Kecskemét polgáraival, a közönségünkkel, ha röviden jellemzem a kapcsolatunkat, azt mondanám, hogy népszerűek vagyunk. Egyre jobban felfigyelt ránk a város és egyre többet hívtak minket a köztéri szereplésekhez a kis színpadokra egy-egy jeles napon vagy városi ünnepély alkalmával. 2015. augusztus 20-án a Kistérségi Termelők Közössége meghívására vettünk részt az ünnepi műsorban.
K. Szabó Benedek, a hősök napja alkalmából és az ’56-os megemlékezések kapcsán több alkalommal is a köztéri szobroknál és a temető kopjafáinál Antaly István és Kovács I. József hazafias verseivel érdemelte ki a közönség figyelmét. (Tisza táj ’56 c. vers Kovács I. Józseftől, majd Antalfy István: Doberdó c. verse és Herczeg Lajos Katonasír c. verse)
A 30 évvel ezelőtt részünkre helyet adó művelődési ház művészeti csoport vezetőjére, Farkas Gáborra örökre nagy tisztelettel gondolunk vissza. Köszönjük Bárdos Ferenc, majd Bak Lajos igazgató urak támogatását. Köszönjük még Vajda József kultúrtanácsnok, majd Labancné Krámos Krisztina összekötőnk, és Toórkosné Erika kordináló munkáját, barátságát.
A mindenkori város vezetésével a kapcsolatunkat összességében jónak mondanám. Az ingadózás a vezetői egyéniségektől függ. Nem mindegy hogy régi vagy a jelenlegi párt városatyái, képviselőtestülete milyen szemléletű, és érzékeny-e a közművelődés mellett a város kulturális helyzetére. Egy biztos, amióta én itt élek, lassan 30 éve (és már részben előtte is), ez a város mindig is fejlődött és szépült, és minden vonatkozásában a politikai harcok, a generációs váltás, a fiatalok jövőképhiánya és egy-egy vonatkozás is számos rétegként eredő gazdasági és érzelmi ingadozás rányomja a bélyegét a helyi kultúrára is. Még akkor is, ha Kecskemét volt A magyar kultúra fővárosa és a közeljövőben szeretnénk elérni Az ifjúság kulturális fővárosa címet.
Katona László polgármester úr időnként még az irodalmi kör rendezvényeire is ellátogatott, és csekély összegekkel egyénileg támogatta a rendezvényeinket. Dr. Szécsi Gábor polgármestersége alatt a baráti körünk fénypontját élte meg. Kecskemét kétszeri
45
polgármesteri időszaka alatt Szécsi Gábor nemcsak verseket írt és tudományos értekezéseket, hanem anyagilag és erkölcsileg is támogatta baráti körünket. (Versei a Jelen-lét lapunkban és az Üzen a Homok II. antológiában megtalálhatók.) Szakított időt arra is, hogy néhány alkalommal megjelent a művelődési házban irodalmi délutánjainkon, és baráti társaságunk tiszteletbeli tagja lett. Ő volt az az irodalmi és poétavénával megáldott polgármester, aki nem papírról mondta beszédeit, fejből idézett nagyjainktól versidézeteket és a nagy emberek mondásait. Nagy humán ismereteiről, irodalmi és lírai érzékenységéről talán csak filozófiai és tudományos ismeretei nagyobbak. Ezért is érdemelte ki a professzori rangot, és nemcsak a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán, de a Szegedi és Pécsi Egyetemeken is tanít jelenleg is. Ő volt annak a népművelési és oktatási ötletnek a megálmodója is, hogy a nyugdíjasoknak egy egyetemi képzése induljon meg Kecskeméten a Mindentudás Egyeteme címmel. Polgármestersége alatt kaptak Pilinszky-díjat:
Antalfy István, Kovács László, Vörös József és Kovács I. József, és a Magyar Kultúra Lovagja lett: Antalfy István
Zombor Gábor (országgyűlési képviselő) polgármesterünk, majd Szemereiné Pataki Klaudia polgármestersége alatt Mák Kornél alpolgármester feladata volt a kulturális kapcsolatok figyelemmel kísérése, támogatása. Humán gondolkodású, nagy intelligenciával és hittel megáldott ember lévén, minden tőle telhető támogatást megadott Baráti Körünknek. Úgy anyagilag (pályázatok útján), mint erkölcsileg is elismerték a társaságunkat. Ezáltal méltóképpen ünnepelhettük meg a Baráti Kör 25 éves fennállását és a tíz éves Toll és Ecset Alapítványt.
