Tézisek

1. Statisztikailag szignifikáns vizuális kísérletekkel igazoltam azt a korábban csak anekdotikus kijelentésekre támaszkodó véleményt^141,142, hogy a CIE 13.3 publikáció² (de facto nemzetközi szabvány) szerinti színvisszaadási index nem korrelál jól a vizuális megfigyelésekkel. Három szempontú varianciaanalízis vizsgálattal megmutattam, hogy a színminták, a kísérleti személyek és a fényforrások közti különbségek szignifikánsak. [P1,P3-P6]

2. Az irodalomban a belsıterek különbözı fényforrásokkal történt megvilágításából leszőrt gyakorlati tapasztalatot, hogy a színvisszaadási index kb. 5 egységnyi változását a megfigyelı már nem tudja jól érzékelni^52,53,54, jó színvisszaadású fényforrások által megvilágított minták esetén végzett színkülönbség meghatározások segítségével igazoltam. Kimutattam, hogy Ra≈80 általános színvisszaadási indexnél nagyobb általános színvisszaadási indexel rendelkezı fényforrás esetén a vizuális észlelet és a matematikailag meghatározható színinger különbségek közt a sztochasztikus kapcsolat gyenge, ezzel szemben, ha az észlelt színkülönbség nagy, akkor közepes erısségő is lehet a sztochasztikus kapcsolat a vizuális észlelet és a matematikailag meghatározott színinger különbség között. [K1]

3. Kísérletileg kimutattam – az irodalomban található megállapítással szemben¹⁴³ – hogy a színvisszaadási index számításánál a CIE eredeti színmintáit (pasztell Munsell minták) a GretagMacbeth ColorChecker Chart telített mintáira lecserélve a fényforrások színvisszaadási jósági sorrendjében változás nem következik be. [P1]

4. Thornton korábbi felvetését⁹⁹ cáfolva kimutattam, hogy a színvisszaadási index nem korrelál az Ra (általános színvisszaadási index) meghatározásához használt nyolc színminta CIELAB térben lefedett területével. [P1]

5. Kísérletileg kimutattam, hogy a színvisszaadás elvi definíciója szerint végrehajtott vizuális kísérletek (ha csak kis mértékben is, de) jobban korrelálnak a CIECAM02 színvisszaadási modell alapján számolt indexel, mint a CIE 13.3 publikációban használt, ma már a CIE által visszavont U*V*W* térben és von Kries transzformáció alapján végzett index meghatározással, és ugyanakkor a fényforrások színvisszaadási sorrendje nem változik. Bár a korrelációs együtthatók szignifikánsan nem térnek el egymástól, a köztük felállított jósági sorrend megtartható figyelembe véve, hogy azok két mennyiségi változó közti lineáris kapcsolat erısségére vonatkozóan nyújtanak konkrét becslést. A tendencia mindenképpen megfigyelhetı.

Ezek alapján a CIE számára megfogalmazható egy olyan ajánlás, hogy tegyen javaslatot CIECAM02 színmegjelenési modellen alapuló színvisszaadási index számítás bevezetésére. [P1]

6. A vizuális színvisszaadással az összes eddigi módszernél jobban korreláló, a CIE 1976 UCS színességi diagramján alapuló, matematikai modellt dolgoztam ki. [K1]

Publikációs lista

A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉHEZ KAPCSOLÓDÓ TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK NEMZETKÖZI FOLYÓIRATBAN:

[P1] N. Sándor, J. Schanda: Visual colour-matching experiments at different correlated colour temperatures, Lighting Research & Technology.

[P2] N. Sándor, T. Ondró and J. Schanda: Spectral interpolation errors. Colour Research &

Application, 2005; 30(5): 348-353.

TÉZISEKHEZ KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓ REFERÁLT, HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KONFERENCIÁK KIADVÁNYAIBAN (PROCEEDINGS-EK) MEGJELENT DOLGOZATOK:

[P3] Csuti Péter, Sándor Norbert, Schanda János: Modern elsıdleges és másodlagos fényforrások színvisszaadása. XXIX. Kolorisztikai Szimpózium, Eger, 2003. május 26-28. (CD kiadás)

[P4] N. Sándor, P. Bodrogi, P. Csuti, J. Schanda: Direct Visual Assessment of Colour Rendering, 25th Session of the CIE, San Diego, California USA, 25 June – 2 July 2003, p. D1-42.

