TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés 3
I. KAZINCZY LÁTOGATÁSAI ÉS LITERÁTORI POZÍCIÓJA 9
I/1. „Atyámfiai Apollóban” – Kazinczy Pálóczi Horváth Ádámnál tett látogatása 9
1. Együtt Apollóban 9
2. A „főpapi” szerep kialakulása 11
3. Kazinczy és Horváth megismerkedése 12
4. Az inspektor 16
5. Canonica visitatio 18
6. Kazinczy látogató körútja és annak fénypontja 18
7. Szabadkőművesség – Horváth beavatása 26
I/2. „A mi Daykánk” – Kazinczy Ferenc látogatásai Dayka Gábornál 30
1. A kapcsolat felvétele 31
2. Kazinczy Dayka-képe fogságáig 32
3. A „ Dayka élete‖ 36
a.) A szöveg felépítése 36
b.) A biográfia vagy filológiai portré 37
c.) A szubjektív portré 42
4. Kazinczy látogatása a pesti szemináriumban 44
5. Kazinczy látogatásai Dayka Gábornál Lőcsén 50
6. Dayka szövegkorrekciói, verségetései 54
I/3. Kazinczy önkép-formálásának nyomai Csokonaival való találkozásainak
tükrében 61
1. A kapcsolat felvétele – Kazinczy és Csokonai első levélváltásai 62
2. Mester és tanítvány – Kazinczy reményei 64
3. Kazinczy és Csokonai elhallgatott első találkozása 67
4. Csokonai látogatása Kazinczynál Regmecen 75
5. Kazinczy Csokonai-képe 1801 és 1805 közötti találkozásaik fényében 84
6. Kazinczy kései Csokonai-képe 90
a..) A regmeci látogatás mint a Csokonai-portré megformálásának apropója –
Pályám emlékezete (II.) 90
b.) A regmeci látogatás mint a Csokonai-portré megformálásának apropója –
Pályám emlékezete (III.) 95
II. EMLÉKEZETHELYEK, EMLÉKEZETJELEK ÉS A LÁTOGATÁSOK 101
II/1. Kazinczy én-reprezentációja az erdélyi látogatások mint emlékezet helyek narrációiban 101
1. A látogatások narrációinak megközelítési stratégiái az Erdélyi levelekben 101
2. Az erdélyi út Kazinczy számára legfontosabb helyszínei 106
3. Kazinczy mint irodalomszervező, író és irodalmi vezér az útra kelés idején 107
4. Az erdélyi út során látni kívánt barátok, literátorok 109
5. Társasági lét – viselkedési maximák 111
6. Kazinczy és Kenderesi Mihály kapcsolata 114
7. Látogatás Kenderesi Mihálynál Kolozsváron 116
8. Kánon – lappangó kánon – negatív kánon. Kazinczy látogatása Molnár Borbálánál 123
9. Molnár Borbála és a Kazinczy által kialakított irodalmi kánon 125
10. Gyöngyössi János Kazinczy kánonjában – Kiszorítás a kánonból? 132
11. Gyöngyössi Jánosnál Tordán – Gyöngyössi neve „az emlékezetnek templomában” 135
II/2. A panteon felé: emlékezetjelek, valamint a Kazinczy-kultusz kezdetei 144
1. A „koszorús költő” státusa 145
2. Kazinczy-fa Keszthelyen 146
3. A dédácsi emlékkő 150
4. Kazinczy látogatása Guzmics Izidornál 154
5. „Ferenczfája” helyett csupán FK monogram 156
6. „Direkt” emlékjelek – Kazinczy képei írók falán 160
7. Arcmás készíttetés mint a hírnév záloga 165
8. Kazinczy panteonizációjának előjelei 168
9. Kazinczy Pesten 174
10. Ferenczy és Kazinczy találkozása 176
11. Voltaire szobrának megkoszorúzása – Kazinczy szobrának megkoszorúzása 178
Összegzés 182
Bibliográfia és rövidítésjegyzék 187
Bevezetés
„Képzelem melly örömekkel élél te ottan, [...] ha pedig Himfyt is ott találtad, vagy meglátogathatád, úgy nem csak örvendek örömidnek, de irígylem is szerencsédet. Melly kedves nekem csak azzal is dicsekedhetnem, hogy azt a‘ halhatatlan embert láthatám, mint hasonló lelkü testvérét Károlyt, és ennek szorosbb barátit. Igy már elmondhatom, hogy látván ezeket, Faludin, Ányóson és Berzsenyin kivül mind láttam a‘ kik pályánkon örök fényben ragyognak.”1 – írja a hetven esztendős Kazinczy Ferenc régi barátjának, Guzmics Izidornak Szavaiból a leltárt készítő idős ember rezignáltsága, ugyanakkor múltba vágyó nosztalgia árad.
„Emlékezet ember” volt, jegyzi meg a széphalmi mestert említve egy írásában Gyáni Gábor,2 s kinyilatkoztatásszerű szavai, ha kissé enigmatikusak is, aligha szorulnak magyarázatra. Kazinczy, aki pályája során mindenek előtt kiterjedt levelezése révén teremtett szerteágazó kapcsolatokat;3 kifejezetten és kitartóan kereste kora általa nagyra tartott kiválóságainak személyes ismeretségét is. Csupán jónevű, befolyásos köznemesi családjának szokásait, normáit – látni és láttatni – követte-e, vagy inkább literátori mesterségének kiteljesítéséhez volt erre szüksége? Talán a rokonlelkeket kereste vagy személyisége vágyott folytonos visszacsatolásra, pontosan nem tudható. Annyi azonban bizonyos, hogy a számára tartalmasnak ítélt találkozásai, látogatásai, társaságban eltöltött órái emlékezetének tárházából hamarosan leveleinek, naplójegyzeteinek, útirajzainak kéziratos lapjaira kerültek, hogy megkezdjék a maguk vándorútját a mester különféle műfajú írásai között.
Bepillantás a szentélybe. A disszertáció kultikus aurát megjelenítő főcíme többet is, kevesebbet is sejtet, mint amit e dolgozat kínál. A disszertáció bepillant ugyan dolgozószobákba: így Kazinczyéba, Pálóczi Horváth Ádáméba, Dayka Gáboréba, s eljut ugyan Csokonaihoz, Gyöngyössi Jánoshoz, Molnár Borbála írónőhöz, Guzmics Izidorhoz, valamint Pestre Kulcsár Istvánhoz, Fáy Andráshoz, ám pillantását nem mindenhol hordozza körül, s csak ritkán nyugtatja tekintetét a belső terek tárgyi világán.
1 Kazinczy Guzmics Izidorhoz, 1829. júl. 28. KazLev, XXI, 84.
2 GYÁNI 2000, 83.
3 „[É]n az írásban mulatságomat lelem, és az az út, a’ mellyen sok jó és valóban tiszteletet érdemlő emberek’
szeretetét megnyertem és megnyerem.” (Kazinczy Kazinczy Józsefnéhez, 1803. aug. 27. KazLev, III. 87.)
Pierre Nora Az emlékezet helyei4 című nagyszabású, hét kötetes történeti munkájában helyet kapott Olivier Nora Látogatás a nagy írónál5 című tanulmánya is, amelyben a szerző az irodalmi látogatások eredetét Franciaországban a felvilágosult uralkodók látogatásának hagyományához kapcsolja: „Attól kezdve, hogy az írók a felvilágosodás-kori Franciaország egyetlen, hiteles reprezentációjává válnak, a külföldi fejedelmek hozzájuk utaznak, hogy a közvélekedés »pulzusát kitapintsák«. A külföldi fejedelmek látogatása felér egy trónfosztással.”6 Az említett jelenség, s Olivier Nora hozzákapcsolódó fejtegetései az írói presztízs (a világi hatalom részéről megerősített) relevanciájára mutatnak rá, valamint a franciaországi írólátogatások történetének kezdeteihez nyúlnak vissza.
