Kerti laboda és labodafélék

A könnyen emészthető, fris főzelékfélékben való változatos­

ságot keresve, különféle növényeket termesztenek az emberek, melyek leveleit a labodához hasonlóan szokták elkészíteni. Főképen pedig olyanokra voltak tekintettel, melyek minden különös gon­

dozás nélkül nyáron át is tenyészthetők, mert ilyenkor a tulajdon- képeni labodához nehezen lehet hozzájutni. *)

A) K e rti la b o d a (Spinacia oleracea).

90. Több labodafajta v an; némelyik szögletes, élesmagú és keskeny, nyílforma egyenes levelű, mások síma gömbölyű

*) Némely magárjegyzékben a labodát és labodaféléket külön osztályba, másokban pedig a konyhanövények közé sorozzák.

154

maggal, és nagy széles levelekkel bírnak; mindkét fajtát némely botanikus két külön fajnak veszi. Az előbbiek nagylevelü élesmagú név alatt ismeretesek. Ezek a telet legjobban kiállják és azért a kertészek nagyon szeretik. Az élesmagú fajtákon kívül megem­

lítendő a kerekdedlevelű hegyesmagú és a nagy sárga savoyai és svájczi laboda is. A széles és kerekdedlevelű (gömbölyded- magú) labodák közt legjobban a nagy kerekdedlevelű laboda van elterjedve, melyet azonban a későn növő sötétzöld laboda mind­

inkább kiszorít. Különösen korai tenyésztésre alkalmas, ámbár 2 héttel később érik, mint más fajta, s azért, ha a téli laboda hiány­

zik, egyenlő időben korai fajtát is kell vetni. A legnagyobb leveleket a kerekdedlevelű óriási vagy Viroflay-laboda adja, mely jó talajban 70 % átmérőjű levelet hajt. A labodát egymástól 25 % távolságú sorokba kell vetni, és mivel nyáron nagyon gyorsan felmagzik, a vetést tavasztól kezdve minden 2— 3 hétben ismételni kell, mert csak így tart el egész nyáron. A labodát márcziustól októberig vet­

hetjük. Egy főzeléknövény eem kiván oly gazdag öntözést, mint ez;

ha ezt elhanyagoljuk, úgy nagyon kevés terem, és ez is silány;

az öntözés által még a felmagzást is megakadályozzuk. Nagyon jó legalább egyszer megkapálni a laboda-ágyakat. Nagyon szereti a jól és frisen trágyázott földet. Őszszel is, de kivált mint nagyon becses korai főzelék márczius közepén kerül az asztalra. Őszi és téli használatra augusztusban, korai használatra szeptember— októ­

berben vetjük, és kora tavaszszal, mihelyt a föld a magot befo­

gadhatja.

B) Laboda-félék.

Mángold.

91. Fajtái a metélő-mángold és a bordás- (svájczi) mángold.

Ez utóbbit tulajdonképen nem nevezhetjük labodának, mert leve­

leit csak részben t. i. a fodrokat és a levélnyeleket használják.

a ) A m e té lő -m á n g o ld .

A metélő-mángoldot Svájczban nagyban termesztik, mert jó főzeléknek tartják; termesztése igen jövedelmező, s a mellett fárad­

ság nélkül tenyészik. Kis leveleket hajt, ritkán 20 %-nél hosszab­

155

bakat, melyeket a nyelekkel együtt kell lemetszeni; a növény újra kihajt, s így júniustól késő őszig minden fáradság nélkül sok levelet ad. Hó vagy takaró alatt jól áttelel és ekkor nagyon korai főzeléket szolgáltat. Nagyon előnyös a mángoldot sóskával keverni, mely czélra a sárga svájczi-mángoldot szokták használni.

A metélő-mángoldot áprilistól májusig kell vetni sorokba, úgy mint a petrezselymet vagy a keskenylevelü labodát, de ne igen sűrűén.

b) B o rd á s m ángold, ezüst c z é k la vagy ró m a i kel.

E növény meglehetős nagy, mert jó talajban nagyobb és szélesebb leveleket fejleszt, mint a gyökérrépa; levélnyelei pedig 6— 10 % szélesek, melyek valamivel keskenyebben a levelek közepén is végig nyúlnak, szilárdan és feszesen tartva a leveleket.

Némely fajta leveleinek a levélnyele fehér, másoké sárga, harma­

diké piros, de főzelékül majdnem kizárólag az elsőt tenyésztik.

Nagyon használják széles, igen gyenge leveleit, nyeleit és bordáit, melyek nagyon ízletes főzeléket szolgáltatnak; mindenekelőtt a legfej­

lettebb leveleket használják. A fajták kiválasztásánál a sikerességre, a levelek nagyságára és a bordákra kell tekinteni. Tapasztalásunk után a nagy ezüst-mángold és a fodrozottlevelü a legjobb fajta.

Hogy a mángold nagylevelü és szélesbordájú legyen, kövér, erősen és frisen trágyázott talajba kell vetni. Mivel többnyire csak késő nyáron és őszszel jön használatba, közönségesen április végén vetik és pedig vagy a kiszemelt helyen 40 % széles sorokba és ritkán, ha főzeléknek használjuk 35 % -nyire, vagy pedig a veteményes ágyba az említett módon. A közönséges földbe vetett mángold kissé korábbi; a kapálást és az öntözést igen meg­

kívánja. Oly vidéken, hol a mángold nemzeti eledel, nem elégesz­

nek meg a kései fajtával, hanem melegágyba is vetik, hogy onnét a palántákat április végén kiültethessék. A bordás mángoldot pin- czébe vagy verembe is el lehet ültetni télre, hol igen jól áttelel és tavaszszal aztán innét korán ki lehet ültetni.

