Napjainkban Magyarországon a birtokpolitikának (a termőföld legmegfele
lőbb tulajdonlására és használatára vonatkozó agrárpolitikai elveknek és álla
mi intézkedéseknek) kiemelkedő jelentősége van.
A birtokpolitika szolgálhatja a meglévő birtokállomány védelmét vagy megváltoztatását. A közvetlen birtokpolitika: nyílt beavatkozás a földtulajdo
ni és használati viszonyokba. A közvetett birtokpolitika: a földpiac szabályo
zásával, a jövedelemelosztás, a hitel, az adó, a forgalmazás stb. változásával idézi elő a szükséges módosulásokat, vagy csupán kiegészíti a közvetlen bir
tokpolitikát. A közvetett birtokpolitika az utóbbinál lassabban, de ugyanak
kor simábban képes alakítani a birtokviszonyokat.
A földbirtok-politika hosszabb távra szól, ezért nemzeti konszenzust követel meg. Magyarországon jelenleg a birtokpolitika általános célkitűzései a következők lehetnek:
- a mezőgazdaságból élők földtulajdonlásának és földhasználatának elő
mozdítása;
- a tulajdon és használat egybeesésének elősegítése;
- életképes üzemi méretek kialakítása;
- a kis-, közepes és nagyüzemi gazdaságok ésszerű arányának elősegítése és fenntartása;
- a családi, a szövetkezeti és társasgazdaságok eg3mttélésének biztosítása.
A felsoroltak megoldása nélkül sem a versenyképes mezőgazdaság, sem a mező-gazdasági népesség elfogadható színvonalú megélhetése nem valósulhat meg.
A földbirtok-politika kidolgozásakor számos nehéz, hosszabb távra szóló kérdésben kell állást foglalni. Ezek közül hármat emelünk ki:
a) A földtulajdon, a földhasználat és a kettő kapcsolata
A földhasználati viszonyok szabályozása történhet külön törvényben, egyes lényeges részei szerepelhetnek a földtörvényben, más részüket a Ptk.
tartalmazhatja.
b) A családi gazdaságok, a nagyobb m éretű gazdaságok, valamint a rész
foglalkozású (kisegítő) gazdaságok racionális arányaira, annak kialakítását szolgáló teendőkre vonatkozó nézetek tisztázása.
c) A birtokpolitika szerves részét képezi a földtulajdoni, használati viszo
nyok és az üzemi struktúrát alakító irányítási és eszközrendszer felvázolása is. Ezek közül a legfontosabbak: a földpiac megteremtése és szabályozása, az ár-, adó-, pénzügyi- és hitelrendszer földallokációt előmozdító szerepének, hatókörének átgondolása, a tagosítások létjogosultságának és feltételének tisztázása, továbbá az állam, az önkormányzatok, a társadalmi szervezetek szerepe a földbirtok-politika megvalósításában. A földbirtok-politikai kérdé
sek ma még többnyire nyitottak, egyike-másika még kérdésként sem fogalma
zódott meg, miközben az EU-csatlakozás számos, ma még nem tisztázott követelményére is tekintettel kell lenni.
A továbbiakban a fontosabb kérdéseket érintjük részletesebben. Célunk csupán bizonyos lehetséges megoldási irányok érzékeltetése.
A tulajdonszerzés és a bérlet szabályozása
Célszerű a földtulajdonszerzés szabályozásánál a mezőgazdaságból élők szá
mára preferenciákat biztosítani, illetve olyan adózási változtatásokra van szükség, amelyek a termőfölddel kapcsolatos spekulációt visszaszorítják. A külföldiek földtulajdonszerzési tilalmát fenn kell tartani és a tilalom megsze
gését szankcionálni kell.
A földhasználati viszonyok befolyásolása a bérleti feltételek (bérleti idő minimuma, maximuma), a bérleti díj adóztatási rendjének változtatásával, a telekkönjrvi haszonbérlet bejegyzésének lehetővé tételével, az előbérleti és elővásárlási jogok mielőbbi megfelelő törvényi rendezésével oldható meg.
A tulajdon és használat egybeesésének elősegítését szolgálhatná a földpiac kiszélesítése, a földeladások élénkítése.
A magyar mezőgazdaságban mintegy harminc esztendeig nagjmzemek működtek, ezért nálunk a családi gazdaságok mellett szükségszerűen nagyobb aránya lesz a szövetkezeti és gazdasági társaságok tulajdonában lévő nagy és közepes méretű gazdaságoknak.
Kialakítandó a magángazdaságok vonatkozásában érvényesítendő agrár- politikai magatartás. Megfontolandó többek között:
- A családi gazdaságok esetében milyen gazdaságméretek lehetnek célsze
rűek, hány gazdasággal lehet (az erőforrások és az időtáv függvényében) számolni. (5 -1 5 év távlatában 6 0 -1 0 0 ezer közötti életképes családi gaz
daság tűnik ma reálisan elérhetőnek.)
