A. Szabadban és m elegágyban.
A szórvavetés.
19. A szórvavetésnél a magot kézzel, lehetőleg arányosan kell elhinteni mind a szabadban, mind pedig az ágyakban, hogy palánták lehetőleg egyenlő távolságra álljanak egymástól. Csakhogy az egyenletes vetéshez nagy gyakorlottság kell, gyakran a vetés nemcsak egyenetlen, hanem ritka, vagy igen sűrű. Első esetben a termés várakozásunkat nem elégíti ki, második esetben a nagyon sűrű palánták elsatnyulnak, hacsak meg nem ritkítjuk, a mi sok munkával jár. Szórvavetni a legtöbb finom magú, alacsony növényt szoktuk, de említett hátrányos okai miatt ezeket is mindinkább
55
sorba vetik. A szórvavetés feltétlenül szükséges mindennemű pá
zsit létesítéséhez (lásd 27. és 28. §§.)
A melegágyba úgy a virágokat, mint a zöldségféléket inkább szórvavetjük, mint sorba, mert itt az előbbi módon is elég gondosan vethetünk, s a mellett ily módon ugyanazon helyen sokkal több palán
tát nevelhetünk, mint sorvetéssel. Éhez még az is járul, hogy a melegágyban hajtatott palántákból sokat átültetünk s a megmara- dottaknak több helyet adunk. A szabadföldbe vetett durvább szemű magvakat, (minők a murokrépáé, vöröshagymáé stb.) kes- kenvágú fogaskapával oly mélyre kapáljuk a föld alá, hogy a takaró földréteg arányban legyen nagyságukkal, nevezetesen a homoktalajban mélyebbre, az agyagosban sekélyebbre, de 2 % -nél alább soha se. A finom magvakat ellenben csak a fogaskapa ide- oda tolása által szabad a földbe kaparnunk, mely czélra a talajt frisen fölássuk, vagy legalább felporhanyítjuk. Mindkét nemű födési mód gondosságot és könnyű ügyes kezet kiván. Bekapáláskor sohasem szabad a kis barázdába 3 %»-nél vastagabb földréteget húzni, vagy is inkább nyomkodni, az elkészült darabon pedig semmiféle hézagoknak vagy mélyedéseknek lenni nem szabad, hanem olyannak kell látszania, mintha frisen gereblyézték volna.
A gereblye is könnyen járjon a talajon, ne nyugodjék sokáig egy helyen, hanem folyton ide s tova mozogjon, hogy a göröngyöket szétporlasztván, az egyes magszemek a gereblye vonta árkocskákba kerüljenek. Ha a melegágyban az egész ablak alja egyfajtájú maggal van elvetve, hasonlóképen járjunk el, csakhogy itt kisebb gereblyét kell használni. Ha pedig többféle magot vetünk egy ágyba, mint a virágoknál szokás, akkor a magra sodrony vagy pléhrostával földet szitálunk, azután deszkalappal jól lenyomkodjuk.
A sorvetés.
20. A sorvetés előnyeit már több ízben említettük; főelőnye az, hogy a ládákhoz két oldalról hozzá férhetünk és így könnyen kapálhatjuk, minélfogva egyrészt a kézzel való gyomlálás teljesen fölöslegessé válik, másrészt a talaj porhanyóbb lesz. Sorvetéssel magot is takarítunk meg. Ezért nemcsak az igen nagy magvakra nézve ajánljuk, minő minden hüvelyes magja, hanem a laboda,
56
petrezselyem, turbolya, (hogy könnyebben lemetszhessük), a mu- rokrépa, pozdor és pasztinákfélékre is, röviden mindazon gyökeres zöldség- és főzelékfélékre és répákra, a melyek nem szorulnak átültetésre, továbbá hagymákra (kivéve a vöröshagymának duggató fajtáját, a melyet igen tömötten szórva kell vetni), minden dur
vább magú fafélére; végtére magától értetődik, hogy minden olyan virágra nézve, amely szegély gyanánt szolgál s átültetést nem kiván. Ide tartozik a virágoknál használatos úgynevezett gyűrűs- vetés is, amely kivált magánkertekben virágágyakon szokásos.