Kazinczy magyarországi viszonyok közé illő (idehaza a literátori közösség képviseletében megtámogatott) presztízs kiépítésén fáradozik. Elért literátori tekintélye az 1810-es évekre a kiválasztottak öntudatával rendelkező és fellépő irodalmi vezérként definiálják személyét. Az általa meglátogatott írók-irodalmárok ily módon egy külső – szakmai – reputáció révén írói státusukban legitimalizálódhatnak, vagy már mint legitim írók, igazodási, viszonyítási pontot találhatnak. A XVIII. század végén és a XIX. század első harmadában lezajlott magyarországi írólátogatások (akár négyszemközt akár társasági együttlét alkalmával történnek) a rendi társadalom kereteit nem kívánják figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor erőteljes és sajátos közösségképző hatással rendelkeznek: erősítik az írói identitást és presztízst, valamint befolyással vannak literátori közösségek formálódására és az intézményes rendszerét (folyóirat- és könyvkiadás, irodalmi körök, irodalmi társaságok, tudós társaság, akadémia) kereső majd kiépíteni kívánó magyar irodalmi közéletre.
A dolgozat célja, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a Magyarországon alapvetően Kazinczy Ferenc tevékenységével meginduló, az 1780-as évektől gyakorlattá váló kulturális ceremóniaként, módszeres cselekvés-sorként is értelmezhető elkülönülő eseménysorra, melyek írói látogatások összefoglaló elnevezéssel illethetőek. Kazinczy
4 „Az emlékezés helyeinek koncepciója szorosan kapcsolódik a történelem posztmodern felfogásához, amely pluralizálja, sőt relativizálja a múltat. A történész a sokféle lehetséges, egymásra rakódó múltból keresi ki, és egy bizonyos narratíva (sőt fikció) jegyében rekonstruálja a magáét. De tudnia kell, hogy amit rekonstruál, az nem „a múlt" maga, hanem - legjobb esetben - a történészi és a kortársak által belátható horizont közelítése, illetve a „létező hagyomány" kritikus elsajátítása.” – jegyzi meg a posztmodern történeti kutatások illetve Az emlékezet helyei kapcsán Bihari Péter. (BIHARI 2005, 8.)
5 NORA O, 1986, 563–587.
6 „A partir du moment où les écrivains deviennent la seule représentation national crédible de la France des Lumières, ce sont eux que les princes étrangers viennent consulter pour « prendre le pouls » de l’opinion.”
„La visite des souverains étrangers vaut pour un rite d’intronisation.” „Cette légitimation extérieure transmue l’intuition en certitude.” (NORA O. 1986, 570.)
személyének és szerepének súlyát7 figyelembe véve, az ő látogatásait helyezem az elemzések középpontjába. Nem kerül sor azonban Kazinczy valamennyi irodalmi látogatásának felsorakoztatására és bemutatására. Ennek oka nem csak az, hogy a rendelkezésre álló források egyfelől túláradó bőségben kínálnak olyan anyagot, amelyeknek mára elfelejtett irodalmi szereplői és a velük történtek (kontextus híján) szinte értelmezhetetlenek, ezért nem tartanak érdeklődésre számot, hanem másfelől az is, hogy sok szöveg csekélyke terjedelme vagy túlzott átstilizáltsága miatt nem szolgáltat elegendő, értelmezhető vagy használható információt.
Alapvető forrásként a dolgozat Kazinczy Ferencnek a látogatásokról is beszámoló, jelenleg 23 kötetben hozzáférhető levelezésére, illetve önéletrajzi feljegyzéseire, a tárgyhoz kapcsolható, csaknem kivétel nélkül utazással kapcsolatos8 vagy biografikus9 műveire (Magyarországi Utak, Pályám emlékezete, Erdélyi levelek), valamint a kortársak ezekre reflektáló szövegrészleteire támaszkodik. A kontextusok megvilágításához megkerülhetetlenek a különböző tudományágak képviselőinek (történészek, művelődéstörténészek, antropológusok, művészettörténészek és irodalomtörténészek) sok esetben egészen friss kutatási eredményei. Minthogy a látogatásokról szóló beszámoló szövegek adják a vizsgálandó anyag gerincét, s leírásukból szerteágazó történeti és kultúrtörténeti összefüggések válnak láthatóvá, ezért a disszertációban alkalmazott
7 „Kazinczy Ferenc [a magyar kultúra fejlesztése terén] az anyagi feltételek javításához a szellemiek gyarapítását – egy irodalmat, kultúrát értő és fogyasztó réteg megteremtését – társította. [...] Kazinczy a magánlevelekben teremtett egyre szélesebb irodalmi nyilvánosságot. [...] A széphalmi mester egy látszólag periférikus témát állított a középpontba: az ízlés, a szépirodalmi stílus problémáját. [...]az életmódot, a szokásvilágot vette célba [...].” (CSORBA–VELKEY, 185.) Kósa László megállapítása a felelősen gondolkodó értelmiségiről alapvetően igaz a komplex művelődési programmal rendelkező Kazinczyra: „[A] XVIII.
század végén a magyar értelmiség már úgy tekintett Nyugat-Európára, részben a német, részben a francia világra, majd a XIX. század elejétől az angolra is, mint egy társadalmi-gazdasági fejlődésben lemaradt régió lakója, akinek hazája javára kötelessége a hátrányt legalább arányosan csökkenteni, végső soron majd eltüntetni.” (KÓSA, 2003, 266.)
8 Kazinczy kora felvilágosult reprezentánsa abban is, ahogyan utazik, illetve utazni vágyik az „utazás évszázadá”–ban. „Az utazás 18. századi, szinte »robbanásszerű« elterjedése azonban nemcsak a technikai- gazdasági progresszióval és a társadalmi emancipációval függ össze, hanem azzal a felvilágosodás korabeli törekvéssel is, ami az alteritás megtapasztalásának jegyében az érzékelési-észlelési és a műveltségi horizont bővítését, valamint a saját világ újraértékelését szorgalmazta. Az utazás mint a tudás megszerzésének fő eszköze a felvilágosodás egyik legfontosabb tényezőjévé vált.” (BERNÁD–SEIDLER,2009, 54.)
9 Kazinczy az 1820-as évek második felében az Erdélyi levelek átdolgozásának utolsó szakaszában megszerezte példaképének, Goethének Aus Meinem Leben (1813) című munkáját, nem titkolva, hogy mintaként kívánja használni. E mű életrajzokra vonatkozó részében Kazinczy megtalálhatta az őt bizonyára feltétlenül érdeklő alábbi sorokat: „ Az életírás dolga, hogy az életet úgy ábrázolja, ahogyan az önmagában s önmagáért jelen van. A történetírótól nem vehetjük rossz néven, hogy eredményeket keres; hanem így elvész az egyedi tett, az egyes ember. [...] A valóban életrajzi elemek, s ide tartoznak a hátramaradt levelek, a naplók, az emlékiratok és más effélék, ismét felidézik az elmúlt életet, többé-kevésbé valóságosan, legalábbis részletes kép formájában. [...] A történetírásban, még a legjobb munkákban is, mindig van valami hullamerevség, kriptaszag. [...] Mivel azonban történelemnek lennie kell, s ez jól is van így, az életrajzíró [...]
megőrizheti és átadhatja a történetírásnak mindazt, ami ennek figyelmét szükségképp elkerüli, mindazt, ami eleven.” (GOETHE 1981, 510.)
megközelítési módok között hangsúlyosan szerepel a történeti kutatások módszere, amely különösen az emlékezet-, és hagyománykutatás eredményeinek kiaknázása révén nyújt lehetőséget következtetések levonására. Ugyanakkor látni kell, hogy a rendelkezésre álló szöveges források összességükben alapvetően a szépirodalom területére utalhatóak, hiszen még a poétikai ihletettségű Kazinczy-levelezés is inkább annak perem-területe, mintsem pusztán történeti forrás. Az elemzések során ezért, egységben a többi szépirodalmi textussal, a levelekhez is inkább megformált irodalmi szövegként érdemes közelíteni, vizsgálva beszédmódjukat, nyelvi eszközkészletüket. A szövegek kibontásához és értelmezéséhez gyakran alkalmaztam az úgynevezett szoros olvasási módszert. Bizonyos állítások megfogalmazásához az irodalmi kánonkutatás valamint az irodalmi kultuszkutatás eredményeinek támogatását is igénybe vettem.
Dolgozatomban olyan Kazinczy által megörökített látogatás-leírásokra esett a választásom, amelyeknek feltárható kontextusa két különálló, önmagában is körvonalazható, karakteresen megmutatkozó jelenségcsoportra mutat. Úgy találtam, hogy az egyik jelenség körülírható úgy, mint Kazinczy írói énképének, írói vezér mivoltának markáns reprezentációs szándéka – illetve ezzel összefüggésben irodalmi kánon teremtő törekvéseinek jól tetten érhető megnyilvánulása – , a másik jelenség pedig úgy, mint az író negatív kánon képző, illetve az utókorra tekintő, emlékezethely-teremtő és emlékjel-állító késztetéseinek a látogatások kapcsán megmutatkozó artikulálódása.
