A kompetencia fogalma

Ebben a fejezetben a kompetencia fogalmának kialakulása és fejlődése, valamint a legismertebb kompetencia modellek kerülnek bemutatásra. Napjaink leggyakrabban használt fogalmainak egyike a kompetencia. A kompetencia fogalma és jelentése különböző megközelítések perspektívájából vizsgálható. A kompetencia értelmezhető tudásra, ismeretekre, tapasztalatokra alapuló általános felkészütségként, más megközelítésben a készségek és képességek összességeként difiniálják.

A fogalom latin eredetű, alkalmasságot, rátermettséget, ügyességet jelent.

Hétköznapi értelemben a kompetencia szónak kettős jelentése van: 1) illetékesség, hatáskör, jogosultság; 2) szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.

A gyors gazdasági fejlődés következményenként a tudás értéke megsokszorozódott. Az emberi tudás gazdasági érték, a gazdaság egyik legdominánsabb

17

erőforrása. A tudás értelmezése azonban megváltozott: a tudás nem csupán a hagyományos értelemben vett ismeretet, illetve szaktudást jelenti, hanem egyre inkább különböző kompetenciák készségek, képességek, személyiségjegyek és motivációk bonyolult összességeként értelmezzük. Egyre fontosabbá válik tehát, hogy rendelkezzünk azokkal a kompetenciákkal, amelyek a sikeres munkavállaláshoz szükségesek, de a mindennapi életben is elengedhetetlenek.

A kompetencia fogalmát Avram Noam Chomsky amerikai nyelvészprofesszor hozta létre az 1950-es években. „A nyelvészetnek szerinte a kompetenciával kell foglalkoznia, s nem korlátozódhat a performanciára, ami a korábbi nyelvészeti kutatásokat jellemezte, amikor azok beszédmintákra hagyatkoztak (például egy hangfelvétel-gyűjtemény formájában). Az ilyen minták elégtelenek, mert egy nyelv lehetséges mondatainak csupán parányi töredékét képesek felmutatni; továbbá rengeteg szándékváltoztatás, megakadás és más performancia hibák találhatók bennük. A beszélők kompetenciájukat használva jelentősen meghaladják bármely korpusz korlátait, hiszen képesek soha nem hallott mondatok létrehozására és felismerésére, valamint arra, hogy a performancia hibákat azonosítsák. A kompetencia szerkezetét meghatározó szabályok leírása ezért fontosabb cél. Chomsky elképzelései a nyelvhasználat mögöttes mentális valóságának feltárását szolgálták: ez a felfogás a kompetenciát, mint az ember általános pszichológiai képességeinek egyik aspektusát szemléli” (Crystal, 2003).

Dell Hymes amerikai nyelvész az 1970-es évek elején az akkori legújabb nyelvészeti irányzatok alapján gondolta tovább a kompetencia fogalmát, mert szűknek találta Chomsky értelmezését. Hymes úgy vélte, hogy a Chomsky-féle értelmezés, amely a kompetencia fogalmát a nyelvtanilag helyes közlésekkel azonosítja, figyelmen kívül hagyja a szociokulturális aspektust. Hymes szerint a kommunikatív kompetenciát a nyelvi tudás és a nyelvhasználat együttese alkotja (Hymes, 1972). Hymes tehát úgy vélekedik, hogy a nyelvhasználónak a sikeres kommunikációhoz nemcsak nyelvi tudásra van szüksége, hanem az adott nyelv társadalmi dimenzióit is ismernie kell. Hymes kibővítve a Chomsky-féle definíciót ezt a képességet nevezte kommunikatív kompetenciának (Hymes, 1972).

Halász szerint amennyiben a kompetencia kifejezés jelentését más szóval szeretnénk leírni, erre a cselekvőképesség kifejezés a legalkalmasabb (Halász, 2009). „A kompetencia az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévő tudást

18

(ismereteket, készségeket, attitűdbeli jellemzőket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk” (Halász, 2009).

Weinberg szerint a kompetencia azon képességek, tudásanyag, valamint gondolkodásmód összessége, amelyet egy ember élete során megszerez és használ. Ezen definicíó alapján tehát a képesség szoros összefüggésben áll azzal a tudással és gondolkodásmóddal, amelyre egész életünk során teszünk szert (Weinberg, 1996).

Az Európai Tanács szakértője J. Coolahan így fogalmaz: „A kompetenciát úgy kell tekinteni, mint olyan általános képességet, amely a tudáson, a tapasztalaton, az értékeken és a diszpozíciókon alapszik, és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki magában” (Weinert, 2003:13). Weinert úgy véli, hogy a kompetencia a készségek olyan rendszere, amely szükséges egy adott cél eléréséhez.

