Szent István Egyetem, Pedagógiai Kar, Kommunikációs Intézet
Abstract
It is one of the most complex areas of art therapy as it exerts its influence at the intercultural, social, behavioural and emotional levels. Bibliotherapy is a specific use of fiction in preven-tion, recreation and personality development. It is based on the combined effects of aesthet-ics, pedagogy and psychology.
It fulfills its role in personalizing literature, in the general development of personal competencies with the help of experience-based interactive forms of activity to shape social competencies, to prevent and treat mental problems and to strengthen personal and com-munity identities.
I. Művészetterápia
A művészetterápia a művészeti alkotások befogadásával és kreatív művésze-ti tevékenységgel erősíművésze-ti a prevenció, a terápia és a rehabilitáció eredményességét, továbbá a pedagógiai fejlesztő munkát (Hász 2003). A művészetterápia a pedagó-giai gyakorlatban az oktatási, nevelési, képzési és fejlesztési feladatok teljesítését hatékonyabbá teszi. Pszichés, mentális és szomatikus problémákat segít kezelni és megoldani; a veszélyeztetettségi tényezőket mérsékli. A testileg-lelkileg-szellemileg egészséges ember képességeit is sokoldalúan mozgósítja; személyiségvonásokat motivál; harmonikus állapot eléréséhez vezet.
II. Biblioterápia
A művészetterápia egyike a biblioterápia. A biblioterápia (irodalomterápia) a szépirodalomnak klinikai, mentálhigiénés célokra, továbbá a személyiség alkal-mazkodására, fejlesztésére és értékelésére történő felhasználása. Mint egyfajta újge-nerációs pedagógiai módszer és eljárás, a testi, a lelki-érzelmi és a szellemi állapot kondicionálásában tölt be speciális szerepet (Doll, B. – Doll, C. 1997).
A reaktív biblioterápia az irodalmi szövegek önálló feldolgozásával megvaló-suló önfejlesztő hatást ér el (self-help). Az interaktív biblioterápia a terapeutával foly-tatott interaktív tevékenység. A fejlesztő biblioterápia az irodalom perszonalizálására épít, az általános személyiségfejlődést szolgálja. A klinikai biblioterápia meghatáro-zott akut problémák kezelését vállalja fel.
A biblioterápia alkalmazásában terapeuta szerepet vállalhat az adott biblioterápia típusától függően pl.
• pedagógus,
• könyvtáros,
• pszichológus,
• szociális munkás,
• lelkisegély-szolgáltató tanácsadó,
• mentálhigiénés szakember,
• pszichiátriai és gyermekgyógyászati szakápoló,
• szakpszichológus,
• pszichoanalitikus,
• pszichiáter szakorvos.
III. A biblioterápia alkalmazása
A biblioterápia alkalmazásának a feltételei: terápiás célszeméllyé az válhat, aki a biblioterápiás tevékenységhez szükséges megfelelő intellektuális képességek-kel és lelki érettséggel rendelkezik. Ezek:
1. A szerepvállalás képessége: az adott személy rendelkezik a szövegbe foglalt fiktív világok elképzelésének a képességével; azonosulni tud a szereplők helyzeté-vel, sorsával. A fiktív világokba történő átlépés képességei életkori sajátosságokhoz van kötve.
Az ötévesnél fiatalabb gyermek csak felszínesen érti meg azt, hogy az iro-dalmi hősök miért cselekednek úgy, ahogy cselekednek, éreznek. Hétéves korban a gyermek megérti és realizálja azt, hogy az emberek tőle eltérő módon is gondolkod-nak, éreznek és cselekednek. Kilenc és tíz éves korban értik és átérzik mások gondo-latait, érzéseit. Tizenegy éves kortól a viselkedés motivációiban és értelmezésében jártasságot szereznek; az adott kortól függően különböző mértékben és minőségben.
Az emberi és a szociális megértés tehát differenciált módon érvényesül.
2. A problémamegoldás képessége: rendelkezzen alapvető társadalmi problé-mamegoldó képességgel. Felismeréseit tudja alkalmazni. Legyen képes a probléma azonosítására; tudjon alternatív megoldásokat felajánlani. A különböző megoldások következményeit lássa be; a legjobbnak tűnő megoldást válassza ki.
