2007. december 16-át írunk és Jessica, Jackkel és Christopherrel hazafelé, Sydneybe tartanak.
Jessicáék Sydney déli kertvárosi peremkerületében laknak.
Jessica elgondolkodva simogatta a csomagtartóban békésen fekvő Jennyt. Hol van már az az idő, mikor nem gyomorgörccsel s mardosó bűntudattal közeledtem a szülői ház felé? Milyen boldog idők voltak azok. Bűntudat? Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb szó az érzéseim leírására. Az biztos, hogy én is hibás vagyok, s lehet, hogy én is kezelhettem volna helye-sebben, okosabban a dolgokat, de nem hiszem, hogy enyém lenne a felelősség nagyobb része a feszült családi légkör miatt. Hol siklottak ki a dolgok? Az még talán bocsánatos bűn s szerintem minden családban előfordul, hogy a szülő irányítani próbálja gyermekét, olyan konkrét dolgokban, mint milyen szakkörre járjon a gyermek, mit vegyen fel, mit ne egyen, vagy épp, hogy kivel barátkozzon s kivel ne. De amikor szemműtét után romlani kezdett a látásom, s én elemi rehabilitációban kezdtem gondolkodni, durva, hogy a családtól minimális támogatást sem kaptam, mondván: majd ők segítenek. De mi lesz velem, ha ők már nem lesz-nek? Majd fél évig szinte a szobám rabja voltam s akkor és oda jutottam el, ahova szeretteim némi könyörgés után elkísértek. Így támogatásuk nélkül belevágtam a rehabilitációba, amelynek köszönhetően némi szabadságot, önállóságot nyertem. A következő csata azért folyt, hogy szükségem van-e felsőfokú végzettségre, avagy sem. Szükségem lehet, hogy nincs, de én szerettem volna és engedélyük, segítségük nélkül beadtam a jelentkezésemet.
Ami végül kicsapta náluk a biztosítékot, az volt, hogy a melbournei egyetem mellett döntöttem, ami magában hordozza a költözést is. Hogy a munkát már ne is említsem. Anya annyira lealacsonyítónak tartja a masszőrködést, hogy végrendeleti záradékba vetette, hogy ha
„Jess értékpapírt vagy 500 AUD felett örökölne, erre a célra (befektetés, vállalkozás) stb. ne fordíthassa”. Egyszerűen nem találom a kivetnivalót a masszírozásban. Csak a félkegyelműek mossák össze a prostitúcióval. Tisztességes, legális foglalkozás, szeretem és amíg tudom, csinálom. Jó, meglehet, hogy a kompromisszum jegyében egy, az anya számára is elismert munka mellett. Ez kész agyrém. S most hozzájuk készülök egy olyan pasival, aki a tanárom és még nem is tudnak róla. Huh, mi lesz ebből?
A fiúk elmélyülten beszélgettek.
- Le merem fogadni, hogy azon gondolkodsz, hogy adod be anyáéknak a kapcsolatotokat? - ugratta Jack a lányt.
- Kímélj meg kérlek a hülyeségeidtől, legalább addig, míg itthon vagyunk! Elég tré a helyzet anélkül is! - mordult rá szinte a lány.
- Jó, jó, bocs. Viszont felhívnám figyelmed, hogy önszántadból jöttél és a szeretet ünnepére, valamint...
- Jaj, Jack, ne papolj már nekem!
- ... valamint megbocsátás és... - folytatta Jack.
- Chris megállnál egy percre! - kérte a lány, majd mikor a férfi eleget tett kérésének, kiszállt az autóból és Jennyt is kiengedte. Besétált vele egy nagyobb füves részre. Szabadon engedte, hogy a kutya hadd engedjen a természet hívó szavának és könnyítsen magán. Visszaérve, a férfiak némán üldögéltek. - Köszi, mehetünk.
- Minden rendben, Jess? - kérdezte Christopher.
- Ne aggódj, semmi olyan, amivel ne bírnék egyedül - nyugtatta meg s egy mosolyféleséget erőltetett arcára, ettől kezdve a lány csak a kutyával és az elsuhanó tájjal foglalkozott.
Beértek Sydneybe, ahol Jack vette át a navigátor szerepét, majd a forgalomtól függően negyedóra elteltével megérkeztek.
- Megkérhetnélek titeket, hogy a projektet, mint témát kerüljük, amíg itthon vagyunk? - kérte valamivel barátságosabban a lány.
- Miért? Szerintem... - kezdte volna Jack, de Christopher félbeszakította:
- Legyen, ahogy szeretnéd, de szerintem is büszkék lennének rád a szüleid, ha...
