II. A JELENTŐSEBB SZALONOK
II.4. H OLLÓSY K ORNÉLIA
Volt egy ház a 60−80 ezer lakosú régi Pest szélén, ahol a város vége volt.
Szemközt a sarkon a Nemzeti Színház bérházát építették fel, a helyén később az egyemeletes Westermeyer-féle ház állt nagy sörházzal. Itt minden délután és este vonószenekar játszott, de nem cigányok, hanem német „kottás muzsikusok”.77
„A házban igen előkelő családok laktak. Az első emeleten a Bókay János neves gyermekgyógyász és családja mellett lakott Meyer, a kávés. A házban lakott Wekerle Sándor (…). Ugyancsak az első emeleten lakott egy zsidó család, a Deutsch család.
Itt lakott még Vecsey Sándor, a költő és Lisznyaiék a harmadik emeleten. Kedves család volt még az Érkövy család. A másodikon lakott a nemzet csalogánya, Lonovicsné Hollósy Kornélia, kit csodált, tisztelt az egész ország. A Nemzeti Színház koloratúr énekesnője.
77 Ez a Bókay, úgy látszik, intelligens ember! Egy jeles orvos a régi Pestről. Bókay Árpád emlékiratait szerk.
Buza Péter (Budapest: Szász Magyar Falu Könyvesháza Kht., 2003), 50.
78 Diósszilágyi Sámuel, Hollósy Kornélia élete és művészete (Makó: Városi Tanács Művelődési Osztály, 1984), 46.
10.18132/LFZE.2007.3
2. Hollósy - Lonovics Kornélia
Korbuly – később Hollósy79 – Bogdán temesi földbirtokos és Csausz Mária Magdolna örmény származású szülők 11. gyermekeként jött a világra 1827. április 13-án Gertenyesen, édesapja birtokán. A boldog gyermekévek után, tizenegy évesen került Temesvárra az apácák zárdaiskolájába, ahol nemcsak a tanulás terén magaslott ki teljesítménye, hanem zenei tehetsége is csakhamar kiugrott.
Az ének- és zongora tárgyakban Zimmermann tanította, ki felfigyelvén Kornélia kiváló adottságaira, magánórákat adott számára. Később – 15 évesen – Zimmermann ajánlatára ment Bécsbe Matteo Salvihoz, aki őt szívesen fogadta, és nagy lépésekben haladt vele. A család nem könnyen egyezett bele Kornélia művészpályájának elindításához, mivel ez ellenkezett társadalmi rangjával és a közfelfogással, miszerint a színésznői pálya erkölcstelen. Végül győzött a sziklaszilárd belső elhatározás, a zene iránti változatlan rajongás, szorgalom és kitartás. Bécsből Salvi Matteo ajánlatára Milánóba utazott Lampertihez.
79 1832-ben Korbuly Bogdán gertenyesei előnévvel magyar nemességet kapott I. Ferenctől, amely kiterjedt fiú- és leányági törvényes leszármazottaira is. A család ugyanakkor nevét Hollósyra változtatta.
10.18132/LFZE.2007.3
Salvi, „ez a jóérzékű olasz énektanár azonnal ráismert kiváló képességeire, s az akkor Bécsben járt Donizettinek mutatta be, mint nagyreményű tehetséget, ki egykor az ő »Luciá«-ját, »Lindá«-ját sok sikerrel fogja énekelni”.80 Nyilvánosan először Corfuban lépett fel, majd két hónap eltelte után visszatért Milánóba, ahonnan egy staggione társulat tagjaként bukaresti vendégjátékra indult.
Az „újra itthon” örömének érzésével énekelhetett a számára világot jelentő színpad deszkáin; Temesváron – 1846. június 4-én –, s kis idő múlva – július 23-án – Pesten.
