A tárnák telepítésénél, a mennyiben azok a hegy belsejének kulcsaiul tekintendők, különféle körülményeket kell megfontolni és tekintetbe venni.
Tárnák meoindítására. különösen alkalmas pontokúi tekintendők, a folyók vagy patakok völ
gyeinek, vagy más a vizet akadálytalanul leve
zető völgyeleteknek oldalai.
Egyébbiránt a kísérlő kutató vagy remény tárnát sohasem kell a legmélyebb pontról hajtani;
mivel a telepnek fejtésre méltósága gyakran nem tart le ilyen mélyre; vagy mivel az emelkék, (Übersichbrechen) melyekkel a telepet dőlés
szerint közönségesen feltárni szoktuk, igen ma
gasra esnének k i ; és végre, mivel igen könnyen megtörténhetnék, hogy mind ezen nehézségek el
kerülése végett, egy magasabb szintről csakugyan tárnát kellene hajtanunk.
H a már a feltárt telep a tárna talpa felett le van fejtve, vagy nagyobbrészt már fejtés alatt áll, egy mélyebb szintén, egy másik tárna azt alá vájja, s az abban illetőleg vájataiban (Zechen)
fejlődhető és összegyűlhető vizeket levezeti.
(128 ábra).
A felső tárna f e l s ő t á r n á n a k , amelyebb pedig a l s ó vagy f e j t ő t á r n á n a k hivatik.
(Oberstollen und Abbaustollen).
A második tárnát egy harmadik vagy ne
gyedik követheti, a mint a körülmények meg
engedik, vagy a szükség megkívánja.
H a valamely tárnát a völgy talpáról hajtunk, akkor annak szája a víz legmagasabb tükre felé legalább két méterrel magasabbra telepítendő, hogy áradások alkalmával, a tárna és esetleges talp műhelyei víz alá nekerüljenek.
A tárna száját valamely keskeny zugba sem szabad fölütni, mivel ilyen helyeken könnyen lég
hiány támad. — Tárna szájnak j ó szellős hely választandó. —
A tárna szelvénye, a talpon közönségesen szélesebb méretben — a főte táján pedig bolto
zatosán hajtatik, főkép szilárd kőzetben.
Egyébbiránt a tárna magassága és szélessége annak czéljálól és attól függ. váljon szükséges-e azt biztosítani vagy sem. Főszabályul veendő, miszerint a tárnát se szűken, sem alacsonyan nem kell vágni; mert szűk térben lassan, nehezen és akadályokkal jár a munka, a mennyiben nem
lehet bennök j ó megfelelő lyukakkal kényelmesen fúrni, de még gyakran, sőt úgyszólván mindég a léghuzam is hamar megreked.
A z altáruákat, vagy az olyan tárnákat, me
lyekben vonó marhákkal szállítanak 3—4 méter magasságra kell szabni; a szélesség 1*8 - 2 méter.
Közönséges tárnák biztosítás nélkül 1*8—2*2 mé
ternyi magasak, és 1—1*2 méternyi szélesek
szoktak lenni; biztosítandó tárnáknál a méretek
hez annyit hozzá kell adni, a mennyit a biztosí
tás igénybe vészen.
A fő és altárnákat, melyek nagyobb magas
ságot kapnak, közönséges magassággal szokás hajtani: a hiányzó méret a talpig után vétetik.
A meddő kőzetben hajtott tárnáknak iránya mindég derék szög alatt menjen a telepre; nem csak azért, hogy a kitűzött czél így a legrövidebb úton eléretik, de azé.it is, mivel így a szállító közle is lehetőleg legrövidebbé válik, és a lég is legtovább fris marad és jól váltakozik.
H a a tervezett tárna irányban repedékek vagy lágyabb közetek járnak, akkor ezeket a jutányos
ság és gyorsaság szempontjából minden esetre tel kell használni. A tárna iránya, tervszerint csün
gékkel (Senkel :) a talpemelkedése pedig a talp
szintezőkkel (Sohlwage:) mindenkor szorgalmato
san ellenőrzendő.
A tárna talpának emelkedése főképpen a levezetendő viz minőségétől függ; ha a víz tiszta; akkor 1 méterre elegendő 2—5 m m ; ha zavaros, akkor az emelkedés méterenként legfel
jebb 1 emt. tegyen.
A z emelkedés ezenkívül még a léghuzamra is hatalmas befolyással van ; mivel a mérsékelten hágó tárna tovább tartja a j ó levegőt, mint a meredeken hajtott; s ha a tárna talp annyira emelkedett, mint a száj fő teje, akkor a léghuzam egészen megszűnt a vájatvégen.
