• Nem Talált Eredményt

A uidéh eltartóHépességének stabilizálása, regionális üsszefüggései

Azt a települést tekintjük vidékinek, amely városi státusszal nem rendelkezik, vagy rendelkezik ugyan városi státusszal, de lakossága 10 ezer főnél keve­

sebb, Vic/éiíi jellegűnek pedig az olyan térséget (kistérséget) minősítjük, ahol a vidéki településeken élő lakosság aránya több, mint 15%, Vidékfejlesztés alatt pedig olyan komplex tevékenységet értünk, melynek a végső célja, hogy a vidéki térségek — elsődlegesen társadalmi érdekből — a társadalomban betöltött funkcióik ellátására tartósan képesek legyenek.

A hazai vidékfejlesztési politika alapelveiként a következőket javasoljuk:

- teremtsen olyan feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki terü­

letek gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális funkcióikat tartósan betölthessék és megtarthassák;

- kezelje kiemelten a vidéki területek közötti feszültségeket és az életkö­

rülmények javítását;

- ésszerű döntési mechanizmusokat alakítson ki, és a döntéseknél ember- központú megközelítést érvényesítsen;

- vegye figyelembe a vidéki térségek sajátosságait, és igazodjon azokhoz, illetve teremtsen keretfeltételeket a vidéken élők alkalmazkodóképessé­

gének növekedéséhez;

- építsen a regionális együttműködésre;

- számoljon a magyar agrárgazdaság sajátos vidékfejlesztési szerepével, az agrárpolitika ennek, illetve a regionáhs sajátosságoknak megfelelő átala­

kításával.

A kilencvenes években a magyarországi térfolyamatokat csökkenő lakos­

ság, romló korösszetétel, területileg differenciált munkanélküliség, területileg tartósan eltérő gazdasági teljesítmények és jövedelem-színvonal, a vállalkozá­

sok sűrűsége és a vállalkozók alkalmazkodó képességének regionális eltérései és regionális válságok megjelenése jellemezte.

Azokon a területeken, amelyeken a meghatározó térhasználati mód a mezőgazdaság, a regionális válságok kialakulásában és mélyülésében az

---^ ”5 9^

---agrárpolitika hiányosságai és az agrártermelők alkalmazkodási zavarai egy­

aránt szerepet játszottak. Ezt a válságot strukturális jegyeket viselő alkalmaz­

kodási válságként határozhatjuk meg. Az egy főre vetített bruttó jövedelem mutatóját alkalmasnak találtuk az agrártermelők alkalmazkodó képességének mérésére. A mutató a mezőgazdaság területi adottságait jelző paraméterek­

kel, a mezőgazdasági foglalkoztatottak arányszámával és a falusi munkanél­

küliség rátájával együtt válságkezelési beavatkozások szempontjából gazdasá­

gi körzetcsoportok képzésére bizon)mlt alkalmasnak.

Az agrárterületek közötti feszültségekhez vezető különbségek kezelését egyben regionális válságkezelésnek is tekinthetjük. Ennek érdekében a különböző agrárpolitikai elemekben (piacpolitika, termelési politika, birtok- politika, finanszírozási és jövedelempolitika, vidékfejlesztési politika) eltérő mértékben célszerű megjeleníteni a regionalitást. Azokon a területeken viszont, amelyeken a kedvezőtlen adottságok az elmaradottság és az alacsony alkalmazkodó képesség, valamint a magas agrárnépesség egyaránt jellemző, sajátos területfejlesztési politikával és a más ágazati politikákkal összhangban területileg is differenciált, válságkezelő agrárpolitikai beavatkozások szüksé­

gesek. Ezeken belül külön is ki kell emelnünk:

- a helyi agrárvállalkozások megerősítését, új vállalkozók letelepedésének ösztönzését;

- a felhalmozások és a fejlesztések elősegítését;

- a helyi szociális és foglalkoztatási feszültségek kezelésére irányuló agrár­

jellegű beavatkozásokat;

- a termelést stabilizáló beavatkozásokat.

