A szerelem és házasság filozófiájához

F áradt, m egtépázott korunk kulturális bom lás-jelen- ségei a házasság és család intézm ényét sem hagyták ép­

ségben. A m odern individualizmus a családban is felüti fejét és nem akar alárendeltséget, tradíciót és tekintélyt ismerni. A mai rohanó élet, mely folyton az új helyze­

tekhez való alkalm azkodást, a régi elhagyását, az újnak

12 Szt. Terézia összes művei (magy. ford.) I. kötet, 1923. 50. 1.

(Stephanaeum.)

igenlését követeli, különben sem alkalm as a tradíciók, az állandóság, a hűség ápolására, A család egyes tagjai á lta ­ lában a maguk életét élik, különböznek hajlam aikban, lel­

kületűkben, nincs meg eléggé bennük a családhoz-tartozás érzülete, A szülők és a gyermek között ritka az igazi élet- közösség és a szakadékot csak növeli az a körülmény, hogy m anapság a gyermek gyakran műveltebb, mint a szülő.

Még leginkább a h ázastársak között m aradna fenn a lelki életkapcsolat, ha ezt ápolnák. Azonban az indivi­

dualizmus ezt a kapcsolatot is kikezdte, A házasfelek egy­

m ással szemben egyre lovagiatlanabbá válnak, inkább jo­

gokat ismernek, kötelességekről hallani alig akarnak. T er­

mészetesen nem tagadjuk a nagyszámú, örvendetes kivé­

telt, de célunk az aktuális tendenciák általános jellem ­ zése, — Hogy a jelen káoszából a haladottabb jövő kibon­

takozzék, elsősorban elvi, eszmei síkon kell a modern gon­

dolatok zűrzavarában világosságnak, rendnek létrejönnie.

A történelm i alakulásokat mélyebben vizsgálva, nem kétel­

kedhetünk az eszmék hatalm ában, valóságbefolyásoló, é r­

vényesülő erejében.

A keresztény erkölcs szerint a házasság igazi lényege erkölcsi és vallásos term észetű, A végtelenre-törekvés egy m ódja: két lény halálig, sőt azon túl is tartó, metafizikai kapcsolata, szentség, vagyis felbonthatatlan. M odern fel­

fogás szerint ellenben a házasság nem tapasztalatfeletti, transzcendens és szükségszerű, hanem empirikus, a nemek merőben gazdasági, szociális, magánjogi és egyúttal indi­

viduális kapcsolata. A szerelem pedig, mint a házasság érzelmi alapja, pusztán a biológia és az ösztönélet tényei- vel m egmagyarázható.

Mivel a szükségszerű, tapasztalatfeletti és metafizikai világ elm életével a filozófia foglalkozik, e két, ellenkező elgondolás vizsgálata is filozófiai term észetű kell, hogy legyen. Soraink egyik célja házasság és szerelem korrelá­

ciójának kim utatása: a kettő egymást kiegészíti és feltéte­

lezi. A házasság a szerelem lényegéhez tartozik, eredeti­

leg a szerelem mivoltából szárm azik a házasság fogalma.

H ázasság és szerelem egymás nélkül lényegükben töredé­

kes, félbenm aradt, hiányos értelm ű fogalmak.

A szerelem bensőséges jellege bizonyítja, hogy szel­

lemi érték, erény, a szeretet egy fajtája, nem merő ösz­

tön, bár kifejezést a faj fenntartó ösztönben nyer. A sze­

relem mélyen megfelelő szimbolikus m egnyilatkozási for­

m át talál a test szférájában, f Intenciója azonban nem a szexuális gyönyör.7 Sok esetben m egtörtént már, hogy az egyik fél elvesztette képességét érzéki gyönyör n y újtására és a másik fél annál jobban szerette. Az ösztönnel szem­

ben, mely változatosságra törekszik, a szerelem (lényegé­

hez tartozik a hűség, állhatatosság."]

' A szerelem végtelenre-törekvés.J Em pirikusan, pszi­

chológiai értelem ben term észetesen elism erjük, hogy a sze­

relm ek időlegesek, egy ember többször is lehet szerelmes.

