Az erények osztályozása

Az erény a jóban való bizonyos irányú állhatatosság.

Az ak arat állhatatossága az élet és cselekvés sokirányú m egpróbáltatásai közben sokféle szubjektív erkölcsi hatá- rozm ányt, sokféle erényt követel. M indezen erények lénye­

gét a (tökéletes) szeretetben fogjuk m egpillantani, m ely­

nek minden erény csak m ódja. A szeretet egyesíti m agá­

ban a többi erényt, ezért szintétikus, tökéletes erény, mely term észetesen ezáltal biztosítja a személy gáncstalanságát.

A szeretet m indenírányú és általános erény, ezért ne­

vezzük szintétikusnak, vagy tökéletesnek. Ilyen erény csak egy lehet: ép a szeretet.

Számos erény ellenben nem m indenirányú, de mégis általános, vagyis minden más erényben, mint határoz- mány, bennfoglaltatik. Á ltalános erények: az állhatatos­

ság, az erő, a tisztelet (az érték érvényesüléséért hozott odaadó áldozat), a pietás, a bölcseség, a harm ónia, a tö r­

vényszerűség, az alázat (az ak arat az értéket állhatatosan

önmaga fölé helyezi), a bátorság, a tárgyilagosság, a ben- sőség, az öröm, a végtelenre-törekvés, a lelki szegénység.

Végül vannak specifikus erények, m elyek más erény­

nek nem, vagy csak kevés erénynek határozm ányai. Ilye­

nek: a felebaráti, szülői, testvéri, gyermeki, hitvesi szere­

tet, a hála, a gyengédség, a nagylelkűség, a barátság, a tisztaság, a tevékenység, a hősiesség, a m értékletesség és önm egtartóztatás, a szelídség és türelem , a szigor, az igaz­

mondás, a kultúra szolgálata, az igazságosság.

Az egyes erények immanens lényegének a leírását könyvünk következő részeiben ta lá lja az olvasó. Az erények kutatásakor betartottuk a leírásnak azt a sorrend­

jét, m elyet a bevezetésben, midőn a szubjektív jóság vizs­

gálatának m ódszeréről szóltunk, körvonalaiban em lítet­

tünk. Előbb az egyes erények immanens m ivoltának a meg­

ism erésére kellett törekednünk, azután térhettünk csak át az osztályozás és rendszerezés feladatára.

Az ism eret közlésekor azonban azt bocsájtjuk előre, ami a kutatásnál későbbi: az osztályozást, m ert a leírás eredm ényét m ár áttekinthető alapon törekszünk nyújtani.

Az erények osztályozásának első szem pontja tehát irányuk és általánosságuk. E szerint van: (1) egy szinté- tikus, tökéletes erény (mindenirányú és általános), (2) ál­

talános erények (nem m indenirányúak) és (3) specifikus erények (nem m indenirányúak és nem általánosak).

A specifikus erényekben azonban van bizonyos ten­

dencia az általános, sőt a m índenirányú erénnyé való ki­

terjeszkedés felé: belenyúlnak más erényekbe és azokat átvonják a saját szférájukba. Pl. a felebaráti szeretet min­

den más erényt a felebarát javára fordít, ha m ásként nem, hát a felebarát erkölcsi tökéletesítésére alkalm as példa gyanánt, de általában a felebarát egyéb javainak előmoz­

d ítására is. így a hazugság, türelm etlenség, következetlen­

ség, tisztátalanság stb. bűne a felebarát javát is sokképen sérti. — Vagy pl. a k ultúra valam ifajta szolgálata — akár a saját egyéniségünk kultú rájáé is — egész sereg speci­

fikus erényt kíván. — Az igazmondást, őszinteséget, szinte azt mondhatnók, félig-meddig az általános erények közé

lehetne sorolnunk, m ert minden bűn mélyén lappang valami hazugság-féle. Omne peccatum m endatum est. A bűn — mint könyvünk más részében kifejtjük — a sem ­ mit tűzi ki célul. Ebben van valami hazug, valami logikai ellentm ondás.

Aqu. S zt. Tamás is hangsúlyozza, hogy az egyes erény önmagában tökéletlen és hiányos, s hogy minden erényhez voltakép a többi is szükséges. A bátorság pl.

csak úgy igazi erény, ha bölcs, igazságos, m értékletes stb.

Az igazságosság viszont szintén csupán abban az esetben felelhet meg követelményeinek, ha bölcs, m értékletes és bátor. így az egyes erények a személy m indenirányú jósága felé kívánnak kiegészülést.

M inden erény ugyanis annál teljesebb, virágzóbb, minél em elkedettebb benső, pszichikai h áttérrel rendelke­

zik; annál értékesebb, minél inkább „mögötte á ll“ a többi erény. E zért nyúlik át, terjeszkedik ki egyik specifikus erény a másikba, bár ez az átnyúlás csak tendál, de nem szükségkép ér el az általános és m indenirányú erénnyé való kiterjeszkedésig.

