Feltehetőleg kontaktushatások

Ebbe a csoportba azok a jelenségek sorolhatók, melyek nem azonosíthatók egyértelműen magyar hatásként, a jelenségek keletkezésére többféle magyarázat is adható.

a) Az an elöljárószó vonzatként való használata nem a német standard nyelv szerint történik, hanem a magyar nyelvhasználathoz közelít:

standard magyar budakeszi tradícionális bajor nyelvjárások gehen, fahren

nach

menni utazni -ra/-re vagy -ba/-be

kee/foan af

foan af

(2a)

In Au(n)fau(n)g hob i mi

InPraep AnfangNomen habeAuxIndPraesSg1 ichPronPersNomSg1 michPronReflAcc

Am Anfang habe ich mich

IchPronPersNomSg1 glaubeIndPraesSg1 inPreap demArtDefMascDatSg HerrgottNomen

Ich glaube an Gott

’Hiszek Istenben.’ (s. gy. 2012; K4)

A (2a) példában szereplő im Anfang kifejezést Németországban (Württemberg:

Mannheim, Ludwigsburg, Unterrot bei Stuttgart, Karlsruhe; Rheinland–Pfalz:

Trier, Preist bei Bitburg; Brandenburg: Berlin és Niedersachsen: Braunlage bei Goslar) és Ausztriában (Bécs) élő adatközlőim közül csak a Berlinben élő adatközlő tartotta nyelvjárási jelenségnek, annak ellenére, hogy a Luther Biblia János evangéliumában szerepel az im Anfang war das Wort (Kezdetben volt az ige) kifejezés. A többi adatközlő számára ez a kifejezés nem jólformált. Mivel a Budakeszire érkező német lakosság nem Berlinből származik, feltételezhetjük, hogy nem egy konzervált formáról van szó.

Ezeket a példákat tekinthetjük valódi magyar hatásnak is. Nehezen tudjuk azonban megmagyarázni a következő példákat:

(2c)

Woat noch, wii woa tes,

WarteImpSg2 nochAdv wiePronInt warKopulaIndPraetSg3 dasArtDefNeutNomSg

Warte noch, wie war das,

am Anfang kezdetben in Au(n)fau(n)g

glauben

(2d)

... und in 26 Oprüü(l) woə

... undKonj inPraep demArtDefMascDatSg 26Ord April warKopulaIndPraetSg3

... und am 26. April war ’... és április 26-án már

khə Estərräichə meə too.

keinPronNeg ÖstrreicherNomen mehrAdjKomp daAdv

kein Österreicher mehr da...

nem volt itt egy osztrák se...’ (Bonomi 1943: 4)

A (2c) és (2d) jelenségeit többféleképpen magyarázhatjuk.

a) Az egyik lehetőség, hogy az első két példa mintájára az an helyetti in elöljárószót analógiásan képezték le a harmadik és negyedik példában.

Ekkor mégiscsak kontaktushatásról kellene beszélnünk.

b) A másik lehetőség, hogy a nyelvjárásban a standardhoz hasonló elöljárószó nélküli puszta tárgyesettel is kifejezhetők az időhatározók. Ekkor az in a napok esetében nem elöljárószó, hanem tárgyesetű határozott hímnemű gyenge névelő. Itt nem beszélhetünk kontaktushatásról.

c) Egy harmadik lehetőség, hogy miután az időhatározók kifejezése lehetséges puszta akkuzatívuszi esettel is, de ugyanakkor az analógiás leképzés is elképzelhető, az an és az in elöljárószavak alaki hasonlósága miatt mindezen jelenségek együttes hatásával kell számolnunk.

b) A két esettel álló elöljárószók esetvesztése

A standard nyelvben két esettel álló elöljárószók a lokalitást a datívuszi esettel, a direkcionalitást pedig az akkuzatívuszi esettel fejezik ki. A budakeszi nyelvjárásban ezek az elöljárószavak a direkcionalitás kifejezésére is a datívuszi esetet követelik meg, az irányt pedig minden esetben igekötővel fejezik ki.

Mivel a hímnem tárgy- és részeshatározós esetű névelői alakilag egybeesnek, itt nőnemű és semlegesnemű példákat célszerű bemutatni:

standard magyar budakeszi

am Freitag an + datívusz

pénteken -on/-en/-ön

in Freidog in + datívusz

(3a)

Und tea hod

UndKonj derPronDemMascNomSg hatAuxIndPraesSg3

Und der hat

’És az meg az ajtó elé

es Kuchlkaastl hinzaat,

dasArtDefNeutAccSg KüchenkastelNomen hingezogenPartPerf

den Küchenschrank húzta a

voa də Tia...

vorPraep derArtDefFemDatSg TürNomen

vor die Tür gezogen.

konyhaszekrényt.’ (s. gy. 2012; T4)

Ebben a (3a) mondatban a nőnemnek megfelelő voa ti (vor die akkuzatívusz

’elé’) helyett voa tə (vor der datívusz) alakot látunk.

