rés műszerei
13. Gázok felrobbanása esetén, a légcső vezetéken, azonnal üdelevegő szorítható a bá
nyába, s a munkások megmenthetők. T ű z esetén a csővezetéken vizet lehet a bányába szerezni, s a tüzet csirájában eloltani.
14. A z össze nyomott levegő, bizonyos ese
tekben szintes szálitásra is alkalmazható t. i. ak
kor, a mikor a réselés szünetel; egyébbiránt az a berendezéstől függ.
Bidder kőszéntörő készülékének szerkezete, a víznyomásának és az éknek elvén alapszik.
Ugyanis egy kicsi, egy kézi emeltyűvel moz
gatható víz prés, egy éket szorít a szén tö
megbe, előbb fúrt lyukakba, s annak összefüg
gését megtöri.
Maga a készülék oly könnyű, hogy azt egy ember könnyen hordozhatja.
Ezen kőszén törőkét ezelőtt 4 évvel legelő
ször Staffordshireban. a Harecastlei bányáknál alkalmazták.
Egy ilyen gép naponként állítólag 45 tonna szenet képes fejteni.
A törő gép előnyei következők :
1. A robbasztó szerek alkalmazása s az ez
zel járó veszély elesik.
2. A robbasztás által okozott rázkódta
tások mellőzése folytán, valószínűleg a főte is szilárdabbá lesz, és így az áesolati költségek csökkenni fognak.
3. Darabos kőszén nyeretik.
4. A fejtés rövidebb időt igényel.
5. A lég nem fertőztetik meg-, mint rob-basztó szerek alkalmazásánál.
8. §. Ék és kalapács munka.
Ugyancsak a lószerszámtól veszi nevezetét, úgymint a kalapácstól és a vas éktől.
Ezen munkanem törékeny meddő kőzetnél és könynyen fejthető telepeknél, illetőleg telep tölteléknél alkalmaztatok.
A legáltalánosabb alkalmazásban a közép
korban állott, a németek által űzött bányákban a robbpor használata előtt.
Selmeczen, a Harzon, és Freibergben ezen munkanemnek számos bámulatra gerjesztő nyo
maira akadhatni.
egyébiránt megjegyzendő, miszerint a fara
gott tárnák és aknák nem tisztán ezen munka
nemmel vágattak.
E végből nagyobbára feszítő munka alkal
maztatott.
Csak a hátra maradt egyenetlenségek ki-egyengetésére használták az ék és kalapács munkát.
A régiek ugyanis belátták, hogy mentől kiterjedtebb kőzet felület tétetik ki a lég befo
lyásának, az annál előbb és gyorsabban elmállik ; a miért is ácsolat helyett, a bányafalakat simára vágták.
Ezen munkához tartozó szerszámok a k ö vetkezők :
1. A kalapács 2. A kisebb bányaék. 3. A nagyobb bányaék. 4. A nagy kalapács (Putzka) 5. A feszítő rúd. (Brech-und Renkstange) Lásd ábra (86-100).
A kalapács körülbelül 2-80 klgm nehéz,
fo— T O
-kai megvannak acélozva, egy nyélre alkalmaz
tatik, görbülete a kéz hosszától és a nyél hos
szától függ.
A kisebb bányaék egyik végén aczélozott fokkal, másikon ékkel, közepén füllel van ellátva, hogy nyélre lehessen tenni, súlya 0*84 klgm.
A nagyék az előbbitől csak nagyságra és súlyra nézve külömbözik, némely esetben egyik végén megvan görbítve; a nagy kalapács súlya, 4'0 klgmig megy.
A feszítő rúd kovácsolt vasból 1*0 méter hoszú, egyik végén görbült véső alakulag vagy hegyezve és megacélozva.
Súlya körülbelül 7 klgm, mint emeltyű al
kálin aztatik.