3. A célkitűzés képessége: képessé kell válnia arra, hogy a problémák megol-dását saját magára alkalmazza és cselekvéssé alakítsa, hogy személyes céljait meg-valósíthassa. Lássa a célok és a tettek közti okozati kapcsolatokat. Négyéves korban értelmezni tudja a szereplők tetteinek céljait. Ötéves korban a cselekvési sorozatok-hoz célokat tudjon rendelni. Hétéves korban a kis lépések kis eredmények értékeit ismerje fel. Tizenegy éves kortól realisztikus, világos és hatékony személyes célokat tudjon kitűzni.
Természetesen, az alkalmazás feltételeit mindig a terapeuta s a kliens szemé-lyes beszélgetése előzi meg, amikor feltárulhat az alkalmazáshoz szükséges, a prob-lémához és fejlesztéshez rendelt feltételek meglétének körültekintő és differenciált értelmezése is.
IV. A biblioterápia céljai
A biblioterápiának jelentős szerepe van a személyi kompetenciák általános fejlesztésében; a szociális kompetenciák alakításában; a mentális eredetű problémák
megelőzésében és kezelésében; az egyéni és közösségi identitások erősítésében. A lehetséges célokat a következőkben jelölik meg:
• önismeret, önidentitás erősítése;
• önmegvalósítás, énképalkotás;
• érzelmi-lelki katarzis elérése;
• feszültségek oldása;
• konfliktuskezelés;
• kapcsolatok, csoportkötődések inspirálása;
• kommunikációs viszonyok motiválása;
• erkölcsi fejlődés;
• szocializációs folyamatok befolyásolása;
• prevenció;
• rekreáció;
• szeméyiségfejlődés;
• a saját élet értelmének megtalálása stb.
Az általános célok mellett felmerülnek egyedi problémák is, amelyek terápiás kezelése egyedi célokat mozgósíthat.
V. A biblipoterápia módszerei
A biblioterápia módszerei egyrészt a terápiás szöveg feldolgozására, másrészt a terapeuta és a kliens közti interakció sajátos megvalósulására irányulnak. Meg-határozó szempont azonban a kliens helyzete. A terápiás szöveg az az indukciós szöveg, amely valamely mentális-pszichés probléma értelmezéséhez és feldolgozá-sához nyújt lehetőséget. A szerző által létrehozott szöveg az elsődleges szöveg, mely az olvasásban, az újraalkotási folyamatban válik másodlagos, mentális szöveggé az olvasó (kliens) befogadó tevékenysége során.
A biblioterápiában nem elsősorban a műalkotás esztétikai elemzésére helyez-zük a hangsúlyt, bár esztétikailag értékes szöveget választunk, hanem arra, hogy az olvasó reakcióképessége hogyan működik, miközben az olvasó s a terapeuta közti interakció megvalósul. A beszélgetés előtti szakaszban létrejön a mű és a befogadó közti asszociációs tér, amelyben a társító jelentés (ahonnan kiindulunk, az irodalmi szöveg önreferenciális jelentése), s a társított jelentés (ahova eljutunk, az olvasó által hozzárendelt referenciális-mentális jelentés) formálódik.
Alkotói, Olvasói,
elsődleges szöveg, másodlagos szöveg,
társító jelentés társított jelentés
(önreferencialitás) (refencialitás)
SZÖVEG
A biblioterápia mindig a világban való létezésünk aktuális értelmezését váltja ki. Ez azért lehetséges, mivel a műalkotás és a valóság közt is létrejön az interakció, azaz a mű referenciális értékkel bír. Így a szöveg értelmezése és megértése során az a lényeges pszichológiai kérdésfeltevés, hogy milyen értékeket, élményeket, jelen-téseket rendelünk az adott szöveghez; milyen mentális történések mennek végbe a kliensben.