Az elsőként említett jelenség megnyilatkozási formáit nagyobbrészt a dolgozat első részében járom körül, ahol a kronológiai rend betartása mellett három esettanulmányban;
Kazinczynak Pálóczi Horváth Ádámnál, valamint Dayka Gábornál tett látogatásait, illetve Csokonai Vitéz Mihállyal való találkozásait ismertetem, figyelembe véve Kazinczy önképének formálódását, literátori vezérszerepének kiépülését és kánonteremtő szándékainak megjelenését és kiteljesedését.
A második jelenség feltárása során összetettebb feladatra vállalkozom. Ez esetben az alkalmazott vizsgálati szempontok irányítják a látogatási események kiválasztását. Az Erdélyi levelekben szereplő írók közül elsőként a társadalmi pozíciója, elismertsége és irodalmi presztizse okán megemelt formátumú Kolozsváron élő Kenderesi Mihály költőt, irodalmi mecénást választottam ki, ő és Kazinczy viszonya, találkozásuk kerül figyelmem fókuszába, s személye kapcsán kérdezek rá az irodalmi látogatás mint emlékezethely/
emlékezet-tér problematikájára. Ugyanilyen elsődleges figyelmet szentelek a Kazinczy részéről a negatív kánonba utasított Gyöngyössi János és Molnár Borbála személyének is, illetve az író és a közöttük lezajlott találkozásoknak, és az azokkal összefüggésben
megszólaltatott írásos dokumentumoknak.Az (ön-)emlékhely-teremtés (emlékkő felállíttatásának szándéka Dédácson), emlékjel-állítás (fa ültetés, fák monogrammal való megjelölése), valamint a vizuális reprezentáció (direkt emlékjel-állítás azaz portréábrázolások készíttetése) gondolatkörét tettem rendezőelvvé a disszertáció második részének záró fejezetében szereplő látogatások, találkozások bemutatásakor.
Az emlékhely, emlékmegőrzés tematika szálai messze vezethetnének. Már Horváth János felfigyelt Kazinczynak a tárgyiasult vagy tárgyiassá tenni kívánt emlékek iránti vonzalmára. Egy 1831-ben született tanulmányában megidéz egy ceremoniális jelenetet: az író az idős Ráday Gedeon vendége Pécelen, ahol a gróf meginvitálja őt kertjébe: „lehívja egy öreg, vastag kőrisfa alá, mely alatt a grófnak már nagyatyja, az I. Gedeon, s ennek atyja, Pál is ült hajdanában; rátapasztják tenyerüket a fára, s úgy csókolják meg egymást, emlékké szentelvén ily módon együttlétük pillanatát.”10. Hasonlóan pátosszal telt, kultikus színezetű Kazinczy viselkedése, amikor – idézzük ismét, ezúttal Az Erdélyi levelek eseményeit felemlítő Horváthot – : „A gyulafehérvári bibliothékában megmutatják neki Pázmány téntatartóját s porzóját a tálcával; ujjával érinti a „szent ereklyét‖ és másutt:
„Hunyadi János sírkövére ráteszi óráját és jeggyűrűjét, »hogy ezáltal szenteltetést vegyenek«”11 Merényi Annamária is foglalkozott az írónak a relikviák (például szerettei haja, emléktárgyai) valamint a képi ábrázolások iránti különös érdeklődésével.12 Porkoláb Tibor pedig egyszerűen ikonofíliának13 kereszteli el az írónak a maga és mások festetésére irányuló folytonos késztetését és örökös metszetgyűjtését. Alighanem egyet kell értenünk Margócsy Istvánnak azzal a zárójeles és további kifejtésre biztató megjegyzésével, amelyet az 1859-es Kazinczy-ünneppel kapcsolatos dolgozatában tesz a széphalmi mesterről:
„[Kazinczy] már életében a modern irodalmi kultusznak egyik kulcsfigurája volt, mind önmagát, mind példaképeit és ideáljait tekintve”.14 E kijelentés, illetve a tény, hogy Margócsy kitétele lényegében rímel Gyáni Gábor (kétségkívül) inkább történeti megközelítésű „Emlékezet ember” meghatározására, mutatja, hogy egy jelenség több oldalról való megközelítése kecsegtethet leginkább azzal az eredménnyel, hogy közelebb juthatunk a dolgok lényegéhez.
10 HORVÁTH 2006, 822.
11 HORVÁTH 2006, 821.
12 MERÉNYI 2000, 57–72.
13 PORKOLÁB 2005, 87.
14 MARGÓCSY 2000, 112.
E dolgozat, a maga vállalásával, egy jelenségnek: az irodalmi látogatásoknak, találkozásoknak több szempontú vizsgálatát kínálja, remélve, hogy következtetéseivel újabb kérdésfeltevéseket tesz majd lehetővé.
I. K
AZINCZY LÁTOGATÁSAI ÉS LITERÁTORI POZÍCIÓJAI/1.
„Atyámfiai Apollóban” – Kazinczy Pálóczi Horváth Ádámnál tett látogatása
E fejezetben Kazinczy Ferenc Horváth Ádámnál 1789-ben tett látogatásának előzményeit, a látogatást, valamint kettejük barátsága kezdetének forrásokban megjelenő reprezentációját vizsgálom.15 Feltevésem, hogy a szövegek retorizáltsága helyenként a mitológiai illetve vallási kultusz mintázatát mutatja, ezért a forrásokat (misszilis leveleket és úti rajzokat) az „Atyámfiai Apollóban” titulus felől közelítem meg. Miután a szövegekben való előfordulása igen gyakori, magam is élek a metaforikus nyelvhasználat kontextus-adta lehetőségeivel. Tételezem továbbá, hogy Kazinczy látogatásainak leírásaira rávetül iskola-felügyelői attitűdje, megidézve a canonica visitatio gyakorlatát.
1. Együtt Apollóban
„Hólnap még azokat látogatom-meg, kik Atyámfiai Apollóban” – írja Kazinczy 1789-ben kassai úti levelének végén.16 Apolló a görög-római mitológiában a művészet és a költészet istene, a múzsák karának vezetője, Orfeusz apja. A Testvéreim az Úrban keresztény megszólítás mintájára megalkotott „Atyámfiai Apollóban” (vagy: Barátaim, Rokonaim, Testvéreim, Társaim Apollóban) megnevezés tehát a költészet istenének nevében való közösséget, szövetséget hangsúlyozza.17 Amikor Kazinczy Döme Károly kispapnál a
15 E fejezet rövidebb változatban, előadás formájában Egy írói látogatás és előzményei. Kazinczy és Pálóczi Horváth Ádám barátságának kezdete címmel elhangzott a Kazinczy és kora című tudományos konferencián Debrecenben, 2009 október 17-én. Tanulmány formájában megjelent a konferencia anyagából szerkesztett kötetben „Atyámfiai Apollóban‖ (Kazinczy Pálóczi Horváth Ádámnál tett látogatása) címmel. L. KOVÁCS 2010, 390–406.
16KAZINCZY Ferenc, Utazások: Kassa [III.] 1789. jún. 21, Bika hava = ORPHEUS 2001, 135.
17 Apolló szerepével és általában a költészet és művészi beavatás szimbólumaival, szimbolikus helyeivel kapcsolatban lásd a téma rövid történeti áttekintését: HÁSZ-FEHÉR 2000/a, 173–176. Szintén Hász-Fehér Katalin hívja fel rá a figyelmet, hogy a magyar irodalomban a XVIII. század végén Ráday Gedeon, illetve Rajnis József szóhasználatában jelennek meg a Parnasszus, illetve a Helikon motívumának európai jelentései.