Magyarországon a II. világháború után a mezőgazdaság foglalkoztatási szerepe három jól elhatárolható időszakban gyökeresen megváltozott. Mind a három időszakra jellemző — és a nyugat-európai országokhoz képest lényeges eltérés — , hogy a foglalkoztatás csökkenése egyik esetben sem szer­

ves fejlődés következménye volt, és hatása emiatt lökésszerűen jelentkezett. ■ Napjainkban a vidék foglalkoztatási gondjainak előidézője nem csupán a mezőgazdaság, de a mezőgazdasághoz szorosabban kötődő településeken a foglalkoztatási feszültségek erőteljesebbek. A munkanélküUek 44 százaléka községekben él, és erőteljes koncentráció figyelhető meg Észak- és Kelet- Magyarország területein. A vidéki-falusi munkaerő-felesleg tartósnak ígérke­

zik, a mezőgazdasági termelés a mai szerkezet mellett növekvő termékkibo­

csátással sem bővítheti jelentősen a foglalkoztatást.

A mezőgazdasági struktúraváltás és a mezőgazdaságon kívüh térhasznála­

ti módok foglalkoztatási szerepét, a különböző vidéki területeket a foglalkoz­

tatás szempontjából a következő fólDb csoportokba soroltuk:

- Város- és iparhiányos, aprófalvas településhálózatú, kedvezőtlen adott­

ságú területeken folyó extenzív mezőgazdálkodásra és erdőgazdálkodás­

ra alapozott, többségükben válság- és potenciális válságterületek, ame­

lyek egyedi és alternatív foglalkoztatási megoldásokat és ennek megfele­

lő intézményrendszert kívánnak.

- Mezővárosokkal, feldolgozó iparral, zömében nagyobb településekkel rendelkező átlagos, vagy átlagosnál jobb természeti adottságok közötti mezőgazdálkodásra berendezkedő, a humán erőforrások megtartását és potenciális foglalkoztatásnövekedést ígérő területek.

- Nagyobb ipari potenciállal rendelkező centrumok vonzáskörzetéhez tar­

tozó, városellátó, intenzív mezőgazdasággal és jelentős mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatási lehetőségekkel rendelkező területek.

- Sajátos foglalkoztatási előnyökkel, illetve hátrányokkal rendelkező határmenti területek.

- Depressziós, korábbi ipari területek, elavult struktúrával, magas és tar­

tós munkanélküliséggel, szerény mezőgazdasági hagyományokkal. E területek sajátos átmenetet jelentenek az „ipari szerkezetváltás által érintett térségek", a „tartós és jelentős munkanélküliséggel küzdő térsé­

gek" és a „mezőgazdasági vidékfejlesztési térségek" között. Az itteni fog­

lalkoztatási kérdések csak kisebb részben és közvetve tartoznak a vidék- fejlesztés témaköréhez.

Az egyes csoportokban részletesen is megvizsgáltuk a mező- és erdőgaz­

daság, illetve más térhasználati módok foglalkoztatási lehetőségeit és javasla­

tokat tettünk azok bővítésére.

Jelen szöveg alapját a következő kollégák résztanulmányai képezték: Csendes Béla, Dor­

gál László, Fehér Alajos, Fertő Imre, Halmai Péter, Mohácsi Kálmán, Molnár István, Pálo- vits Béláné, Romány Pál, Szabó Márton, Szabóné Medgyesi Éva, Szücs István és Takács József (vö. erői a könyvben a Függelék 173. oldalát).

