• Nem Talált Eredményt

MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS A POSZTINDUSZTRIÁLIS TELEPÜLÉSEK MODERN FUNKCIÓINAK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA Kozma Gábor Debrecen 2017

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS A POSZTINDUSZTRIÁLIS TELEPÜLÉSEK MODERN FUNKCIÓINAK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA Kozma Gábor Debrecen 2017"

Copied!
149
0
0

Teljes szövegt

(1)

MTA DOKTORI ÉRTEKEZÉS

A POSZTINDUSZTRIÁLIS TELEPÜLÉSEK MODERN FUNKCIÓINAK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA

Kozma Gábor

Debrecen

2017

(2)

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ……… 3

1.1. Célkitűzések ……...……….. 3

1.2. Alkalmazott módszerek, felhasznált adatbázisok ………... 4

1.3. Az értekezés szerkezete ……… 6

2. A témakör elméleti megalapozása ………... 8

2.1. A posztindusztriális város kérdésköre ……….. 8

2.2. A települések fogalmi rendszere ……….. 13

2.3. A sport illeszkedése a (posztindusztriális) településekhez ……….. 16

3. Az egyes települési szférák sporttal kapcsolatos megnyilvánulási formái …….. 19

3.1. A települések gazdasági szférája és a sport közötti kapcsolat ………. 19

3.2. A települések társadalmi szférája és a sport közötti kapcsolat ……….... 28

3.2.1. A település és a társadalom sportolási hajlandósága ………. 28

3.2.2. A település és a nonprofit szféra sporttal kapcsolatos tevékenysége ………. 34

3.3. A település infrastrukturális szférája és a sport közötti kapcsolat ………..……. 38

3.3.1. A versenysportot szolgáló létesítmények településföldrajzi jellemzői …….. 38

3.3.2. Az iskolai és a szabadidősportot szolgáló létesítmények településföldrajzi jellemzői ………. 51

3.4. A helyi (települési) önkormányzatok sporttal kapcsolatos tevékenysége ……… 54

3.4.1. A sport helye a települési önkormányzatok szervezeti rendszerében …….... 56

3.4.2. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos jogszabályalkotó tevékenysége ……….. 60

3.4.3. A települési önkormányzatok sporttal kapcsolatos kiadásai ……….. 61

4. A települési szférák közötti sporttal kapcsolatos kölcsönhatások ………..……. 66

4.1. A természeti környezet és a települési szférák közötti kapcsolat ………... 66

4.1.1. A természeti szféra hatásának települési vonzatai ………. 66

4.1.2. A sport hatása a természetre ……….. 72

4.2. A települési önkormányzat és a települési szférák közötti kapcsolat ………….. 74

4.2.1. A kapcsolat általános jellegzetességei ……… 74

4.2.2. A sport városfejlesztésben betöltött szerepének időbeli változása: debreceni esettanulmány ……….... 78

4.3. A sportesemények és a települési szférák közötti kapcsolat ……….... 88

4.3.1. A sportesemények és az infrastruktúra ……….. 88

4.3.2. A társadalmi szféra és a sportesemények ……….. 91

4.3.3. A sportesemények és a gazdaság ……… 95

4.3.4. A sportesemény és hatásai: debreceni esettanulmány ……… 99

4.4. A hagyományos települési szférák közötti kölcsönhatások ………. 102

4.4.1. Az infrastruktúra és a társadalmi szféra közötti kapcsolat ………... 102

4.4.2. Az infrastruktúra és a gazdasági szféra ……….. 105

5. Következtetések ………...………. 109

Irodalomjegyzék ………. 112

Ábrák jegyzéke ………... 128

Táblázatok jegyzéke ………... 131

Fényképek jegyzéke ………... 134

Mellékletek ………. 135

(3)

1. Bevezetés 1.1. Célkitűzések

A települések által ellátott feladatok köre az elmúlt évszázadokban folyamatosan növekedett. A kezdeti időszakban a települések irányítóitól elsősorban a település biztonságos működésének garantálását, a kereskedelem feltételeinek megteremtését, valamint az igazságszolgáltatást várták el. A 18-19. századtól ugyanakkor a települések (a kezdeti időszakban elsősorban a különböző ott működő szervezetek – pl. egyházak) egyre nagyobb szerepet kezdtek betölteni az oktatás, a szociális és az egészségügyi szféra területén is. A 20.

században, elsősorban a jóléti állam eszméjének megjelenésével és elterjedésével párhuzamosan, mind fontosabbá váltak a szabadidő hasznos eltöltéséhez kapcsolódó tevékenységek (ennek első halvány jelei az ipari forradalom időszakában jelentek meg), amelyek között – elsősorban az utóbbi időszakban – mind nagyobb hangsúlyt kapott a kultúra is. A fentiek következtében a 20. század első felétől kezdve a térbeli jelenségekkel foglalkozó kutatók egyre nagyobb figyelmet kezdtek szentelni az egyes funkciók és a települések közötti kapcsolatok vizsgálatának, és ennek keretében a településen belüli folyamatok és a települések közötti különbségek bemutatásának.

Az MTA doktora címre benyújtott értekezésem alapvető célja egy konkrét funkció, a kultúra egyik alkotóelemét jelentő sport esetében a település és az adott terület közötti sokoldalú kapcsolat feltárása, amelynek során a település Tóth József által kifejlesztett tetraéder- modelljének általam átalakított változatára támaszkodtam (Tóth, 1981). A funkció kiválasztását több tényező is indokolta. Egyrészt az utóbbi időszakban – mint az értekezés későbbi részeiben részletesen is bemutatásra kerül – a kultúra növekvő jelentősége keretében a sport egyre fontosabb szerepet tölt be mind a gazdasági, mind a társadalmi, mind pedig a politikai életben.

Ennek következtében az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a sport különböző aspektusaival foglalkozó tudományos művek száma, amelyeken belül az 1980-as évek második felére tehető a sport területiségét feltárni kívánó elemzések nagyobb számban történő megjelenése. A nemzetközi szakirodalomban az első átfogó jellegű munka publikálására 1989- ben került sor (Bale, 1989), és a terület társadalomföldrajz általi elfogadását jelzi, hogy a „The Dictionary of Human Geography” 3. kiadásában (Johnston et al., 1994) már külön címszó alatt szerepelt („sport, geography of”).

Másrészt a témával foglalkozó magyarországi kutatások elsősorban a sporttudomány területéről indultak el, és hosszú ideig a sportolási hajlandóság vizsgálata során említették meg a különböző típusú települések között tapasztalható eltéréseket. A témakör komplexebb, de még mindig sporttudomány oldaláról történő vizsgálata az 1990-es évek végén gyorsult fel (pl.

Bánhidi, 1999), és a változást jól jelzi, hogy a 2002-ben kiadott Általános társadalomföldrajz II. kötetben – igaz sporttudósok tollából – már külön fejezet tárgyalta a témakört (Bánhidi – Farkas, 2002).

Az elmúlt évtizedben egyre több kutató foglalkozott a sport területi kérdéseivel, feltárva többek között a térségi versenyképességben (Ács, 2007), a helyi önkormányzatok gazdálkodásában (Bukta, 2011; Gyömörei, 2014; Keserű – Dénes, 2007), a sportolók migrációjában (pl. Ács, 2009; Benedek – Gál, 2016; Molnár, 2014) megfigyelhető térbeli differenciákat, elemezve a természeti és a társadalmi környezet valamint a sport közötti kölcsönhatásokat (Bánhidi, 2011). A fentiek mellett pozitívumként említhető az a tény, hogy az utóbbi években fokozatosan a földrajztudomány is felfedezte a témakört (pl. Farkas, 1998;

Győri et al. 2011; Győri et al., 2012; Kiss, 2014; Kozma – Danyi, 2009; Kozma 2010a; 2014;

Kozma et al., 2012a; 2016).

(4)

Mindezek következtében úgy vélem, időszerű a társadalomföldrajz, azon belül is elsősorban a településföldrajz oldaláról a sport települési kapcsolódásainak komplex vizsgálata.