Ezen szerszámokkal a kőzet következőleg fejtetett:
A munkás a kis ékkel kezdett a szilárd kő
zeten dolgozni addig, mig egy megfelelő mélyed
ést nyert; ebbe helyezte azután a nagy bánya
éket s azt a nagy bakóval addig hajtotta, mig a kőzet szét nem repedezett, ezután a feszitőrúd
dal segített baján.
Selmecz vidékén a többi közt a Kornberg al
tárna van Stefultón ily módon hajtva; a bánya
oldalakon még az évenkénti munka eredmény is látható; évenként átlag 30 métert haladtak.
A paszta üzem, a pasztához párhuzamosan eső rétegekben hajtatott, ezeket osztályoknak ne
vezték.
A munka végrehajtása, a mellékelt rajzból látható (ábra 101)
Az egyes osztályok magassága a kőzet szi
lárdsága szerint váltakozik 10*5 — 3 9 5 cm. k ö zött, minden osztály több részletben nyereték ki,
mely részletek napszakoknak (Tagewerke) ne
veztettek.
Alacsonyabb pasztáknál, a napszakok száma kevesbedett.
Például: A Selmeczi Klingertárnán következő osztályok, illetőleg pasztákat láthatni s találhatni (Lásd 102. ábra).
Legnagyobb nehézséggel járt a rés kivésése;
e célból görbe nyelű bányaék használtatott (ábra 103) hogy annak fokára a kalapácscsal j ó l lehes
sen ütni; hasonló módon mély ittettek az ak
nák is. Selmecz vidékén, legszebb példát nyújt ily akna mélyítésre, az ó Mindszenttárnai úgy ne
vezett henger ereszkék csoportja, melyek valószí
nűleg, a kőzet megdagadása folytán lettek oly keskennyé, mert eredetiben terjedelmesebbeknek kellett lenniök.
9. §. Feszítő munka.
(Hereintreibearbeit.)
Ezen munkanemmel nagyobb összefüggő tö megek nyeretnek ékeiéi? által, vagy behajtott fe
szítő ékekkel.
A bányamunka negyedike, és igen sok eset
ben a csákánymunkához számíttatik, melynél mint utómunka fordul elő. Mindenütt alkalmazható, a hol a kőzet vagy természeténél fogva, vagy más élőmunkák következtében ilyen munkának megfe
lel, különösen alkalma/tátik következő esetekben : 1. A kőzetnek bizonyos fokú repedezésénél.
2. A megréselt tömegeknél.
Tárgyát képezik olyan kőzet és ásvány tö
megek, melyek szabályszerű rétegekben vagy re
pedezésekben fordulnak elő.
Alkalmaztatik pedig a munka, telepeken, te
lereken és törzsökön következő szerszámokkal:
1. A z éles ék (Keil) 2. A hegyesek (Fimmel) az előbbitől csak annyiban külömbözik, hogy szélessége nem oly nagy. 3 A lemez vas (Leg
eisen).
A z ék, egy közönséges kettős ék, melynek lapjai felölről lefelé egy élbe futnak össze, a fo kon és az élen megvan aczélozva hosszúsága 13
— 39 cm. között váltakozik; egy általán pedig alakja a fejtendő kőzet minőségétől függ.
A hegyes ék, egy neme a bányavasnak, csak
hogy nincsen füle. Mindkét szerszám táblás alakú tömegek kifeszitésére használtatik, előbb véghez vitt réselés után.
A lemez vasak erős vaspléhek, melyek a résekbe rakatnak, hogy az ékek hatását kiterjes
szék, illetőleg, hogy az ék a szétfeszítendő tömegbe be ne vágódjék.
A lemezvasaknak következő czéljok van:
1. Simább felületet eszközölnek.
2. A z ék hatása nagyobb felületre terjeszte
tik ki, a rés megkeskenyittetik.
Némely esetben válu alakú lemezvasak is alkalmaztatnak.
A feszítő munka következő képen vitetik k i ; 1. A z éles és hegyes ékek behajtásával meg
levő résekbe a lemezvas segítségével vagy anélkül.
