Ugorka, dinnye és tök

E növények, melyek a kabakosok családjához tartoznak, a hideg és nagy nedvesség iránt igen érzékenyek s tenyésztésükhöz jól trágyázott talajra van szükség.

Ugorka.

99. Az ugorkákat két csoportba osztjuk: a szabadban és melegágyakban tenyészőkre. Az elsőket szabadon vetjük, vagy plántáljuk. De mivel a szabadban a fagy, nedves időjárás vagy a csigák tönkre tehetik a veteményt, igen tanácsos egyúttal annyi magot cserépben vagy csészékben meleg helyen csíráztatni, a mennyire esetleg a szabadban tönkre ment palánták pótlására szükségünk lehet. Nálunk a szabadban csak akkor lehet vetni, ha a fagytól már nem kell tartani, tehát május közepétől kezdve.

A neki szánt területet 1*50 m. széles ágyakra osztjuk fel, az ágyak közepén végig árkot húzunk, ebbe vetjük a magot egyenkint s nem messze egymástól, erősen megnyomkodjuk, vastagon földdel betakarjuk, mégis úgy azonban, hogy az árok helyén legalább sekély barázda látszassék. Ha az időjárás oly kedvező, hogy gyors csírázás kívánatos, akkor a magot amint elvetettük, még a betakarás előtt jól meg kell öntözni. Ha a talaj silányabb, úgy mélyebb barázdát kell készíteni és azt komposzttrágyával megtölteni. Szárazság idején szorgalmasan kell öntözni, ha egy pár

levelet hajtott már, megkapálni, mely alkalommal az alsó levelekig fel kell tölteni. Oldalvást két sorban lehet fejes salátát, a szélére pedig kötöző salátát ültetni. Ha már jól kikelt, a fölösleges palán­

tákat kiszedjük és más hiányosakat egészítünk ki velők. Minthogy az ugorka igen szétterül, azért 30—50% távolságban is lehetnek egymástól a palánták. A távolság különben attól a nagyságtól függ, melyet az illető fajta elér. További mívelése nem áll egyébből, mint idejében való, ismételt kapálásból és meleg időjárás alkalmával szor­

galmas öntözésből. A mint a palánták három jól kifejlett levet hajtottak, nagyon czélszerü azok hegyét lecsípni, hogy hamar nő­

virágot hozó mellékindákat ereszszenek; az indákat egyenlően kell elosztani. Ha valaki azt a fáradságot veszi magának, hogy az ágy közepére léczezetet állít, fáradsága azzal lesz jutalmazva, hogy palántái jobban ellenállnak a huzamosabb esőzésnek és gazdag termése lesz.

A fajták megválasztása a termés használatától függ. Közön­

séges használatra oly fajtákat válaszszunk, melyek középhosszú ugörkát adnak, a melyek részint salátának, részint besavanyításra valók; a legnagyobbakat mustár ugorkának, a legkisebbeket eczetbe rakva lehet használni. Ilyenek a középhosszú zöld, a középhosszú fehértövisü, mindigzöld és a hosszú bőtermőzöld. Eltevésre a most említett 3 fajtán kívül ajánlható a fehér és a mindigzöld fürtös ugorka. Az ily ugorkák legyenek vékonyhéjúak, kifejlődöttek, de ne nagyok; a félig kifejlődöttek e czélra nem alkalmasak. Ha a piaczra akarunk ugorkát tenyészteni, arra kell törekedni, hogy nagyok és szépek legyenek. Az úgynevezett kigyóugorka 50— 60 %■

hosszú; van óriási mustárugorka is. Ide tartozó legjobb fajták:

a hosszú, zöld nemesített kigyóugorka, a khinai mindigzöld, a Goliáth, és az athéni hengerugorka. Eczetes ugorkának a Cornichon-ugorkát használják legjobban, de a párisit nyúlánk alakja miatt elébe kell tenni. ízre legfinomabb a mindigzöld és fehér fürtösugorka. A rövidzöld orosz ugorka nagyon korai és lehet a fentebbi czélra is használni. A déli és Ázsiai-Oroszországban általánosan tenyésztett orosz reczés (cserhéjú) ugorkát, melyet ott megsózva nyersen esznek, nálunk durva héja miatt nem igen termelik. Szabadban való tenyésztésre majdnem mindig a zöld fajtákat használják, mert a fehérhéjúak gyengébbek, a ki a fehér ugorkát kedveli, az a fehér

kigyó- és a korai hollandi ugorkát, meleg helyen és vidéken nagy sikerrel tenyésztheti.

