A települések fogalmi rendszere

A települések fogalmi rendszerével foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat összehasonlítva két szempontból is különbségek figyelhetők meg. Egyrészt a nemzetközi szakirodalom (elsősorban az angolszász művek) alig foglalkozik a településekkel, mint egységgel (ennek igen szemléletes jele, hogy a társadalomföldrajz egyik „bibliájának”

tekinthető Wiley-Blackwell Kiadó által kiadott The Dictionary of Human Geography kötetekben nem szerepel a település fogalma), hanem sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a városok, illetve a rurális térségek tanulmányozására (pl. a Google Scholar az urban geography kifejezésre 2.230.000, a rural geography kifejezésre 2.120.000, míg a settlement geography kifejezésre 996.000 találatot jelez – letöltés: 2016. március 2.). Másrészt elsősorban az angolszász irodalomra jellemző, hogy a megalkotott fogalmak rendkívül egyszerűek: „a település az ember bármely formájú tartózkodási helye, amelynek nagysága az egyedül álló lakástól a nagyvárosokig terjed” (Goodall, 1987, p. 427).

A fentiekkel szemben – mint a későbbiekben kiderül – a magyar szakirodalomnak igen fontos részét képezte a települések fogalmának meghatározása, valamint igyekezett olyan definíciót alkotni, amely annak teljes lényegét átfogja. Ennek szellemében a települések fogalmának tudományos igényű megközelítése az elmúlt évtizedekben Magyarországon alapvetően két oldalról történt meg: egyrészt a műszaki tudományokhoz tartozó településtudomány, másrészt a társadalomföldrajzhoz sorolható településföldrajz is igen intenzíven foglalkozott a témával.

A társadalomföldrajz esetében az első jelentős definíció a magyarországi településföldrajzi kutatások legfontosabb kezdeményezőjének, Mendöl Tibornak a nevéhez kötődik. 1963-ban megjelent Általános társadalomföldrajz című könyvében (Mendöl, 1963) a település fogalma alatt egy embercsoportnak, az embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttesét értette. Mendöl ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nem szükséges, hogy ez az együttes térbelileg teljesen megszakítatlan legyen, azaz a térbeli együttes akkor is fennáll, ha

„egy bizonyos munkahelyhez tartozó embercsoportok szanaszét, különböző, egészen távoli közigazgatási egységekhez tartozó lakóhelyeken laknak„ (Mendöl, 1963, p. 11), vagyis a fogalom meghatározásánál az ingázás jelenségét is figyelembe vette.

Mendöl definícióját a statisztika oldaláról kritizálta az 1960-as évek második felében Kovács Tibor, akinek a véleménye szerint a munkahely elsődlegessége alapján csak olyan fogalmat lehetséges megalkotni, amely földrajzilag is „determinálhatatlan”. Ezzel szemben – a statisztikai szempontjait elsődlegesnek tekintve – úgy vélte, hogy „településnek tekinthetjük azt a bármely nagyságú, különálló lakóhelyet vagy lakóhelyek egybefüggő csoportját, amelynek helye földrajzilag leírható, neve (vagy azt helyettesítő száma) van, egy ember vagy embercsoport állandó lakóhelyéül szolgál, és más településektől egyértelműen elhatárolható”

(Kovács, 1969, p. 480).

Az 1960-as évek második felében jelentkező új tendenciákra (pl. a pihenőhelyek jelentőségének növekedése) valamint a mindennapos szükségleteket kielégítő funkciókat ellátó intézményekre hívta fel a figyelmet Beluszky Pál, valamint rámutatott arra, hogy „létrejöhetnek a településeknek „sűrűsödési zónái”, sokközpontú agglomerációi, amelyeket a funkcionális kapcsolatok településegységgé szerveznek” (Beluszky, 1973, p. 455). Ennek szellemében véleménye szerint a település „egy embercsoportnak a bővített társadalmi újratermelés céljait szolgáló, ezen embercsoport által igénybe vett létesítményeknek – lakó-, munka- és pihenőhelyek, szolgáltatási intézmények – a lakosság mindennapos, rendszeres „mozgástere”

által kijelölt funkcionális egysége” (Beluszky, 1973, p. 455).

A településre, mint rendszerre tekintett az 1970-es évtized végén Tóth József, akinek a definíciója szerint a „település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív

kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi és műszaki struktúrák rendszereként értelmezhető”

(Tóth, 1981, p. 267). Véleménye szerint a négy szféra/struktúra legjobban egyenlő oldalú háromszögekkel szemléltethető, amelyek összeillesztve egy tetraédert alkotnak (1. ábra). Az oldalak mentén minden szféra minden szférával érintkezik, és ennek következtében egyrészt az élek mentén kölcsönhatások alakulnak ki. Másrészt az egyes szférákban bekövetkező változások jelentős átalakulásokat idézhetnek elő a többi szféra működésében, magasabb szintre emelve a közöttük meglévő kapcsolatokat.

Az utóbbi évtizedekben bekövetkező fejlődést építette be az általa megfogalmazott definícióba Kovács Zoltán, aki szerint a település olyan, az ember által ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (pl. utak, hidak, közterek) áll (Kovács, 2002).

2. ábra A település tetraéder modellje

1 – gazdasági szféra, 2 – társadalmi szféra, 3 – műszaki (infrastrukturális) szféra, 4 – természeti szféra

Forrás: Tóth, 1981, p. 268.

