Mindezen megfontolások alapján a következőkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy van-e olyan kritérium, amelynek segítségével el lehet dönteni,

1 HOFFMANN ISTVÁN „Helynevek nyelvi elemzése” című értekezésében (1993) a helynevek ke-letkezéstörténeti vizsgálata kapcsán tárgyalja a korábbi névtani szakirodalom által alig érintett je-lentéshasadást. HOFFMANN jelentéshasadáson azt a jelenséget érti, „amikor puszta földrajzi köz-névből — bármiféle formáns (lexéma, képző) hozzáadása nélkül — helynév keletkezik. Ebben a változásban egy adott névközösségben a közszó általános fogalmi jelentése(i) mellé egyedjelölő, tulajdonnévi denotáció is kialakul” (i. m. 93). A jelenség leírása során HOFFMANN azt is megjegyzi, hogy a jelentéshasadással keletkezett nevekről a legnehezebb eldönteni, hogy köznévi vagy tulaj-donnévi értékben használatosak-e, épp ezért a földrajzinév-tárak meglehetősen színes képet mutat-nak abból a szempontból, hogy a Legelő, Major típusú megnevezéseket felveszik-e a névadatok közé.

hogy a Pest típusú helynevek jövevényszóra visszavezethető magyar közszóból vagy pedig idegen eredetű helynévből jöttek létre.

3.1. Mivel a korai jövevényszóréteget általában — egyéb forrás hiányában — éppen az adott korban meglévő helynevek segítségével határozták meg, a korai helynevek rendszere ilyen módszertani jellegű vizsgálatokra nem alkalmas. Cél-szerű ezért olyan jelenkori névanyagon vizsgálni a jelenséget, amelyben két (vagy több) nyelv érintkezése ma is tetten érhető. A mai névrendszerek elemzése több szempontból is praktikusnak tűnik: korunk névanyagából egy-egy területen kitűnő névtárak állnak rendelkezésre, melyek (szemben például az Árpád-kor oklevelezési gyakorlatával) módszeresen összegyűjtött korpuszt kínálnak. Ebből adódóan egyrészt egy-egy vidék valamennyi ismert nevét tartalmazzák ezek az adattárak (míg az oklevelek fennmaradása esetleges, s bennük is csak a lejegyző szempontjából aktuálisan fontosnak ítélt neveket rögzítették), másrészt pedig a korai ómagyar kori kiforratlan írásrendszerből következő pontatlanságok helyett a mai névtárak a nyelvészeti igényeknek megfelelő lejegyzési rendszereket al-kalmazva közlik az egyes névadatokat. Ez a nyelvjáráskutatás mellett a jöve-vényszavak vizsgálata szempontjából is fontos: az egyes nevek asszimilációs fo-káról alkotott képünket pontosítja.

Mindezek mellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy a mai névtárak a névadat-hoz kapcsolva az adatközlők, azaz a névhasználók által használt nyelvet is köz-lik (a Főódal helynevet például ilyen jelzés nélkül bizonyára magyar nyelvűnek értelmeznénk, a Baranya megyei Szágy községben viszont a németek is használ-ják ilyen formában, BMFN. I, 203). Végül pedig szintén segítségünkre van a mai névrendszereknek az a tulajdonsága, hogy tagjai között sok a „fiatal” név, ezeknek pedig az áttetsző etimológiája biztos alapot nyújt a nyelvi vizsgálatok-hoz.

Vizsgálataim során a PESTI JÁNOS által szerkesztett „Baranya megye földraj-zi nevei” című 1982-ben kiadott névtár 30 magyar–német kétnyelvű településé-nek névanyagát dolgoztam fel. A korpusz kb. 6000 (szóbeli közlésen alapuló) névadatot tartalmaz, amelynek mintegy 1–1,5%-át érinti a vizsgált jelenség.

A teljes adattárból csak azokat a neveket (illetőleg ahol volt párhuzamos má-sik nyelvi névadat is, ott névpárokat) vizsgáltam, amelyekre igaz, hogy végső fo-kon idegen nyelvi földrajzi köznévre vezethetők vissza, és ebből az alapszóból f o r m á n s f e l h a s z n á l á s a n é l k ü l alakult (forrásnyelvi helynévi vagy célnyelvi köznévi áttételen keresztül) a helynév. A korábban említett nevek közül például nem okoz gondot a Mocsolyás, a Sebesláz és a Kő-pest besorolása, hiszen ezeket az utolsó névalkotó mozzanat alapján magyar névnek tekintjük.²

2 Nem hagyható persze figyelmen kívül két további elvi lehetőség sem: egyrészt az, hogy az idegen eredetű nevekhez is járulhat képző analogikus úton, másrészt pedig az, hogy az átvett névből is keletkezhet — például névdifferenciálódás vagy földrajzi köznévvel történő kiegészülés

3.2. Az általam vizsgált Baranya megyei magyar–német vegyes lakosságú te-lepülések névrendszerében érdekes módon a jövevénynévi és jövevényszói átté-tel kettőssége általában nem a német és a magyar nyelv viszonyában figyelhető meg, hanem ennek a két nyelvnek és a korábbi délszláv lakók nyelvének a köl-csönhatását jellemzi, mint pl. a Szászvár határában lévő Dalina ~ Dolina hn., mely egy szl. Dolina helynévre és a m. dolina köznévre egyaránt visszavezethe-tő, mindkettő előzménye pedig a szl. dolina ’völgy’ főnév. Mivel az adatfelvétel idején csak a magyar–német kétnyelvűség volt aktív, a magyar–szerb és a né-met–szerb kölcsönhatást most nem vizsgálom, hanem azt a kevés számú példát elemzem részletesebben, amely a magyar–német nyelvi érintkezés hatását mu-tatja.