Az ugorka melegágyi tenyésztése a kertészre nézve épp oly jutalmazó, mint a kertkedvelőre. Ez utóbbi nagyon könnyen te­

nyészthető magánhasználatra melegágyban április közepétől kezdve mindaddig, míg a sza­

badban kapható. Az e czélra alkalmas fajtákban oly gaz­

dag a maggyüjtemény, hogy alig vagyunk képesek egyes fajtákat a többiek rovására ajánlani. Nagyon keresett faj­

ták a többi közt ezek: arn- stiidti óriás kigyó, arnstádti hófehér óriás, Mauthner-féle Budapest díja (1. 51. ábrát), berlini, angolna- és hattyú­

nyakú ugorkák, ez utóbbi félig fejlődve is 80% hosszú.

Ujabb fajták közül, különösen a piaczi árusok nagyban te­

nyésztik és ajánlható is: Rol- lisson-féle Telegraph, Noa-féle melegágyi és a Mauthner-féle ernyedetlen ugorka. Némely fajta ezek közül a szabadban való tenyésztésre is alkalmas u. m. a berlini angolna-, arn- stadti óriás kigyó-, Gladiator-,

Bl. ábra. Mauthner-féle Budapest díja. Non plus ultra-, Emperor és a hattyúnyak-ugorka.

Ha korai ugorkákhoz akarunk jutni anélkül, hogy a nagy­

ságot és szépséget tekintetbe vennők, a fürtös ugorkát használjuk a legkorábbi hajtatásra, mely 8 % hosszú és 4 % -nél vasta­

gabb. Ennek héja finomabb, de sok a magja; salátának féléret­

ten kell használni. Ezt a fajtát a szabadban is termeszthetjük.

161

Melegágyban 2— 3 példányt helyezünk egy ablak alá és ekkor nem kell a leveleket lecsipdesni.

Háromféle melegágyi tenyésztést különböztetünk meg : közön­

séges melegágyban, fűtött ládákban és tenyészházakban. Jóllehet nagyobb üzemekben már deczember végén kezdik a melegágyi ugorkanevelést, de mi azt tanácsoljuk, hogy február előtt ezt ne tegyük, mert az ilyen korai telep gyakran megsemmisül, ha a tél nedves, vagy később ismét hideg lesz. A melegágynak legfölebb 25° meleggel szabad bírni, midőn a palántákat elültetik.

A melegágyba kiültetendő palántákat, és pedig minden ablak alá kettőt előzetesen már cserepekben neveljük, a mennyiben a magot előbb a melegházban vagy lakószobában nedves durva fűrészporban csíráztatjuk, és azután egyenkint cserepekbe ültetjük á t; a melegágy rekeszeit csak meleg napokban és annyiszor szellőztessük, a hányszor ez a nedvesség távoltartására szüksé­

ges. A meddig nedves és hűs időjárás uralkodik, ritkán kell megöntözni. Ha a meleg, napos tavaszi időjárás beköszönt, gyakran lenn és oldalt kell szellőztetni és langyos vízzel öntözni. Sohase feledjük el, hogy az első 3 levél hegyét le kell csípni és 6— 7 levél felett keletkezett 2— 3 oldalindát lehegyezni, hogy új hajtások támadjanak; a le nem csípett hajtásokon csakhamar többnyire hímvirág képződik. Az indákat fakampók segítségével kell rend­

ben tartani. Ha az ugorkaágyakban salátát is tenyésztünk, azokat gyökerestől el kell távolítani, amint ez az ugorkát össze kezdik szorítani. Ha május közepe felé az indáknak a melegágyban nincs helyük, a rekeszt fel kell emelni úgy, hogy alatta elterülhessenek, s végre meleg napok beálltával egészen eltávolítani. Hűs nyáron, midőn a szabadban az ugorka nem tenyészik, az ily melegágyban tenyésztett ugorka augusztusig használható. Zordabb vidéken nagyon tanácsos az ugorkát áprilisban hideg rekeszekbe vetni és mind­

addig üveg alatt tartani, míg a meleg időjárás be nem áll. Az ugorkának melegített rekeszekben vagy melegházakban való tenyész­

tését csak gyakorlott kertészek űzik, mert ezen rövid utmutatás, melyet itt adhatunk, nem elegendő s azért — a főzelékféléknek melegágyi tenyésztéséről írt munkákra utalunk.*) Megemlítjük, hogy

*) Jáger’s »Gemüsegartner« dritter Theil, vierte Auflage, Hannover, Verlag von Philipp Cohen.

