Bab vagy paszuly

Ezen név alá a kerti babot, lóbabot és a szója-babot foglaljuk;

néhány Phaseolus- és Dolichos-fajt pedig, melyet a déli vidékeken kerti veteményekül termesztenek, »délvidéki paszuly® név alatt sorolunk majd fel.

Kerti bab.

107. A kerti babnak két faja van, és pedig a Phaseolus vulgáris, fehér, sárgás vagy kékes virággal és a Phaseolus multi- florus, máskép török, arab vagy tüzesbab, lángvörös virággal.

Növésre nézve bokor- vagy krupbabot és felfutó babot kü­

lönböztetünk meg; az előbbinek kacsai nincsenek, utóbbi pedig magasra, néha 3 méternyire is felnő s azért karóhoz erősítendő.

A talaj és a trágyázás iránt, a babnak valamivel nagyobb igényei vannak, mint a borsónak; inkább a porhanyó, laza, tele- vénydús földet szereti, és nem tűri a nehéz, nem eléggé megmívelt földnemeket. Ha már kihasznált földet kell a bab számára meg­

trágyázni, vegyünk hozzá félig földdel kevert trágyát, vagy keverék­

földet (komposzt). Azonkívül több meleg is kell a babnak, mint a borsónak; a legkisebb fagy is ártalmara van, s mégis legalább a felfutó bab csakis a szabadban terem bőven. A ki tehát bő termést akar, annak törekednie kell e kivánalmaknak megfelelni. A földet csakis közvetlen a vetés előtt kell felásni, hogy egyszerre fel­

melegedjék. A ránk nézve legalkalmasabb vetési idő összeesik az .ugorkáéval, jóllehet babot korábban is vetnek. Ha ilyenkor elfagy

179

is, a kár nagyon csekély még, de ha az idő kedvező, az ily korai bab bő hasznot hoz. Daczára ennek, a legkorábbi bokor-babot is csak április végével tanácsos vetni, akkor is megvárva az enyhébb időt s kiválasztva a meleg, védett helyeket; a tömegesebb vetéssel pedig legjobb május közepéig várni. Az áprilisban vetett mag csak május közepe után csírázik, midőn a fagytól rendesen már nincs mit tartani. Hogy azonban az igen korai vetésünket mindenképen biztosítsuk, vessük a korai fajtákat április vége és május eleje közti időben cserepekbe úgy, a mint a borsót és csak akkor ültessük ki csomókba, midőn a fagytól már nem kell tartani, még pedig úgy hogy az egy cserépben levőket nem szedjük szét.

A bokorbabot, ha nagy mennyiségben termesztjük, ágyakba vetjük, a milyen több is lehet egymás mellett, de vethetjük még más zöldségágyak szélére, sőt burgonyaföldekre is. Válaszszuk ki e czélra a legmelegebb helyeket, s kerüljük a mély fekvésű, nedves talajt. A ki esetleg fal vagy épületek által védett talajjal nem rendelkezik, állítson föl oly védfalakat, a milyenekről a borsónál szó volt. A bokorbabot vagy 30—40 % távolságú sorokba vetjük, a hol a növénytávolság 15 % lehet, vagy pedig csomókba. Erős növésű, magasabb fajokat sokkal czélszerűbb ez utóbbi módon vetni, legalább is 40 % közt hagyva, hogy a levelek egymást ne érjék, és tartós eső mellett rothadásnak ne induljanak.

A karóbabot úgy kell vetni, hogy lehetőleg szabadon álljon.

E czélból más vetemények közölt hosszas csíkot, vagy ágyat ha­

gyunk s arra két sor babot ültetünk. Minthogy azonban ezt a trágyázási viszonyok sokszor nem engedik meg, készítsünk egymás mellett kettős sorokból álló két-két ágyat, megtartva a rendes közöket. Ha pedig kénytelenek volnánk több ágyat készíteni egy­

más mellett, szélesítsük ki a közlök levő szabad teret 1 méternyire, maguk a sorok pedig húzódjanak északtól délnek, hogy valamennyi ágy egyenlően részesüljön a nap sugaraiban. Minél magasabb és szabadabb a babföld talaja, annál sűrűbbek lehetnek a rajta levő sorok. A babot úgy ültetjük, hogy előbb a karót tűzzük le, e körül aztán körülbelül 5— 6 szem babot ültetünk úgy, hogy az így kelet­

kezett körnek átmérője ne legyen hosszabb 20 % -nél s az indák könnyen a karóra kapaszkodhassanak. Az alacsonyabb fajtáknál a soroknak és a karóknak egymástóli távolsága ne legyen

keve-12*

180

sebb 50 % -nél általában véve pedig tegyen körülbelül 55— GO % -t.

