A településnevek változási lehetőségeinek a kronológiai kötöttségeit szemlélve az említettek közül csupán azokat a változásokat célszerű figyelembe

venni, amelyek a helynévrendszeren belülről fakadnak, vagyis a szerkezeti vál-tozások eseteit, a hangtani természetű módosulások ugyanis — lévén általáno-sabb hatókörűek — nem kimondottan a településnevek változásainak időbelisé-géről szolgálhatnak információkkal, hanem általában a nyelvi változásoknak a kronológiai viszonyairól.

A szerkezeti változásokról szólva is fontos azonban egyetlen megjegyzés ere-jéig — mielőtt a kronológiai kötöttségekre rátérnénk — különbséget tenni a nyelvi és a nyelven kívüli indíttatású változások között: a szerkezeti módosulá-sok jó része ugyanis a tisztán nyelvi természetű változámódosulá-sok körébe tartozik, a te-lepülésneveknek a megkülönböztető jelzővel való kiegészülése azonban — el is különülve ezáltal a szerkezeti változások között — zömmel településtörténeti, elsősorban is osztódási folyamatok nyelvi lenyomataként következik be. Azt, hogy ezek a változások nem azonos módon ítélhetők meg, jól mutatja, hogy kro-nológiai vonatkozásaikban is lényeges eltéréseket láthatunk. Amíg a jelzővel való kiegészülés Abaúj vármegyében például a kora középkor időszakától egé-szen az újkorig általános névátalakulási folyamatnak számít: 1270/272: Wyl (Gy.

1: 155) > 1285: Detrehwyle (Gy. 1: 155), 1265/283: Zaka (Gy. 1: 140) > 1416:

Eghazaszaka (Cs. 1: 217), +1264/324: Borsua (Gy. 1: 71) > 1602: Kys Boswa (ComAbTorn. 49), 1602: Nagy Bosva (ComAbTorn. 62), 1316: Radoan (Gy. 1:

133) > 1828: Új Radvány (ComAbTorn. 72) stb., addig a valóban nyelvi indíttatá-sú szerkezeti változások a XVI. század végéig jórészt lezajlanak, mint például a kiegészülés földrajzi köznévi utótaggal: 1286: Apati (Gy. 1: 158) > 1329/330/407:

Apatifeulde (Gy. 1: 158), a redukció: 1245: Bolugd (Gy. 1: 64) > 1427: Balok (Cs. 1: 203), a bővülés: 1256: Horwath (Gy. 1: 92) > 1273/350: Horuati (Gy. 1:

92), a névelem > névrész csere: 1221/550: Erded (Gy. 1: 77) > 1272>344: Er-deufalua (Gy. 1: 77) stb., azt követően már csupán elvétve bukkanunk efféle módosulásokra: 1297: Kysfolud (Gy. 1: 113) > 1602: Kys Falu (ComAbTorn. 92),

1298/300: Regach (Gy. 1: 134–5) > 1602: Regeczke (ComAbTorn. 74), és — mint látható — zömükben ezek is a XVII. század legelejéről dokumentálhatók.

Az olyan vidékeken mindamellett, ahol a különféle történelmi események ezeket a folyamatokat megzavarták, valamelyest más lehet az elénk táruló kép.

Baranya megye településnevei a XVI. századig terjedő időintervallumban nagy vonalakban ugyanazokat a változási jellemzőket mutatják, mint amit az abaúji nevek körében láthattunk (egyedül a szerkezeti változás képvisel valamivel na-gyobb arányt, de ez valójában egyetlen dolognak: az itt igen gyakori patrocíniu-mi nevek nagy változási hajlandóságának a következménye). A XVI. század után azonban megtört ez a „szabályos”-nak induló névtörténeti szisztéma, s a szerkezeti változások uralják ezt a korszakot is, ám immáron igen nagy arányban a -falva > -fa utótag cseréjére korlátozódva: Bácsfalva > Bácsfa, Hellősfalva >

Helesfa, Hernádfalva > Hernádfa, Ibafalva > Ibafa, Márkfalva > Márfa stb.⁴ Más természetű szerkezeti elmozdulás alig-alig bukkan elő: Szarkánd > Szar-kány, Monyorós > Monyorósd. Minthogy a török uralom nemigen kedvezett a falvak gyarapodásának, a hódoltság elmúltával a faluosztódással mint település-történeti folyamattal sem kell különösebben számolnunk: ez magyarázza a diffe-renciáló jelzővel való kiegészülés csekély előfordulási arányát Baranya megyé-ben a XVI. század utáni időszakban.

Összefoglalóan tehát azt állíthatjuk, hogy a nyelvi természetű változások a XVI. századig a településnevek életében zömükben bekövetkeznek, ezt követően a változások igen jelentős arányban a megkülönböztető jelzővel való kiegészü-lésre szorítkoznak. Ennek az állításnak ugyanakkor ellentmondani látszik a mai településneveink népi használatának nagyfokú variabilitása: a magyar nyelvte-rület helységneveinek több mint a fele olyan, amelynek a helyi népi névhaszná-lata valamilyen módon eltér a hivatalos névtől (pl. Baranya megye településnevei 57%-ban, Veszprém megye egykori Veszprémi járásának településnevei 55%-ban mutatnak ilyen változatosságot). Ne feledjük azonban, hogy ezek a mai nyelvi variációk igen nagy arányban a sztenderd névnek vagy csupán hangtani varián-sai (Veszprém megyéből ilyenek pl. Vászoly ~ Vászó, Szápár ~ Cáfár, Bakony-bél ~ Bakonbír; Baranyából: Bakóca ~ Bakolca, Szentlászló ~ Szellászló, Szent-dénes ~ Szengyenizs), vagy az egyébként is legtöbbször másodlagosan, a hivata-los névadás alkalmával kapott jelző elhagyásában térnek el attól (Veszprém m.:

Bakonyszentkirály ~ Szentkiráj, Várpalota ~ Palota, Veszprémfajsz ~ Fajsz; Ba-ranya m.: Drávafok ~ Fok, Magyarlukafa ~ Lukafa, Siklósnagyfalu ~ Nagyfalu).