11

némely, különösen angol kertészek a melegágyi tenyésztésre szánt ugorkákat dugványozás által nevelik.

Hogy milyen korú magot kell vetni, különbözők a vélemé­

nyek. Némelyek nem szeretnek egészen uj magot használni kü­

lönösen melegágyban, mások ismét a régitől irtóznak, azt hozván fel, hogy az ily magból kelt növények korán kötnek ugyan gyü­

mölcsöt, de csak kurta és satnya indákat eresztenek, következés­

képp sem bő, sem nagy gyümölcsöt nem képesek hozni.

Dinnye.

100. A dinnye tenyésztése, melynek kétféle faját különböz­

tetjük meg, a sárgát és görögöt, több gondot és nagyobbfokú meleget igényel, mint az ugorkáé. Minden védelmi szer nélkül csak melegebb vidéken lehet a szabadban tenyészteni, ahol épp úgy bánnak vele, mint az ugorkával. Nálunk Magyarország sík földjén a dinnyét a szabadban termesztik, de bizonyos óvintézkedéseket mégis megkíván. A dinnye az ugorkától kerekded csondrás levelei és többé-kevésbbé barázdás gyümölcse által különbözik. A sárga dinnyéknek vagy síma szömörcsös, vagy pedig reczés szürkés, vagy barna cserszerü felső héjuk van. E különbség szerint a sárga dinnyéket Cantaloup-ra és reczésekre osztályozzák. Húsok vörös, sárga, sárgás-zöld vagy zöld. Ha érni kezdenek, illatot árasztanak szét s a szár elszakad a gyümölcstől. Ha a sárga dinnyéket bizonyos ideig el akarjuk tartani, úgy a mint ezek az előjelek mutatkoznak, azonnal le kell vágni őket. Csak némely téli dinnyék és egyes zöldhéjú fajták nem szakadnak el a szártól, de ezeknek illatuk sincs.

A termesztésre szánt magvak korát illetőleg ugyan azok állnak, miket az ugorkáról mondottunk. A dinnyék sokkal haj­

landóbbak az elfajzásra, mint az ugorkák, azért igen kell vigyázni, ha többfélét vetünk egy területre, vagy közel egymás mellé. A faj­

ták száma igen nagy. Szabadban való tenyésztésre hidegebb vidé­

ken kisebb gyümölcsű fajtákat kell választani, mert a nagyobbak nem érnek meg. Ilyenek az észak-amerikai és a dél-oroszországi fajták, legbiztosabb a kis amerikai dinnye. Ezt a korai fajtát meleg helyeken szabadban is tenyésztik, legfólebb hidegebb időjárás

162

163

kezdetén bontják be üvegharanggal a dér ellen. Czélszerüen a sárga dinnye alá (különben a görögdinnye alá is) a talajt már előző őszön felporhanyítjuk, nagyobb termelésnél jó mé­

lyen felszántjuk, ha nem elég porhanyós, jól átérett trágyával, főkép komposzttal megjavítjuk s ha nem nagy területen termesz­

tünk, a dinnyefészkeket mindjárt a felporhanyítás után kijelöljük, úgy, hogy legalább 60— 70% széles és 45— 50% mély gödrö­

ket ásunk, hogy a téli levegő átjárhassa és megjavíthassa. Ez főkép kötött talajokon szükséges, a melyet e nélkül dinnyetermesz­

tésre használni nem lehet. Tavaszszal, április elején vagy közepén a kiásott gödröket behúzzuk s felettük a gödör nagyságának meg­

felelő nagyságú 2— 3 % -nyi tányéralakú mélyedést (fészket) készí­

tünk s ebbe vetjük a magot. A sárga dinnye fészkeinek 27₂ méternyire kell egymástól lenniök. Különben barázdákba is vet­

hetjük a dinnyemagot, mely esetben a barázdákat is két oldalról földdel felhúzzuk.