Ha egy tárnát valamely tel ér csapása után kellene hajtani, akkor főképpen a mellékkőzet és a te]ér töltelék szilárdsága bírálandó meg.
H a a fekü és fedü szilárd, a töltelék pedig lágy, és a telér nem vastagabb a hajtandó tárna
szélesség-éné], akkor a tárnát a mellék kőzet fel
tárása mellett a telér után kell hajtani, s a főtét kellőleg biztosítani (ábra 129).
H a a telér vastagabb lenne a tárna széles
ségénél; akkor a tárna a szilárd fedüben, s egy rész a telérben hajtandó, ha a telér laposan döl (ábra 130), ha meredeken, akkor a szilárd fekü-ben, magától értetvén, miszerint a telér oldal biztosítandó (ábra 131).
H a a telér vastag és szilárd, a fedü és fekü ellenben lágyak, akkor a tárnát vagy egészen a telérben-(ábra 132), vagy ha laposan dől, részben a fedüben vagy feküben a körülmények szerint kell hajtani (ábra 133).
H a végre a telér vastag, de mellékkőzetével együtt törékeny, akkor a tárna «, />, az úgyne
vezet irány tárna (Richtstollen) a meddőben haj
tandó, a telér csapás irányával párhuzamosan, s a tárnától megfelelő távolban k keresztvágatok hajtandók a telérre, hogy a fejtést eszközölni le
hessen. (Ábra 134).
Egyébbiránt mind ezen esetekben az elhatáro
zás attól függ, váljon czélszerübb-e szilárd kőzet
ben biztosítás nélkül, vagy lágyban azzal-a tárna hajtása.
H a a telérek görbületeket tesznek, akkor a tárna, ha a telérrel együtt annak csapása szerint hajtatik, ezeket is követi. Ez esetben azonban soha sem kell hirtelen fordulatokat tenni; mert különben a szállítás, víz és légvezetés könynyen megakasztathatnának.
H a valamely tárnán sok víz folyik le. akkor azt é térben a csorgán kell levezetni, mely fölé a jára telepíttetik. (Ábra 135.). A csorgának a talp
pal együtt pontos esésűnek és lehetőleg simának
is kell lenni. Ezen feltételek fontosságára a tárna hajtásánál kiválóan kell ügyelni.
H a kevesebb a víz. akkor az az oldalakon csapolható le. (Ábra 136.)
H a a tárna talpán a víz átszűrődnék, akkor azt vagy agyaggal ki kell döngölni, vagy el kell kerülni, mind annyira, mig a laza hely mellőztet
nék. (Ábra 137.)'
Valamely tárna gyorsabb bevégzése czéljá
ból ellenváj végeket szokás hajtani. (Vájvég-ellen
Vájvég, müvelet-ellenmüvelet).
Ez kölönösen akkor, történik ha egy tárna váj véget valamely aknába kell lelyukasztani (ábra 138.) mely esetben az egyik csapat .1, tárnából « pontról b felé, a másik csapat /J, aknából b. pont
ról, a felé dolgozik.
Magától értetik egyébbiránt, hogy ha az egyik csapat emelkedéssel megy előre, a másik ugyan
oly eséssel kell, hogy dolgozzék, hogy az ellen-vájvégek, főképen pedig azoknak talpjai pontosan találkozzanak.
Ilyen esetekben csak a legszigorúbb és gya
kori ellenőrzés vezethet czélhoz, a mi úgy az előjáró tisztnek mint a közvetlen felügyelőnek főkötelessége, a miért is nem lehet eléggé aján
lani, hogy minden fontosabb tárna műveletnél a a felőrnek rendelkezésére álljon egy jól készített talpmérő.
4. §. A közlékről. (Strecken).
Közieket minden tárna felett vagy tárna alatt lehet vezetni. H a a közlék a tárna talpa alatt találtatnak, akkor talp közléknek (Sohlenläufel oder Gezeugstrecken), ha a tárna felett vannak,
akkor főte közieknek (Firstenlaufel oder Feld
strecken) neveztetnek.
A talp közlék az altimákat helyettesítik, s arra iratok, hogy a telepeket olyan mélység
ben, hol egy tárna hajtása már nem lehetséges, a csapás irányában teltárják, továbbá az érczfej tés elő készítésére, a szállítás eszközlésére, s a bá
nyavíznek a gépekhez elvezetésére. Egyébbiránt a íőteközléket két egymás felett fekvő tárna közti közép közlének is lehet venni.