2. Faékek behajtásával meglevő résekbe vagy hasitékokba, pl. a mészkő fejtésnél.
3. Tisztán magában ékhajtással alkalmazta
tik barnaszén, kőszén, rézpala, kősó, fedőpala (Dachschiefer) fejtésénél, egyáltalában véve kül
munkánál. (Tagarbeit)
Mentől szilárdabb a tömeg összefüggése, an
nál inkább szükségeltetik, hogy az ék behelyezé
sére az illető tömegbe rés vágassék.
Igen sok függ azon pont megválasztásától, melyen az ék behajtandó.
Mentől mélyebb a rés, annál nagyobb ha
tást lehet az ékkel kifejteni.
Keskeny, vagy középvastag telepeknél a te
lep egész vastagsága kifeszíthető, vastagabb te
lepeknél a vastagság több padra osztatik.
Malomkő fejtésnél is alkalmaztatik a feszitő munka, különösen Franciaországban, L a ferté mel
lett, Magyarországon pedig Geletnek táján és Sá
rospatak mellett Fonyban.
A malomkő fejtés feszitő munkával követke
zőleg történik :
A kőzetből a malomkő átmérője szerint egy henger vágatik, mely a malomkövek vastagsága szerint felosztatik. E g y kő szinte több lyuksor
ral körül furatik, melyekbe éjeire faékek veret
nek ; ezek éjjel a nedves küllég befolyásának lévén kitéve, megdagadnak és a kődarabokat meg
felelő alakban leválasztják. (103. ábra)
Malomkövekre leginkább alkalmasak a Q u arz tartalmú porphyrok. vagy is a Quarz T r a
chytek.
9. §. Fúró és repesztő munka.
(Bohren und Schiessen)
Ezen, a szilárd és igen szilárd kőzetben al
kalmazott munkanemnél, a kő vagy ércztömegek
nek elválasztása egymástól robbanópor által esz
közöltetik, mely e célból kifúrt lyukba töltve, megfelelő fojtással elzáratik s azután elsüttetik.
A robbanó porból kifejtett gázok feszitő erejök-nél fogva repesztik széjjel az ellentálló kőzetet.
A hatás különösen fokoztatik, ha a paszta alján megfelelő rés (Schramm, Einbruch) készít
tetik el.
Ezen munkanem a legifjabb.
A közönséges lőpor (bányapor) némely tör
ténelmi feljegyzés szerint legelőször Waigold Már
ton bányanagy által alkalmaztatott Freibergben bányamunkára 1613 táján.
Eleinte fa fojtásokat használtak fúrás és re
pesztési munkánál, s csak később, agyagcsu
szákat.
Más szerzők után a lőpor a Harzon lett volna legelőször bányamunkára alkalmazva, ezen származott át Szászhonba, innen Selmeczre. a meglevő okmányok alapján 1660-ban lett be
hozva.
A bányapor behozatala a bányászatnál egy uj korszakot alkotott; az addigi üzemmód egé
szen meglett változtatva.
A fejtés olcsóbbá lett s kétséges jövedelme
zőségű bányadalmak ismét felvirágozhattak.
A fúrás, és repesztési munkanem, a mint em
lítve volt, szilárd és igen szilárd kőzetnél egyál
talában mindenütt ott alkalmazható, hol nagyobb tömegek fejthetők, tekintet nélkül az alakra.
A z ezen munkában használt szerszámok kö
vetkezők: 1-ször. A fúrú (Bohrer) 2-szor. A lé
lektű (Raumnádel) 3-szor. A fogó (das Klüftel) 4-szer. A kaparó (der Krückel) 5-ször. A fojtó (der Staucher). Mint mellékszerszámok : fúrólapok, fúróteknyő.
Anyagszerek: bányapor, fojtás és gyutacs;
ide tartozik az utóbbi meggyújtására szükséges kéngyertácska, vagy a tapló,
A f ú r ú (der Bohrer.)
Ezeknek célja, hogy kalapács ütésékkel hajtva a kőzetet szétzúzzák s magok után megfelelő nyilast, furatot hagyjanak.