A terapeuta vezeti a beszélgetést, irányítja a kliens szöveggel történő művele-teit. Az interperszonális és interaktív beszélgetés abban az asszociációs, dialogikus térben bomlik ki, mely a kliens felismeréseihez vezet. Felismerései alapvetően a szövegbe foglalt világok és saját világa közti analógián alapulnak. Az analógiás, asz-szociációs művelet a szöveggel való kreatív munka során valósul meg. E módszerek tág határok közt mozognak; azonban minden módszer csak annyit ér, amennyivel hozzájárul a kliens felismeréseihez, ítéleteinek a kifejezéséhez; ha a szövegre való vonatkoztatás szintjétől eljut önmagára való vonatkoztatásig, ha a társító jelentéstől a társított jelentésig.
A biblioterápia módszerei részben függnek a terapeutától, de mindenekelőtt az adott kliens lelki-szellemi-mentális érettségétől és állapotától. A módszerek nagy-fokú mobilitást és variabilitást élveznek, ezért teljes körű leírásukra nem vállalkoz-hatunk. Azokat soroljuk fel, melyek saját gyakorlatunkban célravezetőnek bizonyul-tak: • a történet újramondása;
• hasonló esemény felidézése;
• verbális és nonverbális jelzések elemzése;
• életvezetési tanácsok értelmezése;
• a szöveg vonatkoztatási rendszereinek vizsgálata;
• a szöveg kommunikációs viszonyainak elemzése;
• a történet ok-okozati rendszerei;
• a szövegszemélyek viselkedése szövegkontextusban s az asszociációs, ki-emelt helyzetben;
• a problémák felismerése, azonosítása szövegen belüli és szövegen kívüli térben, továbbá saját élettérbe helyezve;
• a megoldás alternatívájának bizonyítása;
• kreatív írás (szerepfelvétel: azonosulási receptek; a befejezés újraírása; a befejezés utáni közelebbi és távolabbi következmények megalkotása; adott szöveg választott szavaival versszöveg alkotása; automatikus írás valamely társművészet hatására; saját történet alkotása valamely szöveg analógiájá-ra: hogyan és miben változtatnám meg életemet, miért stb.);
• kreatív beszéd és dramatizálás (tárgyalás a szöveg valamely eseményé-nek etikai vagy jogi perspektívájáról; vita indulása; láncmondatok alkotása adott gondolatkörben és szituációban; közhelyek értelmezése reális szitu-ációkban stb.);
• kéthasábos naplóírás (szövegbeli tény-tényhez fűzött reflexiók – saját ta-pasztalatokkal való szembesülés és szembesítés);
• archetípusok szövegben és saját életben (archetipikus szimbólumok és to-poszok).
A szöveg és a módszer kiválasztását meghatározza a célszemély konkrét prob-lémája: intellektuális, szociális, viselkedésbeli vagy emocionális területet érint-e. Ezt a szöveg előtti beszélgetés körvonalazhatja a terapeuta számára, így szövegválasz-tása célzott probléma feldolgozására irányul, tehát a hatás intenziszövegválasz-tása fokozható. A terápiás tevékenység és egyéni terápia keretében is szervezhető. A csoport-terápia folytatását megkönnyítheti homogén csoport alkotása (azonos foglalkozás, hasonló érdeklődés, hasonló társadalmi szerep szociokontextusa, hasonló mentális-pszichés-emocionális vagy életvezetési traumák átélése stb.). Ez utóbbi érvényesült
esetünkben, amikor határ menti: magyarországi és romániai pedagógusokkal folytat-tunk intenzív biblioterápiát, illetve adatfelvételünk is körükben készült.
VI. A biblioterápia hatása
A hatás területei és tényezői szerint az alábbi szinteket különböztetik meg: 1. Intellektuális szint
Gondolkodásra való ösztönzés, öntudatosság; önfejlesztés; önidentitás erősí-tése; önképformálás; reflexivitás.
2. Szociális szint
A társas problémamegoldás javulása; kapcsolati viszonyok, a valahová való tartozás erősödése; kommunikativitás.
3. Viselkedési szint
Magatartás- és attitűdbeli viszonyok tudatosítása és gyakorlása; általános sze-mélyiségkompetenciák fejlődése.
4. Emocionális szint
Érzelmi-lelki kompetenciák gazdagodása; élményátadás és -átélés képessége;
projekció.
