válaszadók hasznainak kell továbbra is a legfontosabbnak lenniük. Így válhat a csoport támogatójává (szószólójává), de a problémák megfogalmazásában ér-zékenynek kell lennie minden válaszadó irányába, és megfontoltnak kell lennie abból a szempontból, hogy milyen információknak ad hangot. Tanulva az ilyen esetekből, ésszerű lenne a kutatási eredményekre alapozott érdekképviselet le-hetőségét már a kutatásban való részvételhez való beleegyezés megszerzésének folyamatába beépíteni.
azzal kapcsolatosan, hogy a meghozott döntések, választások valóban etikusak – és nem önzés vagy kizsákmányoló impulzusok által vezéreltek –, különösen, mivel a tudományos termelékenység nyomása a jelenkori felsőoktatásban olyan döntésekhez vezethet, melyeket a célszerűség vagy a versenyelőny hajt. Ezért az oktatási és a mentori rendszereknek megfelelő tudatossággal, akarattal és kész-ségekkel bíró kutatókat kell kiművelniük, hogy tisztességesen cselekedjenek és elutasítsák az elnyomó kutatási gyakorlatokat.
57 publikált kvalitatív és vegyes módszertanú kutatási tanulmány elemzése kap-csán Peled és Leichtentritt (2002) azt találták, hogy csak kevesen említették az igazságosságot vagy más, a kutatás résztvevői számára eredményezett jótékony hatást. Ezek a hiányok meglepőek annak tükrében, hogy a szociális munka terüle-tén gyakran hagsúlyozzák az értékalapú kutatást, és azt is sugallják, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kutatás etikai dimenzióira, melyekért való felelősségvál-lalás egyenértékű legyen az adatgyűjtéshez, a korrekt elemzéshez, a megfelelő kö-vetkeztetések és javaslatok megfogalmazásához szükséges tudással és készséggel.
Az etikai kérdések tudatosítása és az irántuk való elkötelezettség a kutatás meg-tervezése során illeszkedik az elnyomásellenes szemlélet iránti érzékenységhez, melyben a tudósokat arra késztetik, hogy a kutatási folyamatban vegyék figye-lembe a hatalom dinamikáját, és figyeljenek arra, hogy maga a folyamat hogyan járulhat hozzá a vizsgált népesség további kizsákmányolásához és marginalizá-ciójához (Parada–Wehbi 2017).
Ahhoz, hogy a hallgatók reflektív kutatóvá váljanak, Silver arra készteti őket, hogy alapvető kérdéseken keresztül gondolkodjanak el a szubjektivitás, képvise-let (reprezentáció) és pozícionálás fogalmairól. A szubjektivitás mérlegelésekor kérdés lehet például: „Történelmileg, kulturálisan, politikailag és intézményesen hogyan helyezkedem el azokhoz képest, akiket vizsgálok?” Képviselet szempont-jából kérdés lehet: „Kiket van jogom képviselni?” „A képviselettel kapcsolatos tetteim hogyan válnak hatalmi cselekedetekké?” Pozicionálás szempontjából kér-dés lehet: „Milyen jogom van olyan közösségekbe belépni (beavatkozni), ame-lyeknek nem vagyok a tagja?”, illetve „Milyen következményei vannak annak, hogy »nyugati szemléletemet« (magyar viszonylatban inkább: középosztálybeli szemléletemet – megj. Szerk.) használom »mások« képviseletére?” (Silver 2017:
120) Ezek a kérdések a kiváltság, a tisztelet, a jogok és a hatalom jelentős szem-pontjait vezetik be a kutatási folyamatba. Egyúttal képviselik a fontosból való kiindulást is, de inkább a kockázat minimalizálásának és a beleegyező nyilatkozat
biztosításának technikai oldaláról. A kutatási etika széles körének hatékony ke-zeléséhez mind a reflexív, mind a technikai jártasságot meg kell erősíteni, mint a tudományos folyamat oktatásának egyenlő és szerves részét.
