megalkotásában résztvevő kecskeméti művészek névsora:
1. Gáspár Péter (Kecskemét, Hetényegyháza) fafaragó művész.
tölgyfából faragta ki az ősmagyar tarsolylemez motívumokat és bevéste az vers idézetet a Nagy Játszma c. versből.
„Ezeregyszáz év és ősi kopjafák Maroknyi nemzet csodál a világ.”
(Kovács István József
Szikrapattogás c. verseskötetének 169 oldalán található)
2. Nagy Judit tűz zománc művész (középső fő alak a lóhátról nyilazó hun-magyar harcos és a négy címerpajzs)
3. Kovács István József költő: Nagy játszma című verséből az idézet
4. Szénási Pál Bertalan dalszerző: a Nagy Játszma című vers megzenésítője és énekese. a rockosított dalt többször is játszotta a Kossuth Rádió és a KTV. Jelenleg csak archívumokban található meg a szerzőknél.
5. Molnár Dixiland Band zenekar, mely koncertet adott.
Az ötletadóval és a művészekkel együtt öt fő kecskeméti hazát szerető polgár alkotói tevékenysége fűződik e trófeához, mely jelenleg az Ábel Lajos által vezetett Kecskemét Sakk-kör birtokát képezi. (De különböző rendezvényeken kikérhető és kiállítható a közönség elé.
Ezt már számtalan esetben meg is történt. 1996-tól úgy az irodalmi-, mint a sportrendezvényeket illetően)
57
A trófea részletezése és részeinek leírása:
Kozicz János heraldikai szakértő címerelemzése:
1. címer: A hivatalos magyar államcímer, azaz a Magyar Köztársaság 1990. július 3-án elfogadott jelenleg is hatályos jelképe.
(A mai formájának tervezője Piros Tibor Munkácsy-díjas grafikusművész volt.)
Leírása: „Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”
Természetesen 1990-es államcímerünk is több évszázados – majd egy évezredes – fejlődés eredménye. A címer elemei két ősi magyar szimbólumra vezethetőek vissza. Az árpádsávokra (vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező) és Szent István apostoli királyi keresztjére (ezüst kettős kereszt). Mindkettő történeti gyökerei a címerek kialakulását megelőző, preheraldikus korszakba vezetnek. E szimbólumok évszázadokon át saját jelentéssel bírtak és külön életet éltek. Csak a 15. században egyesültek, szimbolizálva a korabeli Magyarországot. Részletes elemzésüket a 2. és 3. címer bemutatása során végezzük el.
Az 1990-es (egyesített) kiscímer legkorábbi előképe I. (Jagelló) Ulászló magyar és lengyel király 1442. évi titkos pecsétjén jelent meg.
1. 2. 3. 4.
58
Igaz, a címert itt még nem fedte korona. Hasonló címer jelent meg a király 1442-1443 között Budán vert ezüst dénárján is.
Az egyesített címer ezt követően alkalmanként bukkant fel, elsősorban a 15-16. századi numizmatikai anyagban, főként garasokon, dénárokon és obulusokon, szinte minden esetben korona nélkül. Többek között:
V. (Habsburg) László magyar és cseh király 1453-1457 között Körmöcbányán vert ezüst dénárján.
I. (Hunyadi) Mátyás magyar király 1458-ban Körmöcbányán vert ezüst dénárján.
II. (Jagelló) Lajos magyar és cseh király 1521-ben Budán vert ezüst garasán.
A címerpajzsot fedő korona kezdetben gótikus stílusú nyitott korona volt. Ilyen látható I.(Jagelló) Ulászló 1444-es réz dénárján, illetve reneszánsz stílusban I. (Hunyadi) Mátyás magyar és cseh király 1476 körül készült trónkárpitján.
Ezt követően, a reneszánsz korban a Szent Koronához hasonló stilizált, zárt korona jelent meg a magyar címerpajzs felett. Ilyet láthatunk II. (Jagelló) Ulászló magyar és cseh király 1504-ben Körmöcbányán vert ezüst tallérján.
A címert fedő magyar Szent Korona naturalisztikus ábrázolása először II. (Habsburg) Mátyás magyar, cseh király és német császár 1608-as koronázási emlékérmén és 1609-ben Körmöcbányán vert ezüst féltallérján jelent meg. Azóta - kisebb megszakításokkal (1849, 1918-1919, 1946-1989) - a Szent Korona szerves kiegészítője a magyar államcímernek.