Oly nemű fúrúk, melyek forgató alkalmazás mellett, vágnak, gyéren használtatnak, kivéve a kőszén bányászatnál, a Lygnitek nyerésénél. A kőzet zúzó furákhoz tartoznak: 1-ször. A véső fúrú (Meisselbohrer) 2-szor. A ramács fúrú (Kol
benbohrer) 3-szor. A koronafúrú (Kronenbohrer).
A vésőfúrúk legelterjedtebb alkalmazásnak örvendenek. Állanak pedig egy szögletes vasrúd
ból, melynek éle aczélozva van ; alsó végén az ilyen farának véső alakja van. azon külömbséggel, hogy az oldallapok egy tompaszög alatt futnak egybe, mig a vésőnél hegyes szög alatt. A z éles vésőü fúrú csakhamar elkopik, az igen tompa hegyű pedig lassan hat.
E tekintetben tehát a középút tartandó be.
Magától értetik egyébiránt, miszerint a nyél
nek kisebb átmérővel kell bírni, mint az élszéles
sége, külömben a fúrásnál fúrú szorulások kelet
keznének.
Az élnek megfelelő nagy sugárral kell dom
borítva lenni, ellenkező esetben gyorsan lekopik a csúcs, és a fúrásnál kúpos lyuk támad.
A z él közepe sohasem kopik annyira mint annak hegye.
A fúrásnál mindég több, vastagságra nézve kisebbedő, hosszra nézve növekvő fúrúnak kell készletben lenni.
A fúrás a legrövidebb, úgynevezett mellező
vagy kezdő í'úrúval (Anbrüster) kezdődik, mely
nek éle 3 cm.
Ezután jön a hosszabb sat. sat.
Selmecz vidékén 3 nemű fúrú alkalmaztatik;
3 0 7 — 26*3 — 22-0 mm. , él szélességgel. A z elsőnek hossza és szélessége:
^ . . . 1 = 22 cm. Sz, . . . 1 = 2-8 cm.
L , . . . 2 = 26 cm. Sz, . . . 2 = 26 cm.
L i . . . 3 = 36 — 52 cm Sz« . . . 3 = 0'23 cm.
Megkülöinböztetni továbbá az egygyes és a kettes fúrút, ha t. i. egy munkás kezeli a fúrút és a kalapácsot, akkor egygyes^ ha pedig egyik a fúrút, másik a kalapácsot, akkor kettes a fúrás.
A kettes fúrásnál alkalmazott fúrúk az előb
biektől csak a méretekre nézve külömböznek.
L = 0 7 9 m. Sz. = 5-2 — 7 cm.
A ramács fúrúk, azok melyeknek éle pira
misba végződik.
A koronafúrúnak három éle van, mely 60 szög alatt metszi egymást.
L é l e k t ű (Raumnadel) Rézből van készítve, kúpalakba fut ki, s felül vasból való füllel van ellátva, melynek segítségével a lélektű a furatban megingatható s abból kihúzható.
Ezután következik a fogó, a kaparó, a fojtó, a tulajdonképi és az agyagfojtó, melyek a foj
tás czéljából különösen készíttetnek.
Fojtásra lágy kőzet is alkalmazható, azonban megjegyzendő, miszerint annál kovadarabokat nem szabad a furatba hajtani.
A bányapornak megfelelően erősnek és tar
tósnak kell lenni, magától értetik, hogy ezen tulajdonságok mellett beszerzési árának nem sza
bad igen magasra felmenni.
A por alkatrészei:
Salétrom 75 rész, kén 12 rész, és szén 13 rész; 100 rész porban.
Ezen keverék viszony különféle porfajtáknál változik, részint hogy tartósabb vagy jutányosabb, részint gyúlékonyabb por előállítása eléressék.
T ö b b kén tartósabbá teszi a port, több szén gyúlékonyabbá, és aránylag több salétrom erő
sebbé a hatásra.