A karókat jól szilárdítsuk meg. Legszokottabb az az eljárás, melynél két-két egymással szemben álló karót az alaptól számítva 4/a vagy

*/* magasságban rézsútos keresztalakban egymásra fektetünk ; az így keletkezett villákba aztán hosszú póznákat fektetünk a mi fölöttébb megerősíti a karók helyzetét. A karóknak ily helyzete nagyon tartós; az igaz, hogy a keresztező pontoknál a levélzet sűrű lesz, de ezek fölött már elég tág helye van a növénynek.

Magányos ágyakon igen ajánljuk a megerősítés e módját, a hol azonban több ágy van egymás mellett, ilyen karózás következtében igen erős árnyék származnék, azért tűzzük a karókat függélyesen a földbe, keresztpóznákkal erősítvén meg őket ; vagy pedig ké­

szítsünk 4— i karóból álló gúlákat (pyramisokat). Az ily gúlák jól megállják helyöket s azért a szélnek kitett helyeken sikerrel alkalmazhatók, csak az a hibájok, hogy tetejükön az indák és levelek igen összehalmozódnak s azonkívül a befelé lógó termés szedését is megnehezítik.

A bab mindkét fajának szemeit 3— 5 % mélyen teljesen porhanyó földbe kell ültetni. Ha a talaj ültetéskor még igen nehéz míveletü, igen helyes, ha a karóbab minden egyes karójához, a bokorbabnál a fészekbe vagy a barázda fenekére komposztföldet rakunk. Ha a talaj nagyon is megkeménykednék és rajta kéreg képződik, fogas kapával porhanyítsuk meg az ültetvényes ágy felületét, miáltal a csira levegőhöz jut s könnyen kibújik. Hiányos csírázás esetén vizsgáljuk meg a talajt, s tegyünk az elromlott szem helyett olyant, melyet egy éjszakán át langyos vízben áztat­

tunk; ha a talaj száraz, öntözzük meg erősen, hogy a magot mintegy beiszapoljuk. Az egy évnél idősebb szemeket az ültetés előtt próbacsirázásnak vessük alá.

A bab megmunkálása kapálásból és töltögetésből á ll; töltö- getéskor, a földet egészen a szíklevelekig kell felhalmozni. A karóbabnak más irányba futó indáit a karóhoz erősítjük, ha pedig a bokorbab kurta indákat ereszt, ezeket letördeljük. A magasabb növésű bokorbab fajtái eső után könnyen megdőlnek, ezeket tehát faágakkal meg kell támasztani.

Megkülönböztetünk metélő- vagy zöld babot, így nevezzük azért, mert félig kifejlett zöld hüvelyét használjuk fel, és szárított

t

181

babot, melynek csak szárított szemeit szokták megfőzni; de más hiányában e szemeket zölden is felhasználhatjuk. A szárított babot rendesen gazdasági szempontból termesztik, akinek azonban van hozzávaló kertje, igen jól teszi, ha kertjében is termeszti, legalább biztos abban, hogy egyéves, könnyen főzhető babja lesz s oly fajták közt válogathat, melyek jobbak a közönségeseknél.

A bokorbab jóságra nézve egyenlő a karóbabbal, csakhogy korábban érik, mint emez; mert már közel az alsó levelekhez fejleszt hüvelyeket, melyek közel lévén a talajhoz, több melegben részesülnek. A felfutó bab fajai közül az érést illetőleg csak az arábiai vagy tüzesbab és a Flageolet-viaszbab tart vele lépést, mert ez szintén a talaj közelében virágzik. A mi azonban a termés bőségét és tartamát illeti, a karóbabnak nincs párja. A bokorbabról zöld hüvelyeket csak rövid ideig szedhetünk, mert ha némelyik faja tovább virágzik is és termést is hoz, az igen silány szokott lenni s inkább kitépik s helyébe mást ültetnek. A karóbab ellenben sokáig késő őszig, míg csak el nem fagy, folyton hoz új hüvelyeket.