Értekezésemben – támaszkodva a hazai és nemzetközi szakirodalom megállapításaira – a település alapvetően két szinten jelenik meg. Egyrészt elemzem a települések között a sport vonatkozásában különböző szempontok szerint meglévő eltéréseket, másrészt vizsgálom a településen belüli sporttal kapcsolatos térbeli folyamatokat. Konkrét kutatásaim, és ennek szellemében az értekezés legfontosabb témakörei – elméleti háttérül az általam kifejlesztett csonka gúla modellt felhasználva – az alábbi kérdésekre terjednek ki:

- A sportot főtevékenységként megjelölő egyéni és társas vállalkozások települési szintű sajátosságainak az elemzése;

- A társadalom sportolási hajlandóságában és az azt befolyásoló tényezők esetében megfigyelhető térbeli jellegzetességek vizsgálata;

- A sportot főtevékenységként megjelölő nonprofit szervezetek és a települések közötti összefüggések feltárása;

- A sportlétesítmények településeken belüli térbeli fejlődésének az elemzése;

- A helyi önkormányzatok és a sport közötti kapcsolat különböző földrajzi dimenzióinak és a magyarázó tényezőknek a feltárása;

- A sport városfejlesztésben betöltött szerepe magyarországi fejlődésének a vizsgálata;

- A sportlétesítmények és sportesemények gazdasági, társadalmi és infrastrukturális vonatkozásainak a kutatása.

1.2. Alkalmazott módszerek, felhasznált adatbázisok

Az értekezés elkészítése során nagymértékben támaszkodtam korábbi kutatási eredményeimre. Az 1990-es évek elején egyetemi doktori értekezésemben („Debrecen városszerkezetének változása az 1930-as évek vége és 1990 között”) a település belső szerkezetének átalakulását vizsgáltam, és ennek során megismertem az általában a településeken, illetve konkrétan a Hajdú-Bihar megyei megyeszékhelyen lezajló folyamatokat és az azokat befolyásoló tényezőket (Kozma, 1989; 1993; 1994).

Az 1990-es évtized végén elkészített PhD-disszertációmban („A városmarketing elemeinek alkalmazása Debrecenben a rendszerváltozás után”) a város marketingtevékenységét elemeztem, és a nemzetközi szakirodalom áttekintésekor már ekkor felismertem, hogy az Észak-Amerikában és Nyugat-Európában működő helyi önkormányzatok a turisták, a lakosság és a gazdasági élet szereplői, mint célcsoportok, körében végzett tevékenységük során egyre nagyobb figyelmet szentelnek az ú.n. „puha tényezőknek”, amelyek között kitüntetett szerepet tölt be a kultúra egyik elemét alkotó sport, mint látványosság, illetve hatékony szabadidő- eltöltési lehetőség (Kozma, 1998, 1999).

A Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja keretében („Az északkelet-magyarországi települések gazdálkodásának földrajzi szempontú vizsgálata”) 2000 és 2002 között a helyi önkormányzatok gazdálkodását elemeztem. A vizsgálatok eredményeként megismertem a települési költségvetések szerkezetét, bevételi és kiadási oldalát, valamint rámutattam a települések közötti különbségekre és az azok mögött álló legfontosabb tényezőkre (Kozma, 2000; 2002a; 2002b).

Szintén a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatta kutatómunkámat 2011 és 2013 között („A sport településfejlesztési és településföldrajzi szerepének vizsgálata a magyarországi regionális központokban”), amely a legerősebb támasza volt a jelenlegi értekezésnek. A vizsgálat során többek között feltártam az érintett városokban a sport helyét a helyi fejlesztési dokumentumokban és az önkormányzatok szervezeti rendszerében, valamint elemeztem a sportlétesítmények térbeli elhelyezkedésében

(5)

megfigyelhető jellegzetességeket és folyamatokat (Kozma, 2010a; 2010b; Kozma et al., 2012a;

2012b).

Az elmúlt években több olyan, a Debreceni Egyetem által elnyert Európai Uniós pályázatban is részt vettem („ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Északkelet-Magyarországon: TÁMOP-4.1.2.E-13/1/KONV-2013-0010, „3. misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon: TÁMOP-4.1.2.E-15/1/KONV-2015-0001), amely a sport társadalmi kapcsolatait vizsgálta. Ezek keretében elemeztem a sporttal foglalkozó gazdasági vállalkozások és nonprofit szervezetek térbeli elhelyezkedését, a társadalom sportolási hajlandóságát, valamint a helyi önkormányzatok és a sport közötti viszonyrendszert, és ezen vizsgálatok eredményei is beépültek az értekezésembe (Kozma, 2015; Kozma et al., 2015a; 2015b).

A fentiek szellemében kutatómunkám során igen nagy figyelmet fordítottam a témával foglalkozó hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésére, amely alapvetően kétfajta módon jelenik meg értekezésemben. Egyrészt a 2. fejezetben – a témakör elméleti megalapozása érdekében – áttekintettem a települések, azon belül is elsősorban a városok posztindusztriális jellegű átalakulása mögött álló tényezőket, valamint a településtudomány és a településföldrajz településekkel kapcsolatban megfogalmazott definícióit. Másrészt a 3. és 4. fejezetekben az egyes települési szférák és a sport közötti kapcsolat bemutatása során először az adott területtel foglalkozó, az észak-amerikai, európai és magyarországi folyamatokat bemutató külföldi és hazai munkákat elemeztem, és hozzájuk hasonlítottam saját felméréseim eredményeit.

Az empirikus vizsgálatok keretében igen jelentős számú primer és szekunder forrást használtam fel. A gazdasági szféra elemzése során az elsődleges adatbázist a Központi Statisztikai Hivatal által összeállított Cég-Kód-Tár 2013-as kiadása jelentette, amely települési szinten tartalmazta az egyéni és társas vállalkozások számát, valamint a vállalkozások foglalkoztatotti és árbevétel-kategóriákba való besorolását. Az adatbázis részét képező TEÁOR-számok (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) lehetővé tették, hogy a vizsgálataim során a sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozásokra koncentráljak.

A társadalmi szféra elemzése során egyrészt az Európai Bizottság nevében rendszeresen elvégzett Eurobarométer közvélemény-kutatás adataira támaszkodtam. Az összefoglaló eredmények és a legfontosabb megállapítások rendszeresen publikálásra kerülnek (pl.

European Commission, 2014a), vizsgálataimat ugyanakkor az eredeti felmérés nyers adataira támaszkodva végeztem el, és így a nyomtatásban megjelent anyagnál sokkal részletesebben tudtam feltárni a települési jellemzőket. Másrészt a Hajdú-Bihar megyei viszonyok bemutatása érdekében a megye 22 településén saját kérdőíves felmérést is végeztem, amelynek során arra törekedtem, hogy a különböző településtípusban élő válaszadók neme és korcsoportja azonos legyen, és így a megfigyelhető különbségek csak a települési jellegzetességekkel álljanak kapcsolatban. Harmadrészt a sporttal foglalkozó nonprofit szervezetek elemzése során a már korábban említett Cég-Kód-Tár adatbázisra támaszkodtam.

Az infrastrukturális szféra vizsgálata keretében az elsődleges adatforrást a vizsgálatba bevont településekről különböző időpontokban készült térképek alkották, amelyek tartalmazták a sportlétesítmények pontos fekvését. Emellett felhasználásra kerültek az egyes sportegyesületek és települések történetét bemutató könyvek és tanulmányok is, amelyek az időbeli változásokról és a területi elhelyezkedés magyarázatáról tartalmaztak értékes információkat.

A helyi önkormányzatok helyzetének elemzése során a Polgármesteri Hivatalok esetében az elsődleges adatforrást a hivatal Szervezeti és Működési Szabályzata jelentette (ezt

(6)

részben a település honlapjáról, részben a Nemzeti Jogtár Önkormányzati rendeletek részéből töltöttem le), amely a sporttal foglalkozó szervezeti egységek hivatalon belüli elhelyezkedéséről szolgáltatott információt. Emellett levélben fordultam az érintett helyi önkormányzatok jegyzőihez/osztályvezetőihez, és felvilágosítást kértem a sporttal foglalkozó köztisztviselők számáról, a hivatalon belüli helyükről és egyéb feladataikról (a 143 10 ezer főnél népesebb hazai településből 110 hivatalról sikerült így információt szerezni).

A képviselőtestületi bizottságok esetében elsősorban a képviselőtestület Szervezeti és Működési Szabályzatára támaszkodtam, valamint egyes esetekben felhasználtam a képviselőtestületi ülésekről készült jegyzőkönyveket és a település honlapjának érintett oldalait is (ebben az esetben az 5 ezer főnél népesebb településeket vizsgáltam, és mind a 273 hazai településről rendelkezésre állt a szükséges információ). A sporttal kapcsolatos helyi szintű jogszabályok vizsgálata során a már korábban említett forrásokból (települési honlap, Nemzeti Jogtár) szereztem be a rendeleteket.

