4.1.A többnyelvűség nyelvgazdaságtani szerepe
A globalizáció, a multinacionális gazdasági kapcsolatok számának gyors növekedése, valamint a munkaerő mobilitásának következményeként a korábbiaknál is nagyobb mértékben felértékelődött a nyelvtudás szerepe. A felértékelődés érvényes a tradicionális nyelvek angol, német, francia stb. mellett az ún. kis nyelvekre, keleti nyelvekre, valamint a kisebbségi nyelvek ismeretére is.
A gazdasági szereplők közötti kommunikáció eszköze a nyelv, ezért a nyelv gazdaságra gyakorolt hatása vitathatatlan. Számos kutatás alátámasztotta, hogy a nyelvismeret hiánya gazdasági veszteségekhez vezethet. Ezen felismerések következménye, hogy a nyelvtudás mint gazdasági tényező különböző tudományterületek – így a közgazdaságtudomány fókuszába került.
Dezséri Gondolatok a nyelv gazdaságtanáról 2015-ben megjelent tanulmánya a nyelvet mint gazdasági jelenséget vizsgálja. A tanulmány igyekszik az eddig kevéssé kutatott témakört bevezetni a magyar közgazdasági szakirodalomba. Dezséri szerint „a kialakulófélben lévő interdiszciplináris módszereket is felhasználó nyelvek gazdaságtana többek között a nyelvekhez kapcsolódó gazdasági kérdések elemzésével, az alapvető törvényszerűségek feltárásával, az optimalizálás lehetőségével foglalkozik”(Dezséri, in:
Köz-Gazdaság 2015/2:117).
Ahhoz, hogy az uniós polgárok az Európai Unió belső piacán a tőke, a termékek, valamint szolgáltatások szabad áramlását objektívan ki tudják használni nyelvtudásra van szükség. A nyelvtudás pozitívan befolyásolja az egyéni, az egyén tevékenységén keresztül pedig a szervezeti versenyképességet. Egyrészt a tőkemozgás következtében az országhatárokon belül is szükség van nyelvtudással rendelkező munkavállalókra, másrészt pedig az egyre dinamikusabban terjeszkedő nemzetközi vállalatok alakítanak ki multikulturális munkakörnyezetet, amelyben az eredményes munkavégzés előfeltétele a nyelvtutás, továbbá az interkulturális kompetencia. Emellett az Európai Unión belüli szabad munkavállalás lehetőségeinek optimális kihasználásához is nyelvtudásra lesz szükségünk. A nyelvtudás és egy ország versenyképességének növelése között tehát alapvető összefüggés van (Bradean-Ebinger, Nagyváradi, 2013). Dezséri megfogalmazásában „a nyelvek gazdaságtana egy interdiszciplináris vizsgálati terület,
„amely figyelmének központjában a nyelvekhez kapcsolódó közgazdasági változók
42
kölcsönös egymásra hatása áll nyelvtudás olyan tőke, érték, amelynek gazdaságtana van”
(Dezséri, 2015:105).
A nyelvgazdaságtan mint tudományterület definiálása és kutatása a nemzetközi gazdasági kapcsolatok, valamint a mobilitás rohamos térhódításának következtében került a különböző tudományterületek központjába, miután széles körben elfogadadottá vált a tény, miszerint a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egy olyan gazdasági jelenség, amelynek értéke van. Dezséri úgy véli továbbá, hogy a makrogazdasági és az üzleti érdekek, valamint az információs és kommunikációs technológia gyors fejlődése egészen biztosan hamarosan ki fogja kényszeríteni a nyelvek gazdasági kérdései bizonyos szempontjainak és megközelítésének figyelembevételét a politikai elemzések és az ezeket követő döntéshozatalok során.“(Dezséri, 2015:113).
A nyelvtudás gazdaságban betöltött szerepének kutatása tehát még kezdeti fázisban van, ezért a nyelvek gazdaságtanának (economics of language) még nem áll rendelkezésre egy általánosan elfogadott definíciója. A téma elismert szakértője, a svácji kutató Grin szerint a nyelvek gazdaságtana a következő tárgyköröket vizsgálja „...a nyelv hatását a jövedelemre (lehetőleg feltárva a nyelvi alapú diszkrimináció jelenlétét), a bevándorlók nyelvtanulását, a nyelvismeret fenntartásának formáját és terjesztését a többnyelvűségi politika révén vagy a kereskedelmi partnerek között, a kisebbségi nyelv védelmét és támogatását, a nyelvpolitikák kiválasztását és alakítását, a munkahelyi nyelvhasználatot, és a nyelvspecifikus termékek és szolgáltatások piaci egyensúlyát” (Grin, 1994, idézi Dezséri 2015:105). A fenti felsorolás jól tükrözi, hogy a nyelvek gazdaságtana egy interdiszciplináris kutatási terület, vizsgálati tárgyának fókuszát meghatározza, hogy a fogalmat milyen szempontok szerint tanulmányozzuk. Később Grin így pontosítja a fogalmat: „a nyelvek gazdaságtana a mainstream elméleti közgazdaságtan paradigmája, ami a közgazdaságtan koncepcióit és eszközeit alkalmazza azoknak a kapcsolatoknak az elemzésénél, amelyekben nyelvvel kapcsolatos változók is vannak, valamint a vizsgálatok fókuszában elsősorban, de nem kizárólag, azok a kapcsolatok állnak, amelyekben a gazdasági változóknak is szerepük van” (Grin, 1994, idézi Dezséri, 2015:105).