A dinnye vetése a már előbb jól elkészített s közvetlen a vetés előtt másodszor is megporhanyított talajon, április 10— 15-étől kezdve legfeljebb május 10— 15-éig történik akkor, amidőn már a talaj lehető jól, 16— 18 C. fokra felmelegedett, egy fészekbe 5— 6, sőt ha a maggal nagyon kíméletesen bánni nem kell, 10— 12 szemet is kell tenni, legczélszerübben úgy, hogy e czélra a fészek egyik vagy másik részén mintegy 3% (L") mély barázda huzatik, beszórván ebbe a magot, befedni s felette a földet erősen megla- pogatni kell, hogy a vetési helyen a talaj könnyen ki ne száradjon, ugyanilyen módon járván el a barázdás vetésnél is, hol tehát a már előbb emelt barázda teljesen kihúzva annak egész hosszúsá­

gában a 3 % -nyi mélyedést, abba egymástól 8— 10 %-re szórják a magot, majd behúzva földdel, felületét meglapogatják.

A dinnyemag, nemkülönben a belőle fejlődő palánta igen érzékeny lévén, hol a beállott esős idő, hol a bekövetkezett cse­

kélyebb hidegre is könnyen elpusztulhat, éppen ezért biztosítékul czélszeríi április közepétől május közepéig kétszer-háromszor is vetni ugyanazon fészek vagy barázdának egyik vagy másik olda­

lára, majd mert különösen a csírázása történik a dinnyénél nehézkesen, igen ajánlatos a vetést inkább május első napjaira hagyni, ilyenkor azonban csirás magot vetni ki. Csíráztatni a

1 1*

164

magot czélszerüen fűrészpor közölt lehet úgy, hogy a szándékolt kivetés előtt 5— 6 nappal közönséges virágcserepek aljára 2— 3 % (I") vastagon fűrészport hintenek, erre dinnyemagot, majd njra hasonló vastag rétegű fűrészport, újra egy sor magot, míg nem a cserép megtelt, a berétegezett cserepeket ezután lapos tálkába vagy tepsibe állítják, a tepsibe annyi vizet öntenek, hogy a cserép alja 2 —8%>-re (1") vízben álljon, az egészet azután meleges helyre állítják, ügyelvén, hogy a víz a tepsiből ki ne fogyjon, nehogy a cserepek kiszáradjanak; ha 5—6 nap múlva a magvak csírázni kezdenek, vigyázatosan kivethetek, ha a talaj nem száraz, úgy 3— 1- nap múlva rendesen kikelni szoktak, mely vetési eljárás különösen elkésett vetéskor, majd ott alkalmazható igen czélszerüen, hol a maggal kíméletesen kell bánni.

Szabad térségeken a kivetett magvakban az ürge néha pusztítólag garázdálkodik, ellene egyik legjobb módszer az egyes fészkeket sűrűn 15— 20 % (6— 7") magas náddarabkákkal körül- dugdosni, mely rendesen a vakandot is távoltartja.

Ha a magvak jól kikeltek, főteendő a fészkek tisztán és porhanyón tartása, miért gyomlálni, kis fadarabkával felületét megpiszkálgatni kell, sőt hogy a fészkek folyton porhanyón marad­

janak, mi a dinnye növését tetemesen elősegíteni képes, czélszerű felületét vagy. fűrészporral, cserhulladékkal, vagy még mi jobb, elkorhadt trágyafölddel beborítani, két három hét múlva a fészkek vagy barázdák megritkíthatók, úgy, hogy az egyes fészkekbe 4— 5 legerősebb plánta maradjon, a barázdában pedig az egyes növények egymástól 25—3 0 % -re (1‘) essenek. Ha az utófagyoktól tartani már nem lehet, május végén az egész telepet megkapálni kell, mely már július vége felé, midőn a dinnyék már javában futnak, ismétlendő, ezen második kapálás után a talajt lehetőleg simára kell gereblyélni, vagy ehelyett felületét szalmás, kihasznált meleg- ágyi trágyával beborítani, hogy ekként a kiszáradás vagy még inkább a megcserepesedéstől ment legyen, ugyancsak e második kapálásnál különösen ügyelni kell, hogy a dinnye felületesen ter­

jedő gyökerei meg ne sértessenek.

