rés műszerei
2. Por vagy hasonló robbasztó anyag alkal
mazása mellett.
3. T ű z alkalmazásával.
4. Vízzel, mely kiterjesztőleg. oldólag vagy lugzólag. továbbá távolítólag hat.
5. Gépekkel.
2. §. Kézi munkák beosztása.
Ide tartoznak :
1. A takarítás (Wegfüllarbeit) laza kőzetben, régi korpák és törött tömegek.
2. Csákánymunka (Keilhauenarbeit) lágy kő
zetre.
3. Ék és öklöncz munka (Schlägel und Ei
senarbeit) törékeny kőzetre.
4.) Feszítő munka (Hereintreibearbeit) hasadó és törékeny kőzetre.
5. Fúrás és robbasztó munka (Bohr und Sprengarbeit) szilárd és igen szilárd kőzetre.
6 . Tüzelés (Feuersetzen) igen szilárd és szí
vós kőzetre.
7. Lugolás.
3. §. Takarítás és annak végrehajtása.
Olyan tömegeknél alkalmaztatik, melyeknek összefüggése igen csekély vagy épen semmi, úgy hogy azoknak elválasztása egymástól nem is szük
séges.
A takarítás tárgyát képezik tehát törmelékek, hányák. melyeket, egy helyről más helyre kell hor
dani, továbbá valamely vízzel takart vasérc, ho
mok, azután a földtalaj, ha valamely szilárd kö
z é l e t takar vagy elföd, melyeket kutatás alkalmá
val fel kell tárni, végre a tőzeg ásás (Torfstechen) melyet más munka csoportba nem lehet beso
rozni.
A takarításnál alkalmazásban álló szerszámok a következők:
1. A lapát. 1. A kézi háló, vagy fogóháló (torfnyerésre). 3. A kapa. 4. A villa. 5- A
gereb-lye. 6. A bányateknő. és 7. A z ásókapa (tőzeg ásásra) Lásd ábra 76-82.
A takarításnál két főszabályt kell szem előtt tartani. 1. A talpnak mindig tisztának kell lenni, csak azt kell eltakarítani a mi a talpon evégből találtatik. 2, A takarítandó tömeg magasságának nem szabad nagyobbnak lenni egy ember magas
ságnál.
Ezen szabály tekintetbe nem vétele, különö
sen télben igen veszélyessé válhatik, a mennyiben az összefagyott tömeg nem könnyen takarítható e l ; a munkás odút váj magában a tömegben, mely
nek boltja lágy idő beáltával beszakadván, agyon is nyomhatja őt.
A takarításnak tehát lépcső formában kell történni, a lépcső magassága legfeljebb egy em
ber magasságnyi lehet (83 ábra).
H a vízszintes közlén szállíttatik, egy férfi naponként 6-7 köbmétert képes eltakarítani.
H a a kőzetet fel kell emelni, legfeljebb két köb méter takarítható e l ; egy férfinál az emelési magasság legfeljebb 15 méterre tehető, úgy hogy ha nagyobb az emelési magasság, ahhoz két em
ber szükséges, kikre nem lehet négy köbméternél több terhet felróni, 3 méteren felül három ember kell; ha 10 métert tenne a magasság, akkor gép alkalmazandó.
4. §. A tőzeg ásása.
A tőzeg minden esetre mocsár növények felbontásából eredett, milyenek a sások, és a nád; megkülömböztetni fiatalabb és régibb tőze
get, első az, mely a szerves eredetnek bélyegét még magán hordja, milyen a sárga, rövid szálú szivacsos mocsár tőzeg, továbbá a barna és
fe-kete tőzeg, mely utóbbi szilárdsága igen csekély;
fajsúlya (Specifisches Gewicht) 0 2 4 egészen 0 6 -ig váltakozik.
Régi tőzeg az, melyen a szerves eredet nyo
mai alig vagy éppen észre nem vehetők, ide tar
tozik a szurok tőzeg vagy földtözeg, szine fekete, szövete gyantás légszáraz állapotában 1 km (500 1000) kgrmig súlyú, vagy is a tőzeg fajsúlya 0 -7től M - i g váltakozik.
