Hogy miért is mondom, hogy a legkiemelkedőbb rendezvények?
Azért mert ezeknek az eseményeknek a látogatóinak száma megközelítette a százötven főt.
Mindenekelőtt kiemelem a legnagyobb sikerünket, a 1996. május 26-án a millecentenárium ünnepség tiszteletére rendezett nagy-gyűlésen való szereplésünket és közreműködésünket Ópusztaszeren.
Erről az eseményről még külön fejezetben emlékezünk meg.
2004-évben Nagy L. Éva első verseskötetének és meseverseinek a bemutatása volt jeles rendezvényünk, ahol kecskeméti színészek mondták el a költő verseit. És verset mondtak többek között Kunkli Éva, Nagy L. Éva lánya és unokái is és Kovács Zsófi első osztályos tanuló, Kovács Sándor Pál unokája. Ezen bemutatkozón a harminckettes terem megtelt emberekkel, nem volt elég a százhúsz szék, és még a fal mellett is álltak, sőt többen haza is mentek.
Népszerűsítette a színvonalas műsort még Kántor Zoltán költő és dalszerző bendzsó zenével kísért versmondása.
2004-ben „Ép testben ép a lélek” sport- és irodalombemutató tárlattal egybekötött irodalmi délutánt rendeztünk. Vendégeink voltak:
Növényi Norbert olimpiai birkózóbajnok és színész, valamint Németh Nyiba Sándor birkózó, dalszerző és költő. Az egyes számú kisteremben mutattuk be az sport- és irodalmi tárlatot, mely Kovács Sándor Pál és Kovács István József birkózóedzők sport- és irodalmi munkásságát mutatták be.
Még nagyon színvonalas műsorunk volt, ugyancsak 2004-ben, a Tanítóképző Főiskolával közösen szervezett Faludy-estünk, több mint százharminc részvevővel.
A 2005. esztendőben a Magyar Repülők és Versírók Országos Találkozója volt Kecskeméten a kecskeméti „repülős költők”
tárlatával egybekötve. A rendezvény védnöke a Honvédelmi Minisztérium Szentgyörgyi Dezső Légibázisának parancsnoka, Pető István dandártábornok volt. A rendezvény díszvendége Farkas Bertalan űrhajós volt, majd „Szabó Topi” (Szabó Tamás) vadászrepülő élménybeszámolót tartott arról, hogy hogyan mentette
24
ki az égő gépet, Kecskemét város légteréből kivezetve, majd pedig hogyan katapultált, és maketten is bemutatta a katapultálást. Közel százötven részvevő volt a rendezvényen.
Zsúfolásig megtelt az első emeleti 105-ös terem 2007-ben, amikor Buda Ferenc Kossuth-díjas költőt láttuk vendégül. A rendkívül színvonalas műsort állófogadás követte, ahol még kötetlen beszélgetést folytattak az irodalomkedvelők és az alkotók.
És még nem is beszéltem az alapítványunk támogatásával rendezett Jótékonysági estek létrehozásáról az Agóra színháztermében, és a Piarista Iskola dísztermében.
A művelődési házi rendezvényeken kívül még szólnunk kell a meghívásos vidéki fellépésekről és a társ irodalmi körökről 2002-től 2018-ig: fellépésekről a Népi Írók Baráti Társasága (NIBT) és az óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör és Szalon szervezésében, az óbudai Khéli étterem (Mókus utca) pincéjében megtartott rendezvényekről. A Khéli étterem az én diákkoromban (1957–62) Híd étterem néven szerepelt, de mi csak Krúdy kocsmának becéztük. Idejártunk énekelni és verset mondani, táncolni, szórakozni. Ezekben az években, mint középiskolás diák a Fő téren laktam a Zichy kastélyban albérlőként a Krúdy-szobor árnyékában. Hiszen az ablakom előtt állt a szobra. Itt írtam első szerelmes verseim. Csak epizódként említem meg, hogy több népszerű magyar filmet (Bakaruhában, Hannibál tanár úr) forgattak itt, e macskaköves, gázlámpás romantikus helyszínen. Lestár János filmrendező jóvoltából zsebpénz kiegészítésként statisztálhattam.
Szóval Budapestnél tartottunk. Az elmúlt harminc év alatt öt alkalommal is szerepeltünk a Krúdy Irodalmi Körben, csapatban is és egyénileg is számos alkalommal képviselve a „hírös várost” és annak költészetét. Szénási Pál Bertalan egy ízben a megzenésített verseinken kívül saját szerzeményeként előadta a Kecskemét szimfóniát és a kecskeméti nemzetközi gyermektalálkozó Csiperó-dalát.