Fontos lenne mielólíb azt is meghatározni, hogy milyen méretek eléréséig kívánatos támogatni a családi gazdaságok kialakulását. (A méret természete
sen tájegységenként, termelési irányonként stb. eltérő.)
- Számításba kell venni azokat az eszközöket és ki kell alakítani azokat az intézményeket (pénzügyi, jogi, közigazgatási, társadalmi intézményeket), amelyek a családi méretű gazdaságok létrejöttét, megerősödését, folya
matos korszerűsödését szolgálhatják.
A családi üzem védelme lehet: közvetett (sokoldalú agrárpolitikai támoga
tás, ár, adó, hitel, mehoráció, pénzügyi támogatás, erkölcsi támogatás stb.) és közvetlen (birtokforgalmi kötöttségek és az öröklési rend szabályozása).
Számos országban a szétaprózódás megakadályozására hozták létre korábban a törzsöröklés rendszerét. Olyan országokban azonban, ahol a tör
pebirtokok vannak túlsúlyban, a törzsöröklés kevés sikerrel kecsegtet.
A földbirtok öröklési rendjét jelenleg is több országban szabályozzák.
Magyarországon is mielól^b megfelelő birtokpolitikai eszközöket kell talál
ni a birtokelaprózódás megakadályozására. Szükséges az egyéni termelők körén belül meghatározni azt a kört, amely a kisegítő részfoglalkozású kate
góriába sorolandó. Ide kerülhetnének pl. a 2 -5 ha alatti termelők. (Az 1 ha alattiakat — hacsak nem valamilyen intenzív mezőgazdasági tevékenységet űznek — nem célszerű mezőgazdasági gazdálkodónak tekinteni.) Ezeknél a foglalkoztatottság javítása, a jövedelemkiegészítő támogatások, adókedvez
mények, átképzés, a szövetkezés különféle formái alkalmazhatók segítésük érdekében.
Pozitív diszkriminációt kell alkalmazni a versenyképes, illetve versenyképessé tehető családi gazdaságok esetében és ki kell dolgozni annak mértékét és eszköz- rendszerét. Ezen belül is előnyt élveznének a fiatal (pl. 40 éven aluli) gazdák.
Az előzőeknél azonban feltételeztük azt is, hogy a földtulajdon kérdésében a negatív diszpreferencia a szövetkezeteknél és a gazdasági társaságoknál megszűnik. E nélkül az említett preferencia a családi gazdaságok és az egyéb tulajdonosi és üzemformák közötti ellentéteket véglegesen elmélyítené.
Intézményi keretek
Tudatos, előrelátó, hatékony földbirtok-politika megfelelő intézmények nél
kül nem valósítható meg. Ilyenek lehetnek:
- Földbirtok-politikai Tanács létrehozása a földbirtok-politika kimunkálá
sára és érvényesülésének figyelemmel kísérésére.
- A földpiac, a földcserék, a tagosítások kérdésével foglalkozó F M szerve
zeti részleg {részlegek) kialakítása. Feladatuk lenne, hogy foglalkozzanak a földpiac szabályozása, a tagosítások és földcserék elvi kérdéseivel, a megoldási módozatok kimunkálásával, és hogy felügyeljék az említett tevékenységeket.
Az EU országaiban is működnek speciális bíróságok, valamint helyi föld
ügyi szervek, ezek szükségessé válnak nálunk is.
A családi gazdaságok nyilvántartásával, fejlesztésével, fejlődésük nyomán követelésével kapcsolatos feladatok elhatárolása, az egyes ügyekért felelős FM- szervezetek kialakítása és összehangolt irányítása is megoldásra váró feladat.
Az életképes, illetve azzá tehető gazdaságok számbavétele, nyilvántartása nélkülözhetetlen, mielőbb megteremtendő. Minden birtokpolitika elenged
hetetlen feltétele az ingatlan-nyilvántartás precíz, naprakész vezetése.
Az állam a maga eszközrendszerével segítse az ésszerű birtokstruktúra ki
alakítását. De a nemzetközi tapasztalatok alapján legalább olyan fontos a visszarendeződési (aprózódási) folyamat megakadályozása is. Ezt elsősorban a birtokmegosztás akadályozó örökösödési törvény megalkotásával, valamint a földeladások megfelelő szabályozásával lehet elérni. Az értékesítésnél elő
vásárlási jogot kell biztosítani a szomszédnak vagy az önkormányzatoknak (esetleg az államnak), lehet preferálni a teljes birtok osztatlan értékesítését.