A költségvetéssel kapcsolatos adatokat a Magyar Államkincstár bocsájtotta a rendelkezésemre. Az adatbázis települési szinten tartalmazta az F08.a „Sport és szabadidős tevékenységek és szolgáltatások” költségvetési kiadási tétel legfontosabb összetevőit (pl.

sportlétesítmények működtetése és fejlesztése, verseny- és utánpótlássport támogatása, szabadidősport támogatása).

Az empirikus vizsgálatok során a földrajzi kereteket elsősorban Magyarország jelentette, és arra törekedtem, hogy bemutassam az országon belüli térbeli folyamatokat, a településhálózat különböző elemei közötti különbségeket. A rendelkezésre álló adatok hiánya miatt ugyanakkor egy-két esetében csak a Hajdú-Bihari viszonyokra tudtam rámutatni, de úgy érzem, erre a forrásra támaszkodó elemzésekből is sikerült általánosítható következtetéseket levonni. A kutatások harmadik térbeli szintjét Debrecen jelentette: két esettanulmány segítségével elemeztem a város és a sport közötti kapcsolatrendszert.

Az összegyűjtött statisztikai és kérdőíves adatok feldolgozása során a bonyolultabb statisztikai számítások elvégzéséhez az SPSS 18 (Statistical Package for the Social Sciences) programcsomagot használtam. Ennek segítségével egyrészt kereszttáblázatokat készítettem, másrészt kiszámoltam a Pearson és Spearmann-féle korrelációs együttható értékét annak érdekében, hogy meghatározzam a sport fontosságára utaló adatokat/mutatókat, valamint feltárjam mindazon tényezőket, amelyek befolyásolják a sport települési jelenlétét és jelentőségét. A térképeket a Corell Draw és a Surfer Map szoftverek segítségével készítettem.

1.3. Az értekezés szerkezete

Az értekezés alapvetően három nagyobb egységet foglal magában. A 2. fejezet – mint ahogy a korábbiakban már utalást történt rá – az elméleti áttekintés egyik részét tartalmazza. A nemzetközi és hazai szakirodalomra támaszkodva egyrészt bemutatom a különböző „poszt”

előtaggal jellemezhető formációk (pl. gazdaság, társadalom, település) kialakulásának a folyamatát, különös hangsúlyt fektetve a posztindusztriális városok jellegzetességeire.

Másrészt körüljárom a településsel kapcsolatos – a településföldrajzhoz és a településtudományhoz köthető – fogalmi kérdéseket, harmadrészt pedig vázolom a település és a sport közötti kapcsolat legfontosabb jellegzetességeit.

A 3. fejezet az egyes települési szférák (gazdaság, társadalom, infrastruktúra, helyi/települési önkormányzat) és a sport közötti kapcsolattal foglalkozik, és annak bemutatására törekszik, hogyan jelenik meg a sport a különböző szférák működésében, milyen időbeli változások és területi/települési különbségek figyelhetőek meg.

A 4. fejezet középpontjában az egyes szférák közötti kölcsönhatások állnak, amelyek során több alkalommal is választ adok a 3. fejezetben felmerült kérdésekre, magyarázom az ott

(7)

bemutatott jelenségeket és folyamatokat. Először a csonka gúla két alapjának, a természeti környezetnek és a települési önkormányzatoknak a többi szférával való kapcsolatát mutatom be, és ezt követi a sportesemények különböző típusai és az egyes szférák közötti kölcsönhatások elemzése. A fejezet utolsó egységét alkotja a településekkel kapcsolatban megfogalmazott definíciók közös elemének tekinthető, és így általam hagyományos szféráknak elnevezett gazdaság, társadalom és infrastruktúra közötti kapcsolat vizsgálata. Értekezésem záró (5.) fejezete a következtetések levonására törekszik, és választ kíván adni az 1.1. alfejezetben feltett kérdésekre.

(8)

2. A témakör elméleti megalapozása 2.1. A posztindusztrális város kérdésköre

Az 1970-es évek elejétől mind a gazdaság, mind a társadalom, mind pedig a politikai élet területén igen jelentős változások mentek végbe, amelyek először a legfejlettebb észak- amerikai és nyugat-európai országokban, majd a rendszerváltás után az egykori szocialista országok egy részében is a „poszt” előtaggal jellemezhető formációk kialakulásához vezettek.

A gazdaság területén a legfigyelemreméltóbb változásnak az 1970-es évek elején lezajló gazdasági válsággal összefüggésben álló új nemzetközi munkamegosztás kialakulása tekinthető (Knox – Agnew, 1994). Ennek keretében a világgazdaságban egyre fontosabb szerepet betöltő multinacionális vállalatok a rutinszerű munkát igénylő ipari (majd az 1990-es évek második felétől szolgáltatási) tevékenységeiket egyre nagyobb mértékben számolták fel a fejlettebb országokban, és – támaszkodva a közlekedési és infokommunikációs technológia fejlődésére valamint a kereskedelmet akadályozó adminisztratív korlátok fokozatos felszámolására – azokat az olcsóbb munkaerejű, enyhébb környezetvédelmi és munkajogi szabályokat előíró ázsiai és latin-amerikai országokba helyezték át (Dicken, 1992). Ezzel párhuzamosan az érintett vállalatok központjai, a cég életében kiemelkedő szerepet betöltő szervezeti egységei (pl.

marketing, stratégiai tervezés) és a K+F+I tevékenységet végző részlegek továbbra is a fejlettebb országokban maradtak.

A társadalomban megfigyelhető új folyamatok közül az egyik legfontosabbnak – a gazdasági szerkezet átalakulásával párhuzamosan, annak részben a következményeként – a foglalkozási szerkezet változása tekinthető: az 1940-es években megalkotott Clark – Fourastie modellnek megfelelően – elsősorban a fejlettebb országokban – a mezőgazdaság mellett az iparban foglalkoztatottak aránya is csökkenni kezdett, és ezzel párhuzamosan nőtt a harmadik szektor részesedése (1. táblázat).

1. táblázat A foglalkozási átrétegződés menete néhány fejlett országban az 1950-es évek eleje és 2012 között (az egyes ágazatokban foglalkoztatottak aránya, %)

1951 1971 1990/1991 2012

a b c a b c a b c a b c

Amerikai Egyesült Államok

12,2 36,0 51,8 4,2 32,3 63,5 2,9 25,6 71,5 1,5 18,1 80,4 Ausztrália n.a. n.a. n.a. 7,2 33,7 59,1 5,3 25,2 69,5 2,9 20,7 76,4 Ausztria 32,1 37,0 30,9 17,4 40,3 42,3 7,7 36,9 55,4 4,9 26,1 69,0 Egyesült Királyság 4,9 49,1 46,0 2,5 42,3 55,2 2,0 27,1 70,9 1,2 18,9 79,9 Franciaország 27,7 36,3 36,0 12,8 36,8 50,4 5,1 26,0 68,9 2,9 21,7 75,4 Hollandia 19,3 33,3 47,4 6,1 36,1 57,8 4,2 23,5 72,3 2,5 15,2 82,3 Japán 41,1 23,8 35,1 19,1 34,0 46,9 6,6 33,7 59,7 3,8 25,0 71,2 Kanada 19,0 35,4 45,6 6,9 29,3 63,8 3,5 24,3 72,2 n.a. 22,1 77,9 Németország* 23,2 42,3 34,5 8,2 48,9 42,9 3,2 36,6 60,2 1,5 28,2 70,3 Olaszország 39,7 30,2 30,1 18,9 43,1 38,0 7,9 28,5 63,6 3,7 27,8 68,5 Magyarország 49,3 23,7 27,0 25,2 43,2 31,6 13,9 35,3 50,8 5,2 29,8 65,0

* - 1951, 1971, 1990/1991: az egykori Német Szövetségi Köztársaság,

Franciaország – 1954, Hollandia – 1947, Németország – 1950, Olaszország – 1954, Japán – 1954, Amerikai Egyesült Államok – 1950

a – mezőgazdaság, b – ipar és építőipar, c - szolgáltatások Forrás: KSH, 1957, 1959, 1989, 1993, 2013

A kutatók véleménye szerint a folyamat mögött az alábbi tényezők álltak (Healey – Ilbery, 1990):

(9)

- a társadalmi jólét növekedése következtében egyre inkább nőtt az igény a különböző szolgáltatások iránt;

- a gazdasági életben – a vállalatok közötti verseny éleződésének hatására – egyre fontosabbá váltak bizonyos szolgáltatások (pl. könyvvitel/számvitel, piackutatás, marketing, üzleti tanácsadás);

- a hatékonyság emelkedése a szolgáltató szektorban sokkal lassabb ütemű volt, mint az iparban, és ennek következtében kisebb mértékben csökkent a munkaerő utáni igény;

- az iparban tevékenykedő vállalatok a korábban saját szervezeti keretükön belül végzett, és ezért az iparhoz sorolt tevékenységek (pl. könyvelés, reklámozás) jelentős részét specializált cégeknek szervezték ki, és ennek következtében az itt dolgozók a későbbiekben a szolgáltató szektorhoz tartoztak;

- jelentős számú új, korábban ismeretlen tevékenységet (pl. számítógép-programozás, honlap-készítés) végző, a szolgáltató szektorhoz tartozó vállalat jelent meg.