Később, midőn az indák mindinkább terülnek, lehetőleg oda kell törekedni, hogy minden egyes tő megkaphassa a neki szánt földterületet, miért egy-egy fészekben nem is hagynak csak

lég-feljebb két-két tőt, ha azért mindeddig több maradt volna, a gyen­

gébb felesleges példányokat késsel közvetlen a föld felett el kell metszeni, tehát nem felhúzni, mert így a meghagyandó tőnek gyökerei is könnyen megsérülhetnének, a barázdás mívelésnél pedig az egyes töveknek egymástól l — 1 méterre (V₂0) kell hagyva lenniök

Megjegyzendő, hogy ott, hol vakand- vagy féregpusztítástól, avagy a júniusban néha beálló hűvös, esős idő állandóságától tartani nem kell, mely a dinnyetőkét néha erősen megtizedelni szokta, czélszerübb az utolsó ritkítást már május végén vagy június legelején végezni, midőn még a dinnyének alig nehány % -nyi futása van.

Az indák szétteregetése alkalmával június végén vagy július elején szükséges az egyes, inkább megnyílt indákat, hogy a szél össze ne forgassa, lekákozni, t. i. két-két kis darabka az indák felett keresztezve, a földbe szúrt fáeska- vagy náddal a földhöz leerősíteni, később pedig, midőn az indák már az egész területet beborították, amidőn tehát már a talajt többé kapálni nem lehet, arra ügyelni, hogy az esetleg különösen esős idő után jelentkezni szokott nagyobb dudvaféle a telepről kigyomláltassék.

Míg a görögdinnye gyümölcsét leginkább a főindákon hozza, addig a sárgadinnye csakis a harmadhajtáson képes termékeny virágot nevelni, éppen ezért, hogy ezen harmadhajtás s vele együtt tehát a gyümölcs is mielőbb jelentkezhessék, szokás a sárgadinnyét megmelszeni, a mi egyszerűen abból áll, hogy midőn a növény a szíklevélen kívül 3— 4 jól kifejlett levelet hozott, a harmadik vagy negyedik levél felett további növési részét elvágják, az e miatt hossznövésében megszorított dinnye elvesztett részét igyekszik mielőbb pótolni, miért a megmaradt levelek aljáról oldalindát kezd hajtani, amint azonban ez oldalhajtások nőni kezdenek, a két legalsó jól kifejlett levél mellől jelentkezetten kívül a szik- és a felsőbb levelek mellől előjötteket el kell távolítani, hogy ekként csak két másodinda hajthasson tovább, melyek, ha ismét 0— 7 jól fejlődött levelet képeztek, czélszerű hegyüket lecsípni, hogy ekként ezeknek növése is megakadályoztatván, a harmadindák s azokkal fgyütt a termékeny virágok mielőbb jelentkezzenek, mely metszési eljárás alkalmazása által lesz elérve, hogy a dinnye

téúy-166

lég előbb virágzik és köt, mint ugyanolyan körülmények között levő azon példány, melyet metszeni elmulasztottak.

A dinnyénél kétféle virág van, t. i. a hím és nő vagy a meddő és termő virág, ez utóbbi annál hamarabb és több, ha a talaj és gondozás megfelelő volt; hogy azonban a termővirág megtermékenyüljön, virágzás alkalmával legalább is 10— 20 C.

fokú melegnek kell lenni, ha a virág megtermékenyült, utána rendes jó meleg időben 30—40 napra van a dinnyének szüksége, hogy teljesen kifejlődjék és ismét 10— 15, sőt néha 20 napra is, hogy teljesen megérjen, melegebb időben, mi természetesen előbb, hűvö­

sebb, borultabb időben később érik.

Dinnyénél az érésnek különböző jelenségei vannak, a sárgán könnyebben felismerhetők mint a görögdinnyéken, mely utóbbiak felismerhetéséhez bizonyos mérvű gyakorlottság igényeltetik. Érés­

nek jelei görögdinnyénél, ha reggeli órákban a héjon tett kopog­

tatásra a dinnye mint a jól kisült kenyér alja pufogó mélyes hangot ad, ha a Csornával az indán átellenben fejlődni szokott kunkorék, nemkülönben az e felett eső egy-két levél kunkoréka is elszáradt, ha a dinnye nagyságához viszonylag könnyű, ha a tenyér által történt csekélyebb nyomás alatt is belőlről recscsenő hangot hallat, végre ha előbbi homályos színe a megtörlés után fényeses. A sárgadinnyénél érési jel az élénk színesedés, az illat, a virágos vég megpuhúlása, a kocsány melletti rész erős meg­

vagy körülrepedése, vagy a kocsány könnyű leválása.