Hatásvizsgálatot határ menti (magyar–román) pedagógusok közt végeztünk 2009–2010-ben. A vizsgálat eredményei a következőképpen alakultak.
A biblioterápia hatása (összesítés) Hatásterületek és tényezők Jelölés
I. Intellektuális szint (db)
gondolkodás 112
öntudatosság 66
önfejlesztés 74
önidentitás 62
reflexivitás 75
II. Szociális szint
társas problémamegoldás 96
egyéni problémamegoldás 81
kommunikativitás 110
kapcsolati viszonyok 79
valahová való tartozás 63
III. Viselkedési szint
magatartás- és attitűdbeli viszonyok 89
személyi kompetenciák 101
IV. Emocionális szint
érzelmi-lelki kompetenciák 94
élményátélés 103
élményprojekció 81
Intellektuális szinten a gondolkodásra; szociális szinten a kommunikativitásra;
viselkedési szinten a személyi kompetenciák fejlesztésére; emocionális szinten az élményátélésre gyakorolt hatások bizonyultak a legintenzívebbnek. Ha az összes ha-tástényezőt vetjük össze, a következő sorrendet kapjuk.
A hatástényezők sorrendje (összesítés)
Sorrend Hatástényezők Jelölés
1 gondolkodás (db)112
2 kommunikativitás 110
3 élményátélés 103
4 személyi kompetenciák 101
5 társas problémamegoldás 96
6 érzelmi-lelki kompetenciák 94
7 magatartás- és attitűdbeli viszonyok 89
8 egyéni problémamegoldás 81
9 élményprojekció 81
10 reflexivitás 75
11 önfejlesztés 74
12 kapcsolati viszonyok 74
13 öntudatosság 66
14 valahová való tartozás 63
15 önidentitás 62
A hatásidentitás sorrendje az egyes szintek és tényezők szerint tehát a követ-kezőképpen alakult:
1. intellektuális szint (gondolkodás) 2. szociális szint (kommunikativitás) 3. emocionális szint (élményátélés)
4. viselkedési szint (személyi kompetenciák)
A biblioterápia intellektuális szinten a gondolkodásra fejtett ki legintenzívebb hatást. Szociális szinten a kommunikativitást fejlesztő és mozgósító szerepe volt az elsődleges. Míg az előző szint a befelé, az utóbbi a kifelé való fordulást jelezte, azaz egyidejűleg mindkét szférát, kölcsönösségükben mozgósította. Emocionális szinten az élményátélés került első helyre, vagyis az előző szinteket is figyelembe véve, a tudati, az érzelmi s a társas szint hasonló intenzitású mobilizációja valósult meg.
Viselkedési szinten a személyi kompetenciák működésében minden személyiségér-ték (gondolkodás, kommunkativitás, élményátélés) jelen volt. Az irodalmi szövegek terápiás feldolgozása tehát komplex hatást gyakorolt a célszemélyekre. Olyan moti-vációs energiákat szabadít fel, mely az önértékelési funkciókat felerősíti, új felisme-résekhez, saját létproblémák tudatosításához vezet.
VII. Biblioterápia és identitás
A biblioterápia a személyes identitás alakulásában, az önkifejezésben, az ön-értékelésben, az önkép formálásában meghatározó szerepet tölt be. Ezt lehetővé teszi az, hogy a műbefogadás olyan mentális folyamat, amelyben a megismerés, érzelem, érték és jelentés önmagukra való vonatkoztatásában nyeri el értelmét. Feltételezi a reflexivitást, a szövegre és a befogadásra való egyidejű vonatkoztatást.
A receptív biblioterápia lényege éppen az, hogy asszociációs folyamatokat in-dukál, melyben akció-reakció-korrekció egymást feltételező módon és mértékben van jelen. A reakció érzelmi, értelmi és tapasztalati mechanizmusok összessége, mely ön-reflexióban, az önértékelés mozzanataiban artikulálódik.