A metaforák képvilága segítségével fogalmazódik meg, hogy a mesterségbeli tökéletesedés, felfelé haladás
pozsonyi szemináriumban tett látogatása után ezt írja: – „Tiszteld Barátaidat, kik nekem is Apollóban és a‘ Hazai szeretetben Barátim, szivesen szeretett Testvéreim” – akkor Kazinczy továbbmegy, és az Apolló neve alatt egybegyűlt literátor-testvéreit felruházza a hazaszeretet érzésével is.18 Aranka Györgyhöz 1791-ben már egy kéréssel fordul, amely előrebocsátja, vajon mi is Apolló papjának és Apolló-híveinek kötelessége: „Tudósíts édes Barátom, mitsoda foganatja van az Apollóban való hitnek Erdélyben, nevezetesen Kolosvártt? Olvasnak é ott? ‘S mit leg inkább?”19 Az író kérdését egyben egy főpap beszámoló-kérésének is értelmezhetjük, aki hitbéli papjától felvilágosítást kér a hívek – a nyáj – kötelezettségeinek teljesítése felől.
Majd húsz évvel később, 1810-ben, a fiatal pesti írók vendégül látják Berzsenyi Dánielt. Kazinczy nincs Pesten, ám az ifjú „paptársak” lépten-nyomon felemlegetik főpapjuk kedvenc kifejezéseit, idézgetik szavait. Szemere Pál alábbi levelének soraiból kiviláglik, azt is egyik papi kötelezettségüknek érzik, hogy „Kazinczyjuk” szellemében vizitáljanak pap társaiknál: „Gyerünk, mondám neki [ti. Berzsenyinek], látogassuk meg azokat, kik – mint Kazinczynk szóll – Rokonink Apollóban: keressük meg Horváthot, Kultsárt, Fehért és Virágot.”20 Kazinczy vezérszerepének elismerésére utal, hogy Berzsenyi Kazinczynak köszöni meg a pesti ifjak hozzá való kedvességét. Az egyházi szóhasználatot fedezhetjük fel, ahogyan lefesti, hogy az ifjak mennyire lelkesednek mesterükért: „Pesti barátidat hozzád méltóknak találtam. Köszönöm néked azon vidám napokat, mellyeket az ő társaságokban éltem! Valóban nagy boldogság ollyanokkal lenni, kik vélünk egyenlőn érzenek, értenek! – Szemerédhez leg inkább vonódom. Ezek a‘ nemes indulatú ‘s nagy készűletű ifjak Téged imádnak, minden második szavok: Kazinczy, Kazinczy. – Te mindent tehetsz velek, ‘s reménylem, hogy az ő heveket használatlan nem is hagyod.”21 Berzsenyi egy esztendővel később Kazinczy más íróbarátai – „paptársai” – kapcsán, maradva az egyházi szóhasználatnál, hasonló gondolatokat vetve papírra, egyenesen Kazinczy főpásztori, irányító szerepére utal: „Melly igen ki tudtad Te a‘ jó embereket keresni! [...]. Téged minden tisztel, imád [...] Tu es Pontifex tuorum. [A tieid főpapja vagy.]”22
révén „a költészet tartománya adott szabályok megtanulásával és betartásával elfoglalhatóvá, meghódíthatóvá válik”. HÁSZ-FEHÉR 2000/a, 178.
18 Kazinczy Döme Károlyhoz, 1789. dec. 12. KazLev, I, 516.
19 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1791. jan. 24. KazLev, II, 143.
20 Szemere Pál Kazinczyhoz, 1810. ápr. 27. KazLev, VII, 405.
21 Berzsenyi Dániel Kazinczyhoz, 1810. jún. 23. KazLev, VII, 536.
22 Berzsenyi Dániel Kazinczyhoz, 1811. jún. 5. KazLev, VIII, 564.
2. A „főpapi szerep” kialakulása
Kazinczy ifjúságától fogva, mint számba vehető életpályára tekintett az írói mesterségre.
Alig tizennyolc évesen a nagy írók ismeretségére, személyes látására vágyott, beavatói gesztusaikra áhítozott.23 Bessenyei György volt az első, akit az ifjú Kazinczy szeretett volna személyesen felkeresni, s a véletlenen múlt, hogy 1777-ben, Bécsben jártakor nem találta otthon, így csupán néhány sort hagyhatott íróasztalán.24 Baróti Szabó Dávidot mint számára „halhatatlant” az 1770-es évek végétől „lángolt látni”. 25 Báróczi Sándorral való személyes találkozására pedig így emlékezik: „Visszavágytam Bécsbe, hogy őt láthassam, hogy lelke átszállhasson rám fél mértékben. Ő vala örök olvasásom ezentúl, s már akkor feltevém, hogy az ő koszorúja után fogok törekedni, minden erőmmel, ami lesz.”26
Kazinczy az 1780-as évek elején Gessner Idylljet fordítja. Munkájának kéziratát véleményezésre megküldi mind Báróczi Sándornak (1784–1785), mind Ráday Gedeonnak (1785),27 mind pedig Orczy Lőrincnek (1787).28 Báróczi Sándortól bíztató sorokat kap, nem kisebb dicsérő szavakkal: „Mint heves irásodból látom, Isteni tüz melegitti ereidet.
Különös adománnya az Egeknek! Fordittsad magadnak, barátaidnak hazádnak hasznára vett ajándékodat. Légy ébresztő példája az el zsibbadt Magyar ifiuságnak. Légy második Prometheus; lelkesitsd meg az elevenség nélkül heverő testeket.”29 Báróczi mondatai beavatás értékűek, egyszersmind szolgálattételre való elhívást/felhívást is jelentenek, ugyanakkor vezéri szerepre is predesztinálnak. Kazinczy erre a biztatásra várhatott.
Ráday Gedeonnak, aki kérésére vállalta a Gessner-fordítás korrigálását, emellett
„valósággal szép”-nek tartotta munkáját, áradozva, „forró hálákat” adva az Istennek köszöni meg a „repkény koszorút” – a beavatás megerősítését, amelyet egyedül tőle óhajtott elnyerni. Önérzettel szögezi le: „erős bizalommal jelenek meg Hazám előtt, mert Nagyságodnak javallásával birok; e pedig igaz érdem!”30 E szavak kétséget kizáróan a beavatott, a szolgálatra jelentkező, az áldozatot bemutatni kész, a jövő terveit fontolgató költő/pap szavai. A papi szerep kikristályosodásáról így fogalmaz Gergye László: „A költői küldetésnek az a lényege, hogy kiválasztottsága révén tolmácsolja a halandók számára az
23 Az írói pályára készüléssel kapcsolatban vö. VÁCZY 1915, 241.
24 KAZINCZY, Az én életem = KAZINCZY 1987, 77.
25 KAZINCZY, Az én életem = KAZINCZY 1987, 85.
26KAZINCZY, Pályám emlékezete = KAZINCZY 1979, I, 238.
27 Vö. KAZINCZY 2009/a, 774.
28 Kazinczy Orczy Lőrinchez, 1787. szept. 12. KazLev, XXII, 21.
29 Báróczy Sándor Kazinczyhoz, 1785. júl.15. KazLev, I, 76.
30 Kazinczy id. Ráday Gedeonhoz, 1786. jan. 12. KazLev, I, 89.
égiek üzenetét, a papi hivatás analógiájára tegye lehetővé mindenki számára az égi és a földi szféra gondolati átjárhatóságát. E cél elérése érdekében mutat be áldozatot az isteneknek.”31 Alig öt esztendő múlva, néhány verssel, fordításokkal és folyóirat- szerkesztői múlttal Kazinczy már úgy határozza meg magát, mint ”rendes Fel-kenttje a‘
Magyar Litteraturának”.32
3. A főpap és a pap – Kazinczy és Horváth megismerkedése
Kazinczy nem sokkal beavatása után már főpapi szerepben lépett fel. Képviselt és közbenjárt. A Magyar Museum megalapítása előtti percekben „erős bizalommal” készült a
„rendes” felkent magyar literátor tökéletes szerepére. Ekkor, 1787-ben tűzte ki célul az írótársak és az irodalomszerető közönség tanítását és pallérozását, ahogyan azt később lejegyzi a Pályám emlékezetében: „Már rég olta láttam, hogy Literaturánknak eggy criticus folyó-írásra van szüksége, melly Íróinkat rettegni tanítsa, hogy több gonddal írjanak, ‘s Olvasóinkat több eszmélettel olvasni, ‘s nem vaktában hinni vagy nem hinni a‘
mit nekik ez vagy amaz Író mond. Rádayval szólottam volt a‘ dolog felől, ‘s ő a‘ Német Allgemeine Deut sche Bibl iothék‘ kezdő Köteteire emlékeztete, ‘s ígéré segedelmit.