A kialakuló új társadalmi formációra az 1970-es évektől kezdve Daniell Bell amerikai szociológus híres könyve (The coming of post-industrial society - 1973) alapján egyre inkább használják a posztindusztriális társadalom elnevezést (a fogalmat ugyanakkor már az 1910-es évtizedben is alkalmazták – Z. Karvalics, 2007). Bell véleménye szerint kilenc szempont (pl.

termelési mód, gazdasági szektor, tudásbázis, tervezés) alapján a történelem menetében az eddigiek során három nagy társadalomtörténeti szakaszt lehet elkülöníteni, a preindusztriális, az indusztriális és a posztindusztriális társadalmakat, és az utóbbival kapcsolatban három fontos jellemzőre hívta fel a figyelmet: a szolgáltató szféra szerepének növekedése, a tudomány (és ezen belül elsősorban a kutatás-fejlesztés) és az értelmiség egyre fontosabbá válása, valamint a menedzsment és a tervezés előtérbe kerülése (Kapitány – Kapitány, 2013). Az első jellegzetesség vonatkozásában ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szolgáltató szektoron belül (más megközelítés szerint mellett) egyre fontosabb szerepet játszik az ún. információs szektor is (1. ábra), amely az információ termelésével, továbbításával és feldolgozásával foglalkozó tevékenységeket foglalja magában (ez utóbbit gyakran nevezik negyedik vagy kvaterner szektornak is).

1. ábra A foglalkoztatási szerkezet változása az Amerikai Egyesült Államokban 1860 és 1980 között

Forrás: Bell, 2001, p. 16.

A posztindusztriális társadalom elméletének továbbfejlesztői közül elsősorban három szerzőt kell kiemelni (Kapitány – Kapitány, 2013). Egyrészt a japán Yoneji Masuda nevét kell megemlíteni, akinek a véleménye szerint az alkalmazásra kerülő információs technikák eredményeként egy komplex rendszer jön létre, és ez áthatja a társadalmat, így újfajta

(10)

termelékenységet hoz létre. Ezen új társadalom legfontosabb sajátosságai közé tartozik az ember és a természet harmóniája, az etikai önfegyelem és a társadalmi együttműködés. A francia Alain Touraine úgy véli, hogy az új társadalomban a speciális információk birtokosai, akik egyúttal a képzettség magasabb fokával is rendelkeznek, alkotják azt a technokrata réteget, amely működteti a tőkés világrendet, és a mindennapi élet mind nagyobb része felett gyakorol felügyeletet. A harmadik jelentős szerzőnek a spanyol Manuel Castells tekinthető, akinek a véleménye szerint az információs társadalom meghatározó cselekvési-szerveződési formája a hálózatiság, amely felülírja a társadalmakban hosszú időn keresztül fontos szerepet betöltő individualizmust, azaz a hálózati érdekek erősebbek, mint az egyéni érdekek.

A korábban bemutatott gazdasági-társadalmi változások a települések (és azon belül is elsősorban és leglátványosabban a nagyobb városok) életében is jelentős átalakulást idéztek elő, amelynek következtében a kutatók egyre gyakrabban alkalmazzák a posztindusztriális (más esetben posztfordista vagy posztmodern – pl. Hall – Barrett, 2012) város kifejezést. A nagyobb települések gazdasági életét vizsgálva általános tendenciának tekinthető a deindusztrializáció folyamata, amelynek keretében a korábban a gazdasági élet alapját képező ipari tevékenységek jelentős része elhagyta a közigazgatási területet, az elővárosokban, a rurális térségekben vagy az országhatáron kívül telepedett le, és helyüket a tercier szektor különböző ágazatai foglalták el (Kim – Short, 2008).

A fentiekkel párhuzamosan a városok társadalmi szerkezete is igen jelentős változáson ment keresztül, amelynek leglátványosabb eleme a tercier szektorban dolgozók számának és arányának a növekedése volt (Szmynaska – Sroda, 2007). A munkaerőpiacra ugyanakkor alapvetően a duális szerkezet vált jellemzővé: az egyik oldalon helyezkednek el a magán- és állami szférában (pl. pénzügyi szolgáltatások, ICT-szektor, egyetemek és kutatóintézetek) dolgozó jól képzett és jól fizetett rétegek (Sassen, 2006). Ezzel párhuzamosan ugyanakkor fokozatosan megnőtt az igény a munkaerőpiacon az alacsony képzettségű, és ezért az átlagnál rosszabbul fizetett munkavállalókra is, akik többek között a kereskedelemben, a vendéglátásban és a közszolgáltatásokban dolgoznak. A posztindusztriális városok társadalmának további sajátosságai között említhető meg a háztartások méretének csökkenése, a női egyenlőség magasabb szintje, a későbbi házasság, valamint a házastársi kapcsolatban élők alacsonyabb aránya.

Az átalakulás harmadik jelentős elemének a településszerkezet és ezzel összefüggésben a településkép változása tekinthető. Ennek keretében egyrészt a városok belső területén végbement a korábbi közintézményi, ipari és közlekedési barnamezős területek megújítása, és ezekben a városrészekben új irodaépületek, kormányzati központok, a kikapcsolódást és szórakozást lehetővé tevő létesítmények (pl. múzeumok, színházak, vendéglátóipari egységek) jöttek létre (Kaplan et al., 2009). Az irodaépületek és kormányzati épületek ugyan nem tekinthetőek teljesen új építészeti elemeknek (elsősorban Észak-amerikai nagyvárosokban ezek már a két világháború közötti időszakban is megjelentek), ugyanakkor az utóbbi évtizedekben már egyre inkább törekednek arra is, hogy mind ezen épületek, mind pedig a kikapcsolódást- szórakozást lehetővé tevő épületetek esetében új, kreatív és meghökkentő stílus alkalmazásával (1. fénykép) fejezzék ki az adott beruházás egyediségét, és ilyen módon is javítsák a település pozícióját a városok közötti versenyben (Gospodini, 2006; Hall – Barrett, 2012; Riza et al., 2012). A városközpont fentiekben vázolt átépítése elsősorban az Észak-amerikai nagyvárosokra volt a jellemző, míg Nyugat-Európában (Burtenshaw et al., 1991) – az adott városrész jelentős történelmi hagyományai miatt – inkább a városközpont peremterületére vagy az elővárosi zóna belső részére (pl. Párizs – La Défense) koncentrálódott (kivételek természetesen itt is vannak – pl. Frankfurt és Berlin belvárosa).

(11)

1. fénykép A Bilbaóban felépített Guggenheim múzeum Forrás: http://index.hu/gal/0/pic.php?dir=0606/kult/gehry/&pid=14

Másrészt a folyó- és tengerparton elhelyezkedő városok esetében megfigyelhető a korábbi struktúrák elbontása és modern stílusú épületekkel történő helyettesítése, illetve az egykori raktár- és gyárépületek különböző célokra (pl. szórakozás, lakás) történő felhasználása (Smith – Ferrari, 2012) (2. fénykép). A fenti két folyamat közös sajátosságának tekinthető, hogy a megnövekedett presztízs az ingatlanárak növekedését eredményezte, és ennek következtében egy igen jelentős társadalmi átstrukturálódás is lezajlott. A megújításban érintett városrészekből fokozatosan kiszorultak az alacsony jövedelmű, rosszul képzett rétegek, és helyüket a nemzetközi szakirodalomban dzsentrifikációnak nevezett folyamat keretében fiatal, magas képzettségű és jövedelmű, gyakran a városközpontban dolgozó csoportok foglalták el, akiknek rendkívül vonzóak voltak a közelükben elérhető kikapcsolódási lehetőségek (Smith, 2002).