A műszaki tudományok területén az első definíció megalkotása a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Osztálya Településtudományi Bizottságához kötődik, amelynek 1955-ben született állásfoglalása szerint a település „embercsoportoknak lakó- vagy lakó- és munkahelyül szolgáló, valamint az ezekhez tartozó egyéb, állandó jellegű intézmények és létesítmények meghatározható összefüggő területen elhelyezkedő együttese” (Granasztói – N. Lókody, 1969, p. 47).

A városépítés és településtervezés egyik legjelentősebb magyarországi képviselője, Perényi Imre által megfogalmazott definíciók alapvetően összhangban voltak a tudományos bizottság állásfoglalásával, ugyanakkor kismértékben konkretizálták is azokat. Az 1972-ben megalkotott definíció szerint „a település egy embercsoportnak olyan lakó-, illetve munkahelye, de többnyire lakó- és munkahelyegyüttese, amelyen az embercsoport az ezzel járó funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott területen megfelelő létesítményeket hoz létre” (Perényi, 1972, p. 9). A településföldrajzhoz hasonlóan a településtudományban is jelentkezett a turizmus fejlődésének a hatása, és ennek szellemében az 1980-as évek végén Perényi már úgy fogalmazott, hogy „a település egy embercsoportnak olyan lakó, illetve munkahelye vagy üdülőhelye, de többnyire mindezek együttese, amelyen az

ezzel járó funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott területen megfelelő létesítményeket hoztak létre” (Perényi, 1987, p. 31).

A műszaki tudományok képviselői által megalkotott definíciók másik nagy csoportja a természeti és művi környezet fontosságát is hangsúlyozza. Egyrészt a településrendszer kutatásának egyik legismertebb hazai képviselője, Kőszegfalvi György véleménye szerint „a település egy körülhatárolható helyen élő embercsoport, az azon a területen folytatott tevékenységek, valamint az emberek és tevékenységek céljait szolgáló természeti és művi környezet állandóan változó együttese” (Kőszegfalvi, 2004, p. 9). A napjainkban egyre fontosabb társadalmi/közösségi szemlélet építészetbe történő beszivárgását tükrözi Tóth Zoltán definíciója, amely szerint „a település egy adott földrajzi helyhez kötődő művi és természeti elemek egysége, lenyomata a helyi közösség történelmének, kultúrájának” (Tóth, 1997, p. 11).

Saját kutatásaim során a település Tóth József által megalkotott modelljét tekintettem kiindulópontnak (ennek lehetőségére már utalt Győri, 2015, ő azonban részletesen nem fejtette ki az elméletet), amely az elmúlt 30 évben a településföldrajz egyik gyakran idézett elméletéve vált. A megközelítésre támaszkodva a kutatók többek között elemezték a települések történetét, (pl. Zsótér, 2008), az egyes szférák közötti kölcsönhatások erősségét (pl. Gyenizse – Ronczyk, 2011). A modell „életképességét” bizonyítja az igen sokirányú továbbfejlesztése is: alapját képezte a területi egységek fejlettsége mérésének (Wilhelm et al., 2010), a kisvárosi fejlődés indexe megalkotásának (Pirisi, 2009), a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztéspolitika vizsgálatok elvégzésének (Varjú, 2010), valamint a településeknél nagyobb területi egységek kutatása elméleti hátterének (Schweitzer – Tóth, 2011).

Véleményem szerint ugyanakkor két szempontból is szükséges az eredeti modell módosítása. Egyrészt az az álláspontom, hogy célszerű egy új szféra, a közigazgatási szféra (illetve annak helyi megjelenési formája, a települési önkormányzatok) beillesztése. Ennek hátterében az áll, hogy az előző fejezetben ismertetett változások az 1970-es évek végétől egyre inkább növelték a helyi szint szerepét a település sorsának a megformálásában (pl. a képviselőtestületek által megalkotott rendeletek és határozatok). Ennek következtében a tetraéder-modell továbbfejlesztése keretében célszerű annak társadalmi, gazdasági és infrastrukturális oldalának felső részét levágni, és a természeti szférával párhuzamosan elhelyezkedő újabb alappal a helyi önkormányzatot ráhelyezve egy csonka gúlát (3. ábra) kialakítani (Kozma et al., 2015a).

A módosítással szemben kritikaként/hiányosságként lehet megemlíteni, hogy elválasztja egymástól a helyi önkormányzati szférát és a természeti környezetet. Ez annak fényében számíthat meglepőnek, hogy a mindennapi életben számos példa van arra, a település vezetőségének a tevékenysége (pl. helyi környezetvédelmi rendelet elfogadása) hatással van a természeti viszonyokra. Véleményem szerint ugyanakkor a helyi önkormányzat ilyen jellegű munkája elsősorban a gazdasági és társadalmi szféra tevékenységét (pl. környezetvédelmi bírság kiszabása), valamint az infrastruktúra helyzetét/fejlődését (kerékpárút megépítése) befolyásolja, és azon keresztül fejti ki a legtöbb esetben pozitív hatását a természetre.

A másik változtatásom a települések életjelenségei között igen fontos szerepet betöltő különböző jellegű (pl. kulturális, kereskedelmi, vallási) eseményekkel vannak összefüggésben, amelyek a gazdasági, társadalmi és politikai élet igen fontos elemét alkotják. A rendezvények ugyanakkor a települések előző bekezdésben említett szférái közül mindegyikkel szoros kapcsolatban állnak, és ennek következtében úgy vélem, célszerű őket gömbként a csonka gúla belsejében elhelyezni (3. ábra).

3. ábra A település csonka gúla modellje

ABC – természeti környezet, ABED – társadalmi szféra, BCEF – gazdasági szféra, ACDF – infrastrukturális szféra, DEF – helyi közigazgatás szférája

Forrás: Tóth, 1981 alapján Kozma