[P5] N. Sándor, P. Csuti, P. Bodrogi , J. Schanda Visual observation of colour rendering.

CIE EXPERT SYMPOSIUM on LED Light Sources: Physical Measurement and Visual and Photobiological Assessment, 7-8 June, 2004, Tokyo, Japan. p. 16-19.

[P6] N. Sándor, J. Schanda: Visual colour-rendering experiments. 10th Congress of the International Colour Association, AIC Colour 05, 8-13 May, Granada, Spain, 2005. p.

511-514.

TÉZISEKHEZ KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI KONFERENCIÁKON ELHANGZOTT ELİADÁSOK:

[K1] Sándor Norbert, Schanda János: Fényforrások Színvisszaadási Tulajdonságainak Átfogó Vizsgálata Különbözı Korrelált Színhımérsékleteken. Világítástechnikai Ankét, Budapest, 2005. október 12-13.

DOLGOZATHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI IDEGEN NYELVŐ KONFERENCIÁKON TARTOTT ELİADÁSOK:

[K2] P Csuti, N. Sándor: Direct Visual Assessment of Colour Rendering. 1st PhD Mini-Symposium, Veszprém, 16 June 2003.

[K3] N. Sándor: Visual observation of colour rendering. 2nd PhD Mini-Symposium, Veszprém, June 2004.

[K4] F. Szabó, N. Sándor, P. Bodrogi, J. Schanda: Colour rendering of white LED light sources: Visual experiment with colour samples simulated on a colour monitor. CIE Midterm Meeting, Leon, Spain, 2005.

DOLGOZATHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI MAGYAR NYELVŐ KONFERENCIÁKON TARTOTT ELİADÁSOK:

[K5] Dr. Schanda János, Sándor Norbert: A színlátás fejlıdése és az emberi színlátás mechanizmusa. Világítástechnikai Ankét, Budapest, 2003. október 15-16.

[K6] Csuti Péter, Sándor Norbert, Dr. Schanda János: Modern elsıdleges és másodlagos fényforrások és a színvisszaadás, Lux et Color Vespremiensis, Veszprém, 2003.

október

[K7] Sándor Norbert, Ondró Tamás, Dr. Schanda János: A spektrális interpoláció hibái, Lux et Color Vespremiensis, Veszprém, 2004. október 21.

Melléklet 1.

CIE – CRI-1996 színvisszaadási index számítás fı lépéseinek ismertetése

CIE 1931 tristimulusos értékek meghatározása

Legelıször szükség van a teszt fényforrás relatív spektrális teljesítmény-eloszlására, melyet egy arra alkalmas és megbízhatóan pontos spektroradiométerrel határozunk meg 380 nm és 780 nm közötti tartományban 5nm –es lépésközzel. Ebbıl már számolhatók a teszt fényforrás CIE Xk, Yk, Zk színinger összetevıi, valamint xk, yk színkoordinátái. A referencia fényforrás kiválasztása a már említettek révén történik. Felhasználva a színminták spektrális reflexióját valamint a teszt és referencia fényforrás spektrális teljesítmény-eloszlását, könnyen számolhatjuk a minták tristimulusos értékeit Xki, Yki, Zki teszt fényforrás, valamint Xri, Yri, Zri

referencia fényforrás által megvilágítva.

Tristimulusos értékek átszámolása D₆₅ megvilágító adaptációs szintjére A CIE 109-1994 új kromatikus adaptációs formuláját alapul véve, a színminták 1000 lx megvilágítási szinttel rendelkezı standard D65 megvilágító adaptációjához tartozó tristimulusos értékek meghatározása három lépésben történik:

1. Az X, Y, Z értékek Estévez-Hunt-Pointer144,145,146 R, G, B számhármasra való transzformációja az alábbiak szerint:

Z meghatározása számos lépés során:

( ) ( [ ) ( ) ]

^{( ) ( )}

( )

szintén egyenletben rögzített a publikációban (4a, 4b, 5 egyenletek).