Az identitásélmény pszichoszociális vonatkozása éppen az, hogy a megküzdés egyik eszközévé válhat az élet kihívásaival szemben egy olyan világban, amelyben
„a változás megjósolhatatlan, ahol a határok cseppfolyósak, ahol a ki nem számít-hatóra kell felkészülni”. (Halász 158.)
Az identitásélmény pszichoszociális jóérzés, amely a szöveg mentális feldol-gozását kíséri. Az olvasás személyes, szociális és kognitív kompetenciákat fejleszt.
Az olvasás komplex intellektuális, pszichológiai és megismerési folyamat, benne és vele újraértelmezzük világunkat, új igazságok felismeréséhez jutunk, új infor-mációkat kapunk; identitásunk újraértelmezését végezhetjük el. Az identitás olyan irányító rendszer, mely énsémaként működik olvasás közben is (Halász 2000: 32).
A biblioterápia sajátos, elsősorban intrapszichikus megküzdési stratégiaként funkci-onál. A biblioterápia ugyanis felszínre hozza azon identitáselemeket, melyek az én-képhez tartoznak, így lehetségessé válik a korrekció és a megerősítés mozzanata is.
VIII. A biblioterápia funkciói
A biblioterápia többféle funkciót teljesít ki: 1. transzkulturális közvetítő funk-ciója az olvasó – szöveg – terapeuta közti interakciók során valósul meg; 2. regresz-szív funkciója visszavezet bennünket korábbi életünk korábbi eseményeihez, hogy újraélhessük azt; 3. ellenminta funkciója eddigi álláspontunk megváltoztatásában játszik szerepet.
A problémaközpontú irodalom olvasása az irodalom leghatékonyabb értéke.
Mindemellett specialitása az, hogy az irodalmi terápiás programok élvezetesebbek és motiválóbbak, mint más terápiás célú programok, mivel élmény alapú interaktív tevékenységformákban valósulnak meg.
A pedagógiában, az iskolai és az iskolán kívüli pedagógiai helyzetek perszo-nális kezelésében bizonyul a leghatékonyabbnak, azaz megvalósulhat az irodalom perszonalizálása, a perszonális pedagógia sajátos alkalmazása. A biblioterápiában a művészi alkotás gyógyító, személyiségfejlesztő hatást vált ki. Az irodalmi alkotás rendezettsége s a róla szóló beszélgetés átvezet a harmónia világába; visszavezet az emberek közösségébe; új ismereteket nyerünk általa a valóságról és önmagunkról;
a szépérzék kiművelésével pedig új élményekhez juthatunk (Mező 2004). Az iroda-lom az a különleges esztétikai jelenség, mely az emberi viszonylatok valamennyi rétegét képes megalkotni és mozgósítani (Halász 1983: 10).
iroDaLom
Bartos Éva (2003): A biblioterápia a pedagógus tevékenységében. TANÍ-TANI. AKG, Budapest Csabai Márta–Erős Ferenc (2000): Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Jószöveg
könyvek. Jószöveg Műhely, Budapest
Doll, Berth–Doll, Carol (1998): Bibliotherapy with Young People: Librarians and Mental Health Professionals Working Together. Englewood, Colorado, USA, Libraries Unlimited. Fordította:
Kovács M. Krisztina. http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2003/3cikk1.html
Gereben Ferenc(2005): Olvasáskultúra és identitás. A Kárpát-medence magyarságának kulturális és nemzeti azonosságtudata. Lucidus Kiadó. Kisebbségkutatási könyvek. Budapest
Halász László (1973): Művészetpszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest Halász László (1983): Az olvasás nyomozás és felfedezés. Gondolat, Budapest
Halász László (2000): Az értelmezés változatai. Alföld könyvek. Csokonai Kiadó, Debrecen
Hász Erzsébet (2003): Művészetterápia a felsőoktatás alapképzési szintjén I–II. Magyar Felsőoktatás, 2003/8., 2003/9–10.
Mező Tibor (2003): Zenés biblioterápia. Művészetterápiás Világkongresszus. 2003. március 31. http://
www.harmoniakert.hu/eloadas_zenes_bibloterapia_I.htm
Pataki Ferenc (2004): Érzelem és identitás. Új Mandátum Könyvek, Budapest