III. A PESTI TÁRSASÉLET KÖZPONTJA: A WOHL-NŐVÉREK SZALONJA
III.4. J USTH Z SIGMOND
6. Justh Zsigmond
„Középmagas termetével, nagyon vékony, nagyon szőke, nagyon sápadt finom vonásaival, ragyogó szelídségű kék szemeivel, melyek szinte bevilágították könnyed arany szakállal keretezett hosszúkás ábrázatát – emlékszik vissza a hajdani barátnő – nekem egy kissé irreálisnak tetszett.”154
Justh Zsigmond, író (Szenttornya 1863. 02. 16. – Cannes 1894. okt. 9.). Gazdag, a Felvidékről származó földbirtokosi családból, a neczpáli Justh-család Alföldre szakadt ágából származott. A Szabad-Szent-Tornyai földbirtokot örökölte Békés vármegyében.
Az arisztokrata körökben divat, hagyomány volt, hogy a családok fiaikat külföldi egyetemeken taníttatták, hogy ily módon megismerjék az európai viszonyokat, s majd a politikai életben meghatározó szerepet játszanak. Így került Justh a budapesti egyetemen kívül, a kieli és párizsi egyetemekre. 1885-ben közgazdasági tanulmányok céljából Párizsba ment.
154 Justh Zsigmond naplója és levelei…, 656.
10.18132/LFZE.2007.3
Meghatározó volt Párizsban Hyppolite Taine személye, akinek bíztatására Justh az írói pálya mellett döntött. Bizonyosan hatással volt Taine155 stílusa Justhra, hisz Justh is egy analitikus szemével nézte a világot, a társadalom, az egyes személyek legapróbb rezdüléseit.
A fiatal Justh hazatérvén „először valami fotóklubbal kísérletezik. Majd „komolyabb”
dologba fog, egy sereg ifjú arisztokratával, akik őt bálványként követik, „egy angol egyletfélét alapítottak”, egy „Debating Society”-t.”156 Majd Műpártoló Egyesületet hoz létre és Eszterházy utcai otthonában irodalmi fogadásokat tart, ahol a Párizsban magába szívott eszméket tovább tudja adni, megosztani és kivirágoztatni a magyar társadalomban. Rövid életét utazásokkal szövi át (1890: Egyiptom, Görögország, Szicília; 1891: Algíria, Tunisz, Marokkó, Spanyolország, Egyiptom).157
Kezdetben művészeti és társadalmi kapcsolatok létesítése céljából, utóbb főként tüdőbaja gyógyítása végett utazik. Az elhatalmasodó tüdőbajára hol Olaszországban, hol Indiában, hol a francia Riviérán keresett gyógyulást. Alföldi birtokán is sűrűn tartózkodik.
1889-től Szenttornyán parasztjaival (az ÚMIL fogalmazása szerint műkedvelőivel) klasszikus színjátékokat adat elő.158 Ókori görög szerzők, Moliére stb. műveit mutatták be.159
A Magyar Salonba és a Fővárosi Lapokba küld cikkeket. Cikkei Reviczky Gyula érdeklődését is felkeltették. Az irodalmi és művészeti élet egyik tevékeny résztvevője, 1890-től A Hét folyóirat főmunkatársa.
„Ki volt Justh Zsigmond? Irodalmunk legmutatósabb műkedvelője, elhivatott dilettánsa, vagy pedig, mint Halász Gábor hitte, „mindenek felett művész, minden porcikájában az.”160
155 Taine-t minden ember érdekli, mindent a megértő és a megértető kritikus szemével néz. (…) Az igazságot (amelyet annak tart) mindig és minden körülmények között kimondja (…). Justh naplója és levelei…, 51.