Nem nézém annak magamat a‘ ki másokat vezethessen, de, mondám, fata viam inveni ent, aderit que vocatus Apoll o.33 Kezdenünk kell, ‘s menni fog”.34 Vezető szerepre gondolt, ám a megindított kassai Magyar Museum szerkesztését végül hárman látták el: Ő, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid.
A Horváth Ádámmal való kapcsolat felvételét Kazinczy kezdeményezte. Igaz, megelőzte ezt Horváth lépése, miszerint néhány versét közlésre megküldte a Magyar Museumnak, Baróti Szabó nevére. Kazinczy mint társszerkesztő nyilván olvasta a munkákat, s az „áldozó papok” táborát növelendő, nem késett Apolló-hitbéli társa elébe sietni. A Pályám emlékezetében, az 1788-as esztendő formálódó irodalmi közéletével kapcsolatban, erről a táborépítő gesztusról jegyzi meg: „Íróink‘, ‘s Olvasóink‘ száma mindinkább szaporodék, és ha az ügynek új munkás barátja tűne fel, kicsinységgel ugyan talán, talán csak egy alkalmi verssel, de amelly lelket mutata ‘s reménységet hagyott, hogy az író ott meg nem áll, melly öröm vala mindenfelé! mint repűle az új név eggy szájról más
31 GERGYE 1998,11.
32 Kazinczy ifj. Szilágyi Sámuelhez, 1791. jan. 4. KazLev, II, 135.
33 „Majd lel a sors kiutat, ha pedig hívod, jön Apolló.” (Vergilius, Aeneis, III, 395. Lakatos István fordítása.)
34 KAZINCZY, Pályám emlékezete [I.] = KAZINCZY 2009, 506.
szájra! Az új társ felkeresé a‘ régibbeket ‘s a régibbek kiterjesztett karral jövének az új elébe.”35
Kazinczy Horváthnak írt, említett levele nem maradt fenn, rendelkezésünkre áll azonban annak 1788 őszén hozzá írt, verssel megtoldott válasza, amely egyszerre önreprezentáció és jól felmért, alárendelt pozíciójának deklarálása. Bemutatkozó levelében ő is a múzsák papjai közé számítja magát, ha az áldozásokra fordított idő szűkös volta miatt némileg szabadkozni is kényszerül: „Gazdaságbeli sok foglalatosságaim kevés időt engednek, szívem szerette Músámnak áldoznom.”36 Az áldozás metaforát tovább viszi: a gondolat a levélszöveg egy mondataként indul, majd verses sorokba torkollik, amelyben pásztoridilli környezetben magát olyan áldozóként tünteti fel, aki tudja, hogy áldozata
„tsekélyebb” értékű, mint a kassai áldozóké: „Valóságos jele nemes Lelkűségteknek, hogy a‘ Társokat nem keresitek, hanem a‘ ki keres, és méltónak itéltetik, be fogadjátok. én pedig
Eléggé ‘s tellyes erőben ditsekedem magamnak, Hogy korpából kőlt füstjei tsekély áldozatomnak, Mellyeket Músám‘ oltárán a‘ Bakonba gerjesztek, A‘ Helikon tetejéhez olly közel el-érkeztek.
Hogy azok, már a Cassai Társoknál is el-kelnek, Hol hárman Arabiai jó szagokkal füstölnek.” 37
Horváth levelében hol „iskolás”-nak, hol pedig „bárdolatlan”-nak mondja eddigi költői teljesítményét, nyelvét, s emiatt tanácsokat és eligazítást vár, sőt remél a kassai írótársaktól; „vajha ki-terjeszthetném elődbe szívemet; hadd látnád, mint repdes azon;
hogy Társaságtokból Szabótól választ, Tőled pedig Levelet nyert, az a‘ gyenge Poeta, a‘ ki bizony tsak Hazája‘ ‘s nyelve‘ szeretéséért is erősödést érdemel”.38 Horváth túlzottan szerénykedik mint író, hiszen neve a Hunniás és a Holmi megjelenése óta ismerősen cseng a hazai literátorok előtt.39 Talán alkalmi verselői státusa miatt pironkodik, a Dunántúlon
35KAZINCZY, Pályám emlékezete [III.] = KAZINCZY 2009, 611.
36 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1788. okt. 6. KazLev, I, 220.
37 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1788. okt. 6. KazLev, I, 222–223. A „Cassai Társok” alatt a kassai Magyar Museum három szerkesztőjét, Kazinczyn kívül Batsányi Jánost és Baróti Szabó Dávidot érti. Horváthnak erre a metafora-használatára Hász-Fehér Katalin is felfigyelt tanulmányában. Vö. HÁSZ-FEHÉR 2000/a, 178.
38 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1788. okt. 6. KazLev, I, 222.
39 Költeményei 1786-tól jelennek meg nyomtatásban, a pozsonyi Magyar Hírmondó és a bécsi Magyar Músa hasábjain, 1787 végén napvilágot lát a Hunniás .(HORVÁTH Ádám, Hunniás: vagy magyar Hunyadi, azaz ama híres magyar vezér Hunyadi János életének egy része, melyet a Virgilius Eneise formájába öntve, négy sorú magyar strófákkal leírt, Győr, 1787.) 1788-ban pedig a Hol-mi I. (HORVÁTH Ádám, Hol-mi külömb-
ugyanis az 1780-as évek derekáig jórészt habzó, rögtönzött köszöntőiről, halotti búcsúztatóiról, illetve olykor vaskos, maga által énekelt dalairól volt híres, amelyeknek dallamát is sokszor ő szerezte.40 Ahogyan Horváth szavaiból kiviláglik, a kritikus Kazinczy már legelső levelében kíméletlenül kinyilatkoztatta, hogy Holmijának valamennyi darabját tűzbe kellene hajítani. Horváth ezzel együtt elismeri Kazinczyt maga felett álló tekintélynek: „Nem ártott ezen én örömömnek semmit is, a‘ Te igaz ítélettételed, és Magyar szó-ki-mondásod, a‘ Holmiről; mert azt magam is érzem a‘ mint gyanítod, hogy el-árulja hajdani oskolai poromat.”41 A levél további része ugyanakkor határozott énképről tanúskodik, szerzője gondosan ügyel arra, hogy minden lényeges elem szerepeljen a szövegben, ami felkeltheti Kazinczy érdeklődését, illetve: amely bizonyítja, hogy személyének áldozóként helye van a Múzsák felkentjeinek közösségében.
Értékorientációjának és identitásának jelzéseként szóba kerül a haza, az írás szeretete, azaz áldozás a Múzsák oltárán, a nyelv és kritika, az idegen nyelv ismeretének kérdése, az írói társaságban való közreműködés latolgatása, az írói dicsőség problematikája, valamint iskolázottsága, vallása, latin és görög műveltségeszménye, társadalmi státusa és kapcsolatai, s nem utolsó sorban a levelezés és a barátság iránti nyitottsága és igénye.42 A Kazinczy és Horváth között meginduló levelezés hangvételét az irodalmi közéletben betöltött pozíciójuk, de különböző társadalmi helyzetük is árnyalja. Kazinczy státusa rangosabb, amelynek Horváth messzemenően tudatában van, amint az kiviláglik egy ez idő tájt Batsányinak írott leveléből is: „Még minek előtte Museumtokat láttam, vagy Szabó Urnak elősszót irtam volna, már én tudtam Kazinczynak mind születéssét, mind mostani hivatalját; s hivataljából megtudhattam azt, hogy nálam nagyobb Ember.”43 Eleinte több ízben amiatt is feszeng, nehogy elvétse a megfelelő titulust a hivatal magas polcán elhelyezkedő Kazinczynak küldendő levél „takaróján.” „Ha belől levelemben jó barát‘
nyelvével beszélek; kivül illendőnek tartanám, hogy rangodhoz illendőenn nevezzelek” – írja.44 Felmenői is köznemesek, de dédapja a protestáns üldözések miatt Zemplén vármegyéből menekülve elveszíti birtokát, így apja már vagyontalan, s teológiát tanulva
külömb-féle dolgokról írt külömb-külömb-féle versek, mellyeket maga‘ régibb és újabb irásaiból öszve- szedett, Pest, 1788.)