Az ujseelandi laboda (Tetragonia expansa).

92. Ezen egynyári növény a meleg nyári hónapokban finom, a közönséges labodának több tekintetben elébe teendő zöldségül

156

szolgál. A jó tápdús, porhanyó és újonnan megtrágyázott talajt kedveli. Májusban kell vetni és pedig azonnal állandó helyére, vagy melegágyakba, vagy a szabadba. Hogy annál biztosabban produkálhassuk, nagyon tanácsos a szabadban való vetésen kívül még 3— 8 % széles cserepekbe vetni, melyeket komposzt- földdel töltünk meg. A magot már előbb is lehet csíráztatni, fürészporban és pedig vagy a szobában vagy melegágyban, mint az ugorkát és a dinnyét. Az ilyent azután május vége felé 80— 90 % távolságban földestül együtt kiültetjük; ily módon könnyen meg­

nőnek, rövid idő alatt kiszélesülnek és a talajon elterülnek. A további tenyésztés nem nehéz. Levelei nem ritkán 8 % szélessé­

gnek, majdnem négyszeglelüek, nagyon vastagok és húsosak.

Konyhai használatra a növény tetejét vágjuk le uj- vagy tenyérnyi hosszúságban. Öt teljesen kifejlődött szár 6 □ m. területet föd el s elegendő egy nagyobb család számára.

Jeges bojtvirág (Mesembryanthemum crvstallinum).

93. A jeges bojtvirág egynyári növény, melyet jégkristály- színű levelei miatt többnyire dísznövény gyanánt is nevelik. De laboda gyanánt is lehet használni, jóllehet nem oly bőtermő, mint ez. Edényekbe vagy melegágyakba vetett finom magja könnyen csírázik. Innét a palántákat májusban jó meleg helyre, ha lehet­

séges fal elé, vérmes, de porhanyó homokos talajba ültetjük, egymás­

tól körülbelül 50 % távol, hogy annál jobban terjeszkedhessenek.

Kerti maglapéi (Atriplex hortensis).

94. A dísznövényül is használható kerti maglapéi gyenge leveleit laboda helyett is használják, mely czélra a sárga-zöld nagylevelü kerti maglapéi legalkalmasabb. Csakhogy ezt rövid ideig és akkor is oly időben használhatjuk, midőn jobb zöldség- és főzelékfélék is nagy mennyiségben vannak. Ha a növényben kárt tenni nem akarunk, meg kell várni, míg teljesen kifejlődik, s l -50— 1'80 m. magasra növekszik, csakis akkor metszhetjük a leveleket; minthogy a kifejlődött növények nagy helyet igényel­

nek, azért nagyon tanácsos először a sűrűén álló növényeket

kihúzkodni és elhasználni. Április kezdetén sorokba vetjük, de ritkán, kelés után a palántákat egymástól 50 % -nyire megritkítjuk, azután nincs egyéb tenni való, mint gyomlálni, kapálni és nagy szárazságkor öntözni, hogy a szárak minél előbb kifejlődjenek. A kinek nagy szüksége van e főzelékre, annak későbbi vetésről is kell gondoskodni. A szerint, a mint a talaj jobb vagy silányabb, a kerti maglapél is többet vagy kevesebbet terem.

Erdei sóska (Rumex acetosa).

95. Leveleit vagy egyedül vagy labodával keverve főzik, néha fűszerül is használják. A sóska több évig kitart egy helyen, a kerti ágy szegélyére, vagy ágyankint kell elültetni. Tavaszszal vagy augusztusban vetjük jó kerti talajba, sorokba, de ritkásan s a magot nem szabad erősen betakarni. A később kikelt növénye­

ket meg lehet ritkítani úgy, hogy körülbelül 15% távolságban álljanak egymástól. Ha 4— 5 levelük van, már használhatjuk. Nyá­

ron a sóska szárakat ereszt, melyeket le kell metélni, hogy újabb levelek nőjenek. Újra csak akkor kell vetni, ha már igen elgyen­

gült és kevés levelet fejleszt, ekkor más helyre vessük. A közön­

séges, nagylevelű német sóskán kívül nagyon tenyésztik a széles- levelű világoszöld bellevilleit, melyet franczia sóskának is neveznek, ez ízletesebb és szegélyezésre nagyon alkalmas. Van még két, nálunk kevésbbé ismeretes faja: a nagylevelű hegyi (R. montonus) és a kis nagyon hegyeslevelü római vagy kerti sóska (R. scutatus).

Laboda-sóska vagy angol téli laboda (R. patientia).

96. Ennek levelei nem olyan fanyarízüek, mint a közönséges sóskáé, de nem is oly zamatosak, mint amazéi. Főkép bőséges ter­

mése miatt, de különösen azért tenyésztik, mert korán élvezhető;

e tekintetben minden labodafélék elé helyezendő. Tenyésztése megegyezik a közönséges sóskáéval, de a palánták messzebb álljanak egymástól, hogy jól elterülhessenek.

Kubai laboda (Claytonia perfoliata).

97. Vastag, húsos leveleit, melyek mint kis csészék ülnek a hosszú száron saláta, laboda módjára, de többnyire úgy készítik

158

e), mint a porcsint. Május elején vetjük, a magot nem kell befödni, elég ha erősen megnyomkodhatjuk. A leveleket már augusztustól kezdve használjuk.

Perui laboda (Chenopodium Quinoa).

98. Ennek a labodafélének több fajtáját Dél-Amerikában, laboda gyanánt használják ; hozzánk is onnan jutott. Úgy tenyészt­

jük mint a kerti maglapélt. A májusi hideg miatt csak április utolján vagy májusban kell vetni napos helyre. A palántákat 25 % -nyire megritkítjuk és szárazság esetén bőségesen megöntözzük.