A valós szerkezeti változatok meglehetősen ritkák, s ezeknek is legtöbbször

4 Ezen megint csak nem nagyon kell csodálkoznunk, hiszen a -falva > -fa változás a XVII.

század második felétől kezdődően indul meg (KÁZMÉR 1970: 74–5), és középkori elterjedési terü-letét tekintve jól kirajzolódik többek között egy nyugat-magyarországi (dunántúli, kisalföldi) góc is (vö. ehhez BENKŐ 1965: 75, KÁZMÉR 1970: 69).

zépkori előzményeik vannak: Beremend ~ Beremen (vö. 1281: Beremen, Gy. 1:

283), Ipacsfa ~ Ipacsfalu (vö. 1554: Ipacsfalu, KÁZMÉR 1970: 259), Pusztakis-falu ~ PusztaPusztakis-falu (vö. 1773: Puszta Falú, LexLoc. 27), valamennyi Baranya me-gyéből.

4.3. Milyen magyarázatot adhatunk arra a megállapításra, hogy a XVI. szá-zad időszaka a településnevek változási hajlandóságát, illetve a változási lehető-ségek körét tekintve is lényeges mérföldkőnek látszik? Úgy gondolom, ennek a hátterében valamiféle sztenderdizációs mechanizmusok húzódhatnak meg, ame-lyek kapcsán több irányból is érdemes lehet további kutatásokat folytatni. 1) Össz-hangban állhat a névalakulás folyamata egyrészt a birtokosi réteg törekvéseivel:

a birtokrendszer, a birtokszerkezet kialakulásával, az ország területének a birto-kos családok közötti „felosztásával”, s ennek időbeli viszonyaival. 2) A közép-kor közép-korai időszakában fontos tényező volt továbbá az egyház, amelynek befolyá-soló szerepét tetten érhetjük például a patrocíniumi eredetű településnevek elter-jesztésében. Tanulságos lehet felderíteni, hogy e nagy befolyással bíró réteg, szélesebb értelemben pedig a középkori magyarországi értelmiségiek csoportja főleg a jog és az írásbeliség révén vajon milyen módon tudott beavatkozni más tekintetben is a településnevek életébe. 3) Végezetül e két, lényegében külsődle-ges tényező mellett arra is célszerű figyelemmel lenni, hogy a nevek változé-konysága, illetőleg állandósága miként függ össze a nyelv általános sztenderdi-zációs folyamatával. 4) És összességében: milyen szerepet játszhattak mindezek a folyamatok (és bizonyára még mások is) abban, hogy a településnevek termé-szetes változékonysága idővel nagy mértékben lecsökkent, a nevek alakja nyel-vileg egyre határozottabban rögzült, megmerevítve ezáltal bizonyos mértékig magát a rendszert is. A tendenciák természetes menetébe a hivatal a továbbiak-ban is beavatkozhatott ugyan, ám az így létrejött hivatalos nevek a népi névhasz-nálattal bonyolult kölcsönhatásban vannak.

Irodalom

Baranya megye földrajzi nevei I–II. Szerk. P^ESTI J^ÁNOS. Pécs, 1982.

B^ENKŐ L^ORÁND (1946), Szentgerice, Szentháromság. MNy. 42: 53–6.

BENKŐ LORÁND (1965), A földrajzi nevek nyelvtörténeti tanulságai. SzTFTK. 1: 69–

76.

BENKŐ LORÁND (1988), A történeti nyelvtudomány alapjai. Bp.

ComAbTorn. = NEHRING, KARL, Comitatus Abaujvariensis et Tornensis. Die histo-rischen Ortsnamen von Ungarn. Band 7. München, 1977.

Cs. = CSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–

III., V. Bp., 1890–1913.

Gy. = G^YÖRFFY G^YÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV.

Bp., 1963–1998.

KÁZMÉR MIKLÓS (1970), A »falu« a magyar helynevekben. Bp.

KNIEZSA ISTVÁN (1943–1944), Keletmagyarország helynevei. In: Magyarok és ro-mánok I–II. Szerk. DEÉR JÓZSEF–GÁLDI LÁSZLÓ. Bp. I, 111–313.

K^RISTÓ G^YULA (1976), Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. Acta Historica Szegediensis. Tomus LV. Szeged.

LexLoc. = Lexicon Locorum Regni Hungariae Populosorum anno 1773 Officiose Confectum. Budapestini, 1920.

M^EZŐ A^NDRÁS (1996a), A templomcím a magyar helységnevekben. 11–15. század.

Bp.

MEZŐ ANDRÁS (1996b), Válasz Benkő Loránd, Kiss Lajos és Kristó Gyula oppo-nensi véleményére. NÉ. 18: 118–26.

T^ÓTH V^ALÉRIA (2006), A templomcímből alakult településnevek változásáról. In:

Helynévtörténeti tanulmányok 2. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN–TÓTH VALÉRIA. Debrecen. 31–46.

T^ÓTH V^ALÉRIA (2007), A templomcímből alakult településnevek keletkezési körül-ményeiről. MNy. 103. Megjelenés alatt.

Veszprém megye földrajzi nevei. IV. Veszprémi járás. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖR

-DÖG FERENC–VARGA MÁRIA. MNyTK. 194. sz. Bp., 2000.