Kis korrelált színhımérséklettel (~2700 K) rendelkezı fényforrások

Elıször modellek szerint, kísérleti személyenként és fényforrás páronként mutatom be a számított és vizuális színinger-különbségek közti összefüggéseket. A megfigyelık által szolgáltatott vizuálisan meghatározott színinger-különbségeket (két sorozat minden fényforrás pár esetén) személyenként átlagoltam, külön-külön megvizsgáltam a korrelációjukat a különbözı modellek szerinti számított színinger-különbségekkel, majd ezen korrelációk átlagát tekintettem elsıdleges eredménynek (a táblázatokban „Á”-val jelölve).

Másodszor, az egyes megfigyelık adott fényforrás párra vonatkozó válaszainak átlagával normalizáltam az egyes színmintákra adott válaszokat, majd az összes, így kapott, sorozatonkénti és személyenkénti normált értékek halmazának vettem az átlagát az egyes színmintákra vonatkozólag. Ezzel egy átlagos vizuális színinger-különbséget határoztam meg a megfigyelık teljes csoportjára, minden egyes színmintára, amit szintén korreláltattam a modellek szerint számított értékekkel. Ezt az eredményt a táblázatokban „ Á’ ”-vel jelöltem.

Normalizálásra azért van szükség, hogy a különbözı megfigyelık eltérı vizuális skálázását össze lehessen hasonlítani. Azért az átlaggal való normalizálást választottam a maximális értékkel való leosztás helyett, mert ha valaki egy kirívóan szélsıséges értéket választott a sklálája maximumának, akkor az a többi színmintára adott válaszát erısebben befolyásolná a normalizálás során.

Megoldást azonban ez sem jelent minden esetben, hiszen a vizuális értékelések során elıfordulhat, hogy valaki figyelmetlenség, fáradtság miatt olyan színinger-különbségi értékeket határoz meg, hogy az a számított értékekkel nem áll szoros összefüggésben, míg mások becsült értékei és a számított értékek közt szignifikáns korreláció mutatható ki. Ezen nem szignifikáns vizuális eredmények elhagyása a normalizált sorozatok átlagolásánál egy harmadik lehetséges módja a kapcsolatok vizsgálatának. Így meghatároztam egy minimális korrelációs értéket, melyet a megfigyelı által becsült vizuális értékek és a számított értékek közti korrelációnak el kellett érni, hogy azt a sorozatot a normalizált értékek színmintákra való átlagolásánál figyelembe vegyem. Ezt a határt 0,5-ben határoztam meg és az így meghatározott korrelációs értékeket „Á’’ ”-vel jelöltem.

Az alábbi táblázatban (47. Táblázat) a CIE 13.3 szerinti modellel meghatározott színinger-különbségek és az egyes megfigyelık (m1-m7) vizuális eredményeinek összehasonlítása látható a fentebb említett szempontokat figyelembe véve:

47. Táblázat: A megfigyelık által vizuálisan becsült színinger-különbségek és a CIE 13.3 módszer szerint számított színinger-különbségek közti R - korrelációs együtthatók a 2700 K-es csoport esetén

CIE 13.3 m1 m2 m3 m4 m5 m6 m7 Á Á’ Á’’

White LED - (L_STAR/O_2700) 0,45 -0,17 -0,26 0,09 0,09 0,32 -0,02 0,07 0,06 x En. kompakt fénycsı - (T_F82) 0,77 0,43 0,13 0,54 0,55 0,37 0,47 0,72 0,77 LED cluster 1 - (S_2700) 0,88 0,05 0,06 0,73 0,75 0,50 0,71 0,90 LED cluster 2 - (L_2700) 0,92 0,20 0,18 0,66 0,85 0,44 0,54 0,71 0,90