Ez amattól csak abban különbözik, hogy itt a magszemeket mintegy 15— 25 % átmérőjű gyűrűbe futó barázdába vetjük. A fejlődő növények ilyenkor együttesen kerek bokrot képeznek és ha a szükség úgy kívánja, középre szórt karóra támaszkodnak.
A sorok távolsága a növények nagyságától függ és 10-től egész 30 % közt váltakozik.
Némely növények számára még szükebbre szabhatnók a sorokat, ha a köztök járó kapa szélességét nem kellene figyelembe venni.
Úgy a fafélék, mint a virágok és konyhakerti vetemények kisebb magvai számára 2 a nagyobbak számára 5— 10 % mély barázdát vonunk, de mindig a talajnak nehezebb vagy könnyebb voltának tekintetbe vételével.
A barázdákat közönségesen keskeny, könnyű kapával, na
gyobb üzemnél pedig többsorú barázdáiéval vagy pedig mindjárt a vetőgéppel vonjuk. Ezek a sor- vagy barázdahuzók és vetőgépek vagy kézi- vagy lóerőre vannak szerkesztve s az előbbiek a kisebb kerti üzemhez is használhatók. ,
Kézzel zsinór segítségével húzzuk a barázdákat; de meg
jegyzendő, hogy nem azok legjobbak, a melyeket feszített zsinór mellett húzunk, hanem azok, a melyek a zsinórnak a földön ide s tova huzása-vonása következtében keletkeznek, mert a zsinórt a kapa egyenes helyzetéből könnyen kimozdíthatja. Finom magvak számára a barázdát a kapa nyelének hegyével, vagy pálczikával húzzuk. Ha a sorokat az ágyakon keresztbe húzzuk p. o. kisebb területen petrezselyem és turbolya, vagy egyik másik virág számára, akkor legjobb, ha ide-oda tolható, élesen csipkézett deszkával karczolunk barázdákat. Jó, egyenlő méretű barázdákat nem könnyű
t
57
csinálni; a kapa egyidejűleg húzva és nyomva működjék és mint az ekevas a földet oldalvást fordítsa.
Ha bizonyos növények számára a talaj trágyára szorul, legczélszerűbb ha sorbavetésnél a vetés előtt trágyázunk, a mikor akár száraz trágyát (galambganéjt, hamut, guanót stb. vagy trágyaföldet) hintünk a vetőbarázdákra, akár ganajlevet öntünk beléjük, amely egyúttal a talaj nedvességét is növeli és a csírá
zást gyorsítja. A vetés vagy kézzel történik vagy pedig a 10. §-ban említett pléh-vetőkürttel. A finomabb magvakat vetés után jobb kerti vagy fahulladékfölddel takarjuk be, ilyennek hiányában pedig a barázda két oldalán heverővei; e mellett nem szabad a magot helyéről elpiszkálni, s helyesen cselekszünk, ba a barázdákat nem töltjük meg teljesen. A fölöttébb mély vetés hátrányát legbiztosab
ban úgy háríthatjuk el, ha sekélyebb barázdákat húzunk.
A csomós és lépcsőzetes vetés.
21. Ily módon csupán az igen nagy magvakat, főleg a karó
babot szoktuk vetni, midőn egy csomó babot egy karóra körös
körül felfuttatunk. Sok kertész azt tartja, hogy a bokorbabot és törpe borsót is czélszerübb így mint sorba vetni; így előbb adnak ter
mést, mert a nap az egész veteménycsomót jobban sütheti. Borsó
nak és bokorbabnak széles kapával 15— 20 % széles, laposfenekü, sekély gödröt készítünk, ezt a szükséges maggal ellátjuk, kapával vagy gereblyével befödjük anélkül, hogy a gödröt színig megtöl- tenők. A fönnmaradt földdel később azonban mélyen feltöltjük.