2. fénykép A London Dokknegyed területén egykori raktárépületben kialakított loft lakás Forrás: http://londonlofts.net/property/docklands-warehouse/

(12)

A településpolitika szempontjából a legfontosabb új jelenségnek tekinthető, hogy az 1980-as évek elejétől kezdetben az Amerikai Egyesült Államokban, majd fokozatosan Nyugat- Európában is a helyi önkormányzatok (ezen belül is elsősorban a városokban működő helyhatóságok) szemléletében két szempontból is változás következett be. Egyrészt – a korábban a gazdasági bázisukat jelentő ipari vállalatok elköltözése miatti pénzügyi válság eredményeként – nagyobb figyelmet kezdtek szentelni környezetüknek, az ott lezajló folyamatoknak, és annak elemzésének, hogyan befolyásolják ezek az események saját jövőjüket.

Másrészt, míg korábban elsődleges feladatuknak és céljuknak a szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztését és az így beinduló fejlődés ellenőrzését és szabályozását tekintették, az évtized elejétől – szorosan kapcsolódva az előző bekezdésben említett deindusztrializációs trendhez – rá kellett döbbenniük arra, hogy sokkal kezdeményezőbb szerepet kell játszaniuk a rájuk bízott terület sorsának formálásában, és törekedniük kell új tevékenységek vonzására is (Leitner, 1990).

David Harvey 1989-ben megjelent tanulmányában már egyenesen arról írt, hogy a városok vezetőségének a korábbi menedzseri megközelítés helyett egy vállalkozói megközelítést kell elsajátítania (Harvey, 1989). Az új, vállalkozói beállítódású városvezetés alapvetően a magán és az állami szféra közötti együttműködésre (public-private partnership) épül, elsődleges feladatának a beruházások támogatását, a gazdaság fejlesztését tekinti (például ipari parkok és kongresszusi központok kialakítása), és sokkal kisebb figyelmet fordít a lakosság életkörülményeinek (például lakások és iskolák építése) a javítására. Harvey véleménye szerint a városok elsősorban négy – gyakran egymást is erősítő – területre koncentrálhatnak:

- kedvező pozíció elérése a feldolgozóipar területén;

- fogyasztás-orientált ágazatok (például a turizmus) támogatása;

- döntési és irányítási központok (például vállalati székhelyek) vonzása;

- az állami kiadások (pl. hadiipar) minél nagyobb részének megszerzése (ez azért igen fontos, mivel általában jól fizető új munkahelyeket hoz létre az adott területen).

A települések pénzügyi helyzetének rosszabbodása ugyanakkor azzal a következménnyel is járt, hogy az önkormányzatoknak változtatniuk kellett a közszolgáltatások biztosításának a módján: a hosszú ideig kizárólagos szerepet betöltő „biztosító” (ensuring) modell (az önkormányzat, illetve intézményei közvetlenül biztosítják a szolgáltatást) mellett egyre fontosabb szerepet kezdtek betölteni az egyéb lehetőségek is (2. táblázat). A megbízó (commissioning) modell esetében az önkormányzat szerződést köt az érintett szolgáltatás magánszférában működő biztosítójával (így tulajdonképpen megvásárolja azt), míg az együttműködő (cooperative) modell esetében a helyi közösség képviselői (pl. a civil szféra) játszanak kiemelkedő szerepet.

2. táblázat A közszolgáltatások biztosításának lehetséges modelljei

a szolgáltatást biztosító viszonya a helyi önkormányzathoz

belső külső

a szolgáltatással kapcsolatos hatáskör helye a helyi

belső biztosító megbízó

önkormányzathoz viszonyítva külső együttműködő katalizátor Forrás: King, 2014, p. 350 alapján saját szerkesztés

(13)

2.2. A települések fogalmi rendszere

A települések fogalmi rendszerével foglalkozó nemzetközi és hazai szakirodalmat összehasonlítva két szempontból is különbségek figyelhetők meg. Egyrészt a nemzetközi szakirodalom (elsősorban az angolszász művek) alig foglalkozik a településekkel, mint egységgel (ennek igen szemléletes jele, hogy a társadalomföldrajz egyik „bibliájának”

tekinthető Wiley-Blackwell Kiadó által kiadott The Dictionary of Human Geography kötetekben nem szerepel a település fogalma), hanem sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a városok, illetve a rurális térségek tanulmányozására (pl. a Google Scholar az urban geography kifejezésre 2.230.000, a rural geography kifejezésre 2.120.000, míg a settlement geography kifejezésre 996.000 találatot jelez – letöltés: 2016. március 2.). Másrészt elsősorban az angolszász irodalomra jellemző, hogy a megalkotott fogalmak rendkívül egyszerűek: „a település az ember bármely formájú tartózkodási helye, amelynek nagysága az egyedül álló lakástól a nagyvárosokig terjed” (Goodall, 1987, p. 427).

A fentiekkel szemben – mint a későbbiekben kiderül – a magyar szakirodalomnak igen fontos részét képezte a települések fogalmának meghatározása, valamint igyekezett olyan definíciót alkotni, amely annak teljes lényegét átfogja. Ennek szellemében a települések fogalmának tudományos igényű megközelítése az elmúlt évtizedekben Magyarországon alapvetően két oldalról történt meg: egyrészt a műszaki tudományokhoz tartozó településtudomány, másrészt a társadalomföldrajzhoz sorolható településföldrajz is igen intenzíven foglalkozott a témával.

A társadalomföldrajz esetében az első jelentős definíció a magyarországi településföldrajzi kutatások legfontosabb kezdeményezőjének, Mendöl Tibornak a nevéhez kötődik. 1963-ban megjelent Általános társadalomföldrajz című könyvében (Mendöl, 1963) a település fogalma alatt egy embercsoportnak, az embercsoport lakóhelyének és munkahelyének térbeli együttesét értette. Mendöl ugyanakkor azt is hangsúlyozta, nem szükséges, hogy ez az együttes térbelileg teljesen megszakítatlan legyen, azaz a térbeli együttes akkor is fennáll, ha

„egy bizonyos munkahelyhez tartozó embercsoportok szanaszét, különböző, egészen távoli közigazgatási egységekhez tartozó lakóhelyeken laknak„ (Mendöl, 1963, p. 11), vagyis a fogalom meghatározásánál az ingázás jelenségét is figyelembe vette.

Mendöl definícióját a statisztika oldaláról kritizálta az 1960-as évek második felében Kovács Tibor, akinek a véleménye szerint a munkahely elsődlegessége alapján csak olyan fogalmat lehetséges megalkotni, amely földrajzilag is „determinálhatatlan”. Ezzel szemben – a statisztikai szempontjait elsődlegesnek tekintve – úgy vélte, hogy „településnek tekinthetjük azt a bármely nagyságú, különálló lakóhelyet vagy lakóhelyek egybefüggő csoportját, amelynek helye földrajzilag leírható, neve (vagy azt helyettesítő száma) van, egy ember vagy embercsoport állandó lakóhelyéül szolgál, és más településektől egyértelműen elhatárolható”

(Kovács, 1969, p. 480).

Az 1960-as évek második felében jelentkező új tendenciákra (pl. a pihenőhelyek jelentőségének növekedése) valamint a mindennapos szükségleteket kielégítő funkciókat ellátó intézményekre hívta fel a figyelmet Beluszky Pál, valamint rámutatott arra, hogy „létrejöhetnek a településeknek „sűrűsödési zónái”, sokközpontú agglomerációi, amelyeket a funkcionális kapcsolatok településegységgé szerveznek” (Beluszky, 1973, p. 455). Ennek szellemében véleménye szerint a település „egy embercsoportnak a bővített társadalmi újratermelés céljait szolgáló, ezen embercsoport által igénybe vett létesítményeknek – lakó-, munka- és pihenőhelyek, szolgáltatási intézmények – a lakosság mindennapos, rendszeres „mozgástere”

által kijelölt funkcionális egysége” (Beluszky, 1973, p. 455).