2. címer: Nyilvánvaló, hogy az itt bemutatott címer az árpádsávos címer kíván lenni. Sajnos hibás az ábrázolás. (A hétszer vágott mező helyett esetünkben csak hatszor vágott mezőt látunk. Így eggyel kevesebb a pólyák száma. A színezés is eltér a hivatalostól. Az első pólya a hagyományos vörös helyett hibásan fehér, azaz ezüst lett.)
Az árpádsávos címer az 1990-es államcímerünk egyik meghatározó eleme. A magyar hagyomány – Werbőczy 1514-es Tripartitumának nyomán – a hétszer vágott mező négy ezüst pólyáját Magyarország négy nagy folyója (Duna, Tisza, Dráva, Száva)
59
szimbólumának tartotta. Manapság van olyan felfogás is, amely szerint a hétszer vágott mező a hét magyar törzs szövetségét jelképezné. Történeti bizonyíték erre azonban nincs. Ugyanakkor a hivatalos történettudomány is, Bertényi Iván nyomán a jelképet az Árpád-házi királyi családhoz köti. Történetileg igazolt legkorábbi tárgyi emléke I. (Szent) István király 1000-ben vert koronázási érmén létható. Az itt megjelenített királyi lándzsa lobogója sávos. A kereszténység felvételének időszakában az apostoli királyi kereszt szimbólum egy időre háttérbe szorította. Így a magyar uralkodói pecséteken viszonylag későn, a 12. század végén jelent meg.
Először Imre király foglalta címerpajzsba 1196-ban. Ilyen árpádsávos címert láthatunk Imre király 1202-es, II. András király 1205-ös kettős felségpecsétjén és II. András 1222-es aranybulláján is.
Ezek nyomán a külföldi heraldikai irodalom évszázadokkal később is az árpádsávos, hétszer vágott mezejű címerpajzsot tekintette az ország és a királyság jelképének.
Az Árpád-házi uralkodók címerhasználatukban – IV. Béla 1235-ös trónra lépésével – visszatértek az apostoli kereszthez. Így fokozatosan az árpádsávos címer a királyi hercegek és az uralkodói családtagok különálló jelvényévé vált.
Az Árpád-ház 1301-es kihalását követően a vegyes-házi királyok rendre visszavették – az egyre összetettebb címerükbe – az árpádsávokat. Ezzel kívánták a heraldika nyelvén üzenni, hogy női ágon ők is az Árpád-házi uralkodók leszármazottai, így jogot formálhatnak a király igazi jelvényére, az apostoli keresztet megjelenítő címerre. Így tettek az Anjouk, a Luxemburgok, a Jagellók, a Hunyadiak, a Szapolyaiak és a korai Habsburgok.
Idővel a jelképek sajátos jelentése elhalványult, a két címer közötti különbség feledésbe merült, szimbolikus üzenetük összeadódott. I.
(Habsburg) Ferdinánd (1526-1564) uralkodásának idejére már mindkettő együtt jelképezte a magyarokat, Magyarországot, a Magyar Királyságot.
3. címer: A koronás hármashalomból kiemelkedő apostoli keresztet ábrázoló címert a magyar hagyomány I. (Szent) István királyunkhoz köti. Okkal, hiszen Szent István ugyanúgy, mint az
60
apostolok, előzmények nélkül teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.
Az apostoli királyi kereszt kezdetben – a korai Árpád-házi királyok idején – még nem kettős kereszt, hanem egyágú latin kereszt volt.
Ezek jelennek meg a korszak pecséttörténeti és numizmatikai emlékein, a keresztény Magyar Királyság politikai hatalmának jelképeként.
A latin apostoli kereszt III. Béla uralkodása kezdetén, 1172-től vált – feltehetően bizánci hatásra – kettős keresztté. Ö volt, aki a pápa javára lemondott a magyar apostoli királyokat korábban megillető invesztitúra jogáról. A jogról a szentszék iránti lojalitása miatt lemondott, de annak emlékét kívánta megörökíteni és mindenki számára nyilvánvalóvá tenni. Úgy gondolhatta, hogy az előkelőbb kettős kereszt szerepeltetése hangsúlyosabban jeleníti meg az üzenetet.
Címerpajzsba a kettős keresztet először IV. Béla királyunk foglalta 1235-ös felségpecsétjén. Ekkor még lebegő formában ábrázolták. A kettős keresztes apostoli keresztet megjelenítő címer az utolsó Árpád-házi királyok idején (V. István, IV. László, III. András) vált a magyar uralkodók megkülönböztető jelképévé. Ábrázolták lebegve, virág és töviskoszorús díszítéssel, dombra és oltárra emelve is. A gótikus ívű hármas halomra állítva először 1301-ben, Vencel király kettős felségpecsétjén jelent meg. A mai formáját Nagy Lajos 1357-es második felség pecsétjén nyerte el. Mivel a hármas halom színe általában zöld, természetes halom lehetett az előképe, mely összefügghet a koronázási dombbal.