A nyerés mód szerint megkülömböztetni az ásott (Stechtorf) és a fogott (Streichtorf) tőzeget.
A z első ott nyerhető, hol a tőzegtelep lecsapol
ható, a másik a hol az nem eszközölhető; mivel pedig az ez utóbbiból nyert téglákat még préselni is kell, azért az préstözegnek is neveztetik. (Press
torf).
A tőzeg telepek felkutatására nézve megjegy
zendő, miszerint azok létele különösen ruganyos, süpedékes, vízdús és mocsáros, sással benőtt ta
laj alatt gyanítható.
A tőzeg kutatásánál alkalmazásban van az úgynevezett tőzeg fúró (Torfbohrer), mely
fúró-Mielőtt egy tőzeg telep üzembe vétetnek, szükséges, hogy a nyerést egy üzemterv mege
lőzze, melyben a tőzeg ismét képzése, a nyerés módja, az évenként nyerendő mennyiség, szállítás és a szállítási viszonyok figyelmen kívül nem ha
gyandók.
Minden okszerű tőzeg üzemnél, biztosan le
het annak ismételt képzésére vagy képződésére számi tani; hogy ez lehetségessé tétessék, a tőzeg telepet nem szabad egészen a meddő aljáig lefej
teni, szükséges, hogy a talpat legaláb 1 méter-vastagsága is megmérhető.
nyi vastagságban hátrahagyandó tőzegréteg bo
rítsa; továbbá hogy kellő nedvesség álljon ren
delkezésre.
A tőzegtelep lecsapolásnál a csatornák s a metszések iránya különös gonddal eszközlendő.
A tőzegűzemnél fődolog a lecsapoló árok kiásása. (84 ábra)
Tőzeg telepek különösen fensikon találtat
nak ; a csapoló árokra nézve a legalkalmasabb pont keresendő k i ; az árkot csak olyan hosszú
ságra kell ásatni, a mennyiben a czélba vett fej
tés időnek elegendő: p. o. a milyen mennyiséget egy nyáron nyerni óhajtunk; mert ha az árok az egész telepet lecsapolná, akkor télen át a tő
zeg elvesztvén nedvességét, elporhadna.
Az árok megásása és a gyep eltakarítása után, hozzálátnak az ásáshoz, és pedig egyszerre csak egy barázda (85 ábra) (Furche) jelöltetik ki egy tégla hosszúságra, a barázda tégla széles
ségben felosztatik és az egyes téglák lépczőzeten
ként kiemeltetnek; ezután a kiemelt téglák ki-szárittatnak, még pedig vagy gúlákban, vagy ra
kásokon, vagy állványokon; (86 87 ábra) leg
gyakoribb az állványokoni szárítás mód, mely ál
tal egyszersmind a szállítás is berendezhető. A száraz téglákat száraz raktárokban szokták elhelyez
tetni. (Lásd 88 ábra)
Egy ügyes tőzegvető 3 legénnyel naponként átlagosan 5000 darab téglát készíthet, középsze
rűen kedvező viszonyok mellett. A tőzegmester és legényeinek bére a hely és idő viszonyok
tól függ.
A téglák legközönségesebb méretei: hosszú
ság 29 cm. szélesség 8 cm. vastagság 8 cm. egy tégla köbtartalma tehát 1.856 kbdem; 5000 tégla
V = 2*5 m. akkor, a kérdéses telep köbtartalma K = 234590 X 2-5 = 586475 köbméter nyers tőzeg.
G. §. Csákány munka.
(Krampen und Keilhauenarbeit)
A csákány munka azon szerszámtól nevez
tetik így a mellyel végre hajtatni szokott; tudni illik, a csákánytól.
A csákány, ék természetű, melyet a munkás egy hajtással a nyerendő tömegbe vág.
A hajtás egy nyél által eszközöltetik.
Ezen munkamód lágy közeteknél alkalmaz
tatok, pl. gyepvaskővek (Raseneisenstein) össze
sült homok agyag s at.