A szociálismunka-programok és az idősebb, tapasztalt kutatók fontos szerepet játszanak a kezdő tudósok oktatásában és kiművelésében. Mint ilyet, be kell épí-teniük az etika és elnyomásellenes nézőpont nyelvezetét a kutatás oktatásába és saját munkájuk során a tudományos folyamat modellezésébe. Az akadémia kapuőreiként szerepük, hogy a jövőbeli kutatók kiválasztásában és előresorolásá-ban az erkölcsi tisztaság és a becsületesség figyelembe vételét javasolják. A kép-zőhelyeknek a kezdő kutatókat fel kell készíteniük az önreflexió képességének kialakítására és az olyan kérdések megvitatására, mint kiváltság, pozíció, kár/
ártalom és elvárások. Ezeknek a folyamatoknak meghatározó eleme a nyugalom és a bátorság, a kollégákkal való beszélgetések alkalmával, akik közül néhányan eltérő tekintéllyel, hatalommal bírnak. Kihívást jelentő beszélgetések, megbe-szélések, viták kezdeményezésekor a bátor partnerség és az elismerő, megértő érdeklődés hasznosak lehetnek a kutatócsoport tagjai számára (Chaleff 2009).
Azok a tudósok, akik mélyen benne vannak ezekben a folyamatokban, nemcsak mélyebb önreflexióra lesznek képesek, hanem arra is, hogy kutatótársaik számára tanácsadóként szolgáljanak.
A kutatási etikára való erősebb fókuszálás másik lehetősége a finanszírozó testü-letekben, a szakmai szervezetekben és a kutatási egyesütestü-letekben, szövetségekben rejlik. Ezek a csoportok döntő szerepet játszhatnak az oktatási programok be-fogadásában, megbeszélések összehívásában, az erőforrások elektronikus meg-osztásában, konferenciákon és találkozók megtervezésében. Ezek a lépések az implicit etikát láthatóvá tennék csakúgy, mint az a figyelem, ami az egyén meg-védésére irányul. Értékes támogatást és tanácsadást tudnának nyújtani a kutatók által elszenvedett elszigeteltség és zavarodottság felszámolása érdekében, amit azok tapasztalhatnak meg, akiknek érzékeny, de valós, érdemi etikai dilemmák-kal kell szembenézniük. Ezeknek a szervezeteknek a lokális tagjai szintén biz-tosíthatnának kapcsolatokat a fogyasztói csoportokhoz annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők és más hagyományosan marginalizált csoportok erőfeszítései is teljes mértékben képviselve legyenek a kutatók döntéseiben.
A becsületességen, az oktatáson, a szocializáción és a konzultáción túl a kutatókat olyan készségekkel kell felruházni, amelyek etikai dilemmák esetében segítséget nyújtanak a döntések meghozatalában. Bár sok keretrendszer áll rendelkezésre az
etikai esetek elemzéséhez, azok gyakran tudományág-specifikusak és túlságosan részletesek, emiatt nehéz rájuk emlékezni és nehézkesen alkalmazhatóak (DuBois 2008). Itt most két keretrendszer elemeit foglaljuk össze, amelyek a dilemmák feltárására és megoldására irányuló folyamatokhoz adnak útmutatót a kutatóknak (Childress et al. 2002; DuBois 2008).
DuBois (2008) az „SFNO” elnevezésű négypontos modell imeretét ajánlja, mely-ben a kulcsszavak (stakeholders, facts, norms, options – érintett felek, tények, nor-mák, lehetőségek) mintegy emlékeztető segítségül szolgálnak az etikai döntéshoza-tali folyamat lépései során. A modell az egyéni kutatók számára az önszabályozás egyik formájaként alkalmazható, de erőteljesebb és hitelesebb, ha csoportban al-kalmazzák. Ezek a csoportok állhatnak a kutatócsoport tagjaiból, állandó bizott-ság tagjaiból az egyetemen vagy a kutatási közegben, vagy ad hoc csoportok is lehetnek, melyeket a kutató hív össze az esetek során felmerülő dilemmák alap-ján. Ezek az eseteket felülvizsgáló csoportok („esettanulmány-csoportok”) lehet-nek multidiszciplinárisak, és tagjai lehetlehet-nek olyan szolgáltatást igénybe vevők és etikai szakemberek is, akik nem vesznek részt a szóban forgó kutatásban.
Az SFNO-keretrendszer minden betűje arra ösztönzi a kutatókat, hogy vegyék figyelembe a lehetséges etikai akadályokat (1. táblázat).
1. táblázat Az SFNO-keretrendszer Érintettek
(Stakeholders)
Kinek a számára van tétje a döntésnek – kire lesz a döntéshozatal jelentős hatással?