Reméljük, hogy a 30 éves ünnepünkhöz is megadnak minden segítséget. Az ő polgármesterségük alatt kaptak miniszteri kitüntetéseket, díjakat alapító tagjaink is. Dekker Pálné miniszteri kitüntetést, Antalfy István a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését kapta irodalmi és újságíró munkásságáért. Kovács I József az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az 56-os Bajtársi és Baráti Szövetsége és Kecskemét Megyei Jogú Városi Szervezete nevében Emlékkeresztet kapott irodalmi munkásságáért.
Ezen időszak alatt lett a Magyar Kultúra Lovagja: Kovács I. József és Kovács Sándor Pál is.
46
Elmondhatom, hogy Kecskemét Város Önkormányzata (az évtizedek alatt ha nem is egyforma mértékben) működésünk minden időszakát vizsgálva, mindig is támogatta a KBK működését és kezdeményezéseit.
A megyei vezetőinkre mindez viszont egyáltalán nem volt jellemző. Az elmúlt 30 év alatt a megyei Pilinszky-díjak kiadásán kívül semmiféle értékelhető kapcsolatunk nem alakult ki a megyével.
Itt jómagamnak is kritikát kell gyakorolnom, talán nem voltam elég céltudatos és rámenős a megyei szervekkel való kapcsolatok ápolásában. Ezidáig nem tudtam párbeszédet kialakítani és segítő szándékot elérni egyetlen vezetővel sem. De könyvünk készítése közben felkerestem Rideg László elnök urat, aki jó szívvel a segítségünkre sietett és anyagilag is megtámogatta Krónikánk kiadását. Hálás szívvel köszönjük neki. Továbbá köszönetet mondunk Kunszentmiklós; Szabadszállás; Fülöpszállás; Kunszállás;
Kiskunfélegyháza polgármestereinek anyagi támogatásaiért is.
A helyi irodalmi körökről és a városi irodalmi körök kapcsolatáról már több helyütt is írtam érintőlegesen. Voltak és vannak találkozási pontok, de az irodalmi egység és a jó kapcsolatok még mindig a 30 év elmúltával sem kielégítőek városunkban. Ezen körülmények taglalására szánhatnék egy külön önálló fejezetet is, de nem teszem, mert még mindig nem látom tisztán az okát.
Habár az önkormányzatilag is kezdeményezett összevonások, pl. a Hírös Agóra létrejötte ad már némi esélyt az egységes célok és koncepciók létrehozására.
A 40 éves tradicionális Forrással, mint irodalmi lappal és az úgynevezett irodalmi műhellyel (kinek és minek a műhelye, ma már teljesen elszakadt a várostól, és lassan a megyétől is, ez az én személyes véleményem) a 30 év alatt közönyösségük miatt nem sikerült érdemleges kapcsolatot kialakítanunk, ők teljesen elzárják magukat a népi íróktól. A két irodalmi körre a párhuzamosság és az egymás mellettiség ugyan jellemző, de mindenki teszi a maga dolgát.
Az elmúlt évtizedek alatt ugyan voltak kezdeményezések (többnyire csak a KBK részéről) a közelítésre, és néhány évig még reményem is volt talán az együttműködés lehetőségére. Még 2008-ban a Magyar Jövő Irodalmi és Társadalmi Folyóiratban (2008/2XVI
47
évfolyam 2. számának 82. oldalán reménykedően és bizalommal vallottam erről dr. Laczkó András által készített riportomban.