A külső tettek és m egnyilvánulások benső, pszichikai hátterük alap ján ítélendők meg. Prohászka püspök említi, hogy a külső egyszerűség és szerénység pl. erény, ha em el­

kedett, em ancipált lelkületből fakad, de nem erény, hanem gyengeség, ha benső oka a tom pultság és érzéketlenség.

Hasonlókép nem erény a külső szelídség és szerénység sem, ha indítéka a gyám oltalanság és félénkség. Az a lá ­ zat is csak bátorsággal együtt valódi.

A bensőség határozm ánya az erények fokán is érvé­

nyes. Az egyes, elszigetelt szándék intim szem élyértéké­

nek megfelelő az erények körében az egyes erény intim szem ély értéke. A bensőség teszi a szubjektív jóságot valóban szubjektív, azaz szem élyes értékké, m ert közép­

pontjába a szem élyt állítja. A külső tett értéke a szán­

déktól, a szándék értékfoka az erénytől, az erényé az egész személy értékétől függ. A szubjektív jóság az egyes cselekedeteknél is a személy legszűkebb alanyiságába nyúlik vissza. Az erkölcsös cselekvés tendenciája a

sze-Noszlopi László: A szeretet 3

mély legmélyebb létében és term észetében található:

ezért felelősség, érdem és érték az egész személyé.

Az erényeknek az imént tárgy alt első osztályozási szem pontjával kapcsolatban felvetődik az a kérdés: miben áll, közelebbről szemügyre véve, az erényeknek, mint

„bizonyos irányú*' állhatatosságoknak, „iránya“ ?

Az „irán y “ szóval az erényeknél nem azok normatív, tárgyi különbözőségét jelöljük. Hiszen ugyanazt a nor­

m át esetleg több erénnyel kell szolgálnunk, vagy megfor­

dítva, egy erény több norm át is teljesíthet. Az erény más, mint a norma: az egyik alanyi, a másik tárgyi term észetű.

Az erények különbözősége nem norm atív jellegű.

Azonban az „irány“ nem is pszichológiai jelentésű szó, nem a lelki stru k tú ra egyes habituális m ozzanatát értjük ,,irány“-on, legfeljebb ennek szellemtudományi

„értelm ét“.

Az „irán y“ realiter benne van ugyan a személy mi­

voltában, de mint az aktivitás tiszta etikai tulajdonsága, minősége: megvalósult érték, ideális és reális egyszerre. A pszichológia aligha, csak a szellemfilozófia férhet hozzá közelebbről. Az erény, mint az állhatatosság bizonyos irá ­ nya, a legszűkebb „én“ aktív minősége.

Az erény más, mint a norma és az eszmény, de eze­

ket intencionálja. Erény és norm a egymás lényegét nem fejezik ki, de bizonyos megfelelés, gravitáció áll fenn a kettő között. E zért némely erény leírásához normatív fogalmak is szükségesek, némely erény mivoltából m eglát­

szik egy norma is. E szempont ad ja az erények második osztályozásának lehetőségét.

Aqu. Szt. Tamás gondolatát fejezzük ki,4 midőn az erényeket szubjektivebb és objektívebb csoportra osztjuk fel. A szubjektivebb erények inkább a szem ély odaadó alkalm azkodása az értékhez és a normák világa nem lát­

szik mivoltukból. Az objektívebb erények normative „kö- töttebbek“, bizonyos norm ativitást, törvényszerűséget is fejeznek ki az ak arat tárgya szám ára. Szubjektivebb erény

4 S. theol. II. 2. q. 30—34.

pl. a bátorság, állhatatosság, alázat, bensőség stb. Objek- tívebbek pl. az igazságosság, tisztaság, felebaráti szere­

tet, igazmondás, végtelenre-törekvés.

Ügy látszik, az objektívebb erények más szempontból összeesnek a specifikus erényekkel. Az objektívebb vagy szubjektivebb jelleg azonban sok erénynél annyira egy­

másba folyik és annyiféle átm eneti fokozatot m utat, hogy inkább típusok, mint osztályok gyanánt tekinthető.

Még kevésbbé kielégítő az aktív és passzív erények osztályozási kísérlete, mikor is azt vesszük figyelembe, hogy valam ely erény inkább a jónak cselekvését, vagy- pedig a rossznak nem -tevését jelenti-e? Valóban van tipikusan aktív erény: a tevékenység. A ktív jellegű a kul­

tú ra szolgálata és a felebaráti szeretet is. Passzívabb eré­

nyek ellenben: a türelem , a tisztaság, az önm egtartóztatás.

Az erények nagyobb részét azonban a passzivitás szem­

pontjából sem pozitíve, sem negative nem jellem ezhetjük.

A szubjektív jóság a maga egészében pedig határozottan aktív jellegű, nemcsak oly értelem ben, hogy az akarati aktivitásra vonatkozik, hanem, m ert — m int még bőveb­

ben is m egem lítjük — a személy jósága nagyfokú aktivi­

tást jelent, mégpedig kifelé és befelé (a személy aktivitása önmagában) egyaránt. Az ú. n. passzív erények kifelé, a tárgyi világ irányában csekély, vagy csak ellentálló akti­

vitást jelentenek ugyan, de befelé, a személy irányában annál hatásosabban m unkálják annak elm élyülését, fino­

m odását, szellemiességét, növelik erejét és koncentrációját.