Tények (Facts)
Milyen tényleges problémák okozhatnak nézeteltérést, ellentétet?
Milyen tények relevánsak a megoldás szempontjából?
Normák (Norms)
Milyen etikai alapelvek, normák vagy értékek sérülhetnek?
Melyek relevánsak és melyek okozhatnak konfliktust vagy né-zeteltérést?
Lehetőségek (Options)
Milyen cselekedetek, tevékenységek vagy elvek érdemelnek kiemelt figyelmet?
Ha az etikai ideál nem lehetséges, milyen kompromisszumos megoldások a legmegfelelőbbek, legvonzóbbak?
Noha a tanulmányban bemutatott két szemléltető példában kifejezetten nem kerül alkalmazásra ez a módszer, de mindegyik mutat olyan kutatói példá-kat, amelyek ezeket a lépéseket követik. A gyermekjóléti esetben a kutatók tisztában voltak a kutatási terv és a mintavételi terv előnyeivel és hátrányai-val a szolgáltatásokat nem önkéntesen igénybe vevők körét illetően. A csapat rugalmasságot tanúsított és figyelmet fordított a szociális munka normáira és értékeire, amikor a fókuszcsoportok előre nem látott irányt vettek. Az azonos nemű családokról szóló kutatásban a kutató tudatában volt a személyazonosság jelentőségének és a vizsgálat megtervezése és célja által megkövetelt bevonás mértékének, és ennek megfelelően tett lépéseket a határok meghatározása, felállítása, valamint a konzultáció és az önreflexió érdekében.
Az SFNO-keretrendszer ad egy módszert az esetelemzésre, ami biztosítja, hogy az összes lényeges etikai szempontra lehessen emlékezni és azokat figyelembe venni. Azonban annak eldöntése, hogy egy adott kutatási stratégiával tovább lehet-e haladni vagy változtatni kell-e rajta az etikai aggályok miatt, további megfontolást igényel.
A cselekvés-döntés modell (2. táblázat) például abban segíti a kutatókat, hogy az etikai megfontolások tükrében átgondolják és újratervezzék a módszertani döntéseiket (Childress et al. 2002; DuBois 2008).
A gyermekjóléti civilszervezet szemléltető példájában a kutatók kimutatták az etikai problémákkal és kérdésekkel kapcsolatos tudatosságukat és nyitottságukat az egymással versengő erkölcsi parancsok (imperatívuszok) összehangolásában annak érdekében, hogy a fókuszcsoportok létrejöhessenek. Ennek során hatá-rozottan keresték a szolgáltatást igénybe vevők bevonásának a módját anélkül, hogy meghátráltak volna a szponzorálást biztosító ügynökség által okozott kel-lemetlen érzések miatt. Ugyanakkor, amikor a csoportot a résztvevők kölcsönös segítségnyújtása felvillanyozta, a facilitátorok érvényesítették hatalmukat, igaz szelíden, de talán oly módon, hogy a kutatás fókuszát az alanyok érdekei fölé helyezték.
Az azonos nemű szülők esetében a kutató tiszteletet tanúsított az alanyok és gyer-mekeik iránt, az interjúk mellett etnográfiai megközelítést is alkalmazott, ami által a háztartások mindennapi életébe is bekapcsolódott, bele látott. Ebben az esetben a megfelelő folyamatra való állandó reagálás megalapozott módszert je-lentett (a 2. táblázat alapján). A tisztesség, a titoktartás és a tisztelet stb. elvét
követve megszerezte mindazon személyektől a beleegyező nyilatkozatot, akikkel a kutatás során találkozott (nemcsak a válaszadókét). Miután úgy döntött, hogy támogatóként és szószólóként is fog tevékenykedni, jóváha-gyást kért ehhez különböző társadalmi eseményeken, amelyeken jóval az in-terjúk befejezése után vett részt. Elhatározta azt is, hogy az elemzést szigorúan végzi (ideértve például, hogy más kutatókat is bevon, akik nem érintettek ebben a vizsgálatban, hogy ellenőrizzék az adatait és véleményezzék az elemzését).