Szárított alakban nálunk leginkább a bokorbabot használják, míg e czélra másutt a bővebb termésű karóbabot is termesztik, pl. Fran- cziaország északi részén a Soissons- és gyöngybabot.

A felfutó fajták közt első helyen az arab- vagy tüzesbabot említjük, pompás lángvörös vagy kétféle színű virágjaival. Ez, ha nem is oly finom mint a többi, s nincs is határozott bab íze, de legkorábban érik, borongós nyáron is dúsan terem, a szelidebb dér sem árt neki s októberig hozza termését szakadatlanúl; azonkívül dísznövény gyanánt is kedvelik. Ennek egyik alfaja az orosz, fehér óriásbáb, erős, fehér hüvelyekkel, melyek főzeléknek jobbak a tüzesbabnál. A kékhüvelyü szalonnabab íze a kardbabra emlékez­

tet, kövérhúsú s e mellett nagyon gyenge és nagyon szapora;

hűvös nyáron is terem; a hüvely kék színe a főzés alatt eltűnik.

Ez a közönséges háztartásban legtöbbször használt babfaj, mely­

ből, ha fiatal, vagy főzeléket, vagy salátát készítenek. Az úgyne­

vezett kardosbab hosszú, széles, görbe; jóllehet húsa sovány és hamar megkeményedik, valamennyi faj között ez a legelterjedtebb.

Nagyon fiatalon kell leszedni, mert erős rostszálai miatt később zölden nem használhatjuk. A szalonnabab, mely vastaghüvelyű és hólyagos czukortörő név alatt is ismeretes, olyan hosszú mint

a kardosbab, de majdnem egészen egyenes, húsos; termékenységre nézve sem marad az előbbi mögött; könnyű főzetű, s e mellett sokáig gyenge marad. Az említett fajtákat, nemkülönben az ezek­

hez hasonló vastaghúsúakat bátran ajánlhatjuk akármiféle hasz­

nálatra. Egy más fajtája a felfutó babnak a legkorábbi czukortörő bab, mely a lángvörössel együtt legelőször érik. Korán érik még az óriás-czukortörő, ennek hüvelyei viaszsárgák. A kard- és a

szalonnabab között kö­

rülbelül átmeneti alak a 20— 25 %» hosszú hüvelyü erdélyi fajta, hossza és széle akkora

jfy mint a kardosbabé, míg

húsos hüvelyei a sza­

lonnababéhoz hasonlí­

tanak. Sok tekintetben az előbbi kettőt pótolja, mert későn őszszel érik, tehát abban az időben, midőn a többi már meg­

szűnt teremni. A czukor- gyöngy- vagy herczeg- bab hüvelye keskeny;

meglehetős korán és sokat terem, gyenge, édes, különösen alkal­

mas salátának vagy be­

főzésre. Finom száraz babot csak a borsó­

nagyságú, fehér szemek szolgáltatnak.

Külön csoportokat képeznek a viaszbabok.

A különösen salátának való sárgahüvelyü fekete római viaszbabból több alfajta keletkezett, melyek alakjukat te­

kintve, megközelítik a kard- és a törőbabot. Ezek mellett mostanában

57. ábra. Mont <l*or.

183

legkedveltebb a nagy, fehérhüvelyü algíri bab, az aranysárga, legkorábbi bőtermésű Mont d’or (1. 57. ábr.) és a czukor-gyöngy- viaszbab, ez utóbbi kettőnek hüvelyei sárgák. Még az igen korai, sokáig termő Flageolet-viaszbab is ide tartozik. Valamennyi viasz­

bab meleg helyet s meleg talajt szeret.

A bokorbab fajtáinak száma igen nagy. A ki rendesen csak karóbabot szokott termeszteni, annak még vagy a bokorbab leg­

korábbi, vagy annak valamelyik későbbi — nem kevésbé bőtermésű fajtáit ajánljuk. Az igen korai viasz-bokorbab közül kitűnőnek bizonyult a néger-viasz, a viasz-datolya, Mont d’or és a hosszú, sárgahüvelyű, kitűnő Flageolet-viaszbab. Sajnos, hogy az utóbbi kettő nem bírja ki a tartósabb nedvességet, hanem megfoltosodik.