Az erényeknek legmélyebb alapú, a szubjektív jóság lényegét leginkább kifejező osztályozását Pauler Á kos nyomán találh atju k meg. Pauler az ősértéket az igazság­

ban látja, melynek szolgálata a kultúra, humanizmus, becsület és jog normatív eszményeit jelenti. Ez eszm ények­

nek a szubjektív jóság oldalán az igazság szeretete, tisz­

telete és a m egvalósításáért kifejtett erő felel meg.5 Pauler nyomán az erényeket szerető, tisztelő és erőt kifejező erények csoportjaiba osztályozhatjuk és az egyes

5 Pauler Ákos i. m. 135. 1.

3*

erényeket e csoportosítás szerint fogjuk leírni, miközben az áttekinthetőség kedvéért figyelembe vehetjük még a csoportosításnál azok általános, vagy specifikus jellegét is,

E felosztásnál figyelembe kell azonban vennünk a következőket. M inden erényben van erő is és tisztelet is.

Az utóbbi nem más, mint a személy odaadása és áldozata az érték szám ára. A szeretetről pedig be fogjuk látni, hogy nem egyéb erőnek és tiszteletnek (áldozatnak) egy­

ségénél. Mi tehát mégis felosztásunk jogos a la p ja? A különbség az erények e három fajtája között hajszálfí- nom, ami azonban nem annyit jelent, hogy m esterséges és csekély. Ellenkezőleg: ép e különbség világít az erény leg­

mélyebb term észetébe és azért oly finom, m ert a szubjek­

tív jóság lényege egy (a szintetikus szeretet), de ez az egység az erő és áldozat kettősségét foglalja korrelativ egységbe.

Az erőt kifejező erények (pl. az állhatatosság, báto r­

ság, tevékenység) áldozatot, odaadást,* lemondást, önmeg­

tagadást is jelentenek. E nélkül nincs állhatatosság, bátor­

ság és tevékenység. Az erőt kifejező erények tehát áldo­

zatot is tartalm aznak, azonban az erő az elsőleges ben­

nük és az erő kívánja az áldozatot.

Viszont tisztelő, vagy áldozat-jellegű erényekhez (pl, alázat, pietás, tisztaság stb.) erő is szükséges, m ert hiszen állhatatosságot jelentenek. E csoportnál azonban az áldo­

zat elsőleges és az kívánja az erőt.

Végül a szerető erényeknél odaadás, önfeláldozás és erő egymással annyira egységbe olvadnak, hogy a szeretet, mint az egység új mozzanata, m ár kezdetben, elsőlege­

sen fellép. Ilyen erények pl. a felebaráti szeretet, a b a rá t­

ság, a végtelenre-törekvés stb.

A mondottakból felism erhetjük az erények, a sze­

m élyérték lényegét és alapelem eit. Az erényesség, mint állhatatosság, m indenekelőtt határozottságot, szilárd ge­

rincet, ta rtá st és önállítást jelent: az egyén szabadságá­

nak, harm óniájának és önmagához való hűségének magas fokát, egy szóval: erőt. Az erkölcsi erő az erényesség első alapelem e. Az erkölcsi erő azonban az erényesség máso­

dik általános kellékével, az odaadással, áldozattal kor- relát. Az állhatatosság másik arcu lata nem egyéb, mint feltétlen, odaadó engedelmesség az erkölcsi parancsolatok iránt, a bátorságnak egyik eleme az önm egtagadás és ön- feledtség, a hősiességé az önfeláldozás stb. Az erény leg­

mélyebb mivolta erő és áldozat egysege,G

Ez az egység azonban, közelebbről szemügyre véve, igen meglepő, különös képet m utat. Az érték és a személy között megfelelés, rokonterm észetűség áll fenn, melynek következtében az erkölcsiség a személy fejlődését, erő­

gyarapodását jelenti, amit A ristoteles eudaimonzd-fogalma, mint m ár em lítettük, oly találóan fejez ki. A lélek legmé­

lyén ép ezért él a sóvárgás, a platoní erős az érték bírása és az értéknek való önátadás, egyszóval: az értékkel való egyesülés után, m elynek elérése a legmélyebb kielégülést jelenti. A m oralitás, mint odaadás és erő egysége, más szóval egyesülés az etikai értékkel, szeretet.

A z erény lényege a szeretet. Az egyes erények, legye­

nek erőt-kifejező, tisztelő (áldozó), vagy specifikusan sze­

rető erények, a szeretet különböző módjai. Lényegük, m elyre visszavezethetők, a szintétikus, vagy tökéletes sze­

retet. E tétel bebizonyítása lesz a szubjektív jóság leírá­

sának betetőző eredménye.

In document A SZINTETIKUS, TÖKÉLETES SZERETET. (Pldal 31-37)