Ami a Rudolf trónörökös kezdeményezésére létre-jött Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatot illeti, az valóban azzal a szándékkal indult útjára, hogy elmélyítse a Monarchia népeinek összetartozását és a nemzetek feletti birodalmi ha-zafiság tudatát. E szellemiség jegyében Ferenc József pedig úgy döntött, hogy a kötetsorozat bevételét a Monarchia diplomataképző intézményének, a Kon-zuli Akadémiának az új épületére fordítsák.66
„Mennél behatóbban vizs-gáljuk az egyes népcsoportok jó tulajdonságait és sajátságait, úgy szintén azoknak egymástól szellemi és anyagi tekintetben való kölcsönös függését, annál nagyobb mértékben fog erős-bülni azon összetartozandóság érzete, melynek hazánk népeit egymással össze kell kapcsol-ni . Azon népcsoportok, melye-A magyar pavilon az 1900 . évi párizsi világkiállításon . Le Petit
Journal, 1900 . március 11 .
A magyar csapat az olimpia megnyitóján, Stockholm, 1912
ket nyelvük, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük a népesség többi alkotó részeitől el-különítettek, azáltal, hogy nemzeti egyéniségük a monarchia tudományos leíróinál az őket megillető elismerésre talál, bizonyára kellemesen lesznek érint-ve, s ezáltal egyszersmind felhíva arra, hogy szellemi súlypontjukat az Osztrák–Magyar amelyben a szerzők Ferenc József-nek ajánlják munkájukat, Austria és Hungaria allegóriája látható a császári és a királyi koronákkal, fölöttük pedig az uralkodó arcké-pe. A kép hátterében a két főváros sziluettje sejlik fel. Az osztrák kia-dás nyitóképe hasonló tematikájú, ám ott a városok képe helyett a két országot összekötő kanyargó Duna jelképezi az összetartozást .
A magyar kiadás, amelynek főszerkesztője Jókai Mór volt, 1887 és 1901 között jelent meg. A 21 kö-tetes, gazdagon illusztrált tekinté-lyes méretű könyvsorozat azonban inkább lett maga is egy emlékmű, mint „valódi népkönyv”. Nem övezte egyöntetű egyetértés már a vállalkozás alapkoncepcióját sem, a századfordulóra pedig jelentősen visszaesett a magyar nyelvű köte-tek példányszáma is.68
A magyar és osztrák közjogtu-dósok között folyt élénk és megle-hetősen átpolitizálódott vitákról már hosszabban szóltunk. Miköz-ben azonban az osztrák jogász-képzésnek része volt a Monarchia teljes közjogi szerkezetének tanul-mányozása, tehát a Magyar Király-sággal kapcsolatos alapvető
isme-retek elsajátítása is, addig magyar oldalon ezt sokáig mellőzték. 1913-ban Eöttevényi Nagy Olivér kassai jogakadé miai tanár volt az első, aki magyar nyelvű tankönyvet írt az Osztrák Császárság politikai intéz-ményeinek működéséről.69 Kezdeményezte továbbá, hogy az osztrák közjog választható tárgyként kapjon helyet a magyar jogi felsőoktatás minden intézményében. Sietett azonban leszögezni, hogy javasla-tával nem az összmonarchia esz-méjét kívánja terjeszteni. Akciója sokkal inkább függetlenségi indít-tatású volt: „Ausztria ellen sem hadakozhatunk az ő viszonyaik ismerete nélkül s minthogy köz-tünk különösen a közjogi ellenté-tek élesek, éppen közjogi helyzetü-ket nem szabad ignorálnunk. […]
Kapcsolatunk ellenére is sok te-kintetben ellenséges a viszony mi-köztünk és Ausztria közt . Mi jobb:
az-e, ha nem ismerjük ellenfelün-ket, vagy az, ha ismerjük őt?”70
A közös pénzügyminiszté-rium szolgálatában álló magyar történész, Thallóczy Lajos viszont gyakorlati megfontolásból szánta rá magát egy kézikönyv elkészíté-sére. A közjogi rendszer bonyolult működését látva, mindennapos használatra szánt, közérthető út-mutatót írt osztrák és magyar hi-vatalnokoknak, hogy könnyebben eligazodjanak munkájuk során.