Több alkalommal vendégeskedtünk Szegeden és Egerben is. Több száz nyugdíjasnak adtunk műsort Csengődön, Szakmáron, Szentkirályon. Nem feledkezhetünk meg a közel száz diákokról sem, hiszen Sárospatakon, Orgoványon verseltünk nekik. Az izsáki óvoda gyermekei is örültek műsorunknak, ők is több mint százan voltak.
25
Több ízben szerepeltünk Maczó János szervezésében a MÚK (Magyar Újságírók Közössége) Hitvallás-tagozat tagjaként a Magyarok Házában.
2001 és 2005 között több alkalommal részt vettünk a Magyar Írószövetség rendezvényein. (Például Kovács Sándor Pál Mesélő Pantheon című sporttörténeti kötetének bemutatása, mely egyben verses megemlékezés a tizenhét magyar birkózóbajnokról. A kötet Szíj Rezső szerkesztésében és Schmitt Pál köztársasági elnök ajánlásával jelent meg.) A társaság motorja mindig a szervezői akarattal megáldott alkotó ember.
Elkötelezettség, megszállottság, maximalitás nélkül csak vánszorog a művészet, de az irodalom is. Egy társaság erejét, művészi adottságait mindig is egy-egy erre született és megszállott ember tudta csak igazán összefogni. Így volt ez mindig is a mi baráti körünkben is.
Kezdem, mint szervezővel és első számú motorral, Czakó Feri bácsival. Hiszen az AKISZ-os időszak egyik motorja ő volt. Téglás Gizike „kihajtom a tehénből a borjút”, vagy ha kidobnak az ajtón, bemegyek az ablakon mentalitás mellett. Feri bácsi folyóiratokat szerkesztett (Vadvirág stb. gépelt újság). Rendszeresen látogatta nyugdíjas klubokat, szervezett, mesélt, verset mondott, még rajzolgatott és festegetett is. Beszervezte a tárlatunkra a fafaragókat is.
(Pl. Rádi Mihályt.) A nyugdíjasok „Életút” önéletrajzi pályázatát szervezte a Jókai úti idősek otthonában, és városi támogatással
„Életutak” címen Vörös József költő szerkesztésében könyv alakban ki is adták 1991-ben.
1991-ben a hozzánk csatlakozó Mittelholczné Tóth Zsuzsanna minden csütörtökön nyugdíjas irodalmi műsort tartott a Róna Rádióban 11–12 óra között. Ebben a műsorban az akkori tagságunkból többen szerepeltek versekkel, prózákkal, népdalokkal, valamint riportalanyként.
Több tagunk is lehetőséget kapott a rádióban írásainak elmondására. Vörös József, Antalfy István, Czakó Ferenc, Kovács Sándor Pál, Kissné Varga Rozália, Bárány Terézia és számos alkalommal jó magam is szerepeltünk. Ezen kívül Zsuzsánna asszony színészi vénájának és belső szereplési kényszereinek engedve nagy lendülettel szervezte a színjátszó művészeti csoportunkat. A
26
kecskeméti Katona József Színház nyugdíjas színészeivel karöltve, a Tancsáné Uzsorás Katalin által saját lakásán létrehozott
„színészmúzeumában” hoztuk létre a „Lakásszínházat”. (Még máig is őrzöm e színház irodalmi jellegű zenés, verses, dalos műsorainak teljes anyagát.) Ahol is nem akármilyen szinten a színészekkel karöltve és szerepelve adtuk elő a koszorús költők mellett irodalmi körünk alkotásait. Megemlékezve például Kóbori Pál erdélyi származású zenészről, aki harminc évig volt a Katona József Színház tagja és csodálatos verseket is írt. Pali bácsi baráti körünk tagjaként írta meg a színház történetét és műsorprogramjának gyűjteményét 1945-től 2001-ig.