A szinteket (Niveaux, Horisonte) közönsége
sen aknákbál 20—20 méternyi közben, vagy 40—40 méterre, néha nagyobb távolságokra egy
mástól szokás telepíteni, nem ritkán közép szin
tekkel, s ha az érczek kisebb vesék vagy fész
kekben jönnek elő, még a szintek és középszin
tek között is szoktak közép közléket (Zwischen
örter) hajtani, a mint egyébbiránt a közlék füg
gélyes távolságától és az ércz előjövetel feltéte
leitől függ.
Mentől szakadozottabb az érczelőjövetel, an
nál közelebb esnek a szintek egymáshoz.
A szintek elhelyezése egyenlő távolságra egy
mástól annál is inkább kívánatos; mivel az által nem csak a bányafelügyelet megkönyittetik, ha nem a fejtés szabályos foganatosítása is lehetsé
gessé tétetik; a szintek közti mérsékelt távolság úgy a vitla szállításnak,, mint a viz emelésnek ja
vára szolgál; mert nagyobb mélységekből a vit-lázás meg van nehezítve, a víz emelés pedig aka
dályozva és drágítva, a mennyiben a felsőbb vi
zeknek előbb mélyen kell hullni és ismét fele
meltetni.
Minden két két szint közzé zárt teleprész eme
let (Etage) vagy alemeletnek (Unteretage)
nevez-tetik, a mint a határló szintek fő vagy alszintek.
(ábra 139)
5. § A z aknákról.
Lapályos helyeken, hol tárnákat nem igen lehet alkalmazni, vagy csak igen nagy nehézséggel lehetne a telep mélységét feltárni, aknákat szok
tunk telepíteni.
Általán véve az akna egy oly bányamüvelet, mely a mélységbe hatol.
Olyan aknák, melyeket a külről közvetlenül lemélyitünk a k n á k n a k neveztetnek, ellenében
v a k a k n á k n a k , melyek nem a külről hanem a bányában valamely tárnából vagy közléről lemé
lyittetnek; ha ezek kisebb méretűek e r e s z k é k n e k , (Abteufen-Gesenke) ha valamely magasabb
pontról egy mélyebbre hatolnak; ellenkező eset
ben emelkéknek (Aufbrüche-Übersichbrechen) hivatnak.
H a valamely akna a völgy szintje alá me
gyén, s nincsen alatta egy mélyebb tárna, mely vizeit, levezetné, m é l y a k n á n a k (Tiefbauschacht) hivatik, s az aknából eredő bányamüveletek ös
szege aknamüveletnek (Tiefbaugrube) ellen
tétben a t á r n a m ü v e l e t t e l (Stollengruben) mely utóbbi műveletek mindig a völgy szinte fölött fe-küsznek, s lényegükben tárnaszerű műveletekből állnak.
Valamely aknának torkolatja a k n a t o r k o l a t n a k , födele lappancsnak (Hängebank) neveztetik, az akna oldalai oldalaknak. (Stösse) az akna legmélyebb pontja pedig f e n é k n e k (Sumpf) hivatik.
Az aknák rendeltetésök szerint különfélekép nevezhetők e l :
A k u t a t ó aknák, felkutatott telepek meg
vizsgálására szolgálnak; a s z á l l í t ó a k n á k (Förder und Treibschächte) a nyerLtömegek kiszál
lításába, a mi különösen az utóbbiaknál gépek segítségével történik. A gépaknákon (Kunstschachte) gépek segítségével a bányavíz emeltetik k i ; olyan aknák melyek a munkás személyzet ki és be já
rására rendel tetvek, k ö z l e k e d ő a k n á k n a k . (Fahrtschächte) a melyek a szellőtetésre szánvák légaknáknak (Wetterschächte) vagy léglyu
kaknak (Lichtlöcher) neveztetnek.
Jelentőségök szerint az aknák f ő é s m e l l é k a k n á k n a k nevezhetők el. A z előbbiek a fentemlített valamennyi czélnak, vagy e czélok nagy részének — az utóbbiak csak egy némely
eknek szolgálnak.
irány szerint az aknák vagy függélye
s e k , v a g y d ő l t e k . (Saigere und Tonnlagige-schächte.)
A függélyes aknák úgy a telér mint a fekvet műveleteknél, a meddő kőzeten keresztül mennek és függélyesen fennállanak, — a lejtő aknák k i válóan telereknél is alkalmaztatnak s mindég a telep dőlését követik.