Tehát egymás mellett és nem együtt – én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy egy folyón evezünk különböző méretű és színű hajókkal, egy közös cél felé a békés egymás mellett élés jegyében, no meg elég nagy ez a város, elférünk benne. Mindezek ellenére vannak és voltak találkozási pontjaink egy-egy koszorús költőt illetően, például az általunk szervezett Faludy-irodalmi estekre két alkalommal a Forrás is ellátogatott.
A többi irodalmi és művészeti jellegű társaságokkal már intenzívebb kapcsolatot tudtunk kialakítani, például: Katona József Társaság Művészpresszói beszélgetések vagy a Magyar Irodalom Művészeti Történeti Társaság, Ifjúsági Irodalmi Kávézó és a Hírős Agórában működő összes civil szervezettel olyképpen, hogy rendezvényeikre rendszeresen meghívják előadóinkat és versmondóinkat. Ezeket a szervezeteket a kétoldalú kapcsolatokban jó szándék és kölcsönös segítőkészség jellemzi. Jó a kapcsolatunk a kecskeméti múzeumokkal, a Katona József Színház művészeivel, mert az elmúlt évtizedek során számos színész is szerepelt a rendezvényeinken (Vitéz László, Hol Zsuzsa, Turpinszky Béla, Csombor Teréz, Pál Attila, Váry Károly és még sokan mások).
A megyei jellegünkből, mint azt már írtam is, az utóbbi években sokat veszítettünk, részben anyagi problémák és segítőkészség miatt.
Azért még mindig vannak, főleg a Kecskemét közeli településekről rendszeresen vagy időközönként bejáró tagjaink (pl. kiskunhalasi József Attila Irodalmi Kör minden évben legalább egy alkalommal vendégszerepel nálunk, tagjai közül többen baráti körünk tagjai is, ezen kívül vannak még tagjaink Izsákon, Baján, Harkakötönyön, Kiskunfélegyházán, Kecelen). Sajnos ez már csak töredéke a 10-15 év előtti tagságnak, amikor is járva a megyét, illetve meghívva a helységek irodalmárait, pl. Bajai Napokat, Kécskei Napokat, Kiskunfélegyházi Napokat tartottunk, és nagyon sok megyei helyiségben szerepelt művészeti csoportunk.
Országos és világviszonylatban is voltak és vannak kapcsolataink, többnyire az interneten keresztül. Számos vidéki és fővárosi irodalmi körrel tartunk rendszeres kapcsolatot évtizedeken keresztül: Krúdy
48
Irodalmi Szalon Budapest, Kláris Újság és Kiadó rendezvényei, a Magyar Jövő és a Népi Krónika Irodalmi Lapok szerkesztősége és rendezvényei. A Magyar Újságírók Közösségének tagjaként éveken keresztül többször részt vettünk Budapesten a Magyarok Házában rendezett Hitvallás Irodalmi Társaság rendezvényein.
Ezen kívül igen jó a kapcsolatunk a szegedi és az egri irodalmi körökkel. Magyar Irodalomtörténet Társaság Heves Megyei Tagozatával szoros kapcsolatot tartunk. Az Agria irodalmi művészeti folyóiratban már rendszeresen jelennek meg írásaink.
Megjegyzendő, hogy ezekkel a társadalmi körökkel az öt év alatt helyenként ugyan gyengült, mert túl sok vezéregyéniség eltávozott az élők sorából, pl. Kis Béla Kazincbarcika vagy például a győri Probjuvszky Ildikó által vezetett társaság, és Maczó János betegsége miatt lassan teljesen elmarad a kapcsolat a Magyar Jövő és a Népi Krónika (már csak időlegesen megjelenő) irodalmi lapokkal.
Írásaimból azt hiszem, egyértelműen az is kitűnik a társirodalmi körökkel való kapcsolattartásunkról, hogy az elszegényesedés és a támogatottság hiánya rányomja bélyegét. Sok helyen nincs megújulási folyamat és szinten tartás sem, főleg az anyagi okok és az elöregedés problémája miatt. Egyre több jól működő irodalmi kör szűnik meg támogatottság és áldozatvállalás hiánya miatt. Oly kevés már a 20-25-30 évet maga mögött tudó társaság. Mindenképpen fiatalítani kellene és a civil szférán belül nagyobb támogatást nyújtani az irodalmi társaságoknak és baráti köröknek. Egyetlen pozitív és előre mutató fejlődés az internetes publikálási lehetőségek és kapcsolattartások terén mutatkozik, úgy a belföldi, mint a külhoni irodalmi társaságokat illetően. Társaságunknak is vannak még érdemleges kapcsolatai Erdéllyel, Szlovákiával, Törökországgal és Japánnal. Tagja vagyunk a Kárpát Medencei Irodalomtörténeti Társaságnak.