A Habsburg korszakig a királyi kettős pecsétek meghatározó szimbóluma volt az apostoli kereszt. Mohács utáni uralkodóink már ritkán szerepeltették önálló címerként. Először negyedelt, majd felezett címerpajzsban egyesítették az árpádsávval, így alkotva meg Magyarország kiscímerét, amely a mai állami címerünk is.
4. címer: Turult ábrázoló címer. Az ősi krónikáinkból ismert turulmadár az Árpád-házi uralkodó család nemzetségi totemállata volt a vándorlás és honfoglalás korából. Jelvényként igen, címerként azonban sohasem használták. Az élő heraldika korában a turul már
61
kiszorult az uralkodói jelképek sorából. Helyét átvette a keresztény uralkodó személyét hitelesebben megszemélyesítő apostoli kereszt.
A turul ilyen címerpajzsba foglalása önkényes újkori jelenség lehet, egyéni és személyes indíttatással. Mai történelmi elképzelés múltba való visszahelyezése és tárgyiasítása. A címeren látható turulábrázolásnak két régészeti előképét feltételezzük. Az egyik a nagyszentmiklósi aranykincs 7. számú korsójának turul ábrázolása. A másik a rakamazi hajfonatkorong pár turul ábrázolásai. Az előbbi az avar kor végére, az utóbbiak a magyar honfoglalás korának kezdetére vezetnek időben minket. E korszakokban a közösségi jelképeket rúdra tűzve, hordozható jelvényként, vagy pajzsra festve harci védőfegyverként alkalmazták. Ez utóbbit azonban a heraldika szabályai alapján nem tekinthetjük címernek. Az ősi turul szimbólumot megjelenítő újkori címeralkotás szervesen illeszkedik a fent tárgyalt magyar történelmi jelképek sorába. Jól kiegészíti azokat, teljessé téve nemzeti jelvényeink sorát.
A fafaragó művész a csodálatos címereket egy kör alakú díszasztalba foglalta. Felületének dekoratív faragása a honfoglaló őseink palmettás, növényi indákat megjelenítő, fonatdíszes művészetét idézi. Különösen a rakamazi honfoglaláskori tarsolylemez díszítésével mutat hasonlóságot.
62
Kerek pajzsunkból fény erő (fohász az ősi múlthoz) Kerek pajzsunkból fény-erő Erősít…- oly felemelő- Jelkép a múlt… szent üzenet, Ragyogd be árva népemet!
Tölgyfába vésett verssorok, Címerpajzsokból tűz lobog:
Tarsolylemezben századok Sakktáblán „táltosló” dobog.
Dobog a föld, nyerít a ló Regősök hangja hallható.
Sámán-dobok pergésén… Ó!
Dicsérő ének, és sirató.
Címerpajzsok, évszázadok jelképein a fény ragyog és ősi 1100 év és ősi kopjafák maroknyi nép, csodál a világ.
Nyilazó ősi hun-magyar Történelmünk itt vésve van.
Kerek-korong… pont-végtelen, Ezer-százév nem dicstelen.
Nagy játszma volt az szent igaz A múltunkból még jő vigasz!
Erőnk tápláló vésetek Segítsetek! Segítsetek!
63
(Ópusztaszer 1996 V. 26. és a Feszty körkép átadásának ünnepségére, 1100 éves fennállásunk tiszteletére a trófeáról Kovács István József) Meg kell jegyezni még a Millecentenáriumi ünnepséggel kapcsolatban, hogy ez alkalommal két kecskeméti költő könyve került rövid bemutatásra, a szerzők dedikálásával.
Turai Gábor Kamil: Metafizika c. tudományos filozófiai mű Kovács István József: Szikrapattogás verses kötete
Az irodalmi bemutatkozás mellett Kovács Sándor Pál birkózó mesteredző a Kunsági Küzdő Játékok alatt mutatta be tanítványával az alábbi birkózó virtuskodó játékokat, mint pl:
kun kabakolás tuskólopás bot birkózás kiskun derékhúzás
A bemutató előtt elhangzott a „A magyar virtus” c. vers Kovács István Józseftől.
Résztvettek még az ünnepségen Kecskemétről Pál Attila színművész, Kállai Erzsébet TV bemondó.
Kecskemét város méltán lehet büszke művészetére és nemzeti hagyományaink ápolásában és annak tudatosításában jeleskedő polgáraira.
(kunsági küzdő páros játékok)