Egyik dinnyefajt sem czélszerű teljesen az ehetőségig meg- érleltetni hagyni, főleg a sárgadinnyéknél a cantaloupokat vagy általában a kemény húsúakat, jobb ha teljes érésük előtt egy-két nappal jól zsendült korukban szedik le, hűvös helyen 5— 6 napig tartják.

Koraibb dinnyét nyerendő, szoktak egynémelyek melegágy­

ban plántát nevelni, midőn az már 5— 6 levélig fejlődött, kiplán­

tálni, azonban ez csak ritka, különösen kedvező időjárás után képes még a legnagyobb gondozás mellett is, a jó időben egye­

nesen szabad földbe vetett példányokat nehány nappal megelőzni, különben plántát e czélra cserepekben nevelni, mint a hogy leg­

több helyen szokás, egyátalán nem is vezet, nem is vezethet czélhoz, csakis ha a vetést olyan hant-darabokra teszik, minő a

167

paszuly melegágyi vetésénél említve lesz, mely azután kiültetés alkalmával a plántával együtt kitehető, a nélkül, hogy a növény gyökere legkisebb sérülést is kapott volna.

Szokás a dinnyét melegágyban, üvegharangok, majd kisebb ablakok alatt egyes ládákban is termelni, mint ilyen kedvező idő­

jártával elég jól fizet.

A sárga dinnyét a rendes dinnyeidényt megelőzve üveg alatt is termeszthetjük, s ebben kivált a francziák nagy mesterek, akik következőképen járnak el: Meleg, védett helyre, de nem fal közelében (mert a dinnye a meleget igen, de a szoros helyzetet nem szereti) sövényzettel befont karók közé felerészben fris ló­

trágyából és fele részben száraz falevélből, vagy ennek hiányában régi lótrágyából telepet készítenek úgy, mint valami melegágyat, kissé lejtősen déli irányban. Vagy pedig ugyan ily anyagból északról déli irányban húzódó elég hosszú 1‘50 m. széles alap­

pal biró 60— 80 % magas gerinczalakú halmot készítenek. Ezt kevéssel az elültetés előtt 20% magasságnyira agyaggal kevert komposztfölddel töltik fel, melyet vízirányosan kell kiegyenlíteni.

Az irány okvetlenül észak-déli vagy hasonló fekvésű legyen, hogy így a halom oldalai egyenletesen melegedjenek. A magot legkésőbben április elején fürészporban kicsiráztatják úgy, mint az ugorkánál említettük. A már kikelt palántákat először kisebb edénybe és a mint már gyökereket eresztettek, nagyobbakba helyezik el mintegy 10 % átmérőjű cserepekbe. Ha május végéig ezeknek földjét is körülgyökerezé, akkor még nagyobb edényekbe kell áttenni, mert a növekedésben nem szabad akadályozni, mivel a palánták különben virágoznak és gyengék maradnak. Május végén, de csak ha meleg időjárás uralkodik, földestül együtt a halomnak lapított tetejébe, a legalsó levélig beültetik őket. Egyes különálló halmokra két palántát helyezzünk egymás mellé, a hosszan futó gerinczre pedig méternyi távolságra ültetik egyiket a másiktól.

Ekkor a dinnyéket nagy üveg-burával, vagy 30— 40 % átmérőjű és 15% magas üvegszekrénynyel födik be. Kezdetben az alája helyezett fácskák segítségével csak keveset kell szellőztetni, meleg napon többet, de csak 10—4 óráig, mialatt a bura alá alkalmas

Ekkor a dinnyéket nagy üveg-burával, vagy 30— 40 % átmérőjű és 15% magas üvegszekrénynyel födik be. Kezdetben az alája helyezett fácskák segítségével csak keveset kell szellőztetni, meleg napon többet, de csak 10—4 óráig, mialatt a bura alá alkalmas

In document MAGRÓL VALÓ TENYÉSZTÉSE (Pldal 170-190)