A VAGYONÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA

A vagyonértékelési eljárásokat a gyakorlati életben nagyfokú szakmai hozzáértéssel, pártatlanul és lehetĘleg minél kevesebb hibával kell elvégezni.

A hibalehetĘségek egyik okaként a nem egyértelmĦ számviteli értelmezésekbĘl eredĘ problémák, a különbözĘ értékelési elvek és módszerek jelölhetĘk. Az eszközök jellegzetességei, a vállalaton belül vagy kívüli alkalmazhatóságuk, az értékelés kiindulási paramétereinek sokfélesége következtében elmondható, hogy nem rendelhetĘ hozzá egy eszközhöz sem egyértelmĦen csak egy értékelési eljárás, módszer. A választási lehetĘség éppen azért áll fenn, mivel az értékelés tényezĘk egész sorának figyelembevételével végzendĘ, amelyek az értékelés pontosságát befolyásolják.

A számviteli, könyvelési adatokon nyugvó értékelési eljárás nem eredményez gazdasági értéket. A törvényi elĘírásoknak megfelelĘ értékelési módok a múlthoz kötĘdnek. Fontos szerepe van az eszközökkel való gazdálkodás elszámolásában, de nem megbízható mutató.

Alkalmatlanok piacgazdaságban a valódi érték megragadására. ezért ennek alkalmazása tényleges piaci tranzakció /adás-vétel, befektetés, stb. / esetén csak tájékoztatásul szolgálhat.

A költség, jövedelem és a piaci alapú vagyonértékelési elvek között fontossági sorrend nem állítható fel. Nem tehetünk kitételt, hogy bizonyos eszközök csak az egyik, pontosan meghatározott módszerrel értékelhetĘk, hanem ezek az eljárások adaptívan alkalmazandók.

A rendelkezésre álló adatok, használhatóságuk, a piaci keresleti és kínálati viszonyok, a piaci formák meghatározzák, melyik értékelési elv szerint járjon el az értékelĘ.

Újrabeszerzési érték számításakor a vállalat eszközeinek jelenlegi piaci árát csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel kapjuk a vállalat értékét. Hasznos olyan eszközöknél, melynek ára jelentĘsen változott vagy egyesüléskor a természetbeni hozzájárulás értékének meghatározásánál.

A likvidálási érték kifejezi, mennyi lenne a nettó bevétel az eladással kapcsolatos tranzakciós költségek levonása után, ha a vállalatot bezárnák, eszközeit értékesítenék.

A jövedelemalapú értékelés meghatározásánál a vállalat jövedelemtermelĘ képességét veszik figyelembe, vagyis a vállalat várható profitbevételeinek jelenbeli értéke. Továbbra is mĦködĘ vállalat értékelésénél döntĘjelentĘségĦ.

Piaci értékelés abban az esetben alkalmazható, amikor több hasonló tranzakció játszódik vagy játszódott le a piacon, melyek összehasonlításra adnak alkalmat. A többi adás-vétel adatai felhasználásával, az eszköz jellegzetességei ismeretében becsülhetĘaz eszköz értéke.

A számviteli és a három értékelési elv szerinti érték megállapítás végeredménye ritkán mutat egyenlĘséget.

Azonos értékösszeg csak bizonyos esetekben keletkezik: induló vállalkozások, tisztaversenyes piac mĦködése következtében

Induló vállalkozások esetében a bármelyik eljárással elkészített értékelés azonos végösszeget eredményez. A mĦködés megkezdésével a vállalat használja eszközeit, pénzmozgás van, az infláció hatására reál vagyonvesztés játszódik le, a számviteli és bármelyik értékelési elvnek a használata eltérĘvégeredményt hoz létre.

Tiszta versenyes piac meglétekor nem érné meg többet fizetni bármilyen vagyontárgyért, mint amennyi jövedelmet termel. Az eszköz elĘállítás csak abban az esetben indokolt, amennyiben termelt jövedelmei fedezik beszerzési költségeit. A tiszta versenyes piac létrejöttének feltételei közül az un. információs társadalom idején az információ hozzáférhetĘségének vagyis inkább hozzáférhetetlenségének a fontosságát tehetjük az elsĘ helyre, amennyiben rangsorolhatók a feltételek.

Nem létezhet olyan helyzet, amikor minden információ / technológiai, mĦszaki, mennyiségi, minĘségi piaci keresleti, kínálati fogyasztók preferenciái stb. / mindenkihez elérjen.

Az információ részlegességének magyarázata a hozzáférhetĘségen túl, hogy bizonyos információkat titokként kezelnek. Piaci információk, különleges erĘforrásokhoz való hozzáférhetĘség, vevĘkre vonatkozó feltételezések vagy technológiai eljárások, innovációs folyamatok eredményei stb. nem kerülnek nyilvánosságra. Ezek a megkülönböztetĘ jegyek által alakul át aztán a kompetitív piac monopol vagy oligopolisztikus piaccá, ahol már a három értékelési eljárás végeredményének azonossága nem jön létre. / Heyne 1991 /

Az értékelés pontosságának a mércéje, amikor a három elv szerint kialakult végeredmény közel azonos értékeket mutat. Ha nagy az eltérés, akkor súlyozni szükséges az értékeket és így adódik a becsült érték.

A vállalati vagyontárgyak értékelésekor különbséget kell tenni a mĦködéshez feltétlenül szükséges és nem szükséges eszközök között. A nem szükségesek értékelési gyakorlata a likvidációs érték meghatározásán alapszik. Sieben /1963/ a nem szükségeseket szintén likvidációs értéken értékeli, a szükségesnek ítélteket pedig az újrabeszerzési értéken.

Csakhogy az újrabeszerzési értéket nem az erre kalkulált amortizációval, mint az elhasználhatóság fokát számszerĦsítĘ tényezĘvel módosítja, hanem egy faktorral- késĘbb Sieben féle faktor néven is emlegetik, ami leginkább az annuitás faktorhoz hasonló funkciókat lát el modelljében. A faktorban külön szerepel a használati idĘbĘl az értékelésig terjedĘ idĘszak és a teljes használati idĘ. Ezzel a faktorral kell beszorozni az újrabeszerzési értéket, így nyerjük az elhasználódottság fokával módosított részrekonstrukciós értéket.

Az éven belüli eszközértékelési módszer szerinti vállalatértékelési eljárás során a múltbéli mérlegbĘl elkészítendĘ a valós gazdasági mérleg. A valós gazdasági mérleg az eszközöket átértékelt formában, mint a tulajdonos tĘkéjének kézzelfogható vagyonrészekben kifejezett értékét tartalmazza.

A mérlegmódosítás során nemcsak az eszközoldalak, hanem a forrás oldalon lévĘ egyes tételek is korrekcióra szorulnak. Fel kell mérni, hogy van-e olyan kötelezettség, melynek terhe kedvezĘbb-e, mint a piacon lévĘ hasonló tétel. Amennyiben a vállalat rendelkezik olyan hitellel, amelynek kamatterhe kisebb, esetleg futamideje nagyobb, mint a piacon lévĘhasonló konstrukció, akkor a vállalat anyagi elĘnyhöz jutott. A két hitel visszafizetési módozat közötti anyagi különbséget kell számszerĦsíteni, majd jelenértékre visszaszámolni, ily módon módosítva a vonatkozó mérlegsorokban lévĘtartozást