Azonban a szerelem nek, mint szellemi intenciónak, f a priori értelm e, jelentése egyetlen szem élyre vonatkozik és végtelen tartam ra irányul. ?A szerelm esek úgy érzik, hogy nem pillanatnyilag, hanem örökké és feltétlenül egye­

sülniük kell egymással, szubsztanciális ,,én“-jük érdekében, A szerelem feltétlen akarás. M indent m ellékesnek tart, csak a kölcsönös bírás a fontos, m elyért minden áldo­

zatot meghoz. Két személy kölcsönös birtokviszonya a szerelem. Ahol két személy egymást élvezeti cikknek te­

kinti, ezáltal mintegy tárgynak és nem személynek, ott megszűnik a szerelem, m ert — mint minden szeretet — a szem élyre irányul.

A szerelemhez erkölcsi érettség kell. A gonosz, ön­

m egtartó ember, mint olyan, nem lehet szerelmes, vagy- pedig egyúttal megnyílik a nagy és nemes szám ára is.

Nem lehet továbbá szerelm es az utilisztikus-nyárspolgári, vagy a durva, cinikus ,,soffőr“-lélekalkat. Szerelem és nagylelkűség összetartoznak.

A szexuális könnyelműség, érzékiség, hédonizmus is ellensége a szerelemnek. Az ösztön „kiélésével", az érzel­

mek elfecsérelésével szemben az önm egtartóztatás, tiszta­

ság a szerelem kedvező talaja.

A szerelem aktuális fellépése m indazonáltal hirtelen:

vagy megvan, vagy nincs, de nem lehet indokolással, erő­

szakkal előidézni. H asonlít az értékeléshez: az értéket is közvetlenül, ,,hírtelenül“ pillantjuk meg, mégpedig abban az esetben, ha a tárgy lényegéig hatol tekintetünk. Külö­

nösen a szép „m egpillantása“ hasonlít a szerelem élmé­

nyéhez: mind a kettő nyugtalansággal, sóvárgással, gyö­

nyörrel vegyes fájdalom m al jár, amint ezt Plotinos a szép­

ségről észrevette. rA szerelem szám ára egyébként fontos is a szépség, azonban a test szépségében mindig a lelkiség objektiválódását keresi. ]

ГА szerelmesei nem mindig egészen őszinte, hanem a másik félnek ak ar tetszeni, megfelelni, hozzá hasonulni.

Nem nyilvánítja egyéni vonásait, hanem a viasz lágysá­

gával idomul, formálódik. — Am int önmagával, úgy tá r ­ sával szemben sem objektív a szerelmes. {Eszm ényíti a szeretett személyt, elfogult és oly alázatos, hogy a másik fél hibáját is gyakran a magáénak m agyarázza.J A saját érzelm eit pedig valam ely példátlan, páratlan, egészen kü­

lönleges érzelem nek tekinti: más nem tud ,,úgy“ szeretni.

A barátság intellektuálisabb, objektívebb, kevésbbé elfo­

gult, mint a szerelem.

Más oldalról azonban a szerelem nem elfogultság, ha­

nem nagy lelki megnyitottság. A szerelmes fokozottan ügyel a saját személyének tisztaságára, lelki érintetlen­

ségére, sőt felcsigáz a személyben minden idealizmust, jó­

ak arato t és poézist, mintegy tág ítja és fogékonyabbá teszi a lelket. Szerelem és kicsinyesség nem férnek meg.

A nemi aktusnak, fa. szexuális gyönyörnek egészen más a minősége, ha a szerelem kifejezése (e ponton még figye- lembevéve, hogy, mint tárgyalni fogjuk, a szerelem lénye­

géhez a házasság hozzátartozik), mint akkor, ha hédonisz- tikus, vagyis öncél. A szerelm et pszichofizikailag b etelje­

sítő szexuális egyesülés specifikus minősége bizonyos á rta t­

lanság, lelkiesség, boldogító megilletődöttség, gyengédség. ^ '-Ha viszont a szexuális gyönyört jelszakítjuk a személyes­

egyéni élet egészétől, nem, mint magasabb jelentés kifeje­

zését, hanem (önm agáért keressük, úgy közvetlenül érez­

zük démoni, beszennyező, lélekfelfaló, arcátlan jellegét.]