3. Végsı lépésben pedig az így kapott D65 alatti tristimulusos értékeket inverz transzformációval CIE 1931 tristimulusos értékekké alakítjuk:

D

Értékek CIE 1976 CIELAB térbe való transzformációja

Az i-dik színmintához tartozó XDki, YDki, ZDki és XDri, YDri, ZDri tristimulusos értékek (k a teszt, r a referencia fényforrás által megvilágított mintákra utal) L*Dki, a*Dki, b*Dki és L*Dri, a*Dri, b*Dri CIELAB koordinátákra való átszámolása pedig az alábbiak szerint történik:

( )

( ) ( )

megvilágításból adódó észlelt különbséget írja le, a következı CIELAB színinger-különbségi formula segítségével lehetséges minden egyes i minta esetén:

( ) ( ) ( )

CRI-1996 színvisszaadási indexek kiszámítása A speciális színvisszaadási indexek kiszámolása:

2562

ahol az eredményt a legközelebbi egész számra kell kerekíteni.

Az általános színvisszaadási index kiszámítása pedig ezen speciális indexek számtani közepeként számolandó:

ahol n = 10, a nyolc darab MCC színmintából és a két valódi bırszínbıl tevıdik össze.

Vizsgálatok során megmutatták, hogy körülbelül háromegységnyi R96i jelenti az éppen észlelhetı színinger-különbségeket feltéve, ha azok hasonló irányultságú eltolódással bírnak.

A relatív spektrális teljesítmény-eloszlás pontos mérésére is nagy hangsúlyt kell fektetni, mert annak értéke kihatással van az R96a –ra, akár 3 egységnyit is.

1994 és 1997 között 7 fogalmazványa született a fent említett modellnek, miközben a színmegjelenési modellek és kromatikus adaptációs transzformációk területén nagy

változások történtek. 1997-ben Tokióban elhatározták a TC 1-33 lezárását; a bizottság megállapításainak összefoglalását a (CIE 135/2-1999) publikáció tartalmazza. Nem sokkal késıbb, 1998-ban publikálásra került egy új, színmegjelenési modell CIECAM97s¹⁴⁷ néven, melynek leírása a (CIE 131-1998) publikációjában olvasható.

Melléklet 2.

A CIE 13.2-es publikációjában ismertetett színvisszaadási index számítási eljárás fı lépéseinek ismertetése

A színvisszaadás meghatározásának lépései:

- a referencia sugárzáseloszlás megválasztása

- színminták CIE színinger összetevıinek és színkoordinátáinak (CIE 1931: X, Y, Z, x, y) meghatározása a referencia és a teszt fényforrás által megvilágítva

- a kapott színmetrikai értékek CIE 1960 UCS rendszerbe való transzformálása az alábbi egyenletek segítségével:

- a kromatikus adaptáció és színi áthangolódás figyelembe vétele – adaptációs színi eltolódás (adaptive colour shift) – az alábbi formula segítségével:

i

ahol, u’k,i és v’k,i az i-dik tesztminta színkoordinátái, figyelembe véve a kromatikus adaptációt, melynek értelmében u’k = ur és v’k = vr, azaz az áthangolódási korrekció után a teszt és referencia fényforrás u,v koordinátái azonosak.

- a fenti egyenletben található ck, dk, cr, dr valamint ck,i, dk,i értékek (uk, vk, ur, vr és uk,i, vk,i felhasználásával) az alábbiak szerint számolandó:

( )

- Az így kapott értékeket ezek után transzformálni kell a CIE 1964-es UCS színtér koordinátáiba az alábbiak szerint:

( )

- ezek után a „k” teszt fényforrás által megvilágított i-dik színminta és a referencia fényforrás által megvilágított ugyanazon minta közötti színinger-különbség a CIE 1964 színinger-különbségi formulájával az alábbiak szerint számolandó:

( ) ( ) ( )

Ez a CIE 1964-es UCS színterébe transzformált színösszetevık közti vektor különbség meghatározását jelenti.

