Az átmulatott éjszaka után Christopher Jessica lakásán töltötte az éjszakát. Másnap délelőtt Kellyvel és Lucasszal együtt négyesben körbejárták a szóba jöhető helyszíneket. Kezdték a művelődési házzal, majd a drága terembérleti díj miatt egyelőre talonba helyezték ezt a helyszínt. A művelődési házhoz a Lucas által javasolt konferenciaterem volt közelebb, így ott folytatták. Jess egy kicsit habozott, mielőtt belépett volna az épületbe.
Nem vagyok normális. Meg kellett volna vétóznom ezt a helyszínt. Biztos, hogy jó ötlet be-menni ebbe az épületbe? Hisz legutóbbi látogatásom sem ment zökkenőmentesen. Bátorság, Jess! Ha most bemész és nem dobod el a marhahúst, egy lépéssel közelebb kerültél a probléma orvoslásához, leküzdéséhez.
A férfiak szó nélkül ugyan, de kérdőn néztek rá.
- Rendben vagyok, illetve leszek! - győzködte őket s magát Jess, mikor Kelly is megérintette a karját.
Az épületbe lépve, egy hatalmas előcsarnokba érkeztek, aminek szinte a közepén amolyan információs pult-féleséget találtak. Lucas kedvesen, barátságosan üdvözölte az ott ülő ismerős hölgyeket. Egyiküktől megkérdezte, beszélhetnének-e az irodaház azon alkalmazottjával, aki felvilágosítást adhat nekik a konferenciaterem bérléséről. A megszólított hölgy eltűnt a teker-vényes folyosók egyikén és pár perc múlva egy középkorú, kissé testesebb, őszülő hajú szemüveges úrral tért vissza, akit George Omelinek hívtak. Lucas bemutatta egymásnak a
„tárgyalni kívánó” feleket, majd a konferenciaterem felé vették az irányt.
Az előcsarnokból balra indultak, az első elágazónál pedig jobbra, majd felmentek a lépcsőn az első emeletre. A lépcsővel szembeni ajtón ez állt: KONFERENCIATEREM.
- Hány személy befogadására alkalmas a terem? - érdeklődött Jessica útközben.
- 150-200 fő - válaszolta a középkorú úr és kinyitotta a termet, majd előreengedte a hölgyeket.
Az ajtón belépve, három sávban az ajtónak háttal elhelyezett széksor tárult eléjük. A felhajt-ható asztalkájú székek kicsit ugyan kényelmetlennek tűnhetnek, de a minél nagyobb létszám befogadása érdekében praktikusabb megoldásnak bizonyult a tervezők részéről.
- Köszönjük. De jó tágas és világos - jegyezte meg Jessica.
- Hétvégén is bérelhető? - tudakolta Lucas.
- Természetesen.
- Mi a helyzet az árnyékolással és a hangosítással? - kérdezte most Christopher és figyelte, ahogy a lányok körbejárják a termet.
A bejárattól jobbra indulva elhaladtak a széksorok mögött egészen a hatalmas ablakokig.
Jobbra a falon az eddig látottaktól eltérően óriás méretű ablakok előtt elsétáltak a terem túlsó végére. Ahol Kelly sorba megmutatta Jessicának a színpadon elhelyezett íróasztalt, vetítő -vásznat és egy kis szekrényt is felfedezni véltek. A pódium után, szintén nagy ablakok előtt elsétálva, az erkélyt vették szemügyre.
- Mindkettő megoldható - felelte George.
- A hangosítást értem, de minek az árnyékolás? - faggatta Lucas.
- Megkérdezhetem, milyen célból szeretnék igénybe venni a termet? - informálódott most George.
- Hogy is fogalmazzam meg röviden és érthetően. Egy projekt megvalósítási tervein dol-gozunk, amihez keressük a legmegfelelőbb helyszínt. A projekt lényege, hogy megmutassuk az embereknek, mintegy figyelemfelhívásként, a vakok és látássérültek mindennapjait - magyarázta Christopher.
- Érdekesnek hangzik.
- Hogy neked is válaszoljak, felmerült egy olyan terv is, hogy vak/láthatatlan kiállítás, étterem keretében mutatjuk meg a hétköznapi nehézségeket.
- Értem, ezért az árnyékolás - rakta helyre a „mozaikképet” Lucas.
- Van esetleg valami akadálya, hogy vakvezetőkutyát is behozzunk ide? - kíváncsiskodott Jessica, mikor visszaértek a férfiakhoz.
