Társasági lét – viselkedési maximák

Anélkül, hogy megkérdőjelezném a kiterjesztett karokkal való vendégvárásnak, azaz ölelésnek a kézzelfogható, hétköznapi gyakorlatát az 1810-es években, vagy hiteles adatok birtokában lennék afelől, hogy ki az, akit Kazinczy üdvözléskor megölelt, s ki az, akit nem, érdemes egy üdvözléssel kapcsolatos megszívlelendő tanácsot idézni a kor sokak által olvasott emberismeretet népszerűsítő könyvéből. „Tégy különbséget a veled társalkodó emberek között a te külső magad viselésében, s a nékik tartozó szeretet s becsület jeleinek kiosztogatásában. Ne nyújtsd mindenkinek a te jobb kezedet! Ne öleld meg mindeniket! Ne szorítsd mindeniket szívedhez! Mit tartasz meg legkedvesebb híveid számára, s ki fog hinni barátságos alkalmazkodásodnak, ki fogja becsülni, ha oly tékozolva szórod el azokat?”⁴²⁶ A társasági életben való kifogástalan eligazodást segítő Knigge-féle könyv szövegét, amelyből az idézet származik, Kazinczy is jól ismerte, hiszen azt barátja, Kis János fordította, dolgozta át 1798-ban. Kazinczy 1795-ben kötött barátságot Kis Jánossal, akivel fogságából is levelezett, így 1800-ban, a munkácsi várbörtönben már kezében volt a Kis által fordított, s a neki megküldött társalgási tanácsadó, mivel ezt írja róla: „Ismered érzéseimet erántad, ‘s képzelhet‘d mit érzettem, Kniggét ‘s Meinerszt még Munkácson [...]

olvasván. Kedvesebben olvasható prósát nem ismerek, mint Kniggéd és Meinerszed”⁴²⁷ A könyv érdeklődésre tarthat számot, amennyiben tágabb értelemben vett témáját, az ember és társadalomismeretet, valamint a társas kapcsolatok működését mind Kazinczy, mind az olvasók részéről évtizedeken keresztül nagyfokú figyelem kísérte. Ez a tanácsadó ugyanis, Fábri Anna megfogalmazásában: „az emberi viselkedés formáinak (egyéni mérlegelés

425 Kazinczy Buczy Emilhez, 1816. aug. 27. KazLev, XIV, 269.

426 Idézi FÁBRI 2001, 124. Vö.: Kis János, Az emberekkel való társalkodásról, II. kiadás, Pest, Trattner, 1811.

I–III., I/29. A lefordított mű: Adolf Knigge, Ueber den Umgang mit Menschen, 1796.

427 Kazinczy Kis Jánoshoz, 1801. nov. 21. KazLev, II, 444.

alapján történő) megválaszthatóságával szembesíti olvasóját”,valamint útmutatót ajánl a különböző társadalmi helyzetű és foglalkozású embercsoportokkal való érintkezéshez.⁴²⁸ Kazinczynak már a XVIII. század utolsó másfél évtizedében létformája volt a társas és társasági élet. Ebben az időszakban – nagyjából 1805-ig –, első sorban a német gráciaköltészet képviselője, Wieland, valamint Klopstock göttingai körének irodalma és Sterne írásainak hatása alatt állt. Az olvasmányokon túl kassai és eperjesi szalonélete, Bécsben tett kulturális utazásai, túlfűtött és szenvedélyes szerelmei (közöttük a két Radvánszky-lánnyal és (éppen az Erdélyben majd 1816-ban meglátogatott Gyulayné-) Kácsándy Susie-vel, képzőművészeti irányultsága, barátságai, kifinomult, érzékeny fiatalemberré formálták. Egyes levélváltásainak beszédmódja, s ekkor megjelent fordításainak stílusa (Gessner Idylljei 1788, Bácsmegyey 1789) valamint viselkedése, gesztusai, megjelenése révén belesimult a kor európai életérzésének áramlatába. Hász- Fehér Katalin a börtön előtti évek Kazinczyjának értékrendjét társadalmi szerepe felől megközelítve írja le: „szimpozionszerű virtuális társaságában a társadalmi rang, az egyházi méltóság, az életmód, a tájékozottság, a műértés, a jellem, a lelki erények éppúgy szerepet játszanak, mint a családi viszonyok, sőt a külső megjelenés, a viselkedési szokások vagy a beszédmód.” ⁴²⁹ A tömören kifejezett életigazságokat kultiváló kordivat, a társas kapcsolatok és az önismeret iránti nyitottság is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az 1800-as évek elején maga az író is belekezdett egy emberi viselkedést, tulajdonságokat aforizmákon, „erköltsöt-festő mondások”-on, erkölcsi meséken keresztül bemutató, XVII.

századi maximákat tartalmazó könyvnek – Rochefoucauld művének⁴³⁰ – fordításába. „Ezek a maximák és aforizmák – foglalja össze Fábri Anna –, valóságos (tömörített) enciklopédiáját adták a viselkedés tudományának, az emberi természetnek, az önérdek leplezett és leplezetlen megnyilvánulásainak, a társas kapcsolatok lehetséges fajtáinak és motivációinak.”⁴³¹ A bevezető megírását kérésére, barátja, Kis János vállalta el.