Tannak esetek, a hol helyi és települési vi
szonyok szilárd kőzetnél is csákány munkára utalnak, különösen, ha a közét repedezett volta ezen nyerési módot előmozdítja, pl. a kőszén-bányászatnál, a födélpala (Dachschiefer) nyerésnél, a mannsíéldi rézpala bányászatnál, a kősó bányá
szatnál, mely utóbbinál a kősónak fejtés alkal
mával meghatározott alakja úgyszólván feltételezi ezen munkát.
Ezen nyerésmód önállón ritkán fordul elő, nagyobbrészt más nyerés munkákkal egybe
kötve oly módon, hogy vagy azok által gyámo
littatik, vagy ő gyámolítja azokat, a miért is pél
dául a fúrásnál bizonyos esetekben élőmunkának és utómunkának is vehető.
Ezen nyerés mód, már a legrégibb népek
nél ismeretes volt, a Rómaiaknál, Carthagóiak
nái, sőt ,a Scytha népeknél is, a mint ezt az elhagyott vájatokban talált ősi szerszámokból, melyek nagyobbrészt bronczból valók, következ
tethetni.
A robbantópor alkalmazása előtt, ezen nye
résmód divatosabb volt mint jelenleg, midőn részint szokás, részint gyakorlathiánya miatt oly körülményekben sem gyakoroltatik, melyekben a legjobb eredménnyel alkalmazható lenne.
A legrégibb csákányok rézből voltak készítve, mivel a réznyerés módja a vasnyerésnél előbb volt ösmeretes.
A yasat legkorábban ösmerték az egypto
miak, phőniciak, zsidók és görögök; az egypto
miaknál annak ismerete, I-ső Minős uralkodása alá esik 1420-ik évben Krisztus születése előtt.
A csákány munkánál következő szerszámok használtatnak :
1. A kapa. 2. A bányateknő. 3. A csákány, mely vagy hegybe vagy élbe végződik s e sze
rint hegyes vagy éles csákánynak neveztetik (Keil und Breithaue).
A csákánynak a hegye rendesen aczélból van, a lap, fülke és fok kovácsolt j ó minőségű vasból van készítve; a csákányt egy nyélre szok
ták feltenni, melynek hossza a munkás könyö
kétől hajtás alkalmával számítandó sugártól függ, ezen sugár szerint igazíttatván a csákány görbü
lete is. (89 ábra)
Sokszor megesik, hogy a hegyes csákány az élessel egy nyelén, egy darabban van készítve, (90 ábra) olyan műveleteknél, a hol a csákány egyesitett alkalmazásban v a n ; bizonyos esetek
ben a kősó fejtésnél a csákány igen lapos ív után van görbítve; gyakran belső felülete egy egye
nes síkot képez, csak külső felületének vége van meggörbítve; némely esetekben a csákányfoka vagy feje hosszabb, úgy, hogy az öklöncz helyét
pótolhassa, ilyenkor a foklapja megvan aczélozva, hogy tovább tartson és erősebb legyen.
A z ilyenemű csákányokat réselő csákányok
nak (Schrammhammer) hívják.
A fok kinyujtásának czélja következő lehet:
1. A z egyensúlynak helyreállítása mindkét oldalon.
2. Az egy csákányt pótolhat, melylyel he
lyenként kisebb nagyobb darabokat szétzúzhatni.
3. A csákány súlyának nagyobbitása.
A csákány vagy közvetlen nyerésre vagy a nyerés előkészítésére szolgáló bányaszerszám: a közvetlen nyerésnél a csákány a kőzetnek össze
függését töri meg, az által, hogy a kőzetbe behaj
tatok, minek célja a szilárd kőzetből tört kőze
tet nyerhetni, hogy eltakarítathassék.
H a a munkás feje fölött szabadon mozoghat, akkor a tömeget felülről lefelé fejti; főtapásztá
kon a fejtés ily módon nem eszközölhető, ilyenek
nél a tömegekben egy rést kell vágni, mely an
nál megfelelőbb, mennél mélyebb.
A hol a kőzet egynemű ottan a pászták köze
pén vágatik a rés. A hol nem egynemű, ottan a lágyabb kőzetben. Ezen esetben a tömeget alul
ról felfelé kell nyerni, s végre egy pad marad, mely lefelé könyebben lefejthető.