Különösen azt kívánta bemutatni, hogy az 1867-ben elfogadott alap-törvényeket a politikai élet miként értelmezte és alkalmazta a gyakor-latban. Tankönyve azonban kéz-iratos formában maradt. 71
Hasonló felismerés vezette azokat a magyar kormánypoli-tikusokat is, akik Mikszáth Kál-mánt arra biztatták a századfor-A Kronprinzenwerk magyar kiadásának
címlapja és a mű képes ajánlása Ferenc Józsefnek
I. Ferenc József magyar huszártábornoki egyenruhában. Barabás Miklós festménye, 1883
Erzsébet királyné koronázási díszruhában . Barabás Miklós festménye, 1884
dulón, hogy készítsen egy közjogi regényt, hogy az olvasók jobban megérthessék a kiegyezés államjogi rendszerét. Az alapvetően angol közönségnek szánt műbe azonban az írónak beletört a bicskája: halálá-ig mindössze három rövid fejezet készült el Az ame-rikai menyecske című művéből, amelyet a rendszer összeomlásának hónapjaiban végül fia fejezett be.72 A mű alapötletét egy amerikai hölgy és bátyja uta-zása jelenti a Monarchia közjogilag fontos helyszí-nein. Lényegében egy horvát képviselőt keresnek, aki házassági ígéretet tett, és pénzt csalt ki gazdag ame-rikai menyasszonyától. Először Zágrábba mennek a szábor ülésére, majd Budapestre az országgyűlés helyszínére, ám végül a horvát honatyát a delegáció ülésén találják meg Bécsben (ti. a horvát képviselők részt vettek a magyar törvényhozás és a delegációk munkájában). A meghiúsult esküvő miatt kiábrán-dult amerikaiak egy erdélyi medvevadászat során találják meg a boldogságot. Bokaficam következté-ben ugyanis hosszabban elidőznek egy székely csa-ládnál, ahol Deák Ferenc „pompás aranyrámában”
kifüggesztett arcképe kapcsán megismerkednek a kiegyezés közjogi rendszerével, és egyúttal mind-ketten szerelemre lobbannak egy-egy magyar ember iránt. A történet kettős esküvővel zárul, mindketten Magyarországon telepednek le, sőt az amerikai férfi elhatározza, hogy állampolgárságot szerez, és képvi-selő lesz.
Az integráció megjelenítése szempontjából talán a legsikeresebb irodalmi vállalkozásnak Jókai Mór A jövő század regénye című munkáját tekinthetjük, amely „úgy alkot újra egy Habsburg-mítoszt, hogy ezt egy magyar nemzeti perspektívával kapcsolja ösz-sze”.73 Az 1872-ben megjelent utópikus műben az immár Buda központtal működő kettős Monarchia uralkodója Habsburg Árpád, óraműpontossággal üzemelő parlamentjében pedig minden itt élő et-nikum saját nyelvén szólalhat fel a tökéletes egyen-jogúság értelmében.
A képzőművészek – szemben 1848/49 szimbólu-maival – igencsak ritkán választották alkotásaik té-májául a kiegyezést vagy az osztrák–magyar együtt-élést. Rendszerint az uralkodópár és a koronázás helyettesítette a közjogi megegyezés ábrázolását .
Ennek legfőbb oka minden bizonnyal az, hogy a bo-nyolult és hosszadalmas tárgyalásokon kiformálódó jogi és politikai egyezség meglehetősen nehezen ra-gadható meg vizuálisan. A művészek ezért igyekez-tek például Deák Ferenc ábrázolásához kötni, illetve valamilyen allegóriában utalni a megbékélés magasz-tos értékére (a kérdéssel a következő fejezetben rész-letesebben foglalkozunk). Erre láthatunk kísérletet a Nemzeti Múzeum lépcsőházában (1875, Than Mór), Deák Ferenc mauzóleumában (1887, Székely Berta-lan) és a sokat bírált Deák-szobor talapzatán a mai budapesti Széchenyi téren (1887, Huszár Adolf), de említhetjük Szárnovszky Ferenc soha el nem készült kiegyezés allegóriáját (1896) is. Általában a kézfogás-motívum és/vagy két hasonló korú fiatal emberalak igyekszik megjeleníteni az osztrák–magyar kiegye-zést . Közös bennük azonban, hogy egyik említett A cigánybáró első bécsi bemutatójának plakátja, 1885
ábrázolás sem kapott a közönség számára könnyen értelmezhető és jól látható központi helyet az alko-tásokon . Ausztriában sem akarták különösebben megörökíteni az elvben paritáson nyugvó kiegyezé-ses konstrukciót, sokkal inkább a birodalmi egység-állam eszméjét kívánták erősíteni a köztéri alkotá-sokkal .74
A kiegyezés eszmeiségét, az államközösségi in-tegrációt egyértelműen kifejező további művészi al-kotásokat nem is nagyon tudnánk sorolni. Rejtett módon persze a megbékélés, az osztrák–magyar együttélés gondolata más művekben is felbukkant:
ilyenként szokás említeni Liszt Koronázási miséjét vagy a Jókai és Johann Strauss együttműködéséből született A cigánybáró című operettet, ám kérdéses, hogy a közvetett politikai üzenet mennyire tudato-sult a közönség fejében.75
A korban népszerű politikai karikatúrák már a kezdet kezdetén lyukas hordóként ábrázolták a kö-zös pénzügyeket, amelyből pazarlóan folyik el a pénz az újonnan létrejött intézményekre és a bürokrá-ciára. A Monarchiát összefűző közös ügyeket pedig két egyformán lyukas cipőjű ember egymás mellé állításával jellemezték. A kiegyezésbe vetett bizalmat sugalló összeölelkező fiatal pár képét a századfordu-lóra felváltotta az Ausztriát és Magyarországot ösz-szeférhetetlen házastársakként ábrázoló rajz, sőt egy osztrák élclap már Káin és Ábel alakjával írta le a bi-rodalom két felének viszonyát.76