40 Vö. PÉTERFFY Ida, Horváth Ádám munkássága a Hunniás előtt, Bp., Akadémiai Kiadó, 1985 (Irodalomtörténeti Füzetek, 110), 101–108. Péterffy Ida megjegyzi, hogy a költő korai, saját kiadásában megjelentetett Holmi I. kötetébe gyűjtött vegyes dalok, közöttük bukolikus környezetbe helyezett pásztor- idillek, gyakran csupán Horváth alkalmi költészetét öltöztetik antik jelmezbe.
41 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1788. okt. 6. KazLev, I, 221.
42 Vö. Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1788. okt. 6. KazLev, I, 221–222.
43 Horváth Ádám Batsányi Jánoshoz, Kazinczyhoz írott levele mellett, 1789. ápr. 8. KazLev, I, 329–330.
44 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. jan. 9. KazLev, I, 248. Vö. KazLev, I, 317.
református prédikátor lesz. Őt magát tizenhárom évesen a debreceni kollégiumba adják, teológiát és jogot tanul, emellett különös érzéke van a matematikához és fizikához.
Húszéves, amikor – a kicsapatást elkerülendő – „önként” elhagyja a Debreceni Kollégiumot. Pár hónap múlva azonban sikeres ügyvédi és földmérő mérnöki vizsgát tesz.
Földmérői végzettségének és anyagi tekintetben szerencsés házasságának köszönheti az 1780-as évek középre elért viszonylagos tehetősségét, valamelyes birtokát és bérleményeit.
Két háza van Füreden, Szántódón kúriát bérel, cselédeket, inast, szakácsot tart.
Kazinczy mind apai, mind anyai ágon nagyobb múltú, kiterjedt és tekintélyes rokoni kapcsolatokkal rendelkező, vagyonosabb és befolyásosabb, hagyományosan megyei hivatalokat viselő nemesi famíliából való. Az 1786-ben elnyert állami, jó fizetést hozó iskola-felügyelői állása pedig komoly egzisztenciát jelent, utazásokkal, új ismeretségekkel jár. Szemben a gazdaságát irányító Horváthtal, Kazinczyt napi kenyérkereső foglalkozása is, ambíciója és szabad idejének eltöltése is a kulturális közélethez köti. Esetében – ahogyan Mezei Márta fogalmaz – „származása, tehetsége és tudása öntudatával erősített én jelenik meg levelezése nyilvánosságában”.45 Horváth Ádám Kazinczyt lapszerkesztői, költői, fordítói, prózaírói minőségében is kétséget kizáróan maga felett álló tekintélynek ismeri el. Ezt csak fokozza, hogy alig több mint fél évvel első levélváltásukat követően napvilágot lát a Bácsmegyey, amely komoly népszerűséget hoz Kazinczynak; a regényt a magyar ifjúság kézről kézre adja.46 Horváth lelkendező levélben dicséri a könyvet, s Bácsmegyei, Mantzijának lakadalma után címmel érzelmes verset is ír, melynek egy fogalmazványát azonnal megküldi Kazinczynak. Levelének soraiból árad az elragadtatás és Kazinczy szépírói teljesítményének csodálata. A gondolatok magyarrá tételét felségesnek találja, szinte el sem hiszi, hogy pusztán fordítás. Már-már „originál”-nak érzi és kijelenti:
olyat „Magyartól pedig sem nem láttam, sem talám nem is várhatok”.47 Kazinczy stílusa teljesen magával ragadja, s ez növeli iránta érzett tiszteletét. Figyelemre méltó, hogy az elismerésnek ez a foka szakrális metaforák halmozására készteti: „Valamely idegen Lélek ismét azt sugaralja, hogy jobban tisztellyelek, mint szeretlek, hogy oltárkámat magasabbra emellyem, és azon ollyan jó szagú illatokkal füstöllyek, a‘ millyeneket érdemel, nem már egy nagy eszű jó Barát hanem egy egészen Angyali elme.”48
45 MEZEI 1994, 247.
46 Vö. VÁCZY 1915, 218.
47 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. jún. 18. KazLev I, 389.
48Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. jún.18. KazLev I, 389.
4. Az inspektor
Kazinczy 1876 őszétől 1791 tavaszáig az újjászervezett, bécsi központú, magyaroszági közoktatás kormányhivatalnoka lett nemzeti iskola-felügyelői (királyi inspektori) beosztásban, a Kassai kerületi királyi főigazgató alá rendelve.49 Teendői között szerepelt a tanítók kiválasztása, s a már kinevezettek munkájának ellenőrzése a kerületéhez tartozó tíz megye iskoláiban. Látogatásai során feladata a tanítók munkáját, „tanításuk módját figyelemmel kísérve javítani, a hol szükségesnek ítéli, elismeréssel jutalmazni, ha érdemesnek tartja. Tapasztalatairól aztán bizonyos időközökben jelentést kell tennie a főigazgatónak”.50 Kazinczy lelkesedéssel végezte munkáját, hiszen az kapcsolódott programjához, a műveltség terjesztéséről vallott elképzeléseihez, ugyanakkor tisztes megélhetést biztosított számára és hozzájárult személyes becsvágya kielégítéséhez is, hogy kiérdemelhesse „nagy hírben álló férfiak bizalmát”.51 Testre szabottabb hivatalt nem találhatott volna – írja Váczy János –, hivatalos útjai, látogatásai során „papokkal, tanítókkal, egyházi, városi s vármegyei elöljárókkal, a kormány tagjaival, főurakkal”52 egyaránt érintkezett, s az ismeretségeket később kitűnően tudta kamatoztatni irodalmi törekvéseinek eléréséhez. Horváth Ádám pozíciója miatt is nagyra tartotta Kazinczyt.
Alábbi levelében az inspektorságról szólva és az írói hivatást is érintve, szükségesnek tartja megemlíteni, hogy imponál neki a két hivatás közösségi jellegének bizonyos fokú egybecsengése: „Te tsak ugyan nálam szerentséssebb vagy, hogy hivatalbeli foglalatosságid egy természetűek azzal a‘ tárgyal, mellyre velem együtt a‘ haza szeretetébűl magánossan is dolgozol, az én dolgaim pedig tsupa heterogeniumok.”53 Horváth tehát az írói, literátori hivatást és az iskolafelügyelői hivatalt tágabb értelemben
„egy természetűnek” tartja, s alapvetően a haza szolgálatát látja mindkettőben. Debreczeni Attila Kazinczy költői és lapalapítói tevékenységét tekintve jut ugyanerre a következtetésre: „Kazinczy célkitűzései mind a haza felemelésére irányulnak még akkor is, ha józan gondolkodásról, boldogságról, ízlésről, gráciáról szól.‖54 Ha a napi gyakorlat
49 A teljes Kassai kerület az alábbi tíz vármegyét jelentette: Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abauj, Borsod, Heves. Ez akkor nem kevesebb, mint az ország területének ¼-e. Közvetlen felettese gróf Török Lajos, a kassai kerület királyi főigazgatója volt, ő Pászthory Sándornak, a tanulmányi bizottság magyar előadójának felelt, aki pedig Van Swieten Gottfried oktatási miniszternek tartozott beszámolási kötelezettséggel. Vö. VÁCZY 1915, 162.
50 Vö. VÁCZY 1915, 164.
51 Vö. VÁCZY 1915, 164, 244.
52 Vö. VÁCZY 1915, 242.
53 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. jan. 9. KazLev, I, 248.
