Ebben a tételben az alt szólista előadásában szólal meg a költemény.
A háromszólamú (alt, tenor, basszus) kórus végig szövegtelenül éne-kel, feladata a hangulat megfestése. A szövegtelen éneklés sokféle módját alkalmazza Debussy: lala, lon, lon, a vokális, csukott száj és ezek különböző variációi.
A tétel egy impresszionista hangulatkép. Az alapkaraktert a tabourin távoli hangjának megjelenítése adja. Könnyed leggiero ka-rakter, kis nyújtott, valamint nyolcad, két tizenhatodos ritmusképletek ostinato-szerű ismételgetése, pianissimo dinamika, statikus harmóniák jellemzik ezt a többször visszatérő kezdő szakaszt. A hajnali félálom-ban a tabourin halk, távoli hangjának hatására megjelenő gondolat-foszlányok keverednek az álom és az ébrenlét határán. Ezt az átmeneti állapotot Debussy állandó változással, a labilitással, a bizonytalanság érzetének folyamatos fenntartásával ábrázolja.
Már a tétel formája sem egyértelmű. Az ABA forma és a ron-dóforma elemei is megtalálhatók benne. Ha hangnemileg tekintjük végig a tételt, az ABA forma érvényesül. Az 1–31. ütemig 3# az elő-jegyzés. 32–39-ig nincs kiírt előjegyzés, majd 40–51-ig, a befejezésig ismét 3#-ben folytatódik a zene. Ezeknek szakaszoknak a tagolási pontjainál kettős vonalat alkalmaz a szerző. A nagyobb részeken belül további kisebb egységeket találunk. Ha a szöveg felosztását vesszük figyelembe, akkor inkább rondószerű forma figyelhető meg. A, B, A, C, D, Av. Az első szakasz a 12. ütemig tart (A). Ezt követi a B rész a 13. ütemtől a 18-ig. A rondótéma visszatérése (A) a 19. ütemtől a 25-ig terjed. A 26. ütemtől a 31-25-ig tartó részben új zenei anyag követke-zik (C), majd visszatérő rész nélkül a 32. ütemtől újabb epizód hang-zik el (D). A rondótéma utolsó megjelenése a 40. ütemben kezdődik.
Ez a megszólalás 4 ütemes kódával bővül (Av).
A hangnemek állandó váltakozása jeleníti meg azt az állapotot, melyben a főhős álom és valós gondolatok határán lebeg. A fisz alapú részek azok, amelyeknél beszűrődik az alvó tudatába a külvilág, a tabourin halk távoli hangjának formájában. A többi (A, F-d alapú) szakaszok azok, amelyek alatt félálomban gondolatok suhannak át agyán.
A hangnemérzet állandó labilitását eredményezi a szóló dalla-mának hangkészlete, valamint a kíséret apró változásai is. A szóló nyitódallama fisz, gisz, a, h, cisz és e hangokból áll. Látszólag eol-jellegű dallam, de legérzékenyebb hangja az alaptól számított szext végig kimarad. Így csak a dallam alapján nem tudjuk eldönteni, hogy eol vagy dór színezetűvé válik a dallam. A kíséretben váltakozik a disz és d hang, vagyis hol eol, hol dór jellegű harmóniák támasztják alá a dallamot. A basszus nyitó, lefutó skálamenete is az első esetben fisz-eolban, a 19. ütemben azonban Fisz-dúrban szólal meg. A dallam hangnemi labilitása és a kíséret állandóan váltakozó harmóniái is erő-sítik a bizonytalan érzést.