A paráznaság lényege a szexuális gyönyör elszakított ön­

állósulása. A tisztaság erénye viszont kétféle specifiká­

cióban valósulhat meg: a szerelemben, vagy a szüzes­

ségben.

Mi a szerelem megkülönböztető vonása a szeretet más m ódjaival szemben? A kizárólagosság. A b arátság ­ ról m ár A ristoteles m egállapította, hogy csak kevés sze­

mélyre, a szerelem ről azonban azt kell m ondanunk, hogy csak egyetlenre terjed h et ki. Az apa, a b arát örül, ha gyer­

mekeit, b a rá tjá t más is szereti. A szerelem ben viszont nem lehet osztozni. E zért ellentm ond a szerelem lényegének, hogy valaki egyszerre több személybe legyen szerelmes.

(Empirikusan, pszichológiailag lehetséges, épúgy, m int több szerelem az idő egym ásutánjában ugyanannál a sze­

mélynél. Mind a két esetben azonban csak a szerelem nek félig-meddíg, hiányosan történő m egvalósulásairól beszél­

hetünk, illetőleg a szerelem m ivoltának legfeljebb egy esetben történő igazi beteljesüléséről, ha ez a szerelem az állandó, végleges.)

■ A szerelem kettesben-létel. Platon mély hasonlata szerint, két személy csak együtt egész, egymásnak terem ­ tettek. A polaritás, mely a nemiségben és a szerelemben nyilvánul, nem csupán biológiai, hanem szellemi és koz­

mikus jelenség is. 3

A szerelem érintkezik a végtelennel, a metafizikai és a kozmikus világgal. K ét szem ély oly szeretete, m ellyel egymás lelki-individuális nemiségén keresztül az abszolú- tumot érintik. A bszo lú t kizárólagosságot jelent, végleges egyesülést és hűséget intenciónál, feltétlenül a k arja a szeretett lény bírását. A szeretett lény iránt alázatos.

A szerelem intenciója életcél a szerelmes szám ára: ha el nem éri, nem boldog. Az abszolútum ra utaló vonáso­

kat ilyen hangsúlyozottan nem találh atju k meg az ember­

szeretet egyéb formáiban, csak a legmagasabb fokon, mint önfeláldozást, melyben azonban m ár a tökéletes szeretetbe, az ősérték szeretetébe nyúlnak át.

A szerelem ben misztikus elem van. A misztikus írók ezért élményeik leírásához a szerelm esek érzelmi életé­

bői vesznek hasonlatokat. A misztika önmagában minden szerelm i és minden szexuális vonatkozástól mentes. A sze­

relem azonban misztikus m ozzanatot tartalm az. A szerel­

mes hasonlít a misztikushoz pl. abban a tekintetben is, hogy amíg célját el nem érte, elfordul a világtól és csak céljának él. M ikor azonban a szerelm esek egyesültek, von­

zalm uk méltóságával ellenkezik a célt, értelm et nélkülöző élet, mély szükséglet m utatkozik a világ felé forduló tevé­

kenység iránt. A szerelem e szükségletének kielégítésére a házasságban, gyermekben és családban talál módot.

Férfi és nő szellemileg is különbözik, tehát más-más módon jutnak el a szerelem ben az abszolútum érintéséhez.

A nő jobban kötve van a vitális szférához, a nemi ösztön benne oly területeket is áthat és oly képességeket jelent, amik a férfinél függetlenek, illetőleg hiányzanak. E zért a nő földi sorsa a kötöttség, hivatása, hogy a férfi segédje legyen. A nő a férfi uralm ában, az alárendeltségben, ön- feláldozásban, odaadásban, engedékenységben érinti az abszolútumot. V ezetőszerepet ju ttat a házasságban a fér­

finek és, ha a férfi fölényét nem ta lá lja meg, gyakran az ellenkező végletbe csap át. A nő zsarnoksága azonban a férfi uralm ának öntudatlan kívánásából származik.

