Az infrastruktúra és a társadalmi szféra közötti kapcsolat

A települések infrastrukturális szférája és a sport közötti kapcsolatrendszer elemzése során a sport-létesítményeknek három nagyobb típusa került elkülönítésre: az elsősorban a versenysport, az elsősorban a szabadidős sport keretében, illetve az oktatásban felhasználásra kerülő létesítmények. Az előző esetében a társadalom a döntő mértékben az adott létesítményekben lezajló sporteseményekkel/sportrendezvényekkel kerül kapcsolatba, és a közöttük kialakult kapcsolatokat részben az értekezés azon részében elemeztem, míg az utóbbi kategóriákba sorolható létesítmények a lakosság és a diákok sportolásában töltenek be igen fontos szerepet, és így a társadalom sportolási gyakoriságával hozhatók kapcsolatba.

A versenysportot szolgáló létesítmények sajátossága, hogy használatuk nem egyenletes, hanem időbeli koncentrálódás figyelhető meg, ezen alkalmakkor ugyanakkor igen jelentős számú nézőközönség keresi fel azokat. Ez a tény elsősorban a lakott területeken fekvő létesítmények esetében okoz a környék lakosságának különböző jellegű kellemetlenségeket (pl.

a zsúfoltság, a szemét, a zaj, a rendezvényeket kísérő rendbontások), és ennek következtében a kutatók is jelentős figyelmet szentelnek a témának.

A megszületett tanulmányok ugyanakkor több fontos, az általános véleményeket módosító tényre is felhívták a figyelmet (pl. Bale, 1990; Humphreys, 1983; Mason – Robins, 1991; Mason – Moncrieff, 1993). Egyrészt hangsúlyozták a távolság szerepét: a létesítményhez közelebb lakók sokkal inkább érzik a kellemetlen hatásokat, mint a távolabb élők. Másrészt felhívták a figyelmet arra is, hogy különbség figyelhető meg az elvárt és a tényleges problémák között: a létesítmények hatásai által nem érintettek körében (51. ábra – „a”) sokkal jelentősebbnek és nagyobb hatásúnak vélték a problémákat, mint az azokat ténylegesen átélők (51. ábra – „b”).

51. ábra A stadionoktól távolabb élők (a) és a kellemetlenségeket ténylegesen átélők (b) véleménye a létesítmények által kiváltott problémák térbeli nagyságáról

Forrás: Bale, 1990, p. 326

A kutatások harmadik jelentős eredményének az tekinthető, hogy a létesítmények által okozott kellemetlenségeknek különböző fajtái vannak (pl. a zaj okozta nehézségek, a gyalogosok közlekedés problémái, parkolási gondok, általános közlekedési problémák, huliganizmus és vandalizmus), és ezek térbeli hatása különböző lehet. A zaj, mint probléma csak a stadion közvetlen környékén jelentkezik (52. ábra – „a”), a parkolási gondok térbeli kiterjedése már sokkal jelentősebb, a legnagyobb hatásúnak pedig az általános közlekedési problémák (közlekedési dugók) számítanak (52. ábra – „b”). A gyalogos közlekedés problémái és a huliganizmus-vandalizmus térbeli elterjedése nagyjából hasonlónak tekinthető, a tanulmányok következtetései alapján ugyanakkor az utóbbi hatásait a rendőrség fellépésével csökkenteni lehet.

52. ábra A labdarúgó-stadionban rendezett sportesemény által okozott problémák súlyossága és térbeli elterjedése az angliai Kenilworth Road-on (Luton)

Forrás: Mason – Robins, 1991, p. 258.