Debussy a dallamalkotás területén él leginkább a konkrét szö-vegábrázolás lehetőségével. A 14. ütemben induló téma az En disant:
il est trop matin Ung pue je me rendormiray (Azt mondtam
magam-10.18132/LFZE.2007.5
nak: túlságosan korán van még. Egy kicsit visszaalszom) szövegrész megjelenítéseként a dallam az e hang körül mozog, kicsit fölfelé haj-lik, majd a visszaalszom szónál kifejező módon lefelé halad a fisz alaphangig. A kíséret is követi kifejezésben a szöveg tartalmát. Az alt és a tenor ostinato-szerűen ismétlődő motívumai szinte az alvó egyen-letes lélegzésének képzetét keltik. Itt Debussy a la, la és lon, lon szö-vegeket egyszerre szólaltatja meg a két szólamban, így egészen sajáto-san kevert színű, zsongó hatást ér el. Ehhez társul a basszus háromszor nekirugaszkodó, de kétszer visszahanyatló, majd harmadszor szintén a fisz alaphangra vezető dolce ed espressivo (édesen/lágyan és kifejezés-sel) jelzésű dallama. A tétel dallamai többnyire kis hangterjedelműek, szekundokban, tercekben lépkednek. A 26. ütemnél a Jeunes gens partent leur butin (Ifjak indulnak zsákmányra) szövegrésznél az a alaphangról váratlanul nagy, kitáruló, felugró tiszta kvint és hosszan kitartott e” hang ábrázolja a hódításra induló fiatalembereket. Ez a szakasz az egész tétel legmozgalmasabb területe. A kicsattanó fiatalos lendület megjelenítésében a kísérőszólamok is részt vesznek. A tonali-tás A-dúrra változik. Un poco animato (egy kicsit élénkebben / lelke-sebben) tempójelzés mellett sűrű tizenhatod értékekben mozgó mixtú-ra-sorozatok követik egymást.
A 32. ütemnél induló 8 ütemes rész tartalmi szempontból a té-tel legfontosabb területe. Ekkor tudjuk meg, hogy a főhős arról álmo-dozik, hogy hamarosan új párt talál magának. Olyan ez, mint egy szép, édes vágyálom. Teljesen megszűnik a külvilág. Ezt az álomba révedést Debussy több eszközzel is érzékelteti. A tabourin távolról beszűrődő ritmusa, ami eddig végigkísérte a tételt, itt teljesen háttérbe szorul. Az előjegyzés hirtelen megváltozik. Az eddigi 3 # után a 32.
ütemtől kezdődően előjegyzés nélkül folytatódik a zene. A szóló mély középfekvésben, az é’ körül forogva álmában mormolva énekli, kis hangközlépésekben mozgó dallamát. A dallam két kisebb ívből áll. Az első szinte egyhelyben mozog. A második nagyon szemléletesen, a 37.
ütemben a „trouvé” (megtalál) szónál emelkedik fel egy pillanatra a c”-ig, majd visszahanyatlik. A kíséret csukott szájas éneke és a basz-szus halk lalázása az alvó basz-szuszogását jeleníti meg. A tenor végig ostinatot énekel. A tenor II, az f-g hangokon mozog felváltva, a tenor I. az á mellett hol a b-t, hol a h-t érinti finoman színezve ezzel a kísérő harmóniasort. Az alt szólam csak a 36. ütemben kapcsolódik be. Ettől még zsongítóbbá válik a hangzás. A belépő alt a d-é hangokkal egészí-ti ki a tenorok tercpárhuzamát és így egy szextakkord mixtúrasor ala-kul ki. A basszus kitartott hangokkal, a bariton a tabourin ritmusának tizenhatod foszlányaival kapcsolódik a többi szólamhoz. Mindez együtt a tétel legvisszafogottabb, legmeghittebb, áttetszően zsongó szakaszát eredményezi.
A záró rész a 47. ütemtől kezdődően a végleges megnyugvás, elszunnyadás zenéje. A szólista nagyon kifejező módon, a fisz hangon megállapodva, szinte álomba merülve mormolja el utolsó hangjait. A basszus a 48. ütemben eléri záróhangját. Az alt és a tenor kísérő hang-jai megnyúlnak és megpihennek a fisz-cisz üres kvinten. Utolsóként a bariton állapodik meg, amely még az utolsó előtti ütemben is a tabourin ritmusának foszlányait ismételgeti. A tempó lassul, a
dinami-10.18132/LFZE.2007.5
ka fokozatosan halkul, míg háromszoros pianóval ér véget az elszuny-nyadt tétel.