A 30 évünk alatt 349 fő volt tagja, pártoló tagja vagy tiszteletbeli tagja a Baráti Körünknek. Közel 30 fő már az égi kávéházban mondja verseit és írásait. Sokan elköltöztek, más városokba. Nagyon sokan csak rövid ideig voltak tagok, mert anyagi támogatást, könyvkiadási lehetőséget vártak volna tőlünk. Egy-két személy viszont önállósítani szerette volna magát, de ezek a körök rövid időn belül mind megszűntek. Az elmúlt időszak alatt 716 főt mutattunk be az általunk
49
szerkesztett folyóiratainkban, antológiáinkban az országból. Nagy L.
Éva közel 600 interjút készített az országhatáron belül, sőt az országhatáron kívül élő alkotókkal is.
Üzenet az utókornak
Vagyunk kovász, leszünk kenyér, Szellem-kenyér, lélek-kenyér.
Leszünk kürtös, harsány, hangos, Citerázó és cimbalmos.
Leszünk tűz, mert vagyunk parázs, Gyújtószikra, mécses, lámpás.
Vagyunk, voltunk, vagyunk, leszünk, Fényhasábot tüzet viszünk.
Kedves Olvasóink, barátaink, volt, és jelenlegi tagtársaim!
Lassan a visszaemlékezés végére érek. Emlékeim apró résein át fel-felderengtek a képek. Az elmúlt harminc évet igyekeztem objektíven bemutatni, természetesen az én ,,szemüvegemen” át, de remélem, hogy akik még közöttünk élnek, bizonyára egyet értenek velem, ha még az idő oly sok mindent meg is szépít számunkra. Egy biztos, hogy mi voltunk, és vagyunk, minket letagadni nem lehet már.
Hogy meddig működünk, mint Baráti Kör?
Azt nem tudhatom, de az elmúlt 30 év már egy hagyaték részünkről. Sokféle emléket, lenyomatokat, bevésődéseket hagyunk az emberek emlékezetében. Az alkotásainkból vajon marad-e egy-egy vers vagy verstöredék, azt nem tudhatom, de azt bizton tudom, hogy egy ,,csipetnyi halhatatlanságra vágyódik” minden alkotó ember.
A teljesség igénye nélkül, úgy is mondhatnám, hogy csak dióhéjban mutattam meg magunkat, hiszen ha valaki is kíváncsi lesz ránk, annyi archív felvétel mesél majd helyettünk, hogy talán évekre munkát ad egy kutatónak.
50
Azért bízom benne, hogy az alkotók egy részének vallomása, életének bemutatása is egy nagyon lényeges része ennek a könyvnek.
A bibliográfiai részből viszont megtudhatjuk, hogy milyen minőségű, és mennyiségű alkotásokat hagyott hátra a poéta.
Tudom, hogy ez a rohanó világ igen gyorsan felejt, és vészesen átrendeződik sok minden. De vállalom és hiszem, hogy a tiszta forrásból eredő nép-nemzeti szellemiség megőrző ereje az megmarad alkotásainkban.
Mi még hiszünk
Mi még hiszünk az alkotó erőben, S, hogy megértést talál a szeretet, Hogy emlékeink fénye
túlélhet minket,
Az idő nyom rá majd bélyeget, aranyverettel, ezüstverettel.
S kisugárzásainál melegszik az ember.
Bevéstük rovásink porba, kőbe, fába.
Lészen e visszhangja?
Mit mond majd a fáma?
Nem tudom, csak érzem, nem éltünk hiába.
Kovács István József elnök
51