A sportinfrastruktúra és a társadalom sportolási gyakorisága közötti kapcsolat vizsgálata hosszú ideig kevés figyelmet kapott, mivel – mint korábban már utalás történt rá – döntő mértékben a különböző társadalmi-gazdasági jellemvonások szerepét emelték ki. Az utóbbi időszakban azonban egyre fontosabb szerepet töltenek be a meglévő adottságok és a sporttevékenységek közötti összefüggést a központba állító elemzések, amelyek egyrészt a lakosság szubjektív véleményének (milyen véleményt fogalmaznak meg a helyi lakosok az adottságokról), másrészt az objektív adottságoknak (milyen létesítményekkel rendelkezik az adott település) a hatását vizsgálják.

A lakosság véleményét a középpontba állító vizsgálatok legfontosabb következtetésének az tekinthető, hogy a sportlétesítményekről kialakított vélemény és a sportolási hajlandóság között pozitív kapcsolat állapítható meg (pl. Duncan et al., 2005; Huston et al., 2003; Sallis et al., 2000): a kedvezőbb álláspontot képviselők körében magasabb volt a gyakrabban sportolók aránya. A megközelítéssel kapcsolatban ugyanakkor kritikaként lehet megemlíteni, hogy a sportban kevésbé aktív lakosság az ilyen jellegű magatartását több esetben is nem belső tényezőkre (pl. nincs kedve, ideje erre), hanem külső okokra vezeti vissza, amelyek között kiemelkedő szerepet tölt be a nem megfelelő infrastruktúra (akkor is, ha az adottságok megfelelőek lennének), így az eredményeket óvatosan kell kezelni (Wickler et al., 2009).

A fentiek következtében – támaszkodva a környezeti tényezők fontosságát hangsúlyozó ökológiai modellekre (pl. Owen et al., 2000; Spence – Lee, 2003) – az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerepet kaptak azon kutatások, amelyek a tényleges adottságok és a sportolási tevékenység közötti kapcsolatot elemezték. A kutatások egy része (pl. Prins et al., 2010; Prins

et al., 2012; Scott et al., 2007) nem mutatott ki kapcsolatot a két tényező között, azonban a nemzetközi szakirodalomban sokkal gyakrabban lehet találkozni olyan eredményekkel (pl.

Giles-Corti – Donovan, 2002; Gordon-Larsen et al., 2006; Niclasen et al., 2012; Powel et al., 2007; Reed – Phillips, 2005), amelyek szerint a sportlétesítmények megléte és elérhetősége jelentős mértékben befolyásolja a sportolási tevékenységet. Az érintett elemzések ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy ezen általános megállapítás mögött több speciális jellegzetesség is megfigyelhető.

Az egyik fontos kiegészítő elemnek a lakosság életkora tekinthető (Wicker et al., 2009):

a gyerekek és fiatalkorúak (3-18 év) esetében a nyilvános játszóterek (itt elsősorban a sportpályákra kell gondolni) és az uszodák hatása emelhető ki. A 29-35 év közötti korosztály szempontjából a fitnessz-központok tekinthetők a legfontosabb befolyásoló tényezőnek, míg az idősebbek ilyen jellegű tevékenységét az erdős/parkos területek megléte határozza meg, és a fenti változásokat a tervezés során a helyi önkormányzatoknak is figyelembe kell venniük. A települések között meglévő különbségeket elemezve megállapítható, hogy a nagyvárosokban elsősorban az uszoda megléte befolyásolja pozitív irányba a sportolási aktivitást, míg a közepes nagyságú városokban ugyanez állapítható meg a sportpályák esetében (Hallman et al., 2011).

A harmadik jelentős módosító tényezőnek a sportágak/sportlétesítmények közötti különbségtétel tekinthető. Hallman et al. (2012) kutatásai például négy sportágra (úszás, futás, labdarúgás és tenisz) koncentráltak, és eredményei szerint a sportcsarnok jelenléte a labdarúgást, az uszoda megléte a futást, míg a parkterületek a teniszt befolyásolják negatív irányba, ugyanakkor a sportpályák, a tenisz és a labdarúgás, illetve a parkterületek, a futás és az úszás között ismerhető fel pozitív irányú kapcsolat. A vizsgálatok újabb megközelítési módját jelentette a sportlétesítmények minőségi jellemzőinek és ezáltal vonzerejének a figyelembe vétele, és az eredmények szerint a magasabb vonzerő nagyobb sportolási hajlandóságot von maga után (O'Reilly et al., 2015).