Donizetti Lindájának szerepében debütált a Nemzeti Színházban az itt vendégszereplő olasz énekesnő, Alboni Marietta81 oldalán. A siker egyértelmű volt. A Nemzeti Színház 1846. augusztus 24-én szerződteti Hollósy Kornéliát.82
Bécsi és varsói útjai után 1851. szeptember 17-én lépett fel újra pesti közönség előtt.
Hollósy Kornélia 1852. április 21-én kötött házasságot Lonovics Józseffel.
Ráday Gedeonnak hosszas előzetes tárgyalások eredményeként sikerült Hollósy Kornéliát a Nemzeti Színházhoz megnyerni, s a család 1855. március végén beköltözött az Egyetem téri Wenckheim házba. Nyilvános fellépése előtt a házban „adott néhány házi hangversenyt”,83 ahol a meghívottak gyönyörködhettek hangjában.
Már az Egyetem téri Wenckheim házba is sokan jártak hozzájuk, de a Zrínyi házban – mai Kossuth Lajos utca és Múzeum körút sarkán – „nagy házat vittek írókkal, művészekkel, politikusokkal”. Nyilvánvaló, hogy a művészek – többek között kollégák –, a rajongók a feleség, a politikusok a férj révén kerültek a szalon vendégei közé.
Megemlítendő még, hogy Kornélia nagybátyja, Csausz Márton egyetemi tanár házában is előkelő társaság gyűlt össze, ahová Kornélia Pestre érkezésekor – 1846 nyarán – többször el is látogatott.84 háttérbe a fiatal magyar lányt, kit elegáns sugár növése, arcának ifjú kelleme, magatartásának előkelősége ép oly megnyerő jelenséggé tettek, mint elbájoló énekesnővé nem nagy, de friss hangjának hajlékonysága, énekének kifejező melege s könnyed koloratúrájának fénye.” Uo. 131.
82 A továbbiakban Hollósy Kornélia szerepeivel, pályája sikereivel és a Nemzeti Színház belső ügyeivel nem kívánok részletesen foglalkozni, mivel ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.
83 Uo. 43.
84 Valószínű, hogy itt találkozott Petrichevich Horváth Lázárral is, aki annak idején egyengette Hollósy Kornélia útját a Nemzeti Színház felé.
10.18132/LFZE.2007.3
Mi motiválhatta Hollósy Kornéliát egy szalon létrehozásában? Valószínű nem egyfajta utánzási mánia, más szalonok mintájára. A társaság adott volt, lehetett beszélgetni, megbeszélni konkrét dolgokat. Az ismerősökkel való társalgás könnyen átcsaphatott muzsikálásba. Az is elképzelhető, hogy ahová ők jártak néhány órát eltölteni – akár a Csausz Márton köré csoportosuló értelmiségi kör –, barátok, ismerősök, egyszerűen átpártoltak hozzájuk, kapva az alkalmon, hogy Kornélia énekével színesítheti a találkozókat.
„Lényéből önkéntelenül árad a vonzerő, mely a művelt társaságok különböző elemeit gyűjti maga köré, termeibe, s ahová vágyik és jól érzi magát mindenki.”85
„E művésznővel és e nővel mindenki, akár fényes név, akár kitűnő elme, akár társadalmi állás tünteté ki, óhajtott megismerkedni. Sokszor ajtaja nyitját gazdag főúr adta át szegény írónak, előkelő asszony derék polgári nőnek, politikai nevezetesség egy névtelen tisztelőnek. Mindenkit egyaránt a hódolat vitt oda, s a rokonszenv tartotta ott. Bármily távol is álltak egymástól a külvilágban, a művésznő szalonjában egy láthatatlan szál összekapcsolta őket. Jogcímet nyerhetett e szalonban mindenki, ha művelt volt és nemesen élt. A tisztelet, a hódolat komolysága párosult e légkörben a derült, fesztelen vidámság sugaraival. Magyar szívesség és úrias műveltség nyomtak vonzó bélyeget a szalonra, mely nem vált sem egyoldalúvá, sem exclusívvé, sem feszessé.”86
85 Uo. 127.
86 Uo. 139–40.