szinte lehetetlen kiadni, erről panaszkodnak nekem rangos kiadók.
Nincs benne üzlet. Ez lehet, de van benne lélek. És miért is van az, hogy lassan már minden tizedik érettebb korú magyar versírással is próbálkozik. Sok egyszerű ember öt, kis túlzással tíz verses füzetet vagy szerényebb, de érdemleges kötetet ötven-kétszáz példányban jelentet meg. Meg hogyan is néz ki az a mondás, hogy ma Magyarországon többen írnak, mint olvasnak, és hogy a magyar borban, dalban és versben él. Nézzük csak meg ezt a kérdést úgy általánosságban, de konkrétan baráti közösségünk berkei körén belül is. Könyvet kiadni hazánkban, ha pénzed van, egészen könnyű, mert jóformán nincs engedélyhez kötve, nincs cenzúra. Megírod, megszerkeszted, elviszed a nyomdába, és ha van elég pénzed (bármilyen rossz is a tartalom és maga az írás), a nyomda mindezt figyelembe sem veszi még a tipográfia követelményeit sem , és kinyomja. Pedig hát ez az ő minősítése is lenne s így vagy úgy saját magát is minősítené.
Állami támogatással komolyabb írást vagy könyvet kiadni az átlag magyarnak szinte lehetetlen. Maradnak tehát az értékmentésre az internetes és digitális lehetőségek (CD, DVD, pendrájv). A géphibákkal és helytelen helyesírással már a gépen kívül nemigen foglalkozik senki. Sokszor a gépi program is hibás. Csak gyerünk, gyerünk, hadd menjen! Nincsenek szigorúan megszabott feltételek, amelyek a jó könyvkiadás és nyomtatás feltételei.
S hogy az írás tartalma milyen lehet? Jó vagy rossz, divatos vagy
„kortársidegen”, azt a mindenkori, az irodalmi tudatban élő divatos stílusok döntik el, sokszor a minőség és az érték rovására. A kiadó csak a nevesebb szerzőkkel, a maximálisan befutottakkal foglalkozik, vagy amelyek egyediek és szenzációt keltenek. Ezeket az értékesítési lehetőségek függvényében akár több ezer példányban is piacra dobja.
29
A konzervatívoknak, a klasszikusoknak ma már kevés kiadónál van támogatási és megjelentetési lehetősége. Mégis életre kelnek, előjönnek, kezekbe kerülnek a könyvek. Maga a verseskötetek is, de ezeket azért is célszerű kis példányszámban kiadni, mert eladni szinte lehetetlen. A közvetlen baráti körnek karácsonyi ajándékként a szűk családba lehet, hogy ötven darab is elég. Na, nem volt ez így mindig, csak szép lassan s végül egyre drasztikusabban jutottunk el a jelenlegi állapotokba.
Valamikor még létezett állami- és kiadói támogatás, és honoráriumot fizettek az írónak, a költőnek. Az elmúlt huszonöt-harminc év távlatában tekintve, eleinte még volt támogatás, de már a nyolcvanas évek felé maradt csupán a magánkiadás (esetleg önkormányzati vagy szponzori támogatással), főleg a versesköteteket illetően. Még a nyolcvanas években jó darabszámot jelentett az ezer vagy ötszáz példány kiadása (persze az anyagi állapottól vagy a szponzoroktól függően). Ez a szám 2016-ban már a felére csökkent.
Számos esetben főleg keménykötés esetén az ötven-száz darabos példányra szűkült legalább is az amatőr világban és a magánkiadásokat illetően. Ezek a körülmények nagymértékben korlátozták a költő vagy az író művének olvasottságát és a személyiség egyáltalán a köztudatba kerülését. A magánkiadásos verseskötetekről főleg amatőröknél az ún. „nagy és hivatásos”
irodalom és a Magyar Írószövetség alig kapott információt. Aztán vagy tudomást akart venni a megjelentetésről, de legtöbb esetben nem.
Nemigen írtak a nagyobb irodalmi lapokban, csak a saját alkotó táborok tagjaival recenziókat, szakvéleményeket propagálásokat.
Ezeket többnyire csak a kisebb helyi médiák vagy helyi irodalmi folyóiratok közöltek. S bármely tehetség is lapult az alkotótárs tarsolyában, többnyire most már csak az internet által nem kerülhetett a nagynyilvánosság elé. Maradt tehát a kevéske eladás a könyvtáraknak eladott vagy elajándékozott példányok hozzáférhetősége. Egyre jobban divatba jött, főleg a versesköteteket illetően az elajándékozás az olvasóknak (egy-egy könyvbemutató eladott egy maximum tíz-tíz példánya mellett).
A kis társaságok és a baráti körök folyóiratainak példányszámát, terjesztését illetően is hasonló volt és hasonlóra vált a helyzet. A
30
folyóirat-kiadást illetően egyre nehezebben lehetett már talpon maradni. Amelyeknek a folyamatos megjelentetése (havonta vagy negyedévente megjelenő) öt-tíz évet megélt, az már szép teljesítménynek számított. Ilyenek a harminc éves budapesti Kláris és a Cserhát Irodalmi Kör Délibáb című lapja. De ez ritka, mint a fehér holló. Maradt tehát – még mindig kivitelezhető – két dolog a költők verseinek propagálására: az antológiák és az internetes lehetőségek.
Honlap, internetes újság, kötet stb. Az irodalmi társaságoknak szinte e két területre szűkült le a publikálási lehetősége. Többen eredményesen élnek is ezekkel a még kivitelezhető és elérhető lehetőségekkel. Mert az antológiát a benne szereplők támogatásával (ft/oldal) még ötszáz-ezer példányban kis nyereséggel is ki lehet adni.