A sportinfrastruktúra és a sportolási hajlandóság közötti kapcsolat vizsgálatának ötödik fontos elemét az érintett létesítmények földrajzi közelsége hatásának az elemzése jelentette, amelynek során elsősorban a fiatalkorúakra koncentráltak. A fenti tény mögött két tényező áll (Reimers et al., 2014): egyrészt az ő esetükben nagyobb földrajzi távolság a legtöbb esetben csak szülői segítséggel küzdhető le, másrészt a lakóhelyhez közelebb elhelyezkedő létesítmények napi szintű látványa befolyásolhatja a sportolási tevékenységet.

A vizsgálatok eredményei szerint egyrészt bizonyos sportlétesítményeknél (pl. nyitott sportpálya, sportcsarnok) jól megfigyelhető a közelség pozitív hatása, míg más létesítményeknél (pl. tenisz-pálya, fedett uszoda) kisebb a szerepük (a szerzők ezt azzal indokolták, hogy a létesítményekhez kapcsolódó sportágak – pl. vízilabda – kevésbé elterjedtek Németországban) (pl. O'Reilly et al., 2015; Reimers et al., 2014; Steinmayr et al., 2014). A következő fontos megállapításnak a nemek közötti különbség tekinthető (a lányok esetében sokkal jelentősebb a távolság szerepe), valamint kimutatható volt a településnagyság hatása is (a sportlétesítmények távolságának a hatása sokkal nagyobb volt a kisvárosokban és különösen vidéki térségekben, mint a nagyobb településeken).

Az Eurobarometer felmérések eredményei alapvetően megerősítik a korábbi vizsgálatok következtetéseit: mind az Európai Unióban, mind Magyarországon az ebből a szempontból pozitív véleményt megfogalmazók nagyobb gyakorisággal sportolnak, míg a terület adottságait rossznak tartók körében magasabb a soha nem sportolók aránya (28. melléklet).

A Hajdú-Bihar megyében végzett vizsgálataim megerősítették az Eurobarometer felmérések eredményeit, valamint lehetőséget kínáltak a szubjektív vélemények mellett az objektív adottságok hatásának a felmérésére is. Egyrészt itt is megfigyelhető volt, hogy az adott terület adottságairól kedvezően nyilatkozók körében magasabb volt az átlagosnál gyakrabban

sportolók aránya, míg a rossz véleményt megfogalmazók esetében ritkább testmozgást lehetett tapasztalni (39. táblázat).

39. táblázat A sportolási hajlandóság és a terület adottságainak megítélése Hajdú-Bihar megyében 2015-ben (a település, ahol élek, sok lehetőséget kínál a sportolásra)

sportolási gyakorsiág

Másrészt a vizsgálatba bevont települések sport-létesítményekkel való ellátottságát is figyelembe véve jól kirajzolódott az objektív adottságok hatása is. A változatos lehetőségeket felkínáló településeken magasabb a gyakrabban sportolók aránya, míg a kedvezőtlenebb adottságú településeken a ritkábban sportolók fölénye mutatható ki. (40. táblázat). A kapcsolat meglétét jelzi a Pearson-féle korrelációs együttható értéke, amely 0,146, és 0,05-ös szinten szignifikáns kapcsolatra utal.

40. táblázat A rendelkezésre álló sportolási lehetőségek és a sportolási gyakoriság közötti kapcsolat Hajdú-Bihar megye vizsgálatba bevont településein (a lehetőségek kategorizálása az egyes településeken rendelkezésre álló sportlétesítmények száma és minőségi jellemzői alapján ment végbe, %)