156 Diószegi András, „Justh Zsigmond”, In Irodalomtörténeti Közlemények különlenyomata 48/6 (1960): 654.
157 „Szenttornyai otthona őrzi az utazások emlékét. A ház maga alacsony cottageszerű épület, kívülről csak toldott-foldott mivoltával tesz hatást. Belülről? tán valamivel művésziesebb. Egyik szoba byzanti stylben tartva, ez az én írói szobám; az ebédlőben indiai világ s egy terrasse-on a Saharából, Egyptomból hazahozott tárgyak, lándzsák, egy kitömött krokodil, egy Rhamses idejéből való aranyozott mumiafej.” Részletesebben Justh Zsigmond, „Szent-tornyai világomról.”, In Magyar szellemi élet, szerk. Igmándi Mihály (Budapest:
Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, 1892), 101.
158 „Justh Zsigmond”, In Új magyar irodalmi lexikon, szerk. Péter László (Budapest: Akadémia Kiadó, 2000, második kibőv. kiadás), 1007.
159„Halála évében még megvalósította évek óta dédelgetett tervét: kastélya kertjében felépítette paraszt színháza állandó, téli épületét, görög stílusban, nyolc dór oszlopra támaszkodó homlokzattal.” Az avató ünnepségen – melyre meghívta párizsi barátait – a Képzelt beteg, az Antigoné és néhány magyar darab került bemutatásra.
Diószegi András, „Justh Zsigmond”, In Irodalomtörténeti Közlemények különlenyomata 48/6 (1960): 673.
160 Uo. 652.
10.18132/LFZE.2007.3
Herczeg Ferenc, Justh kortársa ugyanúgy elgondolkoztatja a dilettantizmus témájában elmerülőket. A dilettáns fogalmán rágódva, nem tud eligazítást adni, még önmagának sem, a kérdést nyitva hagyja. „A pesti írók Justhot literaty gentlemannek nevezték, egyébként nagy tehetségű műkedvelőnek tartották. (Hogy miért író a nagy tehetségű író, és miért műkedvelő a nagy tehetségű műkedvelő, azt sohasem tudták nekem megmagyarázni.)”161
E kérdés valóban jogos, ha Justh írásain mereng az olvasó. Írásain átsüt mindenre kiható hártyavékonyságú érzékenysége, ami által semmi nem hagyja érintetlenül.
Tiszta alakja számtalan kortársat magával ragad, s egyben a századvég kikerülhetetlen, sugárzó egyénisége.
Justh 1888. január1-től május 31-ig írt Párizsi Naplóját napi rendszerességgel vezette.
Ebben nagy részletességgel járja körül a párizsi szalonokban zajló eseményeket. Ekkor már otthon érzi magát a fővárosban. A Hazai Naplóban az 1889. március 15-től június 5-ig megélt társasági megmozdulások, egyszer mozgalmas, máskor unalmas történéseit jegyzi fel. Ebből értesülünk színhelyekről, az ott zajló élet jelentős szereplőiről, a sűrű programokról, gyakori utazásairól stb. Szenttornyai birtokán gyakran fogad vendégeket, barátokat itthonról és külföldről. E beszámolók pillanatfelvételként tárják elénk a hangulatokat, benyomásokat.
Justh írása mindig frissen hat, egy pillanatra sem válik unalmassá, vontatottá.
Frissességét az első benyomások rögzítése, egy-egy pillanat megörökítése biztosítja.
Különleges érzékkel, szinte mikroszkopikus látással boncolja a más számára láthatatlan lelki folyamatokat, érzéséket. Sokszor meglepően ironikus hangvételt enged meg magának, még a hozzá legközelebb eső barátok esetében is. A naplóban az elegancia és könnyedség azonbanmég a keserű megnyilatkozásokat is feloldja, s nem lesz soha megbotránkoztató, csupán az olvasó arcán egy enyhe mosolyt előhívó.
Justh mellett Zichy Géza grófnak van óriási szerepe a szalon és a nővérek életében.
161 Herczeg Ferenc, „A gótikus ház”, In Herczeg Ferenc emlékezései (Budapest: Szépirodalmi, 1985), 285.