Színvisszaadási Indexek meghatározása:

- Speciális Színvisszaadási Index (Special Colour Rendering Index) jelölésére az Ri

szolgál utalva az i-dik színmintára, mely érték meghatározása az alábbi egyenlettel történik, annak értékét a legközelebbi egész számra kerekítve:

- Általános Színvisszaadási Index (General Colour Rendering Index) jelölésére az Ra

szolgál, melynek eredményét az elsı nyolc színminta Ri értékeinek számtani középértéke adja:

∑

=

=

8

8 1

1

i i

a R

R (28)

- R_i = 100 a teszt fényforrás és a referencia fényforrás által megvilágított i-dik színminta színkoordinátáinak teljes azonosságát jelenti. Az általános színvisszaadási indexet a 4,6 szorzótényezı segítségével úgy határozták meg, hogy egy standard meleg fehér fénycsı Ra értéke, izzólámpát referencia fényforrásként tekintve, 50 legyen.

Melléklet 3.

CIELAB színinger térbe való konverzió fı lépéseinek ismertetése

( ) 16

(Z/Z_n) hányados értéke nagyobb, mint (24/116)³, akkor:

( X ^/ X

n

) ( X ^/ X

n

)

^1/3

Színezeti szög és króma értékek:

CIE 1976 a,b színezeti szög:

*)

A színinger-különbségi formulák az alábbi egyenletekkel határozhatóak meg:

CIE 1976 (L*a*b*) vagy más néven CIELAB színinger-különbségi formula:

( ) ( ) ( )

CIE 1976 a,b színezet különbség:

( ) ( ) ( )

[

^{* 2 * 2 * 2}

]

^1/2

*

ab ab

ab

E L C

H = ∆ − ∆ − ∆

∆

(42)

Melléklet 4.

CIECAM02 színmegjelenési modellbe való konverzió fı lépéseinek ismertetése

Elsı lépésben meg kell határozni a környezeti paraméterek (80. Táblázat) megfelelı értékeit az SR „környezeti hányados” függvényében:

DW SW

R L

S =L (43)

ahol, L_SW a környezet fehérpontjának fénysőrősége, L_DW a megvilágított, tökéletesen visszaverı diffúzor vagy egy önvilágító berendezés fehér pontjának fénysőrősége.

Ha S_R értéke 0, akkor a sötét látási szituációhoz tartozó értékek választandóak, ha S_R kisebb, mint 0,2, akkor „félhomály” és S_R nagyobb vagy egyenlı, mint 0,2 esetén átlagos körülményekrıl beszélünk. Lineáris interpolációval a köztes értékek meghatározása megengedett, de az alap értékek használata erısen ajánlott.

80. Táblázat: Kategorikus környezeti paraméterek alap értékei

Látási szituáció C Nc F

Átlagos környezet 0,69 1,0 1,0

„Félhomály” környezet 0,59 0,9 0,9

Sötét környezet 0,525 0,8 0,8

Következı lépésben a CIE 1931 színinger összetevıinek RGB színtérbe konvertálása történik a MCAT02 mátrix segítségével:

 

Kiszámítjuk a fehér ponthoz való adaptáció fokát, a D faktort:

( )

ahol LA (a környezet fénysőrőségi szintje) és F környezeti paraméterek.

Alkalmazzuk a D faktorral súlyozott színi áthangolódási transzformációt:

( ^D ) ^R

összetevıje. Ezek után következik a látási szituációtól függı konstansok meghatározása:

( 5 1 )

Elvégezzük a kromatikus RGB értékek Hunt-Pointer-Estevez színtérbe való konvertálását:

 

hogy alkalmazhassuk a poszt-adaptációs nem lineáris tömörítést:

( )

( )

Ha R’, G’ vagy B’ bármelyikének értéke negatív, akkor azok abszolút értékével kell a

továbbiakban számolni, és a poszt-adaptációs egyenletek értékeit úgy kell meghatározni, hogy a tört értékét -1-el megszorozzuk mielıtt a 0,1-et hozzá adnánk.

Az ideiglenes Descartes reprezentációk (a és b), valamint a színezeti szög (h) meghatározása a következı lépés:

ahol, h értéke fokban számolandó (amennyiben h értékét radiánban kapjuk, szorozni kell 180 π -vel, és így a h_r relatív színezeti szöghöz jutunk):

- ha a és b pozitív, akkor hr pozitív és h = hr

- ha a negatív és b pozitív, akkor hr negatív, és h = hr + 180 - ha a és b negatív, akkor hr pozitív és h = hr + 180

- ha a pozitív és b negatív, akkor hr negatív, és h = hr + 360.

