A politikai integrációt legfőképp a dinasztia és an-nak feje, Ferenc József jelenítette meg a birodalom népei számára. Láthatták őt olcsó képeslapokon, pénzeken és szobrokon, nevével találkozhattak a tankönyvekben, illetve például utca- és
emléktáblá-„Közös ügyek” . Az Üstökös albuma I ., 1866 A kiegyezés megítélése a 19 . század végén .
Bolond Istók, 1909 . december 19 .
kon. Valójában a hosszú kiegyezési tárgyalások si-keres lezárását is az 1867. júniusi koronázás tudato-sította leginkább a széles tömegekben .77 Ezért volt különösen fontos, szimbolikus jelentősége annak, hogy 1792 óta ekkor került sor először erre a közjo-gi tettre a nemzet fővárosában, ráadásul úgy, hogy a koronázási szertartás nem korlátozódott csupán a budai várra, hanem átterjedt a pesti oldalra is, így a városi lakosság szélesebb köre is bizonyos mértékig részesévé válhatott a rendszerváltásnak. Több tíze-zer ember tolongott a főváros utcáin, akik egy jelen-tős része vidékről utazott Budapestre, hogy láthas-sa például a király eskütételét, mellyel ígéretet tett az ország törvényeinek és alkotmányos szokásainak a megtartására. Azok számára pedig, akik nem le-hettek jelen az eseményen, a képes újságok, az erre az alkalomra kiadott díszes albumok vagy a külön is árult metszetek, színezett fotográfiák vitték el a
politikai fordulat hírét és a koronázás látványát.78 Természetesen nemcsak maga a ceremónia volt a szimbolikus politizálás kiemelkedő megnyilvánu-lása, hanem annak a hét ellenzéki politikusnak a tüntető kivonulása is a fővárosból, akik így jelezték tiltakozásukat a formálódó politikai rendszerrel és végső soron az uralkodóval szemben (őket később a „hét kuruc”, illetve a „cinkotai magyarok” névvel illették, mert a fővároshoz közeli település vendég-lőjében töltötték a napot).79
A kutatások azt jelzik, hogy az uralkodó iránti lojalitás még a kiegyezés után is hosszú ideig mes-terségesen fenntartott és táplált volt, a kedvező uralkodói imázs kialakításáért a bécsi udvarnak és a magyarországi iskolalrendszernek sok tennivaló-ja akadt.80 Ilyen gesztus volt például a koronázási ajándék uralkodói felajánlása a 48-as honvédek segé-lyezésére, de szintén ezt szolgálta a kiegyezés körüli
A koronázáskor rendezett népünnepély képei . Jankó János rajza, 1867
években Erzsébet királyné tudatos előtérbe állítása. Az
„ősbűnt” nem lehetett végleg ki-törölni az emberek emlékezetéből, hiszen Ferenc József trónra lépése egybeesett a magyar forradalom és szabadságharc eseményeivel, bár a di-nasztia és 1848 kultuszának összebékítésére is tör-téntek kísérletek. Ferenc József uralkodásának 50.
évfordulóján, 1898-ban például törvényileg nyilvání-tották ünnepnappá Magyarországon április 11-ét, a 48-as törvények uralkodói szentesítésének napját.81
A fennálló politikai rendszert erősítő új közös-ségképző szimbólumok megalkotására a minden-kori kormányzat sikertelenül tett kísérletet (például április 11. ünneplése hamar elhalványult), a nemzet által őrzött jelképekkel viszont az 1867-es kiegyezés írott és íratlan szabályai miatt nem azonosulhatott . Rendre kifulladtak például azok a kezdeményezések, amelyek egy magyar királyhimnusz megalkotását célozták, leváltandó a „legszomorúbb nótát”, a Gott erhaltét. Dalegyleti felhívásokra ugyan számos vers és dallam született (esetenként még ismert szerzőktől is, mint például Jókai és Erkel Ferenc) a király dicsé-retére, de közülük egy sem tudott közkedveltté válni, így a császári és királyi intézmények képviselői rész-vételével megtartott ceremóniák zenei koreográfiáját nem sikerült újraalkotni.82
Hasonló ellenérzés tapadt a fekete-sárga színhez:
„Nekünk a fekete gyász, nekünk a sárga epe. Szem-fedője hazánknak a fekete, a sárga rabsága nemze-tünknek” – írta például a Budapesti Hírlap 1892-ben.83 Az ellenzék ennek megfelelően gyakran kifogásolta e színek szerepeltetését a hazai hivatalos ünnepsége-ken, illetve a schwarz-gelb zászló használatát a Bu-davári Királyi Palota oromzatán. Mivel azonban e színek az uralkodó személyét jelképezték, így kényte-len-kelletlen beletörődtek a látványába. Mindazonál-tal a magyar közjogi gondolkodás élesen elválasztot-ta egymástól a császári és királyi funkciókat (jóllehet, azok Ferenc József személyében egyesültek), ezért ra-gaszkodott a magyar udvartartás elvéhez, valamint az önálló királyi rezidencia fenntartásához és repre-zentatív bővítéséhez (lásd a gödöllői kastély és a bu-davári palota átépítését).