A településre, mint rendszerre tekintett az 1970-es évtized végén Tóth József, akinek a definíciója szerint a „település egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív

(14)

kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi és műszaki struktúrák rendszereként értelmezhető”

(Tóth, 1981, p. 267). Véleménye szerint a négy szféra/struktúra legjobban egyenlő oldalú háromszögekkel szemléltethető, amelyek összeillesztve egy tetraédert alkotnak (1. ábra). Az oldalak mentén minden szféra minden szférával érintkezik, és ennek következtében egyrészt az élek mentén kölcsönhatások alakulnak ki. Másrészt az egyes szférákban bekövetkező változások jelentős átalakulásokat idézhetnek elő a többi szféra működésében, magasabb szintre emelve a közöttük meglévő kapcsolatokat.

Az utóbbi évtizedekben bekövetkező fejlődést építette be az általa megfogalmazott definícióba Kovács Zoltán, aki szerint a település olyan, az ember által ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (pl. utak, hidak, közterek) áll (Kovács, 2002).

2. ábra A település tetraéder modellje

1 – gazdasági szféra, 2 – társadalmi szféra, 3 – műszaki (infrastrukturális) szféra, 4 – természeti szféra

Forrás: Tóth, 1981, p. 268.

A műszaki tudományok területén az első definíció megalkotása a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Osztálya Településtudományi Bizottságához kötődik, amelynek 1955-ben született állásfoglalása szerint a település „embercsoportoknak lakó- vagy lakó- és munkahelyül szolgáló, valamint az ezekhez tartozó egyéb, állandó jellegű intézmények és létesítmények meghatározható összefüggő területen elhelyezkedő együttese” (Granasztói – N. Lókody, 1969, p. 47).

A városépítés és településtervezés egyik legjelentősebb magyarországi képviselője, Perényi Imre által megfogalmazott definíciók alapvetően összhangban voltak a tudományos bizottság állásfoglalásával, ugyanakkor kismértékben konkretizálták is azokat. Az 1972-ben megalkotott definíció szerint „a település egy embercsoportnak olyan lakó-, illetve munkahelye, de többnyire lakó- és munkahelyegyüttese, amelyen az embercsoport az ezzel járó funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott területen megfelelő létesítményeket hoz létre” (Perényi, 1972, p. 9). A településföldrajzhoz hasonlóan a településtudományban is jelentkezett a turizmus fejlődésének a hatása, és ennek szellemében az 1980-as évek végén Perényi már úgy fogalmazott, hogy „a település egy embercsoportnak olyan lakó, illetve munkahelye vagy üdülőhelye, de többnyire mindezek együttese, amelyen az

(15)

ezzel járó funkciók (munka, pihenés, művelődés, testnevelés stb.) kielégítésére meghatározott területen megfelelő létesítményeket hoztak létre” (Perényi, 1987, p. 31).

A műszaki tudományok képviselői által megalkotott definíciók másik nagy csoportja a természeti és művi környezet fontosságát is hangsúlyozza. Egyrészt a településrendszer kutatásának egyik legismertebb hazai képviselője, Kőszegfalvi György véleménye szerint „a település egy körülhatárolható helyen élő embercsoport, az azon a területen folytatott tevékenységek, valamint az emberek és tevékenységek céljait szolgáló természeti és művi környezet állandóan változó együttese” (Kőszegfalvi, 2004, p. 9). A napjainkban egyre fontosabb társadalmi/közösségi szemlélet építészetbe történő beszivárgását tükrözi Tóth Zoltán definíciója, amely szerint „a település egy adott földrajzi helyhez kötődő művi és természeti elemek egysége, lenyomata a helyi közösség történelmének, kultúrájának” (Tóth, 1997, p. 11).

Saját kutatásaim során a település Tóth József által megalkotott modelljét tekintettem kiindulópontnak (ennek lehetőségére már utalt Győri, 2015, ő azonban részletesen nem fejtette ki az elméletet), amely az elmúlt 30 évben a településföldrajz egyik gyakran idézett elméletéve vált. A megközelítésre támaszkodva a kutatók többek között elemezték a települések történetét, (pl. Zsótér, 2008), az egyes szférák közötti kölcsönhatások erősségét (pl. Gyenizse – Ronczyk, 2011). A modell „életképességét” bizonyítja az igen sokirányú továbbfejlesztése is: alapját képezte a területi egységek fejlettsége mérésének (Wilhelm et al., 2010), a kisvárosi fejlődés indexe megalkotásának (Pirisi, 2009), a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztéspolitika vizsgálatok elvégzésének (Varjú, 2010), valamint a településeknél nagyobb területi egységek kutatása elméleti hátterének (Schweitzer – Tóth, 2011).

Véleményem szerint ugyanakkor két szempontból is szükséges az eredeti modell módosítása. Egyrészt az az álláspontom, hogy célszerű egy új szféra, a közigazgatási szféra (illetve annak helyi megjelenési formája, a települési önkormányzatok) beillesztése. Ennek hátterében az áll, hogy az előző fejezetben ismertetett változások az 1970-es évek végétől egyre inkább növelték a helyi szint szerepét a település sorsának a megformálásában (pl. a képviselőtestületek által megalkotott rendeletek és határozatok). Ennek következtében a tetraéder-modell továbbfejlesztése keretében célszerű annak társadalmi, gazdasági és infrastrukturális oldalának felső részét levágni, és a természeti szférával párhuzamosan elhelyezkedő újabb alappal a helyi önkormányzatot ráhelyezve egy csonka gúlát (3. ábra) kialakítani (Kozma et al., 2015a).

A módosítással szemben kritikaként/hiányosságként lehet megemlíteni, hogy elválasztja egymástól a helyi önkormányzati szférát és a természeti környezetet. Ez annak fényében számíthat meglepőnek, hogy a mindennapi életben számos példa van arra, a település vezetőségének a tevékenysége (pl. helyi környezetvédelmi rendelet elfogadása) hatással van a természeti viszonyokra. Véleményem szerint ugyanakkor a helyi önkormányzat ilyen jellegű munkája elsősorban a gazdasági és társadalmi szféra tevékenységét (pl. környezetvédelmi bírság kiszabása), valamint az infrastruktúra helyzetét/fejlődését (kerékpárút megépítése) befolyásolja, és azon keresztül fejti ki a legtöbb esetben pozitív hatását a természetre.

A másik változtatásom a települések életjelenségei között igen fontos szerepet betöltő különböző jellegű (pl. kulturális, kereskedelmi, vallási) eseményekkel vannak összefüggésben, amelyek a gazdasági, társadalmi és politikai élet igen fontos elemét alkotják. A rendezvények ugyanakkor a települések előző bekezdésben említett szférái közül mindegyikkel szoros kapcsolatban állnak, és ennek következtében úgy vélem, célszerű őket gömbként a csonka gúla belsejében elhelyezni (3. ábra).

(16)

3. ábra A település csonka gúla modellje

ABC – természeti környezet, ABED – társadalmi szféra, BCEF – gazdasági szféra, ACDF – infrastrukturális szféra, DEF – helyi közigazgatás szférája

Forrás: Tóth, 1981 alapján Kozma

2.3. A sport illeszkedése a (posztindusztriális) településekhez

A települések és a sport közötti kapcsolat bemutatása során úgy vélem az első fontos feladat a kultúra és a sport viszonyrendszerének a megtárgyalása. A kultúra kifejezés etimológialag a latin colere (művelni) szóból eredeztethető, ugyanakkor már az ókorban megfigyelhető volt, hogy az eredeti mezőgazdasági jelentéstartalom mellett megjelent az az általános megközelítés, amely bármi (és ebbe az egyén is beletartozott) kiművelését és jobbítását foglalta magában. A későbbi századokban a fogalomra az eltérő jelentéstartam és változatos használat volt jellemző, a nyugati kultúra története vonatkozásában azonban megállapítható, hogy kb. ezerötszáz évig a tradicionális, vallási kultúrafelfogás (pl.

patriarchális családfelfogás, az a nézet, hogy az életvezetéshez szükséges ismeretek megtalálhatók a Bibliában, az erkölcstelen viselkedés korlátozása és büntetése fontosabb a civil szabadságjogoknál) játszott kiemelkedő szerepet. Ezt az elkövetkező ötszáz évben fokozatosan váltott fel a modern anyagelvű kultúra, amely többek között a hatékonyság és gyorsaság elsődlegességét, az élet különböző szférákra történő tagolását és az anyagi javak kiemelkedő fontosságát hangsúlyozta (Takács, 2005).