A robbantást, valószínűleg a szén elégése eszközli, a kén csak közvetilőleg hat, a mennyi
ben a salétromban lévő éleny tökéletesebb elégé
sét elősegíti; ha egyébiránt a pornak aránylag ugyanazon alkatrészei vannak, hatása annál na
gyobb :
1-ször. Mennél nagyobb minden egyes sze
mecskének gyillékonysága. 2-szor. Mennél gyor
sabban terjed el a portömegében az elégés. 3-szor.
Mentől nagyobb a töltés.
Ezen tulajdonságok a porszem alakja, nagy
sága, felülete és tömöttségétől függnek, továbbá az alkatrészek többé kevésbbé tökéletes keveré
sétől, és a porszemek szilárdságától.
Selmeczen évenként ezelőtt körülbelül 5600 klgm bányapor fogyasztatott el.
A por jóságának kikémlelésére közönségesen az úgynevezett mozsárpróba alkalmaztatik. mely egyébiránt nem vehető tökéletesnek, a mennyi
ben a por hatása e mellett lefelé tekintetbe nem vétetik.
A mozsárpróbán kívül meg kémlelhetni a por hatását még mérleggel is, vagy vegyi uton.
Külsőleg megismerni a j ó port következők
ről : szemei egyenlők, gömbölyűk, vagy egyenlő
szögletesek, szine sötétbarna, bizonyos fénnyel dörzsölésnél kell, hogy a szemek csikorogjanak, szétdörzsölésnél pedig nem szabad benne fehér tömegeket és részecskéket észre venni, a mi túl
ságos salétrom vagy kén tartalmat mutatna.
A por, bányába vitelnél töltényekbe rakatik s töltényekben tétetik a furatba, nehogy szétszó
ródjék és a nedves furat falon függve maradjon;
mely esetben szikra fejtethetvén, még szerencsét
lenség is támadhat. A töltények közönségesen papirosból egy gömbölyű fán készíttetnek és jól megszurkol tatnak vagy megcsirizetetnek.
Vizes furatoknál a töltény szurkolt papir lemezből készül; és vizalatti fúrásoknál pléhből, melyek egyszersmind hengereled alakú csövecs
kékkel összecsavartatnak, hogy ez utóbbiak a viz tükrén vagy színén félül is kiérjenek.
A bányapor úgynevezett portoir.yokban rak
tároztatok el, melyeknek úgy kell építve lenni, hogy valamint az emberek biztonságáról kellő
leg gondoskodva legyen, úgy a por jókarban tartásáról is.
Közönségesen egy távolabb eső magános helyen szoktak építtetni, és pedig olymódon, hogy az ajtón kívül ritkán hagyatik egy más nyilas a falazatban. A lőportornyok szükséges, hogy bol
tozva legyenek, továbbá, hogy száraz helyen épít
tessenek s a nedvesség levezethetésére körül ár-koltassanak s rendesen villámhárítókkal is elvan
nak látva.
A lőgyapottal való kísérletek a kőzetek re
pesztésénél nem vezettek j ó eredményre.
Minden esetre kevesebb lőgyapot használ
tatnék fel mint por, mivel tapasztalás szerint 14 gramm lőgyapot 85 gramm bányaporral egyenlő
hatású, hanem a lőgyapot előállítása felette költ
séges ós kezelése igen veszedelmes, a mennyi
ben az a legkisebb ütésre is elpuffan.
A lőgyapottal tett kísérletekből kitűnt, mi
szerint az különösen olyan bányáknál lenne al
kalmazható, melyekben a légeserre Hiányos, mi
vel a lőgyapot csak kevés füstöt hágy maga után elégésénél és a légcsere nincsen annyira megza
varva, mint a bányapor alkalmazásánál; végre, hogy az elrepesztetett kődarabok nem hányatnak annyira széjjel, mint a bányapornál.
Igen kívánatos hogy a lélektű, melynek min
dig rézből kellene lennie, időnként kiizzitassék, és meghajlittassék, hogy a fojtásnál esetleg bele nyomulhatott kovagszemecsek, melyek szikrát ad
nának, kiperegjenek.