Klieme szerint a kompetencia olyan készségek és képességek összessége, amelyeket életünk során elsajátítunk. Kibővíti a fogalmat a személyes tulajdonságokkal, az elsajátított képességekkel, a különböző kulcskvalifikációkkal valamint a szakmai ismeretekkel (Klieme, 2007).

Mecheril úgy vélekedik, hogy a kompetencia jelentősége abban rejlik, hogy elősegíti a hatékonyabb cselekvőképességet (Mecheril, 2010).

A kompetencia fogalma nagy jelentőséggel bír a munkaerőpiacon is, hiszen a különböző kompetenciák számottevően befolyásolják az egyén munkaerőpiaci érvényesülésének lehetőségeit.

Az Amerikai Menedzsment Szövetség szerint a kompetencia az egyén általánosítható tudása, motivációi, legbensőbb személyiségjegyei, társasági szerepei vagy képességei, készségei, amelyek a munkakörben nyújtott kiemelkedő teljesítményhez köthetők (Szegvári, 2009).

Hasonlóan fogalmaz Quinn, véleménye szerint a kompetencia egy bizonyos feladat vagy szerep teljesítéséhez szükséges tudás és képesség (Szegvári, 2009, Szelestey, 2010).

Boyatzis meghatározásában a kompetencia az egyén hatékony és/vagy kiváló munkaköri teljesítményt eredményező személyiségjellemzőinek összessége (Boyatzis, 1982).

Az OECD szerint a kompetencia nem szinonímája a készségnek (skill), hanem képesség (ability) komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására. A fogalom magába foglalja az ismeretek mobilizálását, kognitív és gyakorlati képességeket,

19

a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és az értékeket egyaránt.⁵

A Közös Európai Referenciakeret (KER) a következőképpen definiálja a fogalmat: A kompetencia azoknak a formális forrásoknak az ismerete, illetve használatukra való képesség, amelyekből helyesen megformált, értelmes mondanivaló alakítható ki és állítható össze. A KER a kompetenciákat két csoportra osztja: általános kompetenciákra és kommunikatív nyelvi kompetenciákra. Az általános kompetenciák közé tartoznak: a készségek és jártasságok, tények ismerete, az egzisztenciális kompetencia, valamint a tanulási képesség. A kommunikatív nyelvi kompetenciák összetevői a nyelvi, a szociolingvisztikai, valamint a pragmatikai kompetenciák (KER, 2002).⁶

Az Európai Bizottság 2018 májusában elfogadta az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006-os ajánlás átdolgozását⁷, amelyben így definiálja a kulcskompetenciát: „A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz, a társadalmi beilleszkedéshez és az aktív polgári szerepvállaláshoz. Ismeretekből, készségekből és attitűdökből állnak, valamint túlmutatnak a pusztán (lexikális) „tudás” fogalmán.” Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák felállításakor az 2006-os európai referenciakeret nyolc kulcskompetenciát határoz meg (Az Európai Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról, 2018):

• az anyanyelven folytatott kommunikáció

• az idegen nyelveken folytatott kommunikáció

• matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén

• digitális kompetencia

• a tanulás elsajátítása

• szociális és állampolgári kompetenciák

• kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia, valamint

• kulturális tudatosság és kifejezőkészség

5 https://www.oecd.org/pisa/35693281.pdf

6 https://nyak.oh.gov.hu/nyat/doc/ker_2002.asp

7 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32006H0962

20

A 2006-ban megfogalmazott javaslatok átdolgozására az elmúlt évtizedben lezajló új tendenciákhoz való sikeres alkalmazkodás érdekében volt szükség. Jelentős változások történtek a munkaerőpiacon: számos foglalkozás eltűnt, számos új alakult ki, várhatóan ez a folyamat lesz érvényes a jövőben is. Az átdolgozott ajánlás célja, hogy elősegítse és támogassa az európai polgárok egész életen át tartó tanulását és fejlődését.

Összességében megállapítható, hogy a kompetencia nem új fogalom, aktualitása arra vezethető vissza, hogy a fogalom folyamatosan új tartalmakkal bővül, tágul, gazdagodik, valamint egyre komplexebb jelentéstartalmat kap. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a különböző kompetenciák nem egymástól függetlenül fejlődnek, hanem szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A kompetenciafogalom további kutatása, valamint a kompetenciaterületek kidolgozása, bemutatása és összehangolása további kutatások feladatát képezi.