Valamivel későbbiek a bőven termő, feketeszemű, valamint a sárgahüvelyű, fehérszemű viasz- és Schirmer-féle viaszbab. Leg­

későbbi a viasz-csatakardbab. A viaszbab termesztésére alkal­

matlanok a mélyebb fekvésű, árnyékos helyek. A zöldhüvelyü bokorbab legkorábbi fajtája a korai négerbab, melyet különösen melegágyi tenyésztésre lehet ajánlani, mert itt biztos termésével minden egyéb fajt fölülmúl, de szabadban hamar megkeményedik;

hüvelyei aprók és keskenyek. Ezt a Vilmos császár nevű, a leg­

korábbi bokor-csatakardbab követi, mely úgy látszik, arra van hivatva, hogy a valamivel későbbi hollandi kardbabot pótolja, mert hüvelye szélesebb, termeszteni pedig nyilt földeken éppen úgy lehet, mint melegágyakban. Ezzel majdnem egyidejűleg érik a sárga, angol melegágyi, a sárga Princesse, a tarka ilsenburgi és az igen korai, finomhéjú, fehér czukor-gyöngybab. A nagy, fehér csatakard-bokorbab tulajdonságaira nézve olyan, mint a karó- kardbab, t. i. közepes korai, de a tartós nedvességet nem tűri.

A franczia Flageolet-babok, mint elismert jó, termékeny fajták, jó hírben állnak. Néhol a tarkahéjú sasbabot termesztik általáno­

san. Az »ezer egyért« szintén bőven terem, de sem tetszetős, sem finom. Korai, hosszú hüvelyű, különösen bőven termő fajta a Heinrich-féle óriási czukortörő bab.

Száraz babnak nálunk majdnem kizárólag a fehérszemű mezei babot termesztik, jóllehet ennél jobb fajtákat is találni.

Különösen ajánljuk e czélra a borsónagyságú, kerekszemü párisit, melynek hüvelye gyengébb és korábban érik, mint a fehéré, s a

1 8 4

nedvességet is könnyebben kiállja; azonfölül borús nyáron is jól tenyészik. Igaz, hogy nem terem igen bőven, mert hüvelye s sze­

mei kicsinyek. Francziaországban különösen szeretik a fehér Flageolet (ez igen alkalmas a metélésre) és az ehhez hasonló, de jobb és koraibb étampesi Flageolet-, nemkülönben a konserválásra alkalmas, szemeinek zöld színét a főzés után is megtartó Chevrier- féle Flageolet-babot.

A babnak melegágyban és fűthető ládákban való tenyésztése igen jutalmazó. Álljanak itt az elsőre nézve a következő tudni­

valók. A termesztés januárban, vagy ha az éghajlat úgy kívánja, februárban kezdődik; a nagy kertekben néha őszszel már hajtat­

ják a babot. Minthogy a bab a nedves lég iránt igen érzékeny, nem tanácsos a tenyésztésbe túlságos korán kezdeni, mert a ké­

sőbbi tenyésztés sokkal hálásabb és biztosabb, minthogy akkor már szellőztetni is lehet. A melegágyat épp oly vastagnak és melegnek kell elkészíteni, a milyent az ugorka igényel, természetes, hogy itt a szekrénynek magasabbnak kell lennie. A trágyán fekvő föld­

réteg 15% vastagságú legyen. A szükséges palántákat vagy más melegágyban, vagy bő cserepekben és hordozható szekrényekben neveljük. Ezeket jó homokos komposzt vagy melegágyi földdel töltsük meg. A szemeket ezekbe az edényekbe a melegágyak elkészítése előtt 2 héttel előbb vessük; átültetni pedig csak az ágy elkészítése után 8-ad napra szabad; így tehát 2— 4 heti ideje van a babpalántának a növésre. Ha az a hely, a hol a babot tartalmazó edények állnak, túlságos meleg, pl. az ananász­

vagy melegházakban — úgy néha megesik az, hogy a föntemlített idő alatt a növény túlságosan megnő s így a további melegágyban való tenyésztésre alkalmatlanná válik. Hogy ez esetre is biztosítsuk magunkat, a vetés után 10— 12 napra újra vetünk. E veteményes cserepeket aztán vagy hajtatóházba, vagy jó meleg trágyaágyba, vagy pedig ezek híjával meleg lakószobánkba állítjuk és pedig eleinten sötétebb helyre, a csírázás után azonban a világossághoz lehetőleg közel, hogy a fejlődő palánta túlságos nyurgává ne nőjön.