Az 1960-as évek végén ugyanakkor a kultúra megközelítésében fokozatosan – a társadalomföldrajz szinte összes területére hatást gyakorló – fordulat („cultural turn”) ment végbe (Hall – Barrett, 2012), amely alapvetően két elemből állt. Egyrészt a kutatók hangsúlyozták a kultúra gazdasági és társadalmi életben betöltött egyre fontosabb szerepét, amely többek között magában foglalta a városok működésében és megújításában játszott növekvő funkcióját is (pl. Enyedi, 2002; Scott, 2000; Trócsányi, 2008). Másrészt a kultúra jelentéstartama is folyamatosan kibővült, és napjainkban már többek között igyekszik választ adni a civilizáció által felvetett problémákra is (pl. a fenntartható fejlődés támogatása, az életmódváltás szükségességének hangsúlyozása). Ez utóbbi folyamat azért igen fontos, mivel erre támaszkodva a sporttudomány képviselői körében az utóbbi évtizedekben egyre hangsúlyosabbá vált az az álláspont, hogy a testkultúra, amelynek egyik legfontosabb alkotórészét jelenti a sport, az egyetemes emberi kultúra részét képezi (Berkes – Bartha, 2004;

Rétsági – H. Ekler, 2011).

(17)

A sport és a települések (és azon belül is elsősorban a városok) kapcsolata igen hosszú történelmi múltra tekinthet vissza (Szegnerné Dancs, 2011). Az ókorban a görög olimpiák, a római gladiátorjátékok, ló- és kocsiversenyek a városok sportlétesítményeiben zajlottak le, és a közép- és újkori sportrendezvények (pl. lovagi tornák, lövészünnepek, különböző labdajátékok) is döntő mértékben a nagyobb településekre koncentrálódtak. A sportrendezvények közös sajátosságának tekinthető, hogy nézőközönségüket elsősorban a helyi lakosság alkotta, a

„játékosok” ugyanakkor több esetben is (pl. az olimpiák és a lovagi tornák résztvevői) nagyobb távolságból érkeztek. A szervezők között kiemelkedő szerepet játszottak az adott állam/fejedelemség vezetői (pl. császár, király), a városok elöljáróinak a jelentősége sokkal kisebb volt.

A XIX. század második felétől a sport gyors fejlődésen ment keresztül, amelynek hátterében több tényező állt (Behringer, 2014). Egyrészt az ipari forradalom következtében a munka világa egyre szervezettebbé vált, amely a munkaidő és a szabadidő világos elkülönüléséhez vezetett. Másrészt a modern urbanizáció hatására kialakuló nagyvárosi személytelen környezetben az egyének egyre inkább rákényszerültek szabadidejük tudatos megtervezésére. Harmadrészt a globalizáció megjelenésével az addig csak egy-egy országban/kontinensen ismert sportágak az egész világban elterjedtek.

A fejlődés több területén is jelentkezett: az iskolakötelezettség bevezetésével a testnevelés fokozatosan mind több országban vált kötelező tantárggyá, valamint egyre több sportegyesület megalakítására került sor (ebben igen fontos szerepet játszott a fokozatosan az erejére ébredő munkásság is). A XIX. század végén megalakításra kerültek a legfontosabb nemzeti és nemzetközi sportszövetségek, rögzítették az egyes sportágak szabályait, és nagyobb lendületet vett a sportlétesítmény-fejlesztés is.

Az 1970-es évektől kezdve ugyanakkor új jelenségként figyelhető meg, hogy – mint az értekezés későbbi fejezeteiben részletesen is bemutatásra kerül – a sport és a gazdaság közötti egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Ennek szellemében egyre többen hangsúlyozzák, hogy a gazdasági élet egyik leggyorsabban növekvő ágazatának tekinthetőek a sporttal kapcsolatos tevékenységek, amelyek egyrészt az iparhoz (pl. sporteszköz-előállítás, sportlétesítmény- építés), másrészt a szolgáltatáshoz (pl. sportlétesítmény-üzemeltetés, sporteszköz- kereskedelem) kapcsolódnak. A fenti tényt felismerve az 1990-es évek végétől egyre több nemzetközi szervezet is állás foglalt a sporttal kapcsolatos kérdéskörökben. Az Európa Tanács 1992-ben fogadta el az Európai Sport Chartát és a Sport Etikai Kódexét (Európa Tanács, 2012), amelyben ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára többek között a létesítmények és használatuk, a sport és a fenntartható fejlődés témakörében, valamint az élsport és a hivatásos sport támogatása vonatkozásában. Emellett megalkotta sport napjainkban is leggyakrabban használt és általam is elfogadott/alkalmazott fogalmát, amely szerint „a sport minden olyan fizikai tevékenység, amelynek célja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése” (Európa Tanács, 2012, p. 10.)

Az Európai Unión belül 1991-ben jött létre az Európai Sportfórum, mint az Európai Bizottság mellett működő tanácsadó intézmény, amelynek keretében évente rendeznek találkozókat a tagországok kormányai és civil szervezetei számára. A megfogalmazott javaslatok eredményeként született meg 2000. decemberében a „Nizzai nyilatkozat”, amelyben az Európai Tanács megfogalmazta a sport európai társadalomban betöltött szerepét és sajátosságait, amelyeket figyelembe kell venni a közös politikák megtervezésekor és végrehajtásakor. Az Európai Unió legátfogóbb sporttal kapcsolatos dokumentumának a 2007- ben az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv tekinthető (European Commission, 2007), amely egyrészt összefoglalta a sport társadalmi szerepével kapcsolatos feladatokat (pl. a közegészség fejlesztése, a rasszizmus és az erőszak megelőzése, az önkéntesség és az aktív

(18)

polgárság ösztönzése), másrészt vázolta a sport gazdasági vetületét (pl. finanszírozási kérdések, statisztikák összehangolása), harmadrészt pedig javaslatokat fogalmazott meg a hatékonyabb sportszervezés érdekében.

A fentiekben leírtak tükrében úgy vélem nem tekinthető meglepőnek, hogy a sport igen fontos szerepet játszik a posztindusztriális települések, azon belül is elsősorban a városok életében. Egyrészt a szellemi munkát végzők nagyobb aránya a kemény fizikai munka visszaszorulását eredményezte, és a mozgás-szegény életmód bizonyos betegségek elterjedésével járt együtt. A fenti ténnyel szoros kapcsolatban áll az egészséges társadalom eszméjének növekvő fontossága, amelynek hatására a társadalom tagjai egyre nagyobb figyelmet fordítanak a sportolásra és a fizikai testmozgás különböző formáira, és ez a sportolási lehetőséget biztosító szolgáltatások oldaláról növeli a helyi önkormányzatok szerepét. A vizsgálatok eredményei (pl. King, 2012) arra mutattak rá, hogy a nagy-britanniai önkormányzatok körében a sport területén a domináns szerepet a megbízó modell játssza (2.

táblázat), de emellett fokozatosan növekszik az együttműködő és a katalizátor modell jelentősége is.

A sportlétesítmények mind fontosabb elemét alkotják a posztindusztriális város településszerkezetének, a belváros megújításának (ez elsősorban az Észak-amerikai városokra jellemző). Ennek legszemléletesebb jele, hogy a „The Dictionary of Human Geography”

legújabb (ötödik) kiadása (Gregory et al., 2009) a városközpont új elemei között említette a sportkomplexumokat is, valamint Larry Ford 2003-ban megjelent könyvében (America's New Downtown) a belváros megújításának egyik lehetséges módszerét jelentő „fun zones” elemei között is szerepelnek a sportlétesítmények (Kaplan et al., 2009, p. 155).

A harmadik fontos tényezőnek az tekinthető, hogy a helyi önkormányzatok is egyre inkább úgy tekintenek a sportra, mint amely ágazat fontos szerepet játszik a települések közötti sikeres versenyben (Ward, 1998), ebből a szempontból ugyanakkor az Észak-amerikai és európai gyakorlat között bizonyos különbség figyelhető meg (Gratton et al., 2006). Észak- Amerikában – mint a későbbiekben részletesen is bemutatásra kerül – a helyhatóságok figyelmének középpontjában elsősorban a létesítményfejlesztés áll, és ennek segítségével törekednek arra, hogy a négy legjelentősebb sportág (amerikai futball, jégkorong, kosárlabda, baseball) területén működő csapataikat megtartsák, illetve máshonnan csábítsanak át új egyesületeket. Ezzel szemben Európában a helyi önkormányzatok döntő mértékben a sportesemények rendezési jogának megszerzésére törekednek (ennek részét képezik a sporttal kapcsolatos fejlesztések), és így próbálnak meg sikereket elérni.

