A tisztelő erények

Á ltalános és tisztelő erények a következők.

Az erkölcstelen ember gőgjével szemben, m ellyel az motívumaiban önm agára tám aszkodik, törvényt nem tű r és inkább a semmit választja a létező világgal szemben, csakhogy a középpont önmaga lehessen: a m oralitás (1) alázatot jelent. Fontosabbnak és különbnek tartju k a jót, mint önmagunkat, engedelmes alárendeltségi viszonyt ismerünk el a jóság és önmagunk között. Belátjuk, elis­

merjük, sőt keressük egyúttal a saját hiányainkat a /óval szemben, melyek orvoslást kívánnak.

Az alázat tehát három más erényt jelent: (2) az enge­

delm ességet, (3) az önism eretet és (4) a fejlődésre való törekvést. M ind a három általános erény, minden más erényhez szükséges. Az alázatnak külső jele, megnyilvá­

nulása a szerénység.

Az elbizakodottság viszont, mint említettük, a lany- haság és — most m ár hozzátehetjük — az engedetlenség folytán visszaesést és lázad ást jelent a /óval szemben.

Az engedelmesség nem lehet vak, vagyis a rossznak nem szabad engednünk és „engedelm eskednünk“. A vak

„engedelm esség“ nem engedelmesség, hanem önző szolga- lelküség. — A szerénységet, önism erést és fejlődésre való törekvést is a bölcseségnek kell szabályoznia.

Az alázatosság továbbá (5) tárgyilagosságot követel, mely a személyes érdek kiküszöbölésében és az erkölcs ügye iránt odaadó önalárendelésben áll.

(6) A hit által pedig az ak arat alázatosságot kény­

szerít az értelem re.

(7) A tisztelet m ozzanata a szubjektív jóságban az az áldozat, m ellyel egész akaratunkról és mindenről, ami kedves nekünk, lem ondunk, egész szem élyünket m indenes­

től az etikai értéknek adjuk át. A saját egyéniségünk mintegy megsemmisül a jó feltétlen és állhatatos intencio- nálásában, elveszti uralm át önmaga felett, amennyiben azt a /ónak adja át. Az erkölcsiség lemondás önmagunkról és az uralom átad ása az etikai értéknek. Az önmagunk feletti uralom ról való lemondás, annak átadása jelenti és kívánja

— érdekes módon — az önuralm at és önbírást. Akik el­

veszítik önmagukat, azok m egtartják önmagukat.

Ez okból a m oralitásban mindig van lemondás és aszkétikus elem. Az „aszkézis“ szó eredetileg nem is je­

lentett egyebet, mint az erény „gyakorlását“. „A végte­

lent nem tisztelhetjük másként, mint megsemmisüléssel“,

— m ondja egy elm élkedésében Prohászka püspök. — Am int azonban az erényesség növekedik, a jóság teret fog­

lal az ,,én“-ben, a szerint növekedik az „édesség“, az

eudaimonía a lélek magvában és a lemondás keserűségét m indjobban a „perifériák“ felé szorítja.

Az a benső megnyitottság, elism erés és kímélet, m e­

lyet az etikai érték tisztelete minden körülöttünk, m ellet­

tünk, vagy felettünk lévő érték irán t jelent, (8) a pietás (kegyelet) erénye. A kegyelet hódolat és tisztelet a felet­

tünk lévő értékkel szemben és m egilletődés azzal szem- \ ben, ami bizonyos szempontból alattunk áll.12 A valóság irá n t kimélő, érdeklődő és fogékony.

E llentéte Keyserling „soffőrtípusa“, mely durva és cinikus. Kegyelet nincs az intellektualista forradalm árban, aki az ú jat vadássza, eldobja magától a régi, építő, nagy értékeket és ezért csak destruál. Kegyelet nélkül való a nyárspolgár, aki nem a k a rja látni és érteni az értékeket, ha kényelm ét és kis élvezeteit zavarják. Nincs kegyelet a blazírt és epés lelkületben sem, mely nem tud felm ele­

gedni, lelkesedni az értékek iránt. Európa északi és nyu­

gati népei — különösen a német — több hajlam ot m utat­

nak a kegyelethez, mint a déliek.