Az egyre vehemensebbé váló magyar közjogi tö-rekvések e szimbolikus kérdésben egyébként sok te-kintetben sikerrel jártak a századfordulón. A hazai politikai elit azt ugyan elfogadta, hogy takarékossági és gyakorlati okokból Ferenc József állandó magyar udvartartartást nem tartott fenn Budán, hiszen ál-talában csak néhány hetet tartózkodott Magyar-országon, ám a kibontakozó Szent Korona-tanra támaszkodva nem mondott le a magyar udvartar-tás elvéről.84 Ezzel szemben az osztrák közjogászok zömének az volt az álláspontja, hogy az udvartartás az uralkodó személyéhez kötődik, tehát oszthatat-lan (azaz közös), így mindig ott van, ahol épp a csá-szár és király tartózkodik. Úgy tűnik, e kérdésben a magyaroknak sikerült meggyőzniük az uralkodót, mert 1893-ban rendeletben mondta ki, hogy minden olyan közjogi aktusnál, amely a magyar korona or-szágait érinti, kizárólag magyar udvari méltóságvi-selők teljesíthetnek mellette szolgálatot. Öt ilyen ese-ményt nevesít az uralkodói rendelet: a koronázást, a magyar országgyűlés megnyitását és berekesztését, a közös ügyi delegáció fogadását, a nemzeti ünne-pélyeket, illetve a magyarországi egyházi és állami vezetők eskü- vagy fogadalomtételét.85 Ezt követően pedig sikerült törvénybe foglalni a magyar főudvar-Páholybelépő a koronázásra
A „cinkotai magyarok” . Karikatúra, Ludas Matyi, 1867 . ????
Az Ybl Miklós által átépített budai királyi vár és a Várkert . György Géza akvarellje
nagyi bíróságot (1909. évi XVI. törvénycikk), mely-nek a hatásköre kiterjedt a királyi ház tagjainak és magyarországi birtokainak peres ügyeire .
Tagadhatatlan, hogy a 19. század végére lezaj-lik a Ferenc József-kép átalakulása. Mikszáth már egy 1888-as írásában úgy érzékelte, hogy a „nép szí-vébe Kossuth mellé lassan-lassan bejutott a király is”, amit ő a fokozatosan megváltozó közhangulat jeleként értékelt .86 A családi tragédiáktól sújtott idős, mégis sokat dolgozó király iránti rokonszenv azonban nem azonosítható a rendszer iránti érzelmi elköteleződéssel. Igaz, találunk arra is példát, hogy a parasztházak szobafalán Ferenc József és Kossuth képe egymás mellett függött, de hogy mit is fejezhe-tett ki e jelenség, azt jól megvilágítja a néprajzosok által gyűjtött mondás: „Meghalt Ferenc József, oda a boldogság, meghalt Kossuth Lajos, oda az igaz-ság!”87 Azaz, a királyt a letűnt jólét és biztonság jel-képének, míg Kossuthot az elveszett törvényesség és szabadság szószólójának tekintették. E mondatban
tehát a paternalista gondoskodás és a nemzeti érde-kek értékrendszere került egymás mellé. Továbbá itt érdemes megemlíteni, hogy noha életében többször felmerült, halála után pedig az emlékét becikkelye-ző 1917. évi I. törvénycikkben az országgyűlés el is határozta, hogy a fővárosban méltó szobrot fog ál-lítani Ferenc Józsefnek, erre nem került sor. Ferenc Józsefnek az osztrák tartományokkal szemben Ma-gyarországon – ismereteink szerint – mindössze egyetlen köztéri szobrot emeltek: Budapesten az ezredévi emlékmű uralkodószobrai között kapott helyet 1906-ban.
A birodalom másik felével kapcsolatban pedig az újabb esettanulmányok arra szolgáltatnak bizo-nyítékokat, hogy miközben a nemzetek feletti in-tézmények (például a közös hadsereg, a birodalmi bürokrácia, a katolikus egyház) átpolitizálódtak a századfordulóra, és egyre kevésbé voltak képesek erősíteni az állampatrióta értékrendet, addig az ural-kodó szerepe fokozatosan megváltozott: a depoliti-zálódó, folklorizálódó és egyre inkább vallásos kön-tösbe öltöztetett Ferenc József szinte egyedüliként testesítette meg ezt az eszményt .
Az iránta érzett dinasztikus hűség azonban min-den további nélkül összefért egy szűkebb földrajzi területre vonatkozó erős hazafisággal (tartományi/
etnikai nacionalizmussal) és esetenként a birodalom más népeivel szembeni nyílt ellenérzéssel.88