Azonban ennek is megvan a maga veszélye, a szereplők létszámának s az egy személyre beszerkesztett versek számát illetően. Mert ezek a megjelentetések is anyagilag függővé váltak, s ez óhatatlan felhíguláshoz és a műveket illetően minőségromláshoz vezet. Irány tehát az internet s a világháló szinte csak azoknak, akik ilyen lehetőségekkel és internetes szakmában jártassággal rendelkeznek.
Antológiát mi is kiadtunk rendszeresen öt évenként, most már egymásután évente is, és az internetes lehetőségekkel is élünk. Így láttak napvilágot 2007 óta az Üzen a homok verses-prózás antológia-köteteink I-IV-ig, 2015-ig bezárólag.
A legutóbbi folyóiratunk, a szintén Üzen a homok megjelentetését a forintális problémák – nyomdai költségek állandó emelkedése és a terjesztési nehézségek – miatt 2011-től szüneteltetjük. Ez a folyóirat 2005–2010 jelent meg eleinte havi, majd a későbbiekben negyedéves kiadásban, kétszáz-háromszáz példányban.
Ehhez a megyei jellegű irodalmi és művészeti laphoz a városi önkormányzat művelődési osztályának kiírt éves pályázatából kaptunk mindvégig ötvenezer forint támogatást évente szigorú és szoros elszámoltatással. Az ezt megelőző, négy évet megélt Jelen-Lét irodalmi lapunk kiadására nem kaptunk támogatást. A baráti kör tagjai tartották életben. (1999–2001) Hát, így álltunk mi mindig, a kezdetektől fogva az újság- és könyvkiadással.
Az alkotótársak nagy többsége, mondhatnám kilencven százalékában csak magánkiadásban tudta kiadni versesköteteit. Az
31
antológiánkat (AKISZ, AKIOSZ, KBK) minden időszakában kisebb kihagyásokkal, városi és szponzorok támogatásával tudtuk fenntartani. Ilyen támogatók voltak Kecskemét Város Polgármesteri Hivatala, a keceli Pintér Művek, Polyák Pékség, Kunszállás, Bődi Szabolcs, Kunszentmiklós polgármestere és a kun vidék még néhány községének önkormányzata.
Egyéni támogatóink: Czímer Istvánné Tiszaalpárról, Kovácsné Éva aki Mittelholczné Tóth Zsuzsanna leánya.
Folyóirataink nyomdai költségeit az eladott példányok árából, majd későbbiekben 2011-től a szüneteltetéséig a Toll és Ecset Alapítvány támogatásaiból fedeztük. Mindezen körülmények ellenére volt és lesz publikálási lehetőségünk. Jelenleg az Üzen a homok antológiákban, a baráti irodalmi társaságok antológiáiban (pl. a Kláris, a Krúdy Kör kiadványai, az Agria, az egri irodalmi művészeti folyóirat). És Nagy L. Éva költőnk megjelent az ausztrál Kaláka, a Héttorony antológiákban, a szerb Ezüsthíd és a Magyarul Bábelben folyóiratban is. Az internetes és digitális lehetőségeken és a honlapjaink rendszeres feltöltésén kívül a közeljövőben szeretnénk újraindítani az Üzen a homok élő írott folyóiratunkat, ha ezúttal végre el tudjuk nyerni a megyei önkormányzat támogatását. Azért néhány tagunknak sikerült a könyvét a Nemzeti Kulútális Alap támogatásávak kiadatni. Antalfy István, Szokolay Zoltán, Szalai Sándor és Oskolás János nyertek pályázatot. Egyszóval a vázolt nehézségek ellenére a harminc év alatt állandóan változó és egyre növekvő anyagi nehézségek ellenére is az alábbi eredményeket értük el a különböző megjelentetésben.
Eddig megjelent saját antológiáink:
SZÍVHANG (AKISZ) Kecskemét, 1990: 43fő publikált, szerkesztő:
Antalfy István Czakó Ferenc
FÉLÁRNYÉK Kecskemét, 1993: 26 fő publikált, szerkesztő: Antalfy István Czakó Ferenc
ÜNNEPEK (országos) Kecskemét, 1995: 7 fő publikált, szerkesztő:
Antalfy István, Kovács László
32
ÜZEN A HOMOK I. Kecskemét, 1999: 46 publikált, szerkesztő:
Vörös József és Kovács I. József
ÜZEN A HOMOK II. Kecskemét, 2008: 56 fő publikált, szerkesztő:
Antalfy István, Bereznai Zsuzsanna, Kovács István József, Kovács Sándor Pál
ÜZEN A HOMOK III. Kecskemét, 2014: 30 fő publikált, szerkesztő:
Halasi Éva
ÜZEN A HOMOK IV. Kecskemét, 2015: 38 fő publikált, szerkesztő:
Halasi Éva
TÖRÉKENY CSODÁK. Kecskemét, 2017. 56 fő publikált, szerkesztő: Szokolay Zoltán
Az utóbbi két antológiánk az interneten is olvasható.
Eddig megjelent folyóirataink a Czakó Ferenc által gépelt és fénymásolt lapokon kívül:
A JELENLÉT (2001–2004) 4 év anyaga bekötve díszkötésben AZ ÜZEN A HOMOK (2005–2010) 5 év anyaga bekötve díszkötésben
AZ ÜZENET 1 év 1 száma (2011)
Eddig megjelent alkotásaink nyomtatásban több mint 130 kötet (többnyire verseskötet, többnyire magánkiadásban és számos novellás kötet, prózai írás, kisregény, regény, helytörténeti írások, monográfiák).
33
A DIGITÁLIS MÉDIÁBAN VALÓ SZEREPLÉSEINKRŐL