A kegyelet leírásunkat a specifikus és tisztelő erények­

hez vezeti át, m ert mindig három specifikus erény vala­

m elyikét követeli. Ez a három : (9) a kím élet, (10) a m él­

tányosság és (11) a türelem. Az első kettő jelenti a gyen­

gébbek védelm ét is. Tendenciájuk az, hogy ne rombolják le és nyom ják el hatalm i viszonyok az értéket, A türelem nem áldozza fel az értéket sem mások kellem etlen visel­

kedésének — m elyet inkább elvisel és kíméletes óvatos­

sággal ítél meg — , sem a sorscsapásoknak, bajoknak, me­

lyeket szintén elvisel, hogy magával együtt az értéket is össze ne törje. A passzívabb erények közé tartozik.

A türelem forrása gyakran önmagunk értékeinek megbecsülése, az önmagunkkal szemben való pietás.

(12) az önérzet. Amíg az önérzet valódi értékeinkkel arányban áll, addig ellentéte, a hiúság, nemlétező é rté ­ keknek önmagunkban való megbecsülését kívánja

mások-12 V. ö. Schütz Antal: Az Ige szolgálatában. Bpest. 1928., 547. és köv. 1.

tói; az elbízottság pedig az önkényt választja az érték helyett. Az önérzet nem ellentétes az alázattal, sőt mind a két erény egy célra törekszik: hogy az érték önmagunk­

ban teret foglaljon. Az önérzet a kegyeletnek, így a tiszte­

letnek és az alázatnak is, egy alakja. Viszont annál ellen­

tétesebb az alázattal a hiúság — ez az általános emberi hiba — és az elbízottság. A hiúság lerom bolja a lélekben a valódi önérzetet is, m ert a hazugság és a gyengeség tu d ata jár azzal a törekvésünkkel együtt, hogy a valódi értéket látszattal akarju k önmagunkban pótolni. A szolga- lelkűséggel ellenben igen jól megfér a hiúság, sőt az elbi­

zakodottság is. Valamennyinél közös m ozzanat az önzés.

Az erkölcstelen ember ism ertetőjele, hogy gőgös és szolgalelkű, az erényes emberé pedig, hogy önérzetes és alázatos. A kegyelet folytán továbbá a m oralitás közös vonása a lángelmével az érdeklődés. A gonoszt viszont benső unalom és közöny gyötrí. Semmi nem szépíti meg a világot annyira és tesz oly fogékonnyá, mint a jóság, A szeretet vagy örül és víg, vagy szomorkodik, csak közö­

nyös nem tud m aradni.

A nemzet m últjával, földjével, lakóival, kultúrájával és az ősökkel szemben tanúsított kegyelet (13) a hazafias­

ság, szűk körben (14) a családi érzés, mely a leszárm azás egysége szerint terjed ki ősökre, családi hagyományokra és rokonokra.

A türelem (15) szelídséget jelent, mely indulatokat csak annyiban tű r meg, amennyiben azok nem ütköznek össze az értéket szolgáló m agatartással. De (16) szigort is kíván a kegyelet, másszóval komolyságot, mellyel a pszi­

ché minden tehetsége a jóra összpontosul és attól el nem tér.

Kegyelet nélkül nincsen kultúra és nincs emberi közös­

ség. A m aterializm us és bolsevizmus m utatja a modern kor píetástalanságát, de egyúttal égető szükségét is píe- tásra.

A specifikus és tisztelő erények közé tartozik még (17) az igazmondás, mint az igazság tiszteletének egy

m ódja, továbbá (18) a tisztaság, (19) a m értékletesség és (20) az önmegtartóztatás, vagy önm egtagadás.