Több esetben is adatolható a végső soron a m. szállás közszóra visszavezet-hető n. Szålås³ helynév, illetve a m. puszta közszóra visszavezethető n. Pusztå hn. A magyar névrendszer elemei között egy esetben fordul elő a n. Hofstelle

’majorság, háztáji gazdaság’ köznévre visszavezethető m. Hóstël helynév, és ta-lán ide sorolható néhány épület neve is, mint például a Kastély. Ez utóbbi hang-alakja megegyezik a magyar köznyelvben is meghonosodott német eredetű jöve-vényszóéval. A hangalak mellett a közszói eredetet támogatja az is, hogy az ese-tek egy részében mellette ott áll az azonos denotátumra vonatkozó német nyelvű megfelelő is, a Kastell, ilyenkor tehát ún. párhuzamos névpárokról van szó.⁴ Tekintve, hogy a megkülönböztető előtag nélkül álló építménynevek vegyes la-kosságú területen általában ezekhez a példákhoz hasonlóan egymásnak értelmi megfelelői (pl. Bolt ~ Geschäft), feltételezhetjük, hogy itt sem átvételről, hanem egymástól független megnevezésről van szó. (Az elkülönítés itt azonban tényleg csak elméleti, hiszen a hasonló alakú, azonos jelentésű német közszói alap segít-hette a magyar név meghonosodást, és fordítva.)

A magyar Hóstel végső fokon a német Hofstelle ’majorság, háztáji gazdaság’

köznévre vezethető vissza. Mivel a vizsgált 30 településen mindössze egyszer fordul elő magyar beszélők által használt névként, feltételezhetjük, hogy itt egy-szeri alakulatról, átvételről lehet szó. Ugyanígy egyszer fordul csak elő a magyar Maraszt helynév, mely a német Morast átvétele, és a német Liged helynév, mely a magyar Liget átvétele lehet.

miatt — összetett helynév. A Borsod megyei Zsolca például valószínűleg településosztódás miatt Kis-, Nagy-, Al- és Felzsolca néven is szerepel (vö. KMHsz. 1.).

3 Az adatok forrásának, a BMFN.-nek az átírási rendszerét követem az adatok lejegyzésében, így az å betű hangértéke illabiális [™].

4 KNIEZSA ISTVÁN „A párhuzamos helynévadás” című munkájában (1944) párhuzamos helyne-vek terminus alatt olyan azonos denotátumra vonatkozó, különböző nyelvű névadóktól származó helyneveket ért, amelyek alapjai azonos jelentésű közszavak (vagy azonos személynevek), és ame-lyek nem egymás fordításai, hanem az azonos szemlélet lapján egymástól függetlenül keletkeztek.

Nehezebb a megítélése a német Pusztä (<<puszta) és Szålås (<< szállás) helyneveknek. Adattárunkban az előbbi ritkán, az utóbbi gyakrabban adatolható magyar névként is. Egyes településeken csak a magyar megfelelők, máshol csak a német nevek, megint máshol magyar–német névpárok jelölik ugyanazt a deno-tátumot. Az elsődlegesség megállapítása éppen ezért pusztán az adattár segítsé-gével nem oldható meg: a párhuzamos nevek lehetnek ugyan valóban egymástól független névadások eredményei (ekkor mind a magyar, mind a német név jelen-téshasadás útján jött létre), az egymástól független névadás azonban itt már nem olyan egyértelmű, mint az építménynevek esetében. Kevésbé valószínű ugyanis, hogy egy földterület számos tulajdonsága (a denotátum fajtája, mérete, növény-zete, állatvilága, birtokosa stb.) közül egymástól függetlenül, mindkét névadó közösség éppen ugyanazt választja ki. Pusztán logikai úton tehát az látszik való-színűnek, hogy ott, ahol a denotátumnak mindkét nyelvű megnevezése adatolha-tó, névátvételről beszéljünk, ott pedig, ahol csak az egyik nyelvű forma létezik, belső keletkezésről, jelentéshasadásról lehet szó (melynek alapja eseteinkben jö-vevényszó). Az elméleti síkon helyesnek ítélhető megoldás azonban a gyakorlat-ban már nem alkalmazható ilyen könnyen: lehetséges ugyanis, hogy a ma csak a németek által Szålås-nak nevezett területet egykoron magyarok nevezték el, de a magyar név az évszázadok során kiveszett (pl. mert más motivációjú névre cse-rélték), és elméletileg ugyanígy lehetséges, hogy az eredetileg csak a németek által használt helynév bekerült a magyar névrendszerbe is.

4. Láthatjuk, hogy a formáns nélküli jövevényszóra és idegen eredetű