A csákánymunka, mint előkészítő munka, az úgynevezett réselés és rovatkolásból áll (Schräm-men und Schlitzen) p. a kőszénbányászatnál. (91 ábra)
E munka végrehajtása több nehézséggel jár a fúrásnál.
A munkásnak ugyanis, sokszor 0*94—126 méternyi mélységű rést kell vágni, minél karjai a kőzet elpattogásának vannak kitéve.
Minnél keskenyebb és mélyebb a rés, annál nehezebb annak készítése, s a munkás annál
ügyesebb, minnél inkább megtelel az ilyen körül menyeknek.
A rések, a dőléssel mindig párhuzamosan vágatnak, a rovátkák pedig mindig függélyesen.
A rovátkák szélessége 5—7 cm. között váltakozik.
A kőszénbányászatnál a pászták lésekkel és rovátkákkal szoktak hajtani.
A rovátkák között oszlopok támadnak, melyek ékekkel faragtatnak ki.
Kőszén bányászatnál a rések lehetőség sze
rint mindig a talpon alkalmazandók, hogy a tö
meg alulról szabaddá tétessék. illetőleg megnyi
tassék a könnyebb fejtésnek, mely esetben még a csákány súlya is előmozdítja a fejtést.
Telereknél a rés a feküre alkalmaztatik, va
lamint a keskenyebb kőszéntelepeknél is. H a egy pasztán többnemű ércz fordul elő, p. ólomfényle és zuzany. a rés a kettőközti válaszlapon vágatik, (92 ábra) azután először az ércz vágatik le, s annak megtörténtével a hátramaradott zuzany pad.
H a az ezüstérczek meddő kőzetben fonalak alakjában jelennek meg, réseléssel szoktak kinye-retni. pl. Nagyágon.
A kőszéntelepekben gyakran előfordulnak az úgynevezett meddő padok (Taubenschmitzen, Leis
ten) pl. a homokkövek vagy palák; a rés ezekbe szokott vágatni. H a a szén nem egész vastagsá
gában egyenlő jó minőségű, a csekélyebb értékű szénben vágatik a rés.
A rések alakja egy hegyes háromszöget képez.
A réselő munka különösen a kőszénbányá
szatnál és a mannsfeldi rézpala fejtésnél játszik kiváló szerepet.
Prevalliban, Felső Ausztriában, az 5 6 - 7 ' 5
méter vastag koszén tel epeknél a fejtőpászták a talpon 4—5 méterig, a főtén 1 5 8 — 1 . 8 9 méter szélességre vétetnek; tennt egy előpászta hajtatik, s ezután jönnek a rések és rovátkák, és az így támadt oszlopok ékekkel fejtetnek ki.
A fejtőpászta a telep egész magasságában liajtatik.
Csákány munkára, leginkább illő példát nyújt, a Mannsfeldi rézpala fejtés, és pedig következő okoknál fogva, melyek:
1 ször. A telep vastagsága. 2-szor. A z előfor
duló érczek minősége, és a telep töltelékének minő
sége. 3-szor. A munkás helyzete munka közben.
A rézpala telepekhez tartozó rétegek a mel
lékelt rajzból láthatók: (93 ábra)
Közvetlen a fedü alatt van a Daehklotz 7*9
—10,5 cm. vastagsággal; a Lohberg 7*9—10 ; 5 ; cm. Schieferkopf; a Kammschale 2*6—7*9 c m ; végre a Lette 7 9 — 1 0 5 cm. A z egész vastagság 3 6 8 — 6 5 8 cm. között váltakozik. A három kö
zéj »ső réteg tarkaréz ércet (Buntkupfererz) tar
talmaz.
A rés az agyagban vágatik, ezután lefejtetik a három réteg. A munkás jobb vagy baloldalon fekszik, és fejét felfelé tartva, résel; a miért is ezenmunka, nyaktekercs munkának (Krummhalser-arbeit) neveztetik.
A bányajárás is különös módon történik; a munkásnak ugyanis két deszkalapot és a szer
számot magának kell a bányába vinni.