- Ne vegyél rá mérget! - szakította félbe Jessica kissé keserűen és kiszállt a kocsiból, mert közben Chris leparkolt a már ott álló fekete Peugeot mellé.
Egy, a negyvenes évei vége felé járó, teltkarcsúbb, mégis csinos, dekoratív hölgy indult eléjük.
- Sziasztok, ön biztos Mr. Carter - üdvözölte őket kitörő lelkesedéssel Mrs. Jane Parker.
- Szia, anya - köszönt Jessica és Jack.
- Üdvözlöm, igen, de ha kérhetem, csak Christopher.
- Én Mrs. Jane Parker vagyok. Na, ne ácsorogjunk itt, hanem menjünk be!
Jess kiengedte Jennyt a csomagtartóból és elindult utánuk a házba. Lopva körbesandított, a szeretett s jól megszokott kertvárosi környezet. Tiszta levegő, egyszintes családi házak elő- és hátsókerttel s két-három autót kényelmesen őrző feljárókkal. Az egyik szomszéd a pázsitját gondozza, a másik a karácsonyi külső díszítéssel bíbelődik, de akadnak, akik csak pletykál-nak.
- Őt is behozod? - tudakolta Mrs. Parker a kutyára nézve.
- Gondod van vele? - kérdezett vissza Jessica már-már provokálóan.
- Nem, dehogy, csupán azt hittem, viccelsz, mikor a telefonban jelezted.
- Mint láthatod, nem vicceltem - mondta komolyan Jessica és Jennyvel együtt elvonult az emeletre a szobájába. Örömmel tapasztalta, hogy némi portörlésen és porszívózáson kívül, szobáját úgy találta, ahogy hagyta, érintetlenül. Az ajtó mögötti sarokban berendezett egy kis kuckót Jenny számára, a takarójával és játékaival, valamint a nélkülözhetetlen edénykéivel.
- Megkínálhatom egy kávéval vagy teával, vagy esetleg valami mással? - érdeklődött Mrs.
Parker vendégüktől.
- Egy kávét köszönettel elfogadnék. De kérem, ne tessék magázni!
- Jack? - nézett kérdőn fiára, s mivel ismerte már, tudta a választ, így a konyhába ment.
- Nem kérek semmit, köszönöm, amúgy is megtalálnám a számat.
Jack és Christopher leültek a nappaliban az ülőgarnitúrára, majd Jessica és Jenny csatlakozott hozzájuk. Jenny jónevelten elfeküdt Jessica lábához. Megérkezett a kávéval Mrs. Parker.
- Mivel nem tudtam, hogy iszod, hoztam mindent. Jessy jut még neked is, ha kérsz.
- Nem, köszönöm, majd talán később.
- Köszönöm, csak két cukrot kérek bele - felelte Chris és két kockacukrot dobott a poharába.
- Na, meséljetek, mi újság mostanság veletek? - kíváncsiskodott a nő, miközben Chris poharába öntötte a kávét. - Nem jöttök, nem hívtok - tette hozzá szemrehányóan a nő.
- Mint látod, jól vagyunk - kezdte Jack.
- Iskola? - faggatta tovább őket Mrs. Parker.
- Még a helyén van - poénkodott Jack.
- Most komolyan? - firtatta tovább a nő a kérdést.
- Ezt a félévet is jó eredménnyel zártam - büszkélkedett Jack.
- És te? Megtaláltad az utad, a nyugalmad? Beváltotta az iskola a hozzáfűzött reményeidet? - fordult most Jessicához a nő.
- Én is elég jó eredménnyel zártam a másodévet is. Ami pedig a többit illeti, szerintem korai lenne még erről nyilatkozni - válaszolta Jessica kedvesebben, mint korábban. Ekkor meg-csörrent Jess telefonja és mivel megismerte Kelly csengőhangját: - Bocsássatok meg! - mondta és elindult felfelé a szobájába, s csak akkor vette fel, mikor a többiek már nem hallhatták, mit beszél. Jenny persze árnyékként követte. Beszéltek pár percet a hazatérésről, az ajándékokról és a tervek ellenére a projektről, majd: - Christopher, feljönnél egy percre! - kérte Jessica. A férfi eleget tett a lány kívánságának, majd átadta neki a telefont. A prog-rammal kapcsolatban merült fel néhány gyorsan eldöntendő kérdés. Mikor letették a telefont:
- A többiekkel egyeztetve a konferenciaterem, a kolesz és a White Park maradt fent a rostán, valamint Brandon e-mail-ban elküldte a plakátmintát - összegezte tömören a férfi.
- Később elkérem Jacktől a laptopot és megnézzük, jó?