Az etikus ember nem az érzéki élvezeteket, testi vá­

gyakat és jólétet tűzi ki az élet céljául, sőt ezekről ben- sőleg lemond. így pl. a tisztaság erénye a nemi vágyaktól és azok kielégítésétől való teljes tartózkodás követelm é­

nyének felel meg. E tartózkodást férfi és nő egyaránt csak a házastárssal szemben függesztheti fel, m ert a házasság­

ban a szexuális ösztön kielégítése megszűnik merő öncél lenni és jó célnak (utódok születése, a házasfelek kölcsö­

nös szeretetének specifikus kifejezése) rendeltetik alá.

„Tisztaság“ a szó tágabb .erk ö lcsi értelm ében érintet­

lenséget jelent. Érintetlenség az erkölcsi világban az aka­

rat m agatartásának bizonyos egységessége, harm óniája, következetessége, vegyítetlensége. Csak az lehet érintett, tisztaságában sértett, aki ezt engedi, beleegyezik. Passzí­

vabb tisztaságot, ártatlanságot jelent az oly érintetlenség, m elynek forrása a tudatlanság, tapasztalatlanság. Ennél aktívabb, erkölcsileg több az a tisztaság, am ely „magát tisztán tarto tta meg“.

Az ak a ra t és személy valam ely területen akkor érin­

tetlen, ha tartózkodik e terü let h atárainak átlépésétől.

Erkölcsileg tiszta, érintetlen tehát az akarat, ha tartózko­

dik az erkölcsi korlátok m egsértésétől. Az erkölcsíség szubjektív oldalon önátadás az erkölcsi értéknek. A szub­

jektív jóság területe az odaadás birodalm a. Ahol az oda­

adás megszűnik és a sa já t ,,én“-ünk keresése, az önzés kezdődik, ott lépjük át az erkölcsíség korlátáit. A tiszta­

ság tehát önátadás, odaadás, a szeretet egy fajtája, mint minden erény.

A szexualitás a maga pszichikai m egjelenése, sóvár­

gása, megrázó, titokszerű jellege szerint valami m etafizi­

kai, nem merőben a tap asztalati világba tartozó tünemény.

A végső dolgokkal, a kezdet és vég örök titok fátyoléba burkolt, transzcendentális világával kapcsolatos. Célja és értelm e egyfelől az emberi élet kezdete, a születés, m ás­

felől — mint ezt nagy költők és művészek oly sokszor érezték, kifejezték, a biológia pedig oly sok

alacsonyabb-Noszlopi László: A szeretet 4

rendű élőlényre vonatkozólag m egállapította — a szere­

lem a halállal is titokzatos kapcsolatban áll. M indezt betetőzi a szexuális vonzódásnak valami mágikus, vará- zsos jellege. Ámde e ponton egyúttal valami démonikus m ozzanat merül fel a szexualitásban, a szent-titokzatos­

nak és a szégyenletes-titkosnak, az odaadásnak és a leg­

nagyobb önzésnek vegyülése. A szerelmes rajongás oda­

adó, viszont a tőle hordozott vágy szexuális kielégülés, Freud-i libido után, határozottan önző, az ,,én“ itt önma­

gát és a m agáét keresi.

Ha a szerelem nem emeli a szeretőt önmaga fölé, úgy a vágyódó gerjedelem az em bert teljesen önmagába zárja be. A tisztátalan, önző gerjedelem az em bertársat m éltó­

ságától megfosztja, m ert nem öncélt lát benne, hanem a sa já t élvezete eszközét, tárgyat, m elynek ára van (Kant).

