and Structural Factors in Code Switching. In: Language in Use/22., pp.475–503.
Navracsics Judit 1999: A kétnyelvű gyermek. Corvina, Budapest.
Navracsics Judit 2010: A kétnyelvű beszédprodukció jellegzetességei. In:
Iskolakultúra 2010/10., pp.3–16.
Pfau, Roland – Quer, Josep 2010: Nonmanuals: their prosodic and grammatical roles. In: Brentari, Diane (szerk.): Sign languages (Cambridge Language Surveys). Cambridge: Cambridge University Press, pp.381–402.
Rácz Szilárd 2010: A szájképek szerepe jelnyelvi kontaktusokban és változatokban. In: Alkalmazott Nyelvtudomány/1–2., pp.33–48.
Sandler, Wendy & Lillo-Martin, Diane. 2006: Sign Language and Linguistic Universals. Cambridge: Cambridge University Press.
Stokoe, William C. 1966a: Sign Language Structure: An outline of the visual communication systems of the American Deaf Studies in Linguistics.
Occasional Papers 8.Department of Anthropology and Linguistics, University of Buffalo, New York.
Stokoe, William C. 1966b: Linguistic description of sign languages. In:
Monograph Series on Language and Linguistics 19/1966, pp.243–250.
Wallin, Lars 1990: Polimorphemic Predicates in Swedish Sign Language. In:
Lucas, C. (szerk.) (1990), pp.133–148.
Wilbur, Ronnie 2012: Information structure. In: Roland Pfau, Markus Steinbach and Bencie Woll (szerk.): Sign Language. Handbooks of Linguistics and Communication Science. Berlin: Mouton de Gruyter, pp. 462–489.
Szabó M. Helga
MTA Nyelvtudományi Intézet
Pszicho-, Neuro- és Szociolingvisztikai Osztály, Többnyelvűségi Kutatóközpont szabo.m.helga@nytud.mta.hu