Az excentricitási faktor meghatározása az alábbi képlet segítségével történik, ahol h értékét radiánban kell megadni (ezért a π/180 szorzó):

 

A színezeti kvadratúra meghatározásához az alábbi táblázatban rögzített állandók szükségeltetnek:

81. Táblázat: Alap színekhez tartozó állandók a színezeti kvadratúra meghatározásához

Vörös Sárga Zöld Kék Vörös

i 1 2 3 4 5

hi 20,14 90,00 164,25 237,53 380,14

Hi 0,0 100,0 200,0 300,0 400,0

Kapcsolódó Descartes koordináták számítása:

( ) ^h

Melléklet 5.

Függetlenség vizsgálat fı lépéseinek ismertetése χ² próba segítségével

1. Rögzíteni kell minden egyes megfigyelı mindkét sorozatában, mind a 18 színmintára adott vizuális színinger-különbség értékeit a különbözı fényforrás párok esetén, melyhez meg kell határozni minden sor és oszlop összegét. Ezt tekintettem a statisztikában csak kontingencia táblázat néven ismert táblázatnak, melynek általános sémája a következı:

82. Táblázat: A kontingencia táblázat általános sémája¹⁴⁸

Y szerinti osztályok X szerinti osztályok C^Y1 C^Y2 … C^Yj … C^Yc Σj

C^X1 f11 f12 … f1j … f1c f1.

C^X2 f21 f22 … f2j … f2c f2.

… … … … … …

C^Xi fi1 fi2 … fij … fic fi.

… … … … … …

C^Xr fr1 fr2 … frj … frc fr.

Σ_i f_.1 f_.2 … f_.j … f_.c N

ahol a fısokaság Y ismérv szerinti megoszlása – a feltétel nélküli Y-megoszlás – a táblázat legutolsó sorában található (f.j), míg a részsokaságok Y szerinti megoszlásai – az X∈C_i^X (i = 1,2,…,r) feltétel melletti feltételes Y-megoszlások – az összesen sor feletti sorokban helyezkednek el (fi.). Ehhez teljesen hasonló módon értelmezhetık a feltétel nélküli és feltételes X-megoszlások is, melyek a kontingencia táblázat megfelelı oszlopaiban találhatók. N pedig a feltétel nélküli Y-megoszlások összegét jelenti.

2. Második lépésben a fenti táblázat elemeibıl képezni kell az

N f f

f

_ij^*

=

_i. ^.j ₍₇₉₎

módon meghatározott ún. feltételezett gyakoriságokkal kitöltött táblázatot, ahol a táblázat összesen sora és oszlopa változatlan marad, és minden sor megoszlása pontosan egyformává válik. Ezért az f^*ij gyakoriságokat a két ismérv függetlenségének feltételezése melletti gyakoriságnak szokás nevezni.¹⁴⁸

3. Harmadik lépésként meg kell határozni az eltérés négyzetösszegek segítségével χ² értékét az alábbi képletet felhasználva:

( )

∑∑

= =

= −

r

i c

j ij

ij ij

f f f

1 1 *

* 2

χ

2 ₍₈₀₎

statisztikát, mely függetlenség esetén közelítıleg χ²-eloszlást követ (r-1)(c-1) szabadságfokkal.

Ennek értelmében:

- ha χ² értéke kisebb, mint χ²(ν,α), akkor az egyes megfigyelések függetlenek egymástól,

- ha χ² értéke nagyobb, mint χ²(ν,α), akkor a megfigyelések nem függetlenek egymástól, ahol ν adott szabadságfokot, α pedig adott valószínőséget jelent.

A további statisztikai próbák elvégzésének ez elıfeltétele, azonban ez a módszer nem mond semmit a kapcsolat erısségérıl.