M ásrészt azonban a nő érzelmi term észete eleveneb­

ben és finomabban hatol az értékek világába. Érzelmi te r­

m észete m agyarázza meg lelki konzervativizm usát is, mely a nő élettani adottságaival és társadalm i helyzetével együtt alkalm as az ártatlan és tiszta lelkűiét megóvására.

Az ,,örök-nőiség“ tehát egy lépcsőfokkal közelebb áll az értékek világához és ezért felemelő hatású a férfi szá­

m ára. E ponton a férfi szerelme a nőben az abszolútumot érinti, mint Dante, vagy Faust.

A szerelem sokféle árnyalati és fokozati különbséget m utat, melyek a szerelmes személy értékeitől, egészétől függnek. M aradandó csakis az oly szerelem lehet, mely hitvesi szeretet, vagyis a házasság form ájában él. A házas­

ság a kölcsönös becsülés, a tisztaság és hűség fenntartója.

Nem minden házasságot kötnek igazi szerelemből. A há­

zasságot — mint bárm ely intézményt a világon — fel

lehet használni a nyárspolgáríság m elegágyául is, de ez tiszta lényegét nem érinti.

Az érzéki szenvedély a szerelem mel gyakran együtt jár, m ert a szellem i-lelki érzület ereje felébreszti és együttcsengésre b írja a vitális-érzéki erőket is, melyek külső kifejezései, beteljesítései. A puszta érzéki szenve­

dély azonban, ha mégoly erős is, még nem szerelem, vi­

szont nagy szerelem lehet csekély érzéki elemmel is k ap ­ csolatos. E szempontból a szerelem sokféle árn yalatai között két főtípust: az érzéki és a nem-érzéki szerelem típusait találjuk.

Az érzéki szerelem szenvedélyes. Tárgyában a férfi, illetőleg a nő általános m ivoltát tömörítve rag ad ja meg:

a szerelm esek egymásnak a férfit, vagy a nőt jelentik. Az ösztön sötét, viharos kavargása jellemzi a hatalm as, ele­

m entáris érzületet, m elynek költői ábrázolása Faust é r­

zelme M argit iránt.

A nem-érzéki szerelem a személyes egyéniségre irá ­ nyul, abban egyfelől a specifikusát, egyetlent, másfelől a szellem i-lelkit szereti. Barret-Browning Erzsébet és ké­

sőbbi férje szerelm esek lettek egymásba, a nélkül, hogy látták volna egymást, m ert egymás konkrét-eleven lelkű- letét — főleg levelezés által — megismerték. A nem-érzéki szerelem nem z á rja ki az érzéki vágy és egyesülés for­

m áit sem, de ez nem uralkodó m ozzanata. Világosabb, derűsebb, szellemibb és emberibb az érzéki szerelem nél.

Nem tragikus, de nem is nyárspolgári. T isztult melegség h atja át.

Egynem űek között lehetséges erős, p erv ertált érzéki szenvedély, azonban nem lehetséges igazi szerelem, m ert a pervertálódás és tisztátalanság a szem élyt lealacsonyítja és eszközzé teszi. Em lítettük, mikép zárja ki egymást tisz­

tátalanság és valódi szerelem. Ilymódon lehetetlen az a szerelem, melynek lényegétől a tisztátalanság elválaszt­

hatatlan volna.

Mint minden szeretet, úgy {ä szerelem is lekötő jel­

legű, logikai form át akar és felelősséget jelent. Az igaz­

ságosság egymás és az utódok jogai irán t bennrejlik a sze­

relemben. Amíg az érzéki szenvedély felelőtlen, önző és a változatosságot kívánja, addig a szerelem felelős, önzet­

len és hűségre, életközösségre irányul. j)

A vágyott form át és életközösséget a szerelem nek a házasság és a család a d ja meg. A szerelem benső kettes- ben-létel, ezt a házasság ugyan kibővíti, de egyúttal meg is örökíti, m ert intézményessé teszi a szerelm eseknek azt az ak aratát, hogy ne éljenek többé egymás nélkül. Amíg a szerelem elszigetel a többi tevékenységi körtől, elfordul a világtól, addig a házasságban a világgal ú jra összekap­

csolódik, feléje fordul, de egyúttal helyet is biztosít an­

nak stru ktú rájában a szerelm esek új egységének.