54 DEBRECZENI 2000, 347.
felől közelítjük meg a két különböző, ám mégis egytermészetű szellemi tevékenységet – a tágabb értelemben vett literátorét és az inspektorét –, akkor nyilvánvaló, hogy kölcsönhatással lehettek egymásra. Már Kazinczy kinevezése előtt figyelemre méltónak találták leendő feljebbvalói, hogy írói pályája ígéretesnek látszik, tudhatjuk meg Cserey Miklósnak írt soraiból: a posztra „Pászthory által azért választatván, mert ez literaturai dolgozásaimból valamit remélt.”55
Literátor műveltsége, szépírói jártassága, választékos stílusa csakugyan jótékonyan hatott inspektori hivatali munkájának színvonalára.56 Kazinczy lapszerkesztőként az Orpheus hasábjain is teret engedett hivatali munkájával, az oktatásüggyel, az oktatás nyelvével, s általában a nyelvvel kapcsolatos kultúrpolitikai írásoknak és a jozefinista szellemhez közeli racionalizmus, valamint a német felvilágosodás eszméjében fogant fordításoknak, publikációknak, beszédeknek.57 Már az Orpheus első számában a Literátori tudósítások rovatban fontosnak tartotta neve mellett – igaz, több más író között – precízen megnevezni hivatali pozícióját, felsorolva készülő munkáit is. Az alábbi hírt közli: „Kassai Nationalis Oskolabeli Királyi Inspektor Kazinczy Ferentz Úr Geszner Salamon írásainak fordítását és a’ Klopstock Messziásának tíz első énekeit, Hamletet, Wielandnak Diógeneset- és a’ Rousseau Contrat Sociálját készíti.”58
Mind Kazinczy írótársaihoz írott leveleinek szóhasználatában, mind inspektorságának szóhasználatában – de vélhetően személyes gesztusaiban is – nyomot hagyott, hogy hivatala révén folyamatosan tárgyalásokban állt a közös iskolák működtetése ügyében különféle felekezetek papjaival, plébánosaival, sok esetben püspökökkel, érsekekkel. 1789 novemberétől munkájának segítésére beosztott visitátorokat (iskolalátogatókat) vehetett maga mellé, akiknek beiktatására készülve ezt írja a kispap Döme Károlynak: „Én ma már kifáradtam a‘ munkában. 12 árkust szórtam bé téntával, és – nevess rajta! Eggy Predikatziót írtam. De ollyat a‘ mellyet, mint Oskoláimnak Igazgatója holnap reggel házamnál fogok ujonnan tett Visitatoraim előtt elmondani. Ki nyomtattatom azt, s mind magyar mind német nyelven kieresztendő nyomtatványimban részeltetlek.” 59
55 Kazinczy Cserey Miklóshoz, 1812. jún. 24. KazLev, IX, 513.
56 Kazinczy egy ízben, gróf Töröknek és Van Swietennek küldött iskola-felügyelői jelentésében, amelyben egy hobgárdi, Szepes vármegyei plébánost jellemez és illet elismerő szavakkal, olyan meggyőzően ecseteli az esetet, hogy a tanítói munkát végző plébánost kitüntetik: arany érdempénzt kap a császártól. Vö.
KAZINCZY 2009, 776–777.
57 Vö. pl. A magyar nyelv hivatalossá válásának eshetőségeiről, ORPHEUS 2001, 58., Voltaire életéből, ORPHEUS 2001, 206, 124.
58 ORPHEUS 2001, 35.
59 Kazinczy Döme Károlyhoz, 1789. dec. 18. KazLev, I, 517.
Kazinczy, ha félig tréfásan is, de nem szándékolatlanul, önkéntelen papi gesztussal
„prédikáció”-ként említi „Oratio”-ját.
5. Canonica visitatio
Az inspektori munka hétköznapi rutin-feladatai több ponton emlékeztetnek az írólátogatások hasonló elemeire. Mindkettőnél megfigyelhető az alkalmas személyeknek teljesítményeik alapján való körültekintő kiválasztása (azaz megfelelő tanítók illetve a meglátogatandó írók kijelölése), majd bemutatásuk, jellemzésük, értékelésük, a munka színterének ellenőrzése, s fentiek alapján jelentés írása.
Az iskola-felügyelői ellenőrző körutak ugyanakkor rokoni kapcsolatot mutatnak az egyházi gyakorlatban megszokott canonocia visitatio intézményével is. Ez utóbbi során a püspök kötelezettsége, hogy látogatást tegyen egyházmegyéje területén. A canonica visitatio a zsinatok által szabályozott kánonjogban előírt ellenőrző látogatás, amely később elterjedt a protestáns egyházakban is, s amely a püspök hivatali kötelezettségévé teszi, hogy egyházmegyéjének templomait, plébánosait és híveiket végiglátogassa, ellenőrizze. A püspöki szertartáskönyv pontos szabályokat írt elő a canonica visitatio lefolytatásához.60
A canonica visitatio alkalmával készített jegyzőkönyvekben rögzíteni kellett az egyházközségre vonatkozó hivatalos adatokat, pl. a vagyonleltárt és a plébános személyi adatait, de itt szerepeltek az egyházhoz tartozó iskolákra, tanítókra, tanulókra vonatkozó információk is. A látogatáshoz szervesen hozzátartozott a hiányosságok számba vétele. A hibát vétőket, bűnösöket kérleléssel vagy büntetés révén jó útra kellett téríteni.
6. Kazinczy látogató körútja körút és annak fénypontja
Az iskola-felügyelő Kazinczy – metaforáink szóhasználatánál maradva – Apolló főpapjaként, vizitátor püspökként tesz látogatásokat írótársainál-paptársainál 1789 október vége és december eleje között. Kiválasztja a meglátogatandók körét, felméri szellemi javaikat, s erről beszámolót szándékozik írni. Akkor kerül sor erre az útra, mikor hivatalos
60 Vö. SZÁNTÓ 1987–1988,II,160, 164–165; VÁCZY 1915, 154.
ügyben Bécsbe megy, ahogyan azt korábban id. Ráday Gedeonnal, illetve Horváthtal levélben több ízben tudatta.61
Kassáról indul, útba ejti Pestet, ellátogatva Dugonits Andráshoz, majd tovább Füredre, Horváth Ádámhoz. Ezt követi Győr, hogy ott találkozzon Révai Miklóssal és Rájnis Józseffel. Pozsony a következő állomás, ahol a papneveldében meglátogatja az ott működő irodalmi kört, közöttük Döme Károlyt és Fejér Györgyöt. Bécsben Görög Demeterrel találkozik, valamint, a főpapi szerepből kilépve, tiszteletét teszi Báróczi Sándornál és gróf Széchényi Ferencnél.62 A személyek kiválasztásánál azok kerülnek szóba, akiknek kész vagy készülő írásait ismeri, illetve akikkel levelezésben áll.
Az érdeklődésünk középpontjában álló Horváth-látogatásról két alapvető forrással rendelkezünk: Kazinczy levele Aranka Györgyhöz,63 valamint a három egységben közölt úti levelek közül a Füred című úti rajz.64 Feltételezésünket, miszerint Horváth meglátogatása egy nagyobb ívű, előre megtervezett írókat érintő vizitációs körút egyik állomása volt, valószínűsíti Horváth egyik Kazinczyhoz írott levele is: „Ha Füredet leírod, és engemet festessz, elébb velem közöld, míg ki nem adod. Én az Orfeusba, kivánságod szerént tsinálok verseket a‘ Magyar Literatorok felől, de magad írd meg a‘
substratumot.”65 Néhány mozzanat erejéig kitérünk az említett két forrás más írókat említő szöveghelyeire is. (A Kassai úti levél III., utolsó egységeként közzétett Baróti Szabó Dávidnál tett látogatás leírását ugyanakkor maradéktalanul nem fogadhatjuk el forrásnak,
61 Kazinczy id. Ráday Gedeonhoz, 1789. szept. 26. KazLev, XXIII, 18; Kazinczy Horváth Ádámhoz, 1789.
aug. 21, KazLev, I, 436–437; Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. okt. 5. KazLev, I, 477. Vö. KAZINCZY 2009, 88.
62 Vö. Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
63 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 517–519. Van adat a találkozást említő, két további, ma már nem fellelhető, Kazinczy-levélről is. Kazinczy, nem sokkal azután, hogy búcsút vett Horváthtól, rövid levélkét küldetett neki. Sorai nem maradtak ránk, de tartalmára Horváth válaszából következtethetünk: „mi hírt hoz a’ kotsis? – Hozott, hozott, egy újság’ takaróba dugott kis levelet. Kedves Kazinczim! Melly boldog vagy Te, ’s hát nem tsak meg elégettél az én szivemmel, hanem még köszönni is mered barátságomat.” (Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. nov. 3. KazLev I, 489.) Kazinczy öccsének, Lászlónak is beszámol Horváth meglátogatásáról. Lásd Kazinczy László Kazinczy Ferenchez, 1789. nov. 28.
KazLev, I, 510.
