Magyar helynévréteg

3.1. KNIEZSA ISTVÁN az ugocsai magyarság megjelenésének kezdetét a Long helynév alapján határozza meg, „amely a maga megőrzött szláv orrhangú magán-hangzójával a magyarság jelenlétét e területen már a XI. század elején bizonyí-taná” (1938/2000: 385). Bizonytalansága a forrásmunka már említett pontatlan-ságából adódik, valamint az egyszeri adatolásból. Ezzel szemben SZABÓ ISTVÁN

e területen az első magyar települési réteget az oklevelezéshez kötve csak a XII.

század második felétől datálja (1937: 37). A korai oklevelekben szereplő telepü-lésekről viszont azt állapítja meg, hogy „csaknem mind magyar nevet viselnek”

(i. m. 38).

3.2. A következőkben az általam feldolgozott, 1350 előttről fennmaradt ma-gyar helynévi szórványokat veszem számba. Ugocsa vármegyéből ebből a kor-szakból a magyar nyelvből magyarázható 178 helynévi szórvány maradt fenn, ami 162 denotátumot nevez meg. Az 1. ábra mutatja az összes adatnak a hely-névfajták szerinti megoszlását. A településnevek (közte az Ugocsa és Sásvár vármegyenév, valamint két várnév) 50 denotátuma (pl. Akli, Almás, Ardó, Bá-bony, Bökény, Gyula, Halmi stb.) 65 névváltozatban fordul elő, ami az anyag 37%-át teszi ki. A víznevek száma 46 (pl. Hódos, Kadarcs, Kerek-láp stb.), ez 26%-a a helynévanyagnak, emellett 54 mikrotoponima (pl. Szép-hegy, Bered mezeje, Szá-raz-mocsár, Mike tövise stb.) szerepel az anyagban, ami a névkincsnek 30%-a.

A vizsgált terület helynévi szórványai mellett közszói előfordulásokat is felvet-tem adattáramba, amelyek között a növénynevek határjelként való említései sze-repelnek többségben: ez együttesen 13 adatot jelent (pl. gyertyán, szilfa, bükkfa, ösvény, agyagverem stb.), ami 7%-a az adatállománynak.

mikronevek 30%

víznevek 26%

településnevek 37%

köznevek 7%

1. ábra. A magyar eredetű helynevek helynévfajták szerinti megoszlása

A 2. ábra a korpusz névanyagának keletkezéstörténeti megoszlását mutatja.

Ugocsa megye korai magyar eredetű helyneveinek 58%-a szintagmatikus szer-kesztéssel keletkezett (pl. Halászföld, Kétbábony stb. településnevek, Fekete-víz, Görgő-szeg víznevek stb.), a morfematikai szerkesztés jegyeit a nevek 8%-a hordozza (Almás, Halmi stb. településnév, Sárd, Batarcs víznevek stb.).

Jelentésbeli névalkotással, metonimikusan keletkezett a nevek 22%-a (pl. For-golány, Keresztúr, Daróc stb. helységnevek), ezek nagy része puszta személyné-vi eredetű (pl. Fancsika, Fancsal, Veléte stb.). Jelentéshasadással 2%-nyi név keletkezett (Bükk erdőnév, Domb hegynév stb.). Szerkezeti változással (ellipszis-sel: Patak településnév, kiegészüléssel: Csomafalva településnév, bővüléssel:

Halászfölde településnév, deetimologizációval Ardó település neve stb.) jött lét-re a helynévkincs 7%-a. Feltehetőleg alakszerkezeti módosulás történt a Nyíri településnév esetében, ugyanis — a Nyírtelek helységnévből — névrész > név-elem csere következtében alakulhatott ki e névtest. A kategorizálhatatlan nevek 3%-ot tesznek ki a vizsgálatba vont anyagban.

A 3. ábra a vizsgált helynévanyag névszerkezeti típusainak a megoszlását mutatja. Az egy- és a kétrészes nevek aránya a magyar eredetű helynevek köré-ben a korai ómagyar korban 39 : 61%-os megoszlást mutat (a köznévi előfordu-lásokat itt nem vettem figyelembe). A XIII. század első felében, a legkorábbi helynévi előfordulások között az egyrészes nevek még jóval nagyobb arányban vannak jelen, mint a kétrészesek (78 : 22%). A vizsgált időszakban azonban egyre inkább fölénybe kerülnek a kétrészes helynevek: a XIII. század második felében majdnem fele-fele az arányuk (47 : 53%), ez a XIV. század első felére

metonimikus 22%

morfema-tikai

8%

szintagmati-kus 58%

kategori-zálhatatlan

3%

szerkezeti változás

7%

jelentés-hasadás

2%

2. ábra. Ugocsa vármegye korai ómagyar kori magyar eredetű helyneveinek keletkezéstörténeti típusai

annyiban módosul, hogy ekkor már a kétrészes nevek abszolút dominanciáját mutatják a korai szórványok (30 : 70%).

egyrészes kétrészes

1210–1250

egyrészes kétrészes

1251–1300

egyrészes kétrészes

1301–1350

3. ábra. Névszerkezeti típusok változása Ugocsa vármegye korai ómagyar kori magyar eredetű helyneveiben

3.3. A továbbiakban az itt bemutatott magyar helynévréteg azon csoportjait tárgyalom, amelyek fényt vethetnek a korai ómagyar kor nyelvemléktelen kor-szakára és ennek révén az akkori ugocsai magyar etnikumra. Az áttekintés során a magyar helynévkincsnek az ún. korjelző rétegét veszem számba. Itt a KRISTÓ

GYULA által módosított kronológiai határokat vettem figyelembe (1976).