4. A kapcsolat erısségének vizsgálatához asszociációs kapcsolatvizsgálatot kell végezni.

A χ² mennyiséget valamilyen alkalmas viszonyítási alaphoz hasonlítva az asszociáció szorosságának különféle χ²-alapú mérıszámaihoz juthatunk. Az egyik lehetséges viszonyítási alap a χ² felsı határaként meghatározott N^min

{ (

r−¹

) (

^, c−¹

) }

érték. Ezt használva az asszociáció

( ) ( )

{ 1 , 1 }

min

2 2

−

= −

c r

C N χ

, illetve (+/-)

C = C

²

mérıszámához jutunk , ahol N az elemszámot (adott fényforrás pár esetén az összes megfigyelések száma*színminták száma(18)), r és c a vizuális és számított skála síkok felosztásának számát jelenti. A C mutatószámot Cramer-féle asszociációs együtthatónak nevezzük, mely a 0 és 1 határok között mozog¹⁴⁸.

C értékelése a következıképpen értelmezhetı:

- ha C értéke 0 és 0,25 között van, akkor azt mondhatjuk, hogy nincs sztochasztikus kapcsolat X és Y ismérvek között,

- ha C értéke 0,25 és 0,4 közé esik, gyenge, - ha C értéke 0,4 és 0,6 közé esik, közepes,

- ha C értéke 0,6 és 0,8 közé esik, erıs sztochasztikus kapcsolatról beszélünk és ha C értéke 0,8 felett van, azt mondhatjuk hogy függvényszerő (C=1 esetén determinisztikus) kapcsolat áll fenn X és Y között.

Melléklet 6.

Rövidítések, betőszavak összefoglaló táblázata

83. Táblázat: Rövidítések, betőszavak összefoglaló táblázata

CDI – Colour Discrimination Index Színmegkülönböztetési index CIE - Commission Internationale de

l’Eclairage

Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság

CIE 13.3 (13.2) “Method of Measuring and Specifying

Colour Rendering Properties of Light Sources” – CIE publikáció.

CIE 1931 színingermérı rendszer – XYZ Olyan trikromatikus rendszer, amely a CIE által elfogadott X, Y, Z alapszíningereken és az x

( ) ( ) ( )

λ ,y λ ,z λ színinger-megfeleltetı függvényeken alapul, és amely alkalmas tetszıleges spektrális teljesítmény-eloszlások színinger-összetevıinek meghatározására.

CIE 1960 UCS diagram; CIE 1960

egyenletes színességi skálájú diagram; A CIE által, elsıként 1960-ban elfogadott egyenletes színességi skálájú diagramja (u,v), melyet a késıbbiekben, 1976-ban tovább módosítottak. A koordinátapárok közötti összefüggés:

CIE 1964 U*V*W* diagram A CIE 1964-es egyenletes színességi skálájú diagramja

CIE 1974 általános színvisszaadási index – R_a

Nyolc meghatározott CIE 1974 tesztelı színmintára számított CIE 1974 speciális színvisszaadási index átlaga.

CIE 1974 speciális színvisszaadási index – R_i

Mérıszám annak jellemzésére, hogy egy adott CIE tesztelı színmintának a vizsgált fényforrással kapott színe hogyan egyezik meg ugyanazon mintának referencia sugárzáseloszlással történı megvilágítás hatására kapott színével, figyelembe véve a kromatikus adaptációt.

CIE 1976 UCS diagram; CIE 1976

egyenletes színességi skálájú diagram; Az alábbi összefüggés szerint számított u’

és v’ derékszögő koordinátákkal értelmezett egyenletes színességi skálájú diagram:

Z

X, Y, Z a kiválasztott színinger színinger-összetevıi a CIE 1931 vagy a CIE 1964 kiegészítı színingermérı rendszerben és x, y a megfelelı színességi koordináták.

CIE CRI-1996 A CIE által kidolgozott, átmeneti

színvisszaadási index számítási model.

CIECAM02 - Colour Appearance Model A CIE korábbi színmegjelenési modelljének módosítása, tovább fejlesztése (lásd.

Melléklet 4.)

CIECAM97s – Colour Appearance Model A CIE által kidolgozott színmegjelenési modell, mely a megvilágítás és a környezet jellemzıit is figyelembe veszi, hogy a színészlelettel jobban korreláló mennyiséghez jussunk.

CIECAM97sR A CIECAM97s módosított változata.