Ezeket a gödröket sok helyütt lépcsőknek nevezik (innen szár
mazik a »lépcsőzetes vetés*). Alkalom adtán egyéb növények
nél is alkalmazhatjuk ezt a módot, p. o. ha retket akarunk az ágyak mellett húzódó utakra vetni oly módon, hogy lépteinket ne gátolja.
A duggatás vagy lyukakba való vetés.
22. Ez a módszer nincs úgy elterjedve, mint a hogy meg- édremelné, pedig a képzelhető legegyenletesebb vetés. A duggatás, mint már a 10. §-ban jeleztük, duggató fával, vagy rövidfogú
58
fogas deszkával történik. Ezzel egyenlő mélységű s egyenlő távol
ságú lyukakat csinálunk, melyekbe a magot elhelyezzük. Ha a mag jósága minden kétséget kizár, elégséges egyetlen szem is egy- egy lyukba; ellenkező esetben 2— 3 szemet vetünk, kelés után azonban a fölösleget kitépjük.
így vetjük a hónapos retket, czéklát, kardyt és a spárgát, éppen így vethetjük a nagyobb magú virágokat is, melyeknél a fő az, hogy egyenletes távolságban álljanak egymástól. Magától érthető, hogy e módszer éppen azért, mert sok bibelődéssel jár, csak kicsinyben alkalmazható. A magvakat gyengén kell takarni, vagy csupán a kánna-rózsáján át megönteni, hogy a lyukak félig nyitva maradjanak.
Záró megjegyzések.
23. Még egyszer ismételjük, hogy kisebb üzemeknél czélszerü, sőt szokásos is, száraz időjárás mellett a veteményágyakat gallyakkal különösen fenyőgalyakkal, vagy pedig mohával, fürészporral, sze
méttel, laza szalmával stb. befödni, hogy árnyékoljuk és a madarak ellen védelmezzük őket. Ide tartoznak azok a védelmi eszközök is, melyeket a 18. §-ban említettünk.
Ha famagvakat vetünk, különös szempontok irányadók, mert a fák magvai többnyire éveken at ugyanazon a helyen maradnak, e miatt igen ritkán kell őket vetni, vagy ha nagyon sűrűén keltek, megritkítjuk vagy átültetjük. Ugyanez áll a mezei és cserepes növényekről is. Igen nagyszemü famagvakat egyforma távolságban egyenkint vetünk.
Bj A cserepekbe v a g y m ás edényekbe való vetés.
24. A cserepekbe és más edényekbe való vetés sokféle lehet, de az egyes kivételeket nem tekintve, általában mégis 1. nagy és középnagy magút, 2. igen finom magút különböztetünk meg.
Az előbbi vetések igen gyakoriak s akárhányszor a mezei ve
téstől csak abban különböznek, hogy a földet kézzel kell a magra takarni. Cserepekbe nagyobbrészt csak elővigyázatból vagy akkor vetünk, ha kevés palántára van szükségünk, de a
kert-kedve-59
lök igen helyesen tennék, ha az ibolyát és más nyári virágokat is cserepekbe, csészékbe vagy faládákba vetnék. Minthogy a cse
repekben való tenyésztést a harmadik fejezetben tüzetesebben tárgyaljuk, itt csak azt említjük, hogy a cserépben való tenyésztésre szánt földet, kivéve a harasztoknak valót, mind megszitálni és homok
kal bőven keverni kell, továbbá, hogy a nem egészen lapos edények fenekét, a vízlevezetésre, vízszűrő anyaggal töltsük meg, minők pl. moha, kiégett kőszéndarabok, tőzeg, szemcsés homok stb., a hangaföldbe való veteményezéshez pedig erre a czélra tőzeget vagy darabos hangaföldet kell használni. A veteményes edényeket stb.
tenyészházakba, vagy melegágyakban az üveghez lehetőleg közel kell állítani.
XIII. A z edényekben és ládákban levő vetésekre