Mindeközben Kis Knigge-adaptációja továbbra is olyan népszerűségnek örvendett, hogy 1811-ben második kiadásban is napvilágot látott. Bizonyára nem független az olvasó közönségnek a társas kapcsolatok iránt tanúsított kitartó érdeklődésétől, s Kis Knigge-könyvének sikerétől sem, hogy 1814-ben Kazinczy is, műfordításainak kilenc kötetre tervezett kiadásakor felvetette a Rochefoucauld-maximák esetleges ismételt

428 FÁBRI 2001, 9., valamint vö. Fábri [2003], 19.

429 HÁSZ-FEHÉR 2000, 92.

430 ROCHEFOUCAULD 2009, 523., Az eredeti kötet: F. de La Rochefoucauld, Réflexions, ou sentences et maximes morales, Paris, 1665.

431 FÁBRI 2001, 9. Kazinczy a kötet három nyelvű: (francia, német, magyar) kéziratát már 1806-ban nyomdába adta, a kötet azonban csupán 1810-ben jelent meg.

megjelentetését, a sorozat VIII. köteteként. Az ügyben tárgyalt is Trattner János Tamás nyomdász-kiadóval, a terv azonban végül nem valósult meg,⁴³² ahogyan nem sikerült újra kiadatni később, 1830-ban sem.⁴³³ A bölcsességek közül Kazinczy többet is megemlít vagy szó szerint idéz barátaival folytatott kierjedt levelezésében, elsősorban a szerelem és a kevélység összefüggéseivel kapcsolatban. Az alábbi reflexió nincs a levelezések citátumai között, de szerepel a Kazinczy által fordított Rochefoucauld-kötetben, s a kevélységgel rokon hiúság és a nagyság összefüggését taglalja: „Hiúságunkat semmi nem csiklándja inkább mint a‘ Nagyok bizodalma, mert azt saját érdemünk‘ mívének nézzük, ‘s felejtjük hogy az őnálok hiúságból eredhet”⁴³⁴ A hiúság mint vállalt tulajdonság, és a „Nagyok”

érdemeinek dicsérete, jótéteményeik büszke elfogadása mint attitüd,⁴³⁵ élénken foglalkoztatták, mozgatták Kazinczyt írói és közéleti pályája során, s ilyenformán kiemelkedően jelentős szerephez jutottak az Erdélyi levelek én-reprezentációjában is.

Kazinczy ahogyan Magyarországon, úgy Erdélyben is büszke a főurak kitüntető figyelmére. Pestre írja Helmeczy Mihálynak: „A Gubernátor [gróf Bánffy György]

nyájasan fogadott, ‘s nála ettem volna, ha el nem kellett volna jőnöm másnap.”⁴³⁶ Más alkalommal Szentgyörgyi doktornak újságolja: „Gróf Bethlen Imre 3 nap látott házánál”.⁴³⁷ „Nagyok, kicsinyek, felvidult arccal” siettek elé, mikor bejelentette magát egy háznál, vagy akár csak megnevezte magát; s ezt még nem is írótársaira, hanem általában a szíves erdélyi vendéglátásra érti.⁴³⁸ A szűkebb literátori kör: írók, tudósok, nyelvészek részéről is kimondottan baráti fogadtatást tapasztalt.⁴³⁹ Dessewffy József, az Erdélyi levelek formális címzettje, az író barátja, aki magánlevelezésük révén jól tájékozott volt az út részleteiről, elismeréssel nyugtázza e valóságos diadalmenetet: „Előttem a‘ képe hogy fogadtak Erdélyben, soha se vólt egyenes a‘ ditsőség útya, Téged pedig amaz késér mindenütt.”⁴⁴⁰

432 Vö. Kazinczy Helmeczy Mihályhoz, levélmellékletek, 1814. aug. 17. KazLev, XII, 30–31.

433 Vö. ROCHEFOUCAULD 2009, 853.

434 ROCHEFOUCAULD 2009, 569.

435 A Kazinczy- és Bossányi-család „Nagyok” iránti tiszteletével mint valóságos neveltetési elvvel kapcsolatban állapítja meg Horváth János: „Ez az apai pedagógia – »érdemleni a nagyok figyelmét« – régi, patriarkális idők hagyatéka, a protekció-biztosítás egyik legillendőbb módja, s alkalmas arra, hogy becsvágyat szerénységgel párosítva neveljen bele az ifjú lélekbe. [...] a tekintélytisztelet neki egyik leggyökeresebb érzelmi szükséglete volt.” (H^ORVÁTH 2006, 824.)

436 Kazinczy Helmeczy Mihályhoz, 1816. júl. 7. KazLev, XIV, 229.

437 Kazinczy Szentgyörgyi Józsefhez, 1816. okt. 31. KazLev, XIV, 398.

438 KAZINCZY 2008, 53.

439 Tordoson például Sipos Pál professzor és költő, majd Naláczi István báró vendégeként két felejthetetlen napot töltött. Sipossal, akit Patakról már jól ismert, s aki valósággal „ellágyula” társaságában, az író egy éjszakát beszélgetések között virrasztott át. Vö. KAZINCZY 2008, 98–99.

440 Dessewffy József Kazinczyhoz, 1816. aug. 11. Kazlev, XIV, 255.