Azonnal állandó helyére ritkán s csakis a késői tenyésztésre vetik, de ez esetben ajánlatosabb az elsőnél, csakhogy ilyenkor várni kell, míg az ágy túlságos forróságát elveszíti, különben a palánták gyökerei elégnek benne. A mint az alsó két levél fölött következők

185

mutatkoznak, a növény hegyét le kell csípni, hogy mellékhajtásai képződhessenek. Ez által a virágzás s így a termés is el van ugyan halasztva, de maga a növény alacsony marad, a mi mindenesetre kívánatos. Ez különben az egyes fajok minőségétől is függ. A hegyeket vagy még az átültetés előtt, vagy azután csíphetjük le, ha a növény már gyökeret vert, de növekedni még nem kezdett, de semmi esetre sem az átültetéskor, mert ez a növést nagyban zavarná. A melegágyba a babot vagy szemenkint vetik, illetőleg ültetik, vagy kettesével egymástól 15% távolságban, vagy átlag 30%-nyi távolságban levő keresztsorokba. Szélesebb közt azért hagyunk, hogy a bab szárát, ha nagyra nőtt, léczdarabbal a földre szoríthassuk. Ez a szélesebb közben való termesztés egyáltalában ajánlatosabb, mint a sürü, tömött ültetés, mert a bab csak úgy terem bőven, ha szabadon áll. Az átültetésnek csak akkor szabad végbe mennie, ha a melegágy kissé áthűlt s a pára elszállt. A két szíklevelet le szokás metszeni, mert ezek könnyen rothadást okoznak. Mivel a földréteg nem igen vastag, lefelé pedig mind­

inkább melegebb, a babot úgy kell benne elhelyezni, hogy gyökere a trágyát ne érje; tehát dűlt helyzetben, hegyét észak felé for­

dítva, a szárat pedig tanácsos könnyedén homokkal takarni. Némely kertész két-két palántát ültet egymás mellé, mert sokszor megtör­

ténik, hogy az egyik elcsenevészedik, s így a sorban hézag támad.

Nagy gondot kell fordítani a melegágy tisztántartására, nemkülön­

ben szellőztetésére, különösen a virágzás idején, mikor a gőz nagyobb mennyiségben fejlődik. A megsárgult leveleket és az el­

hervadt virágokat gondosan el kell távolítani; ez utóbbiak, ha rajt maradnak, a termésen rothadást idéznek elő. Minél későbben kezdődik a tenyésztés, annál gyorsabban fejlődik a növény, annál szebbé nő s annál termékenyebb. Áprilistól kezdve a növény már csak kevés meleget igényel. Igen hálás az őszszel való tenyésztés is. E czélra legalkalmasabb az olyan ágy, melyben már ugorka vagy dinnye termett, s melyet június végén kell elkészíteni, az öreg trágyától megtisztítani s részben lótrágyával keverni. Ilyenkor a babot rögtön a melegágyba vetjük. Ha magas szekrények állnak rendelkezésünkre, tenyészthetünk bennök a késő tavaszi s az őszi tenyésztésnél magasabb, bővebben termő fajtákat is. Lakószobában is termeszthetünk babot, hol már márcziusban megérik; a szobá­

nak ilyenkor sok, vagy nagy ablakúnak s déli fekvésűnek kell lennie. A babot januárban ötösével 15— 20% széles cserepekbe teszszük, melyeket csak 2/3-résznyire szabad földdel megtölteni;

egészen csak akkor töltjük meg, ha a növény a cserepek magas­

ságánál hosszabbra nőtt.

Ennél biztosabb s talán hálásabb is a babnak fűthető szek­

rényekben, melegházakban való tenyésztése, melyre különben az ananász- és epertenyésztő házak is alkalmasak. Az ily meleg­

házakban a babot könnyen tenyészthetjük egész tél folyamán.