A szikra igen ritkán történik a lélektű ál
tal, leggyakrabban a fojtó által, a miért is a sel
meczi kerületben nagyobbrészt fafojtók használ
tatnak, a vas fojtók alkalmazása munkából elbo
csátás terhe alatt tiltva lévén.
Nagyobb biztonság kedvéért az előtt fából használtak lélektűket, melyek vas füllel voltak ellátva, az előfojtók alsó vége fából volt.
Ezen repesztési módnak azon hátránya van, hogy a tűknek vastagabbaknak kell lenni, miál
tal nehezebbekké lettek.
A Dynamitről, a kőfuró gépekről és a vil
lanyos gyújtásról (Lásd lejebb.)
11. §. Würthféle töltés mód.
Würth a lélektűre egy nád szálat húz, azu
tán a töltényt felszakítja és a nádszálat a tűvel együtt a tölténybe |vezeti; az úgy előkészített töltényt a furatba csúsztatja és szokott módoni
lefojtás után a lélektűt kihúzza, a gyúzsinort a nádszálon keresztül a tölténybe vezeti sat. Ezen eljárásnak előnyei: l-ször. Nagyobb hatás az ál
tal, hogy kisebb agyúlyuk támadt a nádszál alkal
mazása által, magától értetvén, miszerint e cél
bői vékonyabb tűket kell használni ; hátrányai a nádszálak beszerzésének nehézségei, költsége és kezelése.
Ezen töltésmód Szászországban volt általá
nosabb alkalmazásában.
12. §. Bikford biztosító kanóczai.
Eddigelé a legjobbak; állanak pedig 1 8 mm. vastag szövet csőből, melyben közönséges lőpor-bél van.
H o g y a kanóczok a nedvességtől megóvassa
nak, kátránynyal vonatnak be, vagy más megfe
lelő vízálló anyaggal, p. o. közönséges kátrány, zsír, szurok és gypspor keverékkel.
A biztonsági kanócz alkalmazása igen egysze
rű, ugyanis a furat mélységéhez képest, egy szál a tekercsből levágatik, 5.2 cm mélységre a töl
ténybe illesztetik, s az felszerelt töltény a furat
ba csúsztatik, mielőtt a kanócz a tekercsből le
vágatott volna.
Ezen kanóczok vagy gyúzsinorok használata mellett a tűhasználatának szüksége egészen elesik.
A zsinórok alkalmazásánál következő előnyök veendők figyelembe:
l-ször. A lélektü használatának mellőzhetése s ez által a szikra fejthetés elkerülése. 2-szor. N a gyobb hatás elérése, mivel a fojtás úgy szólván egy tömör testet képez. 3-szor. A töltés gyorsab
ban és könnyebben eszközölhető, a lövet elsü
tése biztosabb, különösen nedves kőzeten.
H o g y azonban mind ezen előnyök eléresse
nek, a gy úzsinóroknak szilárdaknak és kemények
nek kell lenniük, t. i. meghajlitásuknál nem sza
bad egyenes irányuknak megtörni, mivel ez által a porbél megszakadna, a mi igen sok szerencsét
lenségnek lehetne okozója.
Kereskedésben a gyúzsinórok tekercsekben árúitatnak, ugyan úgy kapják a munkások, és soha sem kell megengedni, hogy valamely mun
kás megfelelő hosszasságra elnyírt darabot vigyen magával a bányába. H a a furatba igen sok viz kerül, akkor a kanócz a tölténybe illesztetik s mindkettő felolvasztott szurokba mártás után csúsz-tatik a furatba.
Viz alatt kautschuk töltényeket is használ
nak ; több helyen összehasonlító kísérleteket tet
tek a közönséges töltésmód és a kanóczok alkal
mazása körül, sok helyen 30 — 40%-ot találtak a kanóczok mellett.
Selmecz vidékén az előny csak 10% — ra volt kitapasztalható.