A házasság rendező funkciója szociális és erkölcsi jellegű. Egyfelől szociális, m ert a családi élet alap, a csa­

lád pedig az első lépés a társadalm i és állami struktúrák további kikristályosodásához.

Az embertömegek változó és kaotikus halm azaiban a család az első rendezett és m aradandó pont. A házasság összekapcsol a kollektív élettel, m ár nem tisztán „magán­

ügy“, mint a szerelem. E zért minden forradalom, mely a fennálló társadalm i rend lerom bolására irányul, egyúttal a családi életet is destruálni törekszik. A családi élet ellen irányuló tám adások végső célja gyakran a m agántulajdon megszüntetése.

Minden, ami rendező funkció, egyúttal morális. A házasság erkölcsileg jó, nem csupán azért, m ert gyerme­

keket hoz létre, hanem, m ert a gyerm ekeket tiszteletre­

méltó, megengedett, ártatlan módon hozza létre.13 A házas­

ság túlnő a merőben földi és efemer kapcsolatokon. Koz­

mikus kapcsolatot jelent: csak egy férfi és egy nő hű közösségét, mely a halállal sem szűnik meg. A házasság szentség, febon thatatlan : benne a szerelem az abszolú- tumot érinti. A házasság állandó, az élet egészét átfogó mivoltát m utatja, hogy e földön otthont ridegség nélkül a szerelem képes csak nyújtani, a házasságban.

A hitvesi szeretet magas erkölcsi érték. A szerető

hít-13 Augustinus: De virgin. 12. — De fid. et op. 10.

vesek egymást önm agáért ak arják. T ársukat nem a va­

gyonért szeretik, ha az elszegényedik, nem gondolnak házasságtörésre. Épígy kitartan ak betegség, m unkaképte­

lenség, öregség esetén is. A szűzies szeretet a házasság­

ban szintén gyakran előfordul. A házastárs szerencsétlen­

sége a hitvesi szeretet p róbája: m egm utatja, hogy a házas­

társak egymásban nem egyebet, mint m agát a személyt szeretik.

A házasfelek hűségében és életközösségében azonban csak az az állhatatosság valósul meg, amit a szerelem intenciója jelent. A szerelem leköt: értelm e odaadás, ön­

zetlenség, állhatatosság. Ép az állhatatosság szem pontjá­

ból azonban a szerelmi egyesülés végső igenléséhez, a h á­

zassághoz próbaidő kell, mely a la tt a szerelm esek köte­

lessége lelkiism eretesen megvizsgálni, valódi-e szerelm ük?

E kérdésre nehéz — a házasságnélküli szerelmi élet hívei szerint lehetetlen — biztos választ adni. A tap asztalat m utatja, hogy ép az első szerelem az esetek többségében

— bár nem minden esetben — múló érzelm i fellobbanás.

Ha pedig többször voltam szerelmes, mi biztosít róla, hogy ép m ostani szerelmem lesz állandó, végleges, egyetlen?

Mégis van kritérium a a szerelem valódiságának: a szere­

lem bensősége, mélysége. Ha a személy erkölcsi erőivel harmonikus, eleven egységet alkot, minden ízében erkölcsi komolyság ése nemesség h atja át, vagyis a legszemélye­

sebb, legmélyebb rétegekből sarjad, a személy egészéből, de azért specifikus szerelem (nem általános rokonérzelem, baráti hajlandóság, tisztelet, hála stb. c su p án ): akkor valódi a szerelem. Nem az érzelem erőssége, heve, szen­

vedélyessége, mámora, hanem mélysége a csalhatatlan próbakő.