- Az enyém is itt van, csak kint felejtettem a kocsiban. Ha jól sejtem, oka van az időhúzásnak - ölelte át a lányt.
- Igen, jól sejted. Mint mondtam, nem akarom az orrukra kötni s azt hiszem, délután elmennek valahova.
- Mi ez a feszültség? Nem akarsz róla beszélni?
- Nem szeretnélek belekeverni. Ne aggódj, megoldom, még nem tudom mikor és hogyan, de megoldom!
- Ha beavatnál, esetleg tudnék segíteni - próbálkozott újra a férfi.
- Hosszú és bonyolult, és higgy nekem, tényleg jobb, ha kimaradsz belőle.
- Akkor már csak egy kérdésem van, tudnak kettőnkről a szüleid? Illetve, mit tudnak rólam?
- Nem, és ebből adódik, hogy a második kérdésedre pedig: nem sokat a válaszom. - Erre a férfi hátrált egy lépést és az íróasztal szélére ült, a lány odament hozzá és átkarolta a nyakát. - Ne értsd félre, kérlek! Először ezt a helyzetet szándékoztam megoldani, legalább egy fegy-verszünet erejéig. Mert nem akartam, hogy a kettőnk dolgát is belekeverjék - magyarázkodott a lány.
- De mi ez a puskaporos helyzet? - feszegette tovább a férfi.
- Felejtsd el! - mondta a lány és megcsókolta, amit a férfi szenvedélyesen viszonzott. Ekkor kinyílt az ajtó és Jack és Mrs. Parker jött be, a párocska ijedten rebbent szét.
- Kopogásról nem hallottatok még? - förmedt rájuk Jess, majd a férfihoz fordult s valamivel kedvesebben így szólt: - Hogy a te szavaiddal éljek, erről is le van a gond.
- Bocsáss meg, nem tudtam, hogy te, illetve ti... - habogott Mrs. Parker.
- Akkor szerintem ezzel el is dőlt a kérdés, amiért jöttünk - állapította meg Jack.
- És pedig? - kérdezett vissza Jess kissé lenyugodva.
- Két kérdésünk lett volna. Az első, hogy mivel Christopher a te vendéged, hol szeretnéd elszállásolni? - kezdte Mrs. Parker.
- Második? - fürkészte őket Jessica.
- Holnap Mrs. Britta Smithéknél kerti party lesz. Bejelenthetlek téged és vendégedet?
- Sarahék, akkor köszönöm, én passzolnék - válaszolta Jessica némi megvetéssel a hangjában.
- De hisz Sarah a barátnőd.
- Ti szerettétek volna, hogy az legyen. Nekem kissé más elképzeléseim vannak a barátság meghatározására - jelentette ki Jessica.
- Mi megyünk, ugye, Christopher? - puhatolta Jack.
Chris akaratlanul is Jessre nézett.
- Nagyfiú vagy, tedd azt, amihez kedved van! Dönts belátásod szerint! - mondta Jess és Jenny pórázáért nyúlt. - Elmegyünk sétálni, később jövünk - jelentette ki Jess és elindult az ajtó felé.
- De még nem válaszoltál Christopher elhelyezésével kapcsolatban! - szólt utána édesanyja.
- Titeket ismerve, számomra nem volt kérdés, hogy a vendégszobában vagy Jacknél fogjuk elszállásolni - méltatlankodott kissé gúnyosan a lány és már ott sem volt.
- Én pedig addig körbevezetlek, vagy inkább Jess-szel tartanál? - fordult Christopherhez Jack.
- Köszönöm, szívesen körbenéznék.
- Akkor menjünk! - mindenkit kiterelt Jessica szobájából és becsukta az ajtót. - Szóval ez volt Jess szobája, itt szemben van az enyém. Balra vannak a vizes blokkok, jobbra pedig a lépcsőhöz legközelebb a szülők és vele szemben a vendégszoba. Az alsó szinten a lépcső alatt apa dolgozószobája, amit a nappaliból közelíthetsz meg. A lépcsőtől jobbra a nappaliból nyílik a konyha és a boltívvel elválasztott étkező és a sarokban még egy fürdőszoba.
A kb. 200 négyzetméteres egyszintes családi ház utcafrontján gondosan művelt pázsit és két autó felsorakoztatására is alkalmas kocsibejáró, garázs díszelgett. A ház mögött hatalmas garden-partyk rendezésére alkalmas füves kert tárult Chris szeme elé, ahol a kert egyik sarkában gondosan elhelyezett kerti bútorok és hintaágy kínált alkalmas helyet a pihenésre, lazításra, szórakozásra.