A vizuális kiértékelés ezen fázisában legtöbb hét, legkevesebb öt megfigyelı vett részt a közel 2700 K korrelált színhımérséklettel rendelkezı fényforrások összehasonlításában. A fényforrások táblázatbeli megjelenésének sorrendje megegyezik a CIE 13.3 eljárás szerint meghatározott Ra színvisszaadási index által felállított sorrenddel. Az egyes megfigyelık által becsült értékek és a számított értékek közötti korreláció széles skálán mozog, bizonyítva azt is, hogy mennyire nem egyszerő egy ilyen vizuális értékelési feladat. Azon fényforrás párok esetén, ahol a számított különbségek kicsik, értelemszerően az észlelt színinger-különbségek is kicsik, így a megfigyelıknek nehéz volt megbecsülnie ezen értékeket a szürke skála segítségével. A két összehasonlítandó értékhalmaz közti korreláció sokszor nulla körüli értékeket vett fel. Ha a személyenkénti korrelációk átlagát nézzük („Á”), azok értékeibıl jól látszik, hogy minél nagyobbak voltak a fényforrás párok közti színinger-különbségek, annál következetesebben tudták azt a megfigyelık megbecsülni, annál jobb lett a két halmaz közti korreláció. Minél nagyobb Ra színvisszaadási index-el rendelkezett egy lámpa, annál kisebb mértékben volt szignifikáns kapcsolat kimutatható a számított és becsült értékek között. Ezt az elızı fejezetben ismertetett függetlenség és asszociációs kapcsolat vizsgálatok is megerısítik.

Az egyes sorozatok saját átlagukkal való normalizálását és azok színmintánként való átlagolását követıen minden fényforrás esetében nıtt a korreláció és ezen változások nem befolyásolták a már elızıekben felállított lámpák közti rangsort. Sajnos a legtöbb megfigyelés során mindig akadt olyan személy, aki valamilyen okból kifolyólag megfigyelésével lényegesen eltért az átlagtól, ezért fontosnak tartottam azt is megvizsgálni mi történik akkor, ha ezeket a „rossz” sorozatokat az átlagolásból kihagyom. Így került meghatározásra az „Á’’ ”-vel jelölt korreláció, melynek értéke jól látható módon nıtt az

Ennek a csoportnak a vizsgálatánál leginkább az m2 és m3-al jelölt személyek értékeit hagytam el az átlagolás során, mert az ı korrelációik az átlagtól lényegesen eltértek.

Azon lámpák esetén, ahol bizonyos személyek eredményeinek elhagyása (korreláció < 0,5) után is még maradt elegendı számú sorozat az átlagolás elvégzéséhez, ott meghatároztam ezt az értéket. Ha túl sok megfigyelés esett áldozatul ezen feltételnek, és az átlagot már csak egy-két megfigyelı értékei szolgáltatták, ott nem láttam értelmét elvégezni ezt az összehasonlítást (a táblázatban ’x’-el jelölve). Ez fıleg azon lámpák esetében fordult elı, amelyek nagy Ra

index-el rendelkeztek, mert a kis színinger-különbségek révén a korreláció legtöbbször rossz volt.

Sajnos a különbözı lámpák vizsgálatánál általában nem ugyanazon megfigyelık értékeit kellett az átlagolásból kihagyni, így ezek a korrelációk nem hasonlíthatóak össze egymással teljes mértékben objektíven.

48. Táblázat: A megfigyelık által vizuálisan becsült színinger-különbségek és a CIECAM02 módszer szerint számított színinger-különbségek közti R - korrelációs együtthatók a 2700 K-es csoport esetén

CIECAM02 m1 m2 m3 m4 m5 m6 m7 Á Á’ Á’’

White LED - (L_STAR/O_2700) 0,36 0,26 -0,01 0,23 0,05 0,38 0,28 0,22 0,35 x En. kompakt fénycsı - (T_F82) 0,67 0,42 0,17 0,69 0,42 0,46 0,47 0,72 0,81 LED cluster 1 - (S_2700) 0,90 0,09 0,12 0,74 0,72 0,51 0,73 0,90 LED cluster 2 - (L_2700) 0,94 0,28 0,27 0,67 0,89 0,50 0,59 0,77 0,92

A 48. Táblázat követi az elızı szerkezetét, csak most a megfigyelık vizuális értékeit a CIECAM02 színmegjelenési modell szerint számított értékekkel hasonlítottam össze. Ahogy az már az elı kísérletekbıl is megmutatható volt, a várakozásoknak megfelelıen a színmegjelenési modell szerint számított értékek jobban korrelálnak a vizuálisan meghatározott értékekkel, mint a jelenleg elfogadott CIE 13.3 modell esetében.