A deszkalapoknak, és pedig a váll és csipő
deszkának (Hals und Hüftenbrett) alakja a 87-ik ábrából vehető ki.
A csákánymunka igen fontos szerepet ját
szik, a kamraszerüen folytatott kősó bányászatnál;
a talp lépcsőzetesen néz ki, a réselő csákány nyal 2*6—3 cm szóles és 21*0 cm. mély rés vágatik, s ezután bizonyos távolságban egymástól vas ékek hajtatnak a résbe, mindaddig, mig az illető pad lenemválik. (Lásd 88 ábra)
A levált padok egyes alakdarabokra osztat
nak, melyeknek súlya megvan határozva.
Erdélyben és Máramarosban legkisebb súly darabonként 40 klgm.
A z apró só nyeréseért a munkás nem kap bért.
Részint, hogy a munkabérek túlcsigázásának eleje vétessék, részint, hogy a szén szükséglet biz
tosan fedeztethessék, részint végre, hogy az em
beri munkaerő, mint legdrágább, a mennyire csak lehet mellőztessék, már régóta gondolkoz
tak, különösen a szénbányászatnál, fejtő gépek
ről, melyek segítségével a fentemlitett czél elér
hető lett volna.
Már a mult század közepén tett ez irányban bizonyos Menzies Mihály kísérleteket, azonban eredmény nélkül.
A fejtő gépek csak a legközelebb múltban vergődtek érvényre, az úgy nevezett szén rése
lőkben és szén törő készülékekben.
A z eddigelé alkalmazott réselőgépek, a szer
kesztésök alapjául szolgáló elv szerint négy csoportba sorolhatók u. m :
1. Olyanok, melyeknél a szenet egy szintes, körfűrészhez hasonló, s kerületén aczél késekkel fegyverzett korong vágja alá.
7. §. Réselő és törő gépek.
2. Olyanok, melyeknél a korong helyét, egy végtelen lapos tagú láncz, melynek szemei kések
kel fegyverezvék helyettesíti.
3. Olyanok, melyeknél a rés helyett, egy vízszintes sor furat állíttatik a szénben elő.
4. Végre olyanok, melyek a bányász csáká
nyának működését utánozzák.
Ezeken kivül van még egy más fajú fejtő gép t. i. az úgy nevezett kőszén törő készülék, melynél a szén víznyomás segélyével töretik.
Az első osztályba tartozó réselők legkitű
nőbbjei, a Gillot és Copley, továbbá a Winstan
ley gépe.
A második csoportból Gleadhill gépe tűnik ki, mely Gartsherie gépének is neveztetik; a har
madik csoportban Dr. Clapp gépe kiváló, mig a negyedikben Firth készüléke.
Ezen készülékeknek részletes ismertetését a gyakorlatnak tartván fel, ha azoknak munkáját, a kézi munkával öszehasonlitjuk. következő külöm
bözetekre jövünk:
A kézzel való réselés, melynél a munkás helyzete igen kellemetlen, oly módon vitetik végbe, hogy a kivágott rés, elöl 0*3 in. nyi magasságot nyer, hátul pedig ékbe fut. A rés mélysége kö
rülbelül (0-7 — 1) in.
A z e közben fejtett szén egészen darává apróztatik.
Ennek ellenében, gépekkel csak igen kevés darás szén termeltetik, mivel a rés magassága alig haladja meg a 0*05 — 0*08 métert.
Feltéve, hogy egy vájár egy szakmában át
lag körülbelöl 10 folyó métert lenne képes alá
réselni, akkor az eddigi tapasztalatok szerint egy gép körülbelöl 20 munkást helyettesítene.
Simpton szerint a kézi munka hatálya, úgy áll a gép munka hatályához, mint 1 : 60.
A réselő gépek eddig tapasztalt előnyei a következők:
1. Egy réselő gép, felületes számítás mellett is, 20 annyi szenet fejt, mint egy munkás, s fel
szolgálatára esak három egyén kell.
A hánya birtokos tehát, sokkal kevésbbé függ, a munkások szeszélyétől, m i v e l , —