(3b)

Kee nua aussi voan Toa,

GehImpSg2 nurPartikel hinausAdv vorPraep demArtDefNeutDatSg TorNomen

Geh nur hinaus vor das Tor, ’Menj csak ki a kapu elé,

tut hock ti hi(n), ...

dortAdv setzImpSg2 dichReflAccSg2 hinAdv

setz dich dort...

ott ülj le...’ (s. gy. 2012; T6)

Ebben a példában a semleges nemnek megfelelő voan (vor dem datívusz ’előtt’) és nem voas (vor das akkuzatívusz) alak található meg. Ugyanezt figyelhetjük meg a hímnemű főnevek esetében is:

(3c)

Wo wüüt ea hi(n)raasn

WoIntPron willModIndPraesSg3 erPronPersMascNomSg hinreisenInf, Wo will er hinreisen,

’Hová akar utazni,

am Maou(dn)schei(n)?

anPraep denArtDefMascDatSg MondscheinNomen

auf den Mond?

a Holdra?’ (s. gy. 2012; K4)

(A fenti (3c) példában a Maou(dn)schei(n) alak magát a Holdat jelenti, ellentétben a standard nyelvben használatos Mond alakkal. Ez a mondat a magyarul megfogalmazott mondat anyanyelvi fordításaként keletkezett.)

A (3c) példa az an elöljárószó + in (hímnem/semleges nem datívuszi rövid alak) egybeolvadását mutatja be, az am alak csak hangtani variáns (Zehetner1985: 108).

A német dialektusokban elsősorban a felnémet nyelvjárásokban jellemző az esetvesztés (Kasusverfall/Kasussynkretismus), de csupán elsősorban a személyes névmások és a főnévragozás használatának körében. Ezek vegyes mintát mutatnak, hol az akkuzatívuszi, hol a datívuszi formák őrződnek meg, nem épült ki egységes paradigma. Általában azonban az akkuzatívuszi forma marad meg. Ez a budakeszi nyelvjárás esetében is igaz a személyes névmások és a főnévragozás terén. Míg a személyes névmások vegyes mintát követnek, a főnevek ragozásánál itt is inkább az akkuzatívuszi forma marad meg. Erről számos publikáció készült. Howe (1996: 262) is utal erre a jelenségre a személyes névmások körében, de ő sem tér ki a két esettel álló elöljárószavak tanulmányozására. Ezzel a témával csupán igen kevesen foglalkoznak, mint például Wiese (2004), aki a Németországon belüli másnyelvi kolóniák esetében fellépő esetvesztéseket tanulmányozza.

A két esettel álló elöljárószók esetvesztését eddig egyik németországi nyelvjárást érintő dialektológiai munka sem tartalmazza. Saját vizsgálataim szerint még az olyan németországi dialektusok is, mint az alemann, melynek nyelvtani rendszeréből hiányzik az akkuzatívuszi eset, a két esettel álló elöljárószók esetében a direkcionalitás kifejezését nem a datívusszal, hanem a nominatívusszal pótolják.

A nyelvi szigeteken belül (Rosenberg 2003) inkább előfordulhat a főnévi ragok estében az esetvesztés, ez azonban általában a genitívuszi és a datívuszi esteket érinti. Rosenberg (2003) példaként említi a texasi német kolónia nyelvi változásait, ahol kivétel nélkül mindig az akkuzatívuszi eset őrződik meg.

Mindezekből az következne, hogy az esetek redukálása ebben az esetben sem a német nyelv valamelyik dialektusának sajátossága, hanem a nyelvi szigetben élő nyelvek és a környezeti nyelv egymásra hatásának eredménye. Ezt támasztja alá Wiese (2004: 10–11), aki a statikus, lokalitást kifejező datívuszt jelöletlen, míg a dinamikus, direkcionalitást kifejező akkuzatívuszt jelölt esetnek tartja, és úgy találja, a német nyelvtől eltérő nyelvcsoportokban az elöljárószavak alkalmazásakor a dinamikus jelölés sokszor elhagyható, hiszen az a kontextusból kitalálható. megkülönböztetésre, és az ilyen elöljárószavak használata egyformán jelölt vagy

jelöletlen minden esetben. A nyelvjárás feltehetőleg a datívuszt már jelöletlen esetnek tekinti ezeknél az elöljárószavaknál.

Sajnálatos módon a szakirodalom igen csekély mértékben foglalkozik az elöljárószavak szintaktikai viselkedésével. Bár Altmann (1998) foglalkozik ugyan az elöljárószavak és módosítószavak kombinációival és direkcionalitásával, csupán szemantikai szempontokat vesz figyelembe. Az eseteleges vonzatbeli eltérésekre nem tér ki.

In document Nyelvelmélet és kontaktológia 2 (Pldal 31-36)