(19)

3. A települési szférák kapcsolata a sporttal

3.1. A települések gazdasági szférája és a sport közötti kapcsolat

A sport korábbiakban már vázolt növekvő társadalmi jelentősége az elmúlt évtizedekben a gazdaságban is éreztette hatását, és ennek következtében egyre több elemzés törekedett arra, hogy megbecsülje szerepét az egyes térségek gazdasági életében. Az Európai Közösségen belül az 1980-as évek második felében elvégzett első vizsgálat eredményei szerint a lakosság a sporttal kapcsolatos célokra évente 35-40 milliárd dollárt költ, és ez kb. 1,5 millió munkahelyet teremt (Jones, 1989). A tanulmány hatására az 1990-es években több kutatás is lezajlott, amelyek egy-egy ország/országrész (pl. Flandria: Taks – Kesenne, 2000;

Horvátország: Bartoluci, 1997; Németország: Ahlert, 2000; Olaszország: Brunnelli, 1992) vonatkozásában elemezték a témakört.

Az egyes felmérések módszertana ugyanakkor jelentős mértékben különbözött egymástól, ezért a 2000-es évtizedben az Európai Unió kereteiben belül három kutatásra is sor került, amelyek során az országok esetében hasonló módszerek alapján gyűjtötték az adatok.

Az évtized közepén többek között az egyes országok sporttal kapcsolatos kiadásait elemezték, és kísérletet tettek azok források szerinti megosztásának (pl. központi költségvetés, helyi önkormányzatok, gazdasági szféra) a feltárására is (Andreff, 2009). Az eredmények szerint (sajnálatos módon nem minden tagország szolgáltatott megfelelő információkat) az érintett kiadások GDP-hez mért aránya a régi tagországok jelentős részében magasabb volt, mint az újonnan csatlakozott államokban (3. táblázat).

3. táblázat A sporttal kapcsolatos kiadások legfontosabb adatai a 2000-es évek közepén egyes Európai Uniós tagállamokban

a sportra fordított összeg (millió euro)

a sportra fordított összeg GDP- hez viszonyított aránya (%)

Bulgária 59,7 0,21

Ciprus 212,9 1,56

Észtország 127,1 1,13

Finnország 2.450,0 1,56

Franciaország 30.330,0 1,76

Németország 31.932,6 1,42

Litvánia 79,3 0,38

Hollandia 8.359,0 1,64

Portugália 1.432,5 0,96

Szlovákia 240,8 0,63

Szlovénia 195,0 0,69

Svédország 3.817,1 0,52

Egyesült Királyság 30.175,6 1,67

Forrás: Andreff, 2009, p. 6.

Az osztrák elnökség alatt elkészült tanulmány megállapításai szerint az Európai Unióban a sport által előállított bruttó hozzáadott érték a teljes Európai Unió bruttó hozzáadott értékének 3,65%-ának felel meg, és az érintett ágazatokban a teljes munkaerő 5,4%-át foglalkoztatják (Dimitrov et al., 2006).

A fenti vizsgálatok elvégzése során ugyanakkor több probléma is felmerült az adatgyűjtés menetében, és az egyes országokra vonatkozó adatok megbízható összehasonlítása

(20)

érdekében az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv fontosnak tartotta a sport európai meghatározását, valamint a sportról és a sporttal kapcsolatos tevékenységekről szóló statisztikáknak ezen az alapon történő előállítását (European Commission, 2007). A fentiek szellemében került elfogadásra 2008-ban a sport ú.n. Vilniusi definíciója, amely három megközelítést különböztet meg:

- statisztikai értelemben vett sport: azon tevékenységek, amelyek a hivatalos statisztikák szerint a NACE (“Nomenclature statistique des activités économiques dans la Communauté européenne) 92.6 (a legutóbbi felülvizsgálat után 93.1.) kategóriába tartoznak (9311 – sportlétesítmények üzemeltetése, 9312 – sportegyesületi tevékenység, 9313 – testedzési szolgáltatás, 9319 – egyéb sporttevékenység);

- szűkebb értelemben vett sport: a statisztikai értelemben vett sport, valamint azon tevékenységek, amelyek szükségesek a sporthoz, így annak inputjainak tekinthetőek (pl.

sportruházat kereskedelme, sporteszközök előállítása);

- tágabb értelemben vett sport: a szűkebb értelemben vett sport, valamint azon tevékenységek, amelyek a sportot, mint inputot használják fel (pl. sport-újságírás, szálláshely-szolgáltatás, sportolás közben használt energia-italok gyártása).

Az érintett definíció felhasználásával elvégzett vizsgálat (SpEA, 2012) eredményei szerint az Európai Unióban a bruttó hozzáadott értéknek a statisztikai értelemben vett sport a 0,28%-át, a szűkebb értelemben vett sport 1,13%-át, a tágabb értelemben vett sport 1,76%-át adja, amely érték a multiplikátor hatásokat is figyelembe véve megközelíti a 3%-ot (SpEA, 2012), míg a foglalkoztatottak esetében az érintett adatok: 0,31%, 1,49% és 2,12%. Az országok szerinti helyzetet elemezve a bruttó hozzáadott érték szempontjából (4. ábra) Ausztria, Ciprus, Dánia, az Egyesült Királyság, Luxemburg, Málta, Németország és Szlovénia rendelkezik a legjobb (2% feletti) értékekkel, míg 1% alatti értékek jellemzőek Litvániára és Svédországra (jól megfigyelhető ugyanakkor az, hogy az újonnan csatlakozott országok jelentős részénél – pl. Magyarország, Lettország, Szlovákia – alig haladja meg az 1%-ot). A foglalkoztatotti arányokat tekintve a legkedvezőbb helyzetben Luxemburg és Ausztria van, míg a legrosszabb mutatókat Magyarország, Litvánia és Portugália mutatja fel (5. ábra).

4. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése a bruttó hozzáadott értékből az Európai Unió egyes országaiban a 2010-es évek elején (%)

Forrás: SpEA, 2012 - az egyes országok adatai alapján

0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4 4,5

Ausztria Luxemburg Ciprus Egyesült Királyság Németorsg lta Dánia Szlovénia Finnország Európai Un Írország Észtország Lengyelorsg gorsg Franciaorsg Spanyolorsg Hollandia Olaszorsg Portugália Csehország Bulgária Belgium Románia Lettorsg Szlovákia Magyarország Svédország Litvánia

Ábra

5. ábra A tágabb értelemben vizsgált sport részesedése az összes foglalkoztatottból az Európai  Unió egyes országaiban a 2010-es évek elején (%)
6. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások  foglalkoztatotti viszonyokra vonatkozó számított értéke a különböző nagyságú településeken
7. ábra A sporttal kapcsolatos tevékenységet főtevékenységként megjelölő vállalkozások  árbevétel-viszonyaira vonatkozó számított értéke a különböző nagyságú településeken a
11. ábra A sportolási gyakoriság az Európai Unió egyes országaiban településtípus szerint  2013-ban
+7

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

1. § Az Európai Unió vagy más nemzetközi szervezet felé vállalt kötelezettséggel összefüggő, a 2007–2013 programozási időszakban a  Kormány által a 

* A Bizottság határozata (2007. november 30.) az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatnak a 2008-tól 2013-ig terjedõ idõszakra vonatkozó stratégiai

Az Európai Parlament állásfoglalása (2009. április 23.) az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének végrehajtása alóli

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának L 315 számá- ban megjelent az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete a vasúti és közúti személyszállí-

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának L 304 számában megjelent a Bizottság 1358/2007/EK rendelete az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban

A „Jobb szabályozás” koncepció javaslatai mentén az Európai Bizottság 2007-ben elindította az Adminisztratív Terhek Csökkentésének Cselekvési Programját, mely az

Ennek elemei az Európai Külügyi Szolgálat (European External Action Service - EEAS) és az Európai Bizottság programjai (EMP/UfM) által képviselt Európai Unió;

Az Európai Bizottság már több mint két éve közreadta tömör összefoglalóját Fehér Könyv az Európai Unió jövőjéről címmel (Európai Bizottság, 2017), hogy