Az ily tenyésztésre főkép a korai, alacsony fajták, neveze­

tesen a fekete néger bokorbab, a Vilmos császár nevű, a korai hollandi kardbab és a legkorábbi sárga, angol tenyészbab alkalmasak.

Délvidéki babok.

108. A déli vidékeken olyan babnak nevezett s ehhez ha­

sonló növényeket is termesztenek, melyek közönséges viszonyok mellett a mi éghajlatunk alatt nem alkalmasak a termesztésre;

mert nagy meleget kívánnak, a legtöbb hőséget biztosító falak mellett is csak szeptemberben hoznak termést, ezt azonban soha­

sem érlelik meg. Természetes, hogy ezeket nálunk cserepekben kell nevelni, s csak május végével valamely déli fekvésű fal mellé ki­

ültetni. E babok a Dolichos és a Phaseolus fajokhoz tartoznak.

Legismerelesebb közülök: a Lima-bab (Phaseolus lunatus), melyet Észak- és Délamerikában termesztenek; hüvelye rövid, széles és kívül durva. Szárítva igen lisztes ; fajtája több van. Az óriás spárga-babnak (Dolichos sesquipedalis vagy Phaseolus ensiformis gigas) hüvelye GO— 80 % hosszúra is megnő. A Dolichos cubensis, a Kubabab, továbbá az Olaszországban honos Dolichos formosus és a Lablab Fasel (Dolichos Lablab) a fentebbihez hasonló bab­

fajok, melyeket nálunk csak kúszó dísznövényekül tenyésztenek.

Szója-bab (Sója hispida). /

109. A szója-bab eredeti hazája Khina, honnét nem rég került Európába, s ott oly nagy mennyiségben termesztik, hogy a lakos­

ságnak a rizs mellett főtáplálékát képezi. Ilogy akklimatizácziója 186

187

Közép-Európára nézve állandó értékű lesz-e, az majd elválik;

dús proteintartalmánál fogva takarmányul jónak ígérkezik. Hatá­

rozott előnye az, hogy nagy termékenysége mellett a nedvesség nem árt neki, mely pedig a mezei borsót, babot és lencsét any- nyira megviseli. A szója-babnak sok fajtája van, melyek közül Magyarországban már korai fajtákat is termesztenek; de kerti termesztésre úgy látszik, csak az alacsony, barna alkalmas. E babnak csak zöld és száraz szemei ehetők s ezek is csak akkor, ha főzés előtt 24 óráig vízben áztak, hogy cserző és keserű alkatrészeiket elveszítsék. A szójabab mindjárt alul szétágazik s azért tágas helyet kíván, ügy termesztik, mint a bokorbabot.

Lóbab (Vicia Faba).

110. A ló- vagy disznóbabnak nevezett bab termesztése igen egyszerű, legjobban a kövér, frisen trágyázott, vagy nehéz, agya­

gos talajban tenyészik; több ágra nem oszlik s azért kevés hely- lyel is beéri.

A fajta nagyságához képest 20— 30 % távolságú sorokba vetik, egymástól 15 % távolságban; néha nagyobb növények körűlfoglalására, vagy a kisebb növények közé választó soroknak használják. Minthogy e növény a hideget jól bírja, éppen úgy, mint a borsó, azért már februárban is el lehet vetni; rendesen azonban április elején vetik. Egyszeri megkapálás után fel kell töl­

teni. Minthogy a legfelső virágokból csak kis hüvelyek fejlődnek, vagy éppen seminők sem, azért legjobb, ha a növény hegyét le­

csípjük. Ezzel nemcsak a termés érését siettetjük, hanem a növényt a férgek ellen is megvédj ük. A lóbab termesztése mellett nemcsak korai érése, hanem még táplálóereje s könnyű emészthetősége is szólnak. Francziaország némely kertjében a lóbabot mérsékelt melegágyakban tenyésztik. Az eredmény biztos, föltéve, hogy a tenyésztés nem túlságos korán kezdődött.

A lóbab legkorábbi s legalacsonyabb fajtái: a korai vagy

A lóbab legkorábbi s legalacsonyabb fajtái: a korai vagy

In document MAGRÓL VALÓ TENYÉSZTÉSE (Pldal 190-200)