Egy kevésbé személyes megközelítés (az alanyok által vezetett naplók kettős vak kódolása, vagy a mindennapi élet webkamerás felvételei) biztonságosabb választás lehetne, tekintettel arra, hogy az azonos neműek egyenlőséghez fűző-dő jogait nem támogató közösségek részrehajlással és elfogultsággal vádolhat-ják meg. Mindazonáltal ez olyan interperszonális kapcsolatok árán valósulna meg, amelyek lehetővé tették a gazdagabb, mélyebb megállapításokat, kuta-tási eredményeket csakúgy, mint a vizsgált csoport képviseletére vonatkozó felhatalmazás ellenőrzését, valamint az elemzés érvényességének egyidejű ellenőrzését.
Az Egyesült Államokban az IRB-n keresztül nagyon fejlett rendszer műkö-dik az emberi (kutatási) alanyok védelmének biztosítására. De ezek a bírá-lóbizottságok nem figyelnek arra, hogy megjelenik-e a vizsgálat alanyainak a véleménye a kutatás alakítása és megvalósítása során, vagy hogy a kutatás céljai etikusak-e; a kutatás alanyai profitálnak-e belőle többet vagy a kutató? Ha-sonlóképpen, az Európai Unió által finanszírozott kutatási tevékenységekben, ahol az etika a kutatás elejétől a végéig annak szerves része, az etikai monitoro-zás nagy része jogszabályi kötelezettség alá esik, miközben a tökéletes (etikai) kutatástól elvárt, hogy meghaladja azt. Az olyan keretek alkalmazása, mint pl.
a SFNO-keretrendszer és a cselekvés-döntés modell megköveteli a kutatóktól, hogy ezeket a fontos kérdéseket és a meglévő rendszereket vegyék figyelem-be. Például az a kérdés, hogy kinek származik a legtöbb haszna a kutatásból, az SFNO-folyamat során felfedhető, kideríthető, a cselekvés-döntés modell pedig azt jelezheti, hogy a kutatás például nem megfelelő módon tiszteli vagy jutal-mazza a résztvevőket, ezért felül kell azt vizsgálni, újra kell gondolni.
A széles körű etikai megfontolások figyelembevételéhez a kutatók kapacitá-sának kibővítése szükséges, melyhez elengedhetetlen a kutatásokkal foglalkozók minden körének támogatása és bevonása.
2. táblázat
A cselekvés-döntés modell
Szükségszerűség Szükséges van-e érték- vagy normaszegésre a kutatás teljesítése, megvalósítása érdekében?
Hatékonyság A módszer hatékony lesz-e a kutatás céljának elérése érdekében?
Arányosság A kívánt cél elég fontos-e ahhoz, hogy felülírjon egy másik elvet vagy értéket?
A legkevesebb jogsértés Úgy tervezték a módszertant, hogy minimalizálják a vele szemben álló alapelvek vagy értékek
megsértését?
Megfelelő eljárás (folyamat) A döntést az átláthatóság, a közösség hozzájárulása (javaslatai) és megfelelő jóváhagyása
(beleegyezése) alapján hozták meg?
Ezeket az erőfeszítéseket az etikáról szóló viták, megbeszélések normalizálásával és szabványosításával támogatni és fenntartani lehet, mint például esettanulmányok rendszeres megvitatásával a tudományos folyóiratokban és szakmai találkozókon, és az etika és az értékek kutatások finanszírozását, publikálását vagy bemutatását meghatározó szempontok közé való beemelésével. A kutatást támogató, finanszíro-zó, felügyelő és terjesztő (disszemináló) szervezetek segíthetnek abban, hogy az általuk támogatott kutatások ne csak módszertanilag, hanem etikai szempontból is megalapozottak legyenek. Az Európai Bizottság és az Európai Kutatási Tanács feltáró eljárásai már etikai szempontokat is beépítenek az alkalmazási folya-mataikba. Az ezekkel az eszközökkel kapcsolatos megnövekedett tudatosság és alkalmazásuk lehetővé teszi a széles körű etikai szempontok intézményesülését a tudományosság folyamatában, a szociális munkában és más területeken.
Az implicit (hallgatólagos) etikai dilemmák már a kutatási folyamat részét képe-zik, amint azt a bemutatott példák szemléltetik. A megerősödő támogatás, átlátha-tóság és ismeretek segítik ezen kihívások, valamint a velük szembesülő kutatók elszigeteltségének megszüntetését.
Fordította: Gibicsár Katalin
Irodalom
Aldred, R. (2008). Ethical and political issues in contemporary research re-lationships. Sociology, 42(5), pp. 887–903. doi: 10.1177/0038038508094568 ALLEA – All European Academies. (2017). European code of conduct for
re-search integrity: Revised edition. Berlin: Author.