Csak az önátadó szerelem szűzi, tiszta, mely a másik sze­

mély tiszteletét tartalm azza, annak m éltóságát meg tud ja védeni. A szexualitás önátadó szerelemmé nemesíthető, m egtisztulhat, m ert a végtelenre-törekvés egy formájává, erkölcsi ténnyé lehet a házasságban, két személy felbont­

hatatlan nemi életközösségében. Ekkor a szexualitás többé nem -egyedül múlandó gyönyörre törekszik, hanem vég­

eredm ényben örök kapcsolatba illeszkedik bele.

A mértékletesség minden testi szükségletet, tágabb körben minden emberi törekvést csak oly fokig elégít ki, amely fokig a cél: a testi élet, egészség, vagy más érték m egkívánja és amennyiben a szem élyt morális rendelteté­

sében nem akadályozza, hanem előmozdítja.

A test, mint a lélek kifelé való aktivitásának mé­

diuma, a lélek tökéletességéhez tartozik. A test és lélek oly kapcsolata ellenben — ami az ember földi életében tényleg fennáll — , hogy a lelket a testi vágyak, indulatok, ösztönök, testi gyönyör és fájdalom stb. befolyásolhatják és hatalm ukban tarth atják , etikailag nem kívánatos á lla ­ pot és a halál e szempontból etikai felszabadulás. A pytha- goreusok és Platon az emberiségnek évezredes, általános érzését, sejtését fejezték ki, midőn a testet a lélek börtö­

nének mondották.

Az erkölcs azt kívánja, hogy ne adjuk oda m agunkat az érzéki gyönyörnek és épígy ne engedjünk az érzéki fá j­

dalom nak sem. A kétféle m agatartás pszichikailag és eti­

kailag mélyen összefügg: a hédonista rendszerint gyáva is a testi fájdalom m al szemben. Igazán bátor nem az érzéki, hanem a lelki ember. Az érzéki gyönyörrel és fá j­

dalommal szemben való helytállás, néha annak önkéntes gyakorlása: gyönyörről való lemondás, fájdalom önkén­

tes vállalása, elviselése az önmegtagadás.

Az önm egtagadás és a tisztaság erénye szimbólumai az erkölcsiség m ivoltában rejlő áldozatnak, az én fel­

adásának. A tisztátalanságot ezért általában erkölcstelen­

ségnek is szokták nevezni. A tisztaság mintegy a légköre a m oralitásnak, nélküle megfúl, megfojtódik a szubjektív jóság. A tisztátalanság megöli az önérzetet és önzetlen­

séget, megtöri az állhatatosságot és igazságosságot, meg­

vakítja a bölcseséget, m egrothasztja az egész jellemet.

Az önm egtagadás gyakorlása nélkül szintén nem tu­

dunk az erkölcsiség követelésének megfelelni. Em lítettük, hogy az aszkétikus vonás a m oralitás mivoltához tartozik.

Ügy látszik, m intha — a test és lélek m oraliter h á t­

rányos viszonyánál fogva — a tisztaság és az önm egtaga­

dás nem is lehetne igazi erény, hanem csak az önuralom fokáig em elkedhetne. A testben ugyanis m indhalálig m ű­

ködnek az ösztönök, m elyek a psziché stru k tú rájáb a is be­

hatolnak, párhuzam os lelki létform át nyernek. Azonban a tisztaság oly hősi fokra tud emelkedni, hogy az elkép­

zelhető legerősebb testi vágynak és gyönyör-kilátásnak sem enged. Az önm egtagadás hősi fokára is ezrével ta lá ­ lunk példát a történelem ben. A hősiességhez pedig — mint kifejtettük — nem elég az önuralom, hanem erény kell.

Tehát a tisztaság és az önm egtagadás erény: ha a testi hajlandóságot nem is lehet kiölni, azonban az erényes lélek mégsem hajlik a rosszra.

Tisztaság és önm egtagadás m egfelelnek annak a nor­

matív jellegű etikai eszménynek, hogy a szellem uralkod­

jék az anyag felett.

4*

In document A SZINTETIKUS, TÖKÉLETES SZERETET. (Pldal 45-52)