T 6 i \

-itoéiÍ8féátó;^í ë4'Â^j|à«{'àÉ®àèf«^ ^ásöig'ir^'^é^f v{jßjt!rfb«itfi^^fcsh^^ '. -iiílP*i^.áQ®|«i3to ri^saèssrjÂi ûdoçiàm<jpàsfâ '3f§Ateï;i8«5§iàiB.iase^feiî^ ■. ■ k>-'\ •■ :Tí»'-v/.^Bvxú;;rtíaá3tt*íiiittej‘íO 'w :^ « tí^ ^ ’■•

:íö^'í5j^íí*iW3»%afefa!t'íítlirftói30Sl©qráí<M^^^

Ai ^á|atíx«sií's%8lüfetíijüí;:íét

^^íídíí^ifíis^Sílíjí^ yi:dbí0t<^í'a;,ai»4»tepi^^ ü

Î^íi6íáí^i■':'’i í¡ ■'”^Tr>oSHyí^^:.'^'-'-■V'*» ^ v :";; iti*.; .^»Sflíóaaá-itóitójBiaiií’^r:^

p'i4îîÂàia%W32 vifl¥i» ,ih íétá » í '^ is i'Æ k m ^ i iMrfiJiïiïÂf^'e«!,^ í3feg|tes:s|W ff¿^«^8--u

4«ií4,^1«l||iià¡lrt^ 'rfíMÉsiteíí% é h é ^ ö ^ n u n ; í^Ví«3í#^,s^:

rJàÔ,feîk#îPâm»ii5iîWi0J^ifc^-.ti!^?d's«è^^^

&ekei< fejafcrí í« ' ' ''. ^-i^w-Viünk .lax^töáBOxáí stàJSEaiisfî

-aegi^îwlsè si.’ffag^afezjh'-WaiíMottóqimí^^

-d 88»ffiíí^íífils^larísl-í2áísís'oáítí-Í3é^:,í(j>3l>i^m, iîeiânsftsrfïÂts-iïm lívJsiíí .g'âiab

■ - a ftelh^mc^sok

H i.pe^Usü

ÿi'Vv<^^.4¡t«iá8áihtb.d.ioss

àaiipsi ieáai

. -• ;» Jis5>H .'■■■föciálj ' <:« èiér'w inteyuíf-

agrñr-. -i'oG ifiSfS^H5^6?y¡íi^$S‘SS^5líffW«fen!^ b nsla\.

Æo^slKnWis >ál«»Uí\*&

eoá&T itl W ÎÏÏ 3w TÍw ™ 5®. feiio»®. ;co'h»1h4 ádaiA iírt MÍiaioa AoiV'áS zÜn

M u i-;V 'W ’r . ) 'í ! ? 4 g ! ; n . » í - v - í % i ; ^ , ' i a i í ^

,.:' «■■ • [ ■•'■% !;i-ígv‘éJt3aott.^incí

'•'; s Íiákin%'i«f.%iái^ '-^â' '' ■ Wífwií oí»í!^élí|^í;''!¿%

5énjreg*«;|i'fe*t:^ --‘^ ^ ¡» p a'fiofklV^pî^è^ wtsi'S35«iv

" N êp fà r’ïé^'^ ir. ' n i ^ :ik>¡dB^^^

;'¿;fcig]aifcon.at'»í-i :.'•í^rs'^&íítói; 44 istjtiïsaléks

: îviag^0r'.>r'SÎ’'ifi (í.'jrtíídtfi?;, À

‘"¿ik, .-( .■;rjí*r,d¿á>:',bsá^-^ríW»i¿ss''ft‘«i*i'¿iiitó!|:tei'J í'ni:-rr.«':-^';f ÆsâtâBKariwn

,. "'tí m'Ädok 'fógjtíÉfjiíésfiíí siíéhí|j'R' fe 't ïfegip;ko£,-‘

tatás'£7^inpont^.ibfe¡ á’'fe¿tr«tííi«Í0'f^fo,ckif>o^

- Víi.tm'* és 'i^hiáayttfc apt6Í0#|MMtpá1SsM6?^ti&;. Wí^ií6tkJíífld'-=t'ti‘

i£ ■.■.'lapo;::íí:t. t'dbilÿ«^U.Ifcwn' vÖság- «‘-«■•''{ictmc'iite

ame-' - r v i ï r i l i :

Az agrártermelés tudományos alapozása. Bp. 1998.

(Magyarország az ezredfordulón. Szerk.: Glatz Ferenc)

STEFANOVITS PÁL

A teritiDÍüld szerepe az agrár