Banks, S. (1995). Ethics and values in social work. Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Beauchamp, T. L., & Childress, J. F. (2001). Principles of biomedical ethics.
New York, NY: Oxford University Press.
The British Association of Social Workers. (2012). BASW code of ethics. Retrie-ved from https://www.basw.co.uk/codeofethics/
Butler, I. (2002). A code of ethics for social work and social care research.
The British Journal of Social Work, 32(2), pp. 239–248. doi: 10.1093/
bjsw/32.2.239
Canella, G. S., & Lincoln, Y. S. (2007). Predatory vs. dialogic ethics: Constructi-ng an illusion or ethical practice as the core of research methods. Qualitative Inquiry, 13(3), pp. 315–335. doi: 10.1177/1077800406297648
Chaleff, I. (2009). The courageous follower. (3rd ed.). San Francisco, CA:
Barret-Koelher.
Childress, J., Faden, R., Gaare, R., Gostin, L., Kahn, J., Bonnie, R., … Nieburg, P. (2002). Public health ethics: Mapping the terrain. The Journal of Law, Medicine & Ethics, 30(2), pp. 170–178. doi: 10.1111/j.1748-720X.2002.
tb00384.x
Collins, H., & Wray-Bliss, E. (2005). Discriminating ethics. Human Relations, 58(6), pp. 779–824. doi: 10.1177/0018726705057175
Dalton, J., Bolen, S., & Mascha, E. (2016). Publication bias: The elephant in the review. Anesthesia & Analgesia, 123(4), pp. 812–813. doi: 10.1213/
ANE.0000000000001596
Davidson, J. O., & Layder, D. (1994). Methods, sex and madness. London:
Routledge.
DuBois, J. M. (2008). Ethics in mental health research: Principles, guidance, cases. New York, NY: Oxford.
Ellsberg, M., & Heise, L. (2002). Bearing witness: Ethics in domestic violen-ce research. The Lanviolen-cet, 359(9317), pp. 1599–1604. doi: 10.1016/S0140-6736(02)08521-5
ESRC. (2005). Framework for research ethics. Retrieved from https://www.
gla.ac.uk/media/media_326706_en.pdf
Faden, R. R., & Beauchamp, T. L. (1986). A history and theory of informed consent. New York, NY: Oxford.
Ferdinand, J., Pearson, G., Rowe, M., & Worthington, F. (2007).
A different kind of ethics. Ethnography, 8(4), pp. 519–543. doi:
10.1177/1466138107083566
Fook, J. (2003). Critical social work. Qualitative Social Work, 2(2), pp.
123–130. doi: 10.1177/1473325003002002001
Franco, A., Malhotra, N., & Simonovits, G. (2014). Publication bias in the social sciences: Unlocking the file drawer. Science, 345(6203), pp.
1502–1505. doi: 10.1126/science.1255484
Grady, M., & Strom-Gottfried, K. J. (2011). No easy answers: Ethical chal-lenges working with sex offenders. Clinical Social Work Journal, 39(1), pp. 18–27. doi: 10.1007/s10615-010-0270-9
Gray, M. T. (2008). Nursing experiences with the ethical dimensions of nursing education. Nursing Ethics, 15(3), pp. 332–345. doi:
10.1177/0969733007088358
Guillemin, M., & Gillam, L. (2004). Ethics, reflexivity, and ‘ethically impor-tant moments’ in research. Qualitative Inquiry, 10(2), pp. 261–280. doi:
10.1177/1077800403262360
Hall, J. E. (2004). Pluralistic evaluation: A situational approach to servi-ce evaluation. Journal of Nursing Management, 12(1), pp. 22–27. doi:
10.1111/j.1365-2834.2004.00389.x
Hugman, R. (2010). Understanding international social work: A critical analy-sis. Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Humphries, B. (2008). Social work research for social justice. New York, NY:
Palgrave Macmillan.
International Association of Schools of Social Work. (2014). The IASSW state-ment on social work research. Retrieved from https://www.iassw-aiets.org/
the-iassw-statement-on-social-work-research-july-2014/
International Federation of Social Workers. (2012). Statement of ethical princip-les. Retrieved from http://ifsw.org/policies/statement-of-ethical-principles/
International Federation of Social Workers. (2014). Global definition of so-cial work. Retrieved from https://www.ifsw.org/what-is-soso-cial-work/
global-definition-of-social-work/
Israel, M., & Hay, I. (2006). Research ethics for social scientists. London:
Sage.