- Természetesen nincs.
- Akkor térjünk rá a piszkos anyagiakra. Mennyibe is kerülne ez nekünk? Négy hétvégében gondolkodunk, havonta egyszer, szombat 8-tól 18-ig és vasárnap ugyanez - szólalt meg végre Kelly hosszú hallgatás után.
- Magánkezdeményezésről lenne szó, vagy esetleg valamilyen intézményi, szervezeti keretek között? - kérdezett vissza George.
- Ezt még nem sikerült eldöntenünk - válaszolta Lucas.
- Te is benne vagy a projektben? - fordult Lucashoz George.
- Igen.
- Miért nem ezzel kezdted? Tudod, nektek van bizonyos ingyenes bérlési keretetek, ha nincs más a láthatáron, akár erre is felhasználhatod - dobta fel a nagy ötletet George.
- Ez megvalósítható lenne? Akkor is érvényes, ha mégis az egyetem vagy egyéb intézmény, szervezet keretében rendezzük meg? - fürkészte Lucas.
- Az minket nem érdekel, hogy honnan szerzed rá a pénzt, ha te vagy a főszervező.
- Mennyivel korábban kell lefoglalni a termet, az elhangzottaktól függően vagy függetlenül?
Mennyi lenne a foglaló? Mennyire rendezhető át a terem? - dőltek ki Jessicából a kérdések.
- Természetesen, ami mozdítható az mozdítható, csak a végén minden kerüljön vissza a helyére és lehetőleg épségben. Az előzőek tekintetében előleg nincs, ami pedig a foglalást illeti, egy hónappal az esemény előtt.
- Hétvégén is van büfé? - tudakolta Christopher, amire Jess nevetésben tört ki.
- Általában nincs. De szerintem egy kérdést megér, hátha látnak benne fantáziát - válaszolta George.
- Ne aggódj, ha esetleg mégsem lesz, hozok neked termoszban kávét - mosolygott most már Kelly is.
- Ja, értem már. A földszinti előcsarnokban van kávéautomata - javasolta George.
- Vélemény? - bocsátotta szavazásra Lucas a többieknek.
- Nem rossz - felelte Kelly.
- Szerintem megfelelne a célunknak - értett egyet Christopher, majd mindnyájan Jessicára néztek, aki elgondolkodva kerülte a többiek tekintetét.
Na most ebből hogy mászol ki? Eddig ez a legjobb helyszín, de... Muszáj a többség érdekét előtérbe helyeznem. Nem passzolhatok el egy ilyen klassz lehetőséget a személyes problé-mám miatt. Végül is most is megúsztam ájulás nélkül. Akkor sem lesz időm a sebeimet nyalogatni, ezer felé kell majd futkosni és figyelni.
- Jess! - érintette meg a lány karját a férfi.
- Látok benne fantáziát, de... - kezdte halkan a lány.
- De mi? - faggatta Kelly.
- De mi van akkor, ha mégsem jöhet szóba Lucas kedvezménye, akkor mibe kerülne ez nekünk? Hogy tartjuk kordában az embereket, hogy ne csatangoljanak el az épületben kedvük szerint?
- Ne aggodalmaskodj előre és lehet, hogy feleslegesen! Megoldjuk! - nyugtatta Lucas.
- Mi így négyen döntünk vagy megbeszéljük a többiekkel? - kérdezte Kelly.
- Természetesen megbeszéljük a többiekkel is - felelte Christopher.
- Helyezhetünk el valahol az épületben figyelemfelhívó plakátot, hirdetést? - informálódott Jessica.
- Szerintem nem lesz akadálya, de mire megadjátok a pontos választ, én is megkérdezem az illetékeseket. De nem hiszem, hogy korlátokba ütköznénk.
- Van még kérdés? - nézett kérdőn Lucas a társaira, de válasz nem jött. Így folytatta: - Akkor megbeszéljük a teammel és minél előbb jelzek a választ illetően.
- Bárki beülhet vagy csak meghívott vendégekre számítotok? - puhatolta George.
- Elég sok helyen meghirdetjük, de bárki bekapcsolódhat - felelte Lucas, majd elérhetőséget cseréltek George-val és továbbálltak.
E-mail-ban értesítették egymást a megtekintett helyszínekről, mert közben a többiek sem tétlenkedtek. A végleges döntést viszont az ünnepek utánra halasztották. Ezzel lezárták egyelőre a program tervezésének teendőit és innentől mindenki az ünnepekre koncentrált.