CIEDE2000 színingerkülönbségi formula

CIEDE94 színingerkülönbségi formula

CIELAB szín(inger-)tér; CIE 1976 L*a*b*

szín(inger-)tér;

Megközelítıen egyenletes, háromdimenziós színinger tér, amelynek L*a*b* derékszögő koordinátáit az alábbi egyenletek határozzák meg:

v* szín(inger-)tér; Megközelítıen egyenletes, háromdimenziós színinger tér, amelynek L* u* v*

derékszögő koordinátáit az alábbi egyenletek határozzák meg:

Y, u’, v’ a kiválasztott színinger és

Y_n, u_n’, v_n’ a meghatározott fehér akromatikus színinger koordinátái.

CMC Colour Measurement Committee (of The

Society of Dyers and Colourists); CIELCh

formula.

CPI – Colour Preference Index Színpreferencia index

IEC International Electrotechnical Commission

IES Illuminating Engineering Society

IESNA Illuminating Engineering Society of North

America;

Észak-Amerikai Világítástechnikai Mérnökök Társasága

Korrelált színhımérséklet – Tcp

(Correlated Colour Temperature – CCT) Annak a Planck-sugárzónak a hımérséklete, amelynek színészlelete a legjobban hasonlít a kiválasztott ugyanolyan világosságú színinger színészleletéhez, meghatározott megfigyelési feltételek mellett.

Egysége: K (Kelvin)

Megjegyzés: A fenti meghatározást a CIE 1. Szakosztálya megváltoztatta, a vizuális színészlelet különbség helyett az u, v színességi diagramban vett minimális távolság alapján definiálva a CCT-t. Ezt a Magyar szabványosítás még nem honosította.

LED – Light Emitting Diodes Világító dióda MCC – GretagMacbeth ColorChecker

Chart GretagMacbeth ColorChecker színtábla

sCDI Speciális színmegkülönböztetési index

Szín(inger-) koordináták; színességi koordináták;

A három összetartozó színinger összetevı mindegyikének és ugyanazon színinger-összetevık összegének a hányadosa.

Szín(inger-)diagram; színességi diagram; Síkban értelmezett diagram, amelyen a színességi koordinátákkal meghatározott pontok képviselik a színingerek színességét.

Szín(inger-)összetevık Valamely színinger megfeleltetéséhez, adott trikromatikus rendszerben szükséges alapszíningerek mennyisége.

Színhımérséklet – Tc Egy olyan Planck-sugárzónak a

hımérséklete, amely sugárzásának ugyanaz a színessége, mint a kiválasztott színingeré.

Egysége: K (Kelvin)

Színinger tér A színingerek geometriai szemléltetése,

általában háromdimenziós térben.

TC Technical Committee; Technikai Bizottság.

TCS – Test Colour Sample Teszt színminta UCS diagram; egyenletes színességi

skálájú diagram;

Kétdimenziós színinger-diagram, amelyben a koordinátákat azzal a céllal értelmezték, hogy az egész diagramban ugyanakkora fénysőrőségő színingerek közötti egyenlı színmegkülönböztetési lépéseknek, amennyire lehet, megközelítıen egyenlı távolságok feleljenek meg.

Forrás:

- Magyar Szabványügyi Hivatal, Fénytechnikai terminológia, Látás, színvisszaadás, MSz 9620-2, 1990.

- Magyar Szabványügyi Hivatal, Fénytechnikai terminológia, Színmérés, MSz 9620-3, 1990.

Irodalomjegyzék

1 Bouma PJ. Physical Aspects of Colour. (Philips Industries, Netherlands), English translation, 1947, pp. 321.

2 Commission Internationale de l’Eclairage: Method of measuring and specifying colour rendering properties of light sources. Publ. CIE 13.3-1995 (a verbatim re-publication of the 1974 2nd edition).

3 Commission Internationale de l’Eclairage: Colour rendering, TC 1-33 closing remarks. Publ. CIE 135/2-1999.

4 Commission Internationale de l’Eclairage: International Lighting Vocabulary. Publ. CIE 17.4-1987.

5 Halstead MB. Colour rendering: past, present and future. In AIC Color 77, Adam Hilger, Bristol, 1977:

5 Halstead MB. Colour rendering: past, present and future. In AIC Color 77, Adam Hilger, Bristol, 1977:

In document Hagyományos és modern fényforrások színvisszaadási tulajdonságainak vizsgálata (Pldal 153-0)