Az Európai Bizottság által létrehozott többnyelvűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport 2007-ben nyilvánosságra hozott jelentésében hangsúlyozza, hogy szükséges lenne a bevándorlók nyelvtudását az eddigieknél optimálisabban kamatoztatni,
43
mert nyelvtudásuk és kulturális ismereteik elősegíthetik a vállalatok sikeres terjeszkedését a bevándorlók származási országaiban.
2008-ban „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség”9 címmel adták ki az Európai Bizottság közleményét, amely szintén a nyelvtudás és a gazdasági versenyképesség közötti szoros összefüggésre hívja fel a figyelmet. A közlemény kiemeli, hogy a vállalatoknak versenyképességük megőrzése érdekében permanensen új piacokat kell feltárni, ebben a folyamatban a nyelvtudásnak meghatározó szerepe.
Megállapítható tehát hogy az Európai Unió számos közleményében és javaslatában kiemeli, hogy napjainkban a versenyképesség egyik legfontosabb alapfeltétele a nyelvtudás. Nyelvtudás hiányában a gazdasági élet szereplői hátrányos helyzetbe kerülnek, ezért kulcsfontosságú a nyelvtanulás támogatása, valamint a nyelvismeret elismerése és javadalmazása. A megfelelő nyelvismeret javítja a munkavállalók munkaerőpiaci esélyeit, amely hozzájárul az adott ország gazdasági versenyképességének növeléséhez.
Az utóbbi években az Európai Bizottság megbízásából készült felmérések bizonyították, hogy az európai vállalatok gyakran veszítenek el üzleti lehetőségeket, mert nem beszélik kereskedelmi partnereik nyelvét (REFLECT 2002, CILT 2005, ELAN 2006). A nyelvtudás hiányában költségesebb lehet a vállalati koordináció is: amennyiben a munkatársak közötti kommunikáció nem optimális, félreértésekre kerülhet sor, amelyek következtében megnövekedhet a hibázás esélye. Ezek az esetlegesen fellépő problémák nemcsak időben hátráltatják a munkafolyamatot, hanem komoly anyagi veszteségekkel is járhatnak.
A gyors gazdasági átalakulás következményeként jól látható a tendencia, miszerint nyelvtudás, valamint a többnyelvűség nem csupán kommunikációs eszköz, hanem olyan gazdasági tőke, amelynek jelentősége már napjainkban is meghatározó, de a jövő generációk versenyképességének elengedhetetlen feltétele lesz.
A nyelvtudás iránti társadalmi és gazdasági igény minden eddiginél jelentősebb, az egyes nyelvek gazdasági hasznosságát a piaci igények határozzák meg. A vállalatok részéről azonban szemléletváltás szükséges: fel kell ismerni és tőkeként kell értelmezni a nyelvtudásban illetve a többnyelvűségben rejlő gazdasági potenciált. Szükséges lenne a nyelvtanítást, valamint a nyelvtudás fejlesztését beépíteni a vállalati stratégiába, ez
9 http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-2009-0092+0+DOC+XML+V0//HU
44
azonban költséges elgondolás. A vállalatok szempontjából elsődleges kérdés, hogy a munkaerő nyelvtudásának fejlesztésébe fektetett tőke megtérül-e, míg a munkavállaló szempontjából az a meghatározó, hogy a nyelvtudása versenyelőnyt, ezzel párhuzamosan pedig magasabb jövedelmet biztosít-e számára.
4.2. Többnyelvűség Ausztriában
Annak ellenére, hogy Ausztria nem tartja magát többnyelvű országnak, az Osztrák Statisztikai Hivatal adatai szerint a lakosság a mindennapi érintkezéseiben a hivatalos német nyelv mellett további 250 különböző nyelvet használ. A többnyelvűség jelen van a társadalom minden szintjén: a mindennapi életben, az iskolákban, a munkahelyeken.
Ausztria lakosságának száma 2018 év elején 8,82 millió fő volt, ami a korábbi adatok ismeretében azt jelenti, hogy Ausztria lakosságának száma növekedő tendenciát mutat (4. ábra).