A házasság szerelm e felbonthatatlan, a jegyességi, vagyis próbaidő a la tt viszont jogos, sőt kötelességszerü lehet a „szakítás“, bár valódi szerelem mellőzése és más házasság kötése csak magas erkölcsi motívumok m ellett etikus. Ez utóbbi esetet a történelem ből Hedvig lengyel királynőnek, Nagy Lajos m agyar király leányának élet­

története m utatja. Hedvig lem ondott szerelm éről Vilmos

osztrák herceg irán t és Jagelló litván fejedelemhez ment nőül, abból a célból, hogy a litvánok a pogányságból ke­

resztény hitre térjenek és a lengyel nemzet m egszabadul­

jon a harcias Jagelló dúlásaitól.

Épúgy, mint a szerelem, a házasság is nagy erkölcsi nevelő tényező, mely lecsiszolja a kicsinyes önzést és türelem re, önm egtagadásra, önzetlenségre szoktat. A h á­

zastársak kötelessége egymás erkölcsi tökéletesítésén dol­

gozni, de a saját tökéletesedésük a becsületes házasságból önként következik.

Női és férfi lélek term észete különbözik és egymást m aradék nélkül meg nem értheti, egymással nem azonosul­

hat teljesen. A szerelem és a házasság kezdetben tagadha­

tatlan súrlódást, küzdelm et jelent férfi és nő között, mely lecsíszolja mind a két fél önző és türelm etlen érdességeit és m éltányosságra, igazságosságra, önzetlen türelem re nevel.

Ritka, kivételes esetekben történik csak meg, hogy egy férfi és egy női lélek kezdettől fogva képes egym ás­

sal m aradék nélkül azonos;,Ini, egymásban teljesen felol­

dódni, m ert m aradék nélkül egymásnak terem tődtek.14 A házasságnak m isztikus és hősies foka következik be ab ­ ban az esetben, ha két lény kozmikus, m etafizikai szük­

ségességgel egyedül és kizárólag egymásnak szánt, a k á r­

csak a negatív és pozitív elektromosság. Tristan és I solda történetében jut ez a misztérium költői kí&jezésre.

A Tristan-szerelem valami, szavakkal és fogalmakkal ki nem fejezhető, m egm agyarázhatatlan összeházasodása két, egymás szám ára kiválasztott személynek, melyet az élet ősi mélységei minden akadálynál, a halálnál is erő­

sebben szankcionálnak. Ez az emberi élet legmegrázóbb tragikum a lehet. A kiválasztott ‘lények egyesülése elren­

delt és világokon, tengereken át is létrejönni törekszik.

Nincs gát, nincs az a hegység, mely árju k at feltartóztat­

hatná. ,.Világok romjai feküsznek e nagy üstökösök pályá­

14 A következő gondolatok Th. von Scheffer. Philos d. Ehe.

München, Rösl, 1922. nyomán.

ján, m elyek mintegy tévetegen és a kölcsönös vonzástól lángolóan összerohapnak“ és ezáltal gyakran mind magu­

kat, mind a környezetet elégetik. A szerelem jutalm a a szenvedés: m ondja a Nibelungenlied. Az emberek nem értik meg a pusztulás valódi okát, m ert minden nagyság titok a tömegnek. A Tristan-szerelem csak a földöntúli életben talál végső m agyarázatot és indokot.

A norm ákat ugyan a rendkívülinek sem szabad meg­

sértenie, azonban ép a rendkívüliség rejti m agában egy­

felől a tragikus bűnhődést, összeomlást, de másfelől a m egtisztulást és m egváltást is. Aki nagyon szeretett, annak m egbocsáttatnak bűnei.

Azonban e kiválasztottak kevesen vannak, a Tristan- szerelem a legritkább esetek közé tartozik a földön. K eser­

vesen bűnhődik az, aki m agát hamisan e kozmikus ese­

mény kiválasztottjai közé sorolja. Tragikomikus, de súlyos következménye van minden önző, szenvedélyes mámornak, mely türelm etlenségében rendkívüliséget lát.

Aki nagy akar lenni, az először önzetlenséget tan u l­

jon. A valódi szerelem és házasság önzetlen o daadást kí­

ván, m egszilárdulása minden kaotikus szenvedély term é­

keny rendezését, tudatos kultúrát, érett klasszicitást.

In document A SZINTETIKUS, TÖKÉLETES SZERETET. (Pldal 103-113)