64 ORPHEUS 2001, 62–65. A Horváthnál tett látogatás az Orpheus 1790. évi második számában, Utazások.
Füred. címmel látott napvilágot. Kazinczy a publikálásnál nem követte az általa (egyes úti levelek esetében valós) dátumokkal ellátott szövegek egymást követő időrendjét. Az Orpheus három nagyobb egységben jelentette meg az úti rajzokat: az első számban közölte a Kassa [1789. jún.19. és 1789. jún. 20.] első két részét, (ezekben nem esik szó írólátogatásokról, bár a második levélként megjelentetett szöveg élén már említi, hogy szólni fog a kassai írókról, köztük Baróti Szabó Dávidról), a második számban tette közzé az Eger [1789. okt. 22.] című úti rajzot, ugyanitt, mögötte a Füred-et [1789. nov. 3]. Legközelebb a negyedik szám közölt útirajzot, ekkor látott napvilágot a Kassa [1789. jún. 21.] harmadik része, benne Kazinczy Baróti Szabó Dávidnál tett, (általunk fiktívnek tartott) látogatásával. Vö. Kassa I–II, ORPHEUS 2001, 29–33; Eger, Füred, ORPHEUS 2001, 59–65; Kassa III, ORPHEUS 2001, 32–135.
65 Horváth Ádám Kazinczyhoz, 1789. aug. 11. KazLev, I, 419–420.
mivel adatokkal alátámasztható, hogy nem egyszeri, konkrét valós élményhez kötődik, így nem lehetett része Kazinczy látogató-körútjának.66)
Kazinczy 1789 decemberében Arankához már otthonról, Kassáról írt levélből tudjuk, hogy a látogatások a Bécs felé vett út egyes állomásai voltak. A beszámoló így indul: „Hogy előttem minden tekintetben különös kedvességű Leveledre illy soká nem feleltem, érdemes tiszteltt Hazafi! Tulajdonítsd azt Bétsi utamnak, hová 8bernek 18dikán meg-indúlván, Xbernek 4dikén jöttem haza. Azólta ismét eggy hivatalbéli útat tettem.”67Az
„ismét” nyomatékosító szó használata arra enged következtetni, hogy Kazinczy korábbi, azaz október 18. és december 4. között tett útját – beleértve irodalmi látogatásait is – hivatalos útjai közé számította. Ez utóbbi kijelentésre okot szolgáltathat, hogy az íróknál – a múzsák papjainál – járva, a helyszíneken kéziratokat, információkat és publikálandó anyagot gyűjtött, alkalmasint rostált Orpheusa éppen ekkor szerkesztés alatt álló első számához. Ezt látszik megerősíteni Döme Károlynak 1789 decemberében írott levele:
„Pozsonból hozott verseitek közzül tsak a‘ Te Imé megint ropogtatod mégyen az első darabba.”68 Pétzeli Józsefnek 1789. december 23-án pedig már megírja, hogy az Orpheus első számát leadta Landerernek nyomtatásra, a részletezi, hogy abban egyebek mellett Döme versén kívül még helyet kapnak Rajnis, Révai és Horváth Ádám költeményei.69 Az inspektori vizitáció levegője, a beszámoltatás jóindulatúan leereszkedő hangvétele érzékelhető az alábbi, levélrészletből, amelyben Kazinczy a meglátogatott pozsonyi fiatalok irodalmi köréről szól: „Pozsonban a‘ Kis Papok közt igen kedves embereket kaptam. Döme Károly szeretetre méltó derék és nagy tehettségű Ifjú. – Fehér György Frantzot, Németet, Olaszt ért. Tsergits verseket irogat.”70 Olyan lényegre törően, egy-egy
66KazinczySzéphalmy álnév alatt megjelentetett írása feltehetően összevon több Barótival való találkozást és közös élményt; ily módon fikciót rögzít, de olyan friss, riporteri tónusban, hogy azt a benyomást kelti, mintha a szerző először járna Kassán, s először látná Barótit. Nem is rögzíthet konkrét eseményt, mivel a feltüntetett időpontban (1789. június 21.) Kazinczy halálos betegen feküdt Kassán. (KAZINCZY, Jegyzetek elhányt régi Papirosaimból = KAZINCZY, 2009, 174. Ugyanitt lásd az 1789. év júniustól decemberig tartó időszak nagyobb eseményeinek naptári bejegyzéseit.) Kazinczy 1789-ben már negyedik éve kassai lakos, Barótival pedig, akit 1777-ben már bizonyosan ismer, kevéssel korábban még napi kapcsolatban vannak, mivel közösen szerkesztik a kassai Magyar Museumot. (Vö. KazLev I, 541; KAZINCZY 2009, 748.) A kassai úti beszámoló kapcsán Kazinczynak nem is állt szándékában száraz, a realitásokat végsőkig tiszteletben tartó leírás készítése, éppen ellenkezőjét fogalmazza meg egy 1790-ben írott levelében: „Az Utazásokat Írónak annyi Anzüglichest, annyi Interessisrendest kell fonni levelébe, hogy minden sor valami újjat mutasson, mint a’ leg-először látott környék mutat a’ valóban útazónak. Esmeretlen szók, esmeretlen emberek [...] külömben sovány és ízetlen lessz az a’ levél.” (Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1790. júl. 1. KazLev, II. 79.) Vö. Kiss Gy.
Csabának a mai Kassáról kialakult képével, benne Kazinczy és Baróti Szabó kassai szobrával: KISS Gy., 2007, 59, 87.
67 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 517.
68 Kazinczy Döme Károlyhoz, 1789. dec. 12. KazLev, I, 516.
69Kazinczy Pétzeli Józsefhez, 1789. dec. 23. KazLev, I, 522–523.
70 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
feszes mondattal jellemzi a fenti levél további részében a felkeresett írókat, hogy az ismét az inspektori kéz gyakorlottságát sejteti: „Dugonits [...] Nyájas ‘s egyenes, de nem durva.
Ha bántják, haragszik.”71„Révai száraz, szőke, görbedtt, éles és aligha nem irígy. [...]
Társaságra veszedelmesnek nézem.”72 „Rajnis eggy igen betsülletes characterű ember, nagy Hazafi ad excessum! Büszke mert a‘ maga érdemét esmeri [...] ‘s nem sír, ha bántják, hanem vág.”73 „Horváth [...] szíve olly egyenes, mint a‘ Nathanáelé.”74 Hasonló módszerrel értékel, azaz készít írói nézőpontú jelentést Horváthról az Orpheusban közölt Füred című útilevélben is: „minden cselekedeteiből érettség, filozófiai csendesség, és a mértékben túlható, de nem vak áhitatosság látszik [...]. Szíve jobbíthatatlan, jóltevő, szelíd, erkölcsei tiszták, feddhetetlenek, s társasága igen kedves.” 75
A fentebb idézett levélben a tömör jellemzések kiegészítéséhez, a karakterek vonásainak megerősítésére Kazinczy elengedhetetlennek találja, hogy néhány vonallal felvázolja az írók külső megjelenését: „Dugonits ősz ember, de ideje előtt. Haja és színe igen szőke lehetett.” „Révai száraz, szőke.”76 Horváth haját, ruházatát érzékelhető élvezettel és a többiekénél részletesebben írja le; a szövegrészlet apróbb változtatásokkal és kissé kibővítve, be is kerül majd a Füred című terjedelmesebb útirajzba. A levélben:
„Horváth egy szeretetre méltó Kurutz. [...] Fekete bajussza el lepi egész száját, óldalról és hátulról üstökbe kötött haja borzasan állanak, ruházatja veres színből vagyon kihányva arannyal, fején pedig bársony nyusztos süveg áll.”77 Az útirajzban: „[K]özépszerű magosságú, igen nemes képezetű, de amelyet szokatlan különösségeivel defigüríroz. [...]
Igen fekete, szálas bajusza elfedi száját; hajai pedig, melyek természettől göndörök, mind oldalról, mind copf gyanánt hátul csombók-módra vannak megkötve; veres paszomántos nadrághoz, egy tengerszínű rövid mentét vesz, s egy kalpagformára metszett nyusztos s veres bársonyú süveget.”78 Kazinczy számára barátja karakteresen magyaros megjelenésének hajviseletének és öltözékének ilyen részletes leírásához kétség kívül nem kis lendületet és egyben legitimációt is adhatott az a történelmi pillanat, amikor sorait papírra vetette. Írása pedig szerencsésebb időpontban nem is jelenhetett volna meg, mint
71 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
72 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
73 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
74 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518. – Kazinczy az idézetben valószínűleg Lessing Bölcs Náthán című drámai költeményének címszereplőjére utal, s hozzá hasonlítja Horváthot.
75 ORPHEUS 2001, 64.
76 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518.
77 Kazinczy Aranka Györgyhöz, 1789. dec. 20. KazLev, I, 518. Vö.ORPHEUS 2001, 64.
78 ORPHEUS 2001, 64.