Említhetem továbbá Ujvári Ferenc megszállottságát a vers és versmondás területén. Több mint tíz éves tagsága alatt gyakran szerepelt Mittelholczné színész csoportjában nemcsak verseket mondott. Feri és Halasi Évi egy a kecskeméti Ifjúsági Otthonban működő csoportot hoztak létre. Éva a zenei dalos műsorokat szervezi a műsorhoz még ma is. (Ő maga is énekel és gitározik.) Később e társaság az Irodalmi Kávéház nevet vette fel. 2018-ban jöttek össze a 90. alkalommal. Feri minden egyes összejövetelre alaposan felkészült a témához kapcsolódó költőkből, és bemutatta őket életrajzukkal, és néha-néha egy-egy anekdotával is megtűzdelve. Néhány éve Budapesten él, de havonta lejön hozzánk, továbbra is a vezetőségünk tagja. Most Óbudán a Krúdy Körben tevékenykedik, mint a Zila étterem és cukrászda galériájának irodalmi vezetője. Mindezt nem lehet megszállottság és belső motiváltság nélkül csinálni.
Mittelholczné Zsuzsikánk halála után próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel a művészeti csoportot újból létre hozni, de ez már soha többé nem volt ugyanaz, bár voltak fellépések, Szabó Katalin, Kökény Éva, Bárány Teréz, Szeli Sára és még külsősök is szerepeltek, de az egység nem jellemezte őket. Manapság a kiváló versmondóink magányosan járják a fellépő helyeket. És Zsuzsikánk egyre jobban hiányzik! Szabó Benedek szinte minden városi rendezvényen résztvesz, csodás versmondásával színesíti a megemlékezéseket.
Nagytehetségű énekeseink, mint Pető Edina, Ambrus Edit elköltözött Budapestre, már egyre ritkábban jönnek fellépni városunkba. Most új tagunk, Grijnovic Anikó fellépései és a Rózsahölgy duó színesítik a
27
rendezvényeket, és barátaink, az Ohio együttes tagjai és Borsány Irén lépnek fel. Meg kell még említeni tiszteletbeli tagjainkat: Szabó Sándor tárogató művészt, Leitheizer János operaénekest is.
Szinte havonkénti gyakorisággal itt áll előttünk dr. Turay G. Kamil filozófus, nyugdíjas főiskolai tanár, költő, esztéta és tárlatvezető, aki maga a megszállottság. Amit festményekről vall és érez, ahogyan mondja a verseit, lenyűgöz bennünket.
Nem hagyhatom ki Mesznéder Klára vezetőségi tagunkat sem, aki létrehozta a Mágyási József Emlék Kört. Klári lelkes elhivatottsággal kutatja az Izsák városához kötődő költő életét és munkásságát, és részletesen meséli a kutatásainak eredményeit.
Itt van továbbá Nagy L. Éva költő, újságíró, közel 600 riportot készített az eddig egyáltalán vagy alig-alig propagált tehetséges művészek életéről , amelyek olyan színvonalasak voltak, hogy már a külföldi magyarok is felfigyeltek rá az elmúlt hat év alatt. Éva riportjai a Montázsmagazin Íróklub internetes rovatában kaptak helyet, és ezáltal tudjuk, hogy Éva elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Hát igen, a társaság motorja az ember, és ezek nélkül a lelkes amatőrök és született művészek nélkül nem tudott volna az irodalmi kör nemhogy szinten maradni, de fennmaradni sem. S mindezt minden agyagi juttatás és fizetség nélkül szeretetből, szerelemből, barátságból, elkötelezettségből némelyeknél valami tudatalatti küldetéstudatból csinálták. Köszönet és hála mindnyájuknak és a névtelen és a közismert tagjainknak, mert nagy részben még ők tartják életben a magyar kultúrát, ám a népi kultúrát már mindenképpen Kecskeméten és a megyénkben.
Magamról nem akarok szólni, szólottak rólam már számtalanszor mások. Én tudom, hogy a munkát és az alkalmi szervezés és rendezés izgalmát és sikerélményét nem veheti el tőlem senki. Ez nekem siker.
Ámde ide is illik egy morbid tréfás mondás: „Sikereid és eredményeid számát gyakran az irigyeid számával mérheted fel.” Csak csinálom a dolgom. Csinálom, és csináljuk mindannyian, és szent meggyőződésem, hogy jön majd egy olyan kor, és olyan megmérettetés, ahol munkánkat, hagyatékainkat talán vállalni és értékelni fogják.
28
Mert olyanok vagyunk, mint az óbor, a tiszta forrás igaz nedűje, mennél több idő rakodik reája, ereje annál erősebb és jobb lesz.
KÖNYVKIADÁS AZ ELMÚLT HARMINC ÉVBEN