Jonsen, A. (1998). The birth of bioethics. New York: Oxford.
Jordan, B. (2004). Emancipatory social work? Opportunity or oxymoron.
The British Journal of Social Work, 34(1), pp. 5–19. doi: 10.1093/bjsw/
bch002
Konrad, S. C. (2005). Mothers of children with acquired disabilities: Using the subjective voice to inform parent/professional partnership. Omega-Journal of Death and Dying, 51(1), pp. 17–31. doi: 10.2190/6DGR-JRM1-1E84-1HE9 Leviton, L. C. (2011). Ethics in program evaluation. In A. T. Panter & S. K.
Sterba (Eds.), Handbook of ethics in quantitative methodology. New York, NY: Taylor Francis. pp. 241–264.
Lincoln, Y. S., & Cannella, G. S. (2009). Ethics and the broader rethinking/re-conceptualization of research as construct. Cultural Studies/Critical Metho-dologies, 9(2), pp. 273–285. doi: 10.1177/1532708608322793
McLaughlin, H. (2007). Ethical issues in the involvement of young service users in research. Social Service Abstracts, 1(2), pp. 176–193.
McLaughlin, H. (2011). Understanding social work research. London: Sage.
Mendis, K. (2009). Collecting data from mothers who have experienced child-hood family violence with the use of a feminist methodology. Qualitative Social Work, 8(3), pp. 377–390. doi: 10.1177/1473325009337846
Mertens, D. M., & Ginsberg, P. E. (2008). Deep in ethical waters: Transforma-tive perspecTransforma-tives for qualitaTransforma-tive social work research. Qualitative Social Work, 7(4), pp. 484–503. doi: 10.1177/1473325008097142
National Association of Social Workers. (2018). Code of ethics. Washington, DC: Author.
Orme, J. (2004). ‘It’s feminist because I say so!’ Feminist, social work and critical practice in the UK. Qualitative Social Work, 2(2), pp. 131–154. doi:
10.1177/1473325003002002002
Panter, A. T., & Sterba, S. K. (Eds.). (2011). Handbook of ethics in quantitative methodology. New York, NY: Taylor Francis.
Parada, H., & Wehbi, S. (2017). Reimagining anti-oppression social work research. Toronto, Ontario: Canadian Scholars.
Peled, E., & Leichtentritt, R. (2002). The ethics of qualitative social work research. Qualitative Social Work, 1(2), pp. 145–169. doi:
10.1177/147332500200100203
Reamer, F. (2001). Ethics education in social work. Alexandria, VA: Council on Social Work Education.
Reamer, F. G. (1993). The philosophical foundations of social work. New York, NY: Columbia University Press.
Reamer, F. G. (2005). Social work values and ethics: Reflections on the profes-sion’s odyssey. Advances in Social Work, 6(1), pp. 24–32. doi: 10.18060/73 Rommelspacher, B. (2003). Social work as a human rights profession. Socialno
Delo, 42(4–5), pp. 205–209.
Shaw, I., & Gould, N. (2001). Qualitative research in social work. London:
Sage.
Shaw, I., & Holland, S. (2014). Doing qualitative research in social work.
London: Sage.
Silver, S. (2017). Decolonizing a graduate research course: Moving away from innocence and ignorance. In H. Parada & S. Wehbi (Eds.), Reimagining anti-oppression social work research. Toronto, Ontario: Canadian Scholars.
pp. 99–113.
Sobočan, A. M. (2010). Ethics in/after social work research: Deliberation on the meaning of knowledge dissemination in social work research. In D. Zaviršek, B.
Rommelspacher, & S. Staub (Eds.), Ethical dilemmas in social work: Internatio-nal perspective. Ljubljana: Faculty of Social Work, University of Ljubljana. pp.
169–187.
Stame, N. (2016).La valutazione pluralista. Milan: Franco Angeli.
Vanderpool, H. (2002). Physician and philosopher: The philosophical foundation of medicine: Essays by Dr. Edmund Pellegrino. The New England Journal of Medi-cine, 347(12), pp. 952–953. doi: 10.1056/NEJM200209193471224