A formáns nélküli nevek csoportjában számos puszta személynévi helynév adatolható, azonban ennek a névrétegnek az időbeli határai igen bizonytalanok (KRISTÓ i. m. 15–20). Törzsnévi helynév adataim között nem található, ugyan-úgy, ahogyan a templom védőszentjére utaló sem. Puszta népnévi alapú helynév a Szász településnév, KRISTÓ szerint a XI. század elejétől a XIII–XIV. századig is keletkezhettek ilyen nevek (i. m. 59). A foglalkozásnévi helynevek sorában említhető az Ardó, a Daróc és a Szőlős, de ezek „kialakulása nemhogy a X. szá-zaddal, hanem még a XI–XII. századdal sem fejeződött be” (i. m. 74). Az -i for-mánssal alakult helynevek száma a megyében mindössze három: Akli, Halmi és a népnévi alaptagú Szászi. A -d képzővel keletkezett nevek között egy település-név: Kökényesd említhető (ez -sd képzősnek is tekinthető), valamint két víznévi előfordulás: a Kökényesd és a Sárd pataknév. KRISTÓ megállapítása szerint azon-ban „a -d képző talán egészen a XV. századig eleven volt” (i. m. 88). Az utótag-gal alakult nevek számbavétele ebből a szempontból nem járna túl nagy haszon-nal, mivel ezek kronológiai viszonyai igen csak tág határok között mozognak (vö. i. m. 94, 97).

3.4. Az Árpád-kori Ugocsa megye magyar eredetű helyneveinek térbeli elhe-lyezkedését mutatja a 3. térkép. A megyének erről az igen jelentős számú magyar helynévrétegéről összefoglalásképpen elmondható, hogy az írott, oklevélbeli helynévi szórványok legkorábbi (a XIII. sz. elejéről való) megjelenésénél jóval korábbi időkre (a XI. századra) vonatkozóan a magyarság korai jelenlétét e terü-leten sem történettudományi, sem nyelvészeti-névtani érvekkel nem tudjuk

iga-zolni. Az egyetlen esetleg korai jelenlétre utaló, már említett Long névadat bizo-nyító erejét ez a körülmény tovább csökkenti.

4. Szász helynévréteg

Az Árpád-kori Ugocsa vármegyében oklevélbeli említések és későbbi személy-névi szórványok alapján (SZABÓ 1937: 52–3, KRISTÓ 2003: 14–5) kisebb számú német nyelvű hospes lakossággal is számolnak történészeink. A történelmi mun-kák Ugocsa szász vendégeiről szólva egybehangzóan öt települést említenek, amelyek két különálló részre lokalizálhatók a megyében: a délnyugati batári fla-mandok és az ettől északkeleti irányban elhelyezkedő összefüggő Tisza-völgyi szász sziget területére. Itt a Tisza jobb partján Szőlős, valamint az ezzel szoro-san összefüggő bal parti Királyháza, Nagyszász és Ardó helységekben említenek okleveleink vendégeket (SZABÓ 1937: 53–4, KRISTÓ 2003: 152). A területileg tagolt német etnikumot SZABÓ ISTVÁN és KRISTÓ GYULA tatárjárás előtti és ez utáni rétegre bontja (vö. SZABÓ 1937: 48, KRISTÓ 2003: 125).

Az Árpád-kori Ugocsa vármegye helynévi szórványait számba véve megálla-píthatjuk, hogy a megye névkincsében német eredetű helynév nem található.

Német etnikumra utaló helyneveket keresve SZABÓ álláspontjához kapcsolódha-tunk, kiemelve az ugocsai szász telepekről tett megállapítását, amely szerint: „E helységek német neveiről egyáltalában nem is tudunk.” (i. m. 49).

E német telepesekre utal ugyanakkor a magyar névadással keletkezett Szász (majd a település osztódásával kialakult Fel- és Nagyszász) településnév. A né-met eredetű helynevek teljes hiánya azt mutathatja, hogy kis számú betelepülő réteggel számolhatunk, amely — nyilván a kétnyelvűség fázisán keresztül — gyorsan elmagyarosodott. Ezt állapította meg KRISTÓ GYULA is történeti forrá-sok alapján, miszerint ez a kis szász tömb, amely „a 14. század közepéig terjesz-kedett is, de lakói a magyarok körülfogta »szigeten« a középkor végére elmagya-rosodtak” (2003: 152, lásd még SZABÓ 1937: 47, 50–1).