49. Táblázat: A megfigyelık által vizuálisan becsült színinger-különbségek és a CIELAB módszer szerint számított színinger-különbségek közti R - korrelációs együtthatók a 2700 K-es csoport esetén

CIELAB m1 m2 m3 m4 m5 m6 m7 Á Á’ Á’’

White LED - (L_STAR/O_2700) 0,06 0,24 -0,20 -0,09 -0,15 0,03 -0,10 -0,03 -0,03 x En. kompakt fénycsı - (T_F82) 0,56 0,33 0,21 0,58 0,29 0,43 0,40 0,60 0,69 LED cluster 1 - (S_2700) 0,85 -0,06 0,00 0,70 0,64 0,42 0,62 0,84 LED cluster 2 - (L_2700) 0,80 0,01 0,09 0,53 0,79 0,29 0,42 0,56 0,78

Harmadikként a CIELAB L*a*b* színtérben meghatározott színinger-különbségeket vizsgáltam a megfigyelések során becsült színinger-különbségekkel. Érdekesség, hogy az itt kapott korrelációk szinte minden tekintetben kisebb értéket eredményeznek, mint a CIE 13.3-as módszer esetén, pedig a CIELAB kifejlesztésénél elsıdleges szempont volt egy jóval

egyenlıközőbb és ezáltal az emberi látást jobban leíró színtér megvalósítása, mint a 13.3-ban használt U*V*W* színtér. Ez valószínőleg arra vezethetı vissza, hogy a CIELAB képletekbe beépített színi áthangolódási korrekció rosszabb, mint a CIE 13.3-ban szereplı, az L,M,S csapérzékenységekre épülı von Kries transzformáció.

50. Táblázat: Átlagos vizuális színinger-különbségek és a számított értékek közti R - korrelációs együtthatók összefoglaló táblázata fényforrásonként és modellenként

2700 K CIE 13.3 – Á’ CIECAM02 – Á’ CIELAB – Á’ eredmények korrelációit mind a három modell szerint számított értékekkel (összes kísérleti személy, összes megfigyeléseinek normalizált értékeinek színminták szerinti átlagolása – „Á’

„), melybıl jól látszik, hogy a CIECAM02 színmegjelenési modell az emberi látás mechanizmusát jobban képes leírni az általam végzett vizuális kísérletek eredményeit figyelembe véve ezen színhımérsékleti szinten, mint a másik két módszer. A 57. ábra szemlélteti a legnagyobb korrelációval rendelkezı LED cluster 2 lámpa esetén mért és becsült értékek kapcsolatát mind a három modell esetén. Azonos skálázást választva megfigyelhetı, hogy az egyes modellek szerint számított színinger-különbségek között lényeges nagyságbeli eltérés mutatkozik; CIE 13.3 szerint számított értékek közel kétszer akkorák, mint a CIELAB színtérben meghatározottak, míg a CIECAM02 esetében a számított színinger-különbségek valahol a kettı között helyezkednek el, azonban ez csak arra enged következtetni, hogy a

1

=

∆E az egyes modellek esetén vizuálisan különbözı.

0,0

CIE 13.3 - számított színinger-különbség

0,0

57. ábra: A számított színinger-különbségek ábrázolása az átlagos vizuális becslések függvényében: LED

5.7.1.2. Közepes korrelált színhımérséklettel (~4000 K) rendelkezı fényforrások