• Nem Talált Eredményt

Társadalmi-térbeli elemzések – módszerek és elképzelések

megtestesítik az emberi tapasztalatokat és jelentéstársításokat (Deinet 2009b:

29). A pszichológiai folyamatokat „belső tevékenységekként”, a „külső tevé-kenységekből” származó folyamatokként fogalmazzák meg, melynek során a valósággal való aktív konfrontáció révén a külső tevékenységek belső pszichi-kai konstruktumokká és modellekké alakulnak (Deinet 2009b: 31).

Deinet a megszerzés folyamatait a térbeli helyzetekkel való közvetlen kap-csolatukban tükrözi. Feltételezi, hogy a konkrét társadalmi feltételeket tér-beli helyzetekben közvetítik, így a megszerzés folyamatai a tértér-beli struktú-rákba is beágyazódnak (Deinet 2009b: 35). A terek a társadalom struktúráit és szabályait tükrözik, és az egyéneknek meg kell szerezniük és fel kell fedezniük a megtestesített szabályaikat ugyanúgy, mint a materiális tárgyak és eszközök jelentéseit (Deinet 2009b: 35f.).

Társadalmi-térbeli elemzések –

tulajdonságairól, szubjektív és mentális térképek, (ön)fényképek, időkeretek, intéz-mények és imázsuk, illetve másodlagos adatok és dokumentumok elemzése (Spatscheck–

Wolf-Ostermann 2016: 37–127). Az adatgyűjtés után az így kapott adatokat – a kvalitatív és kvantitatív adatelemzés kritériumainak és módszereinek megfelelően – megvitatják és mérlegelik (Spatscheck–Wolf-Ostermann 2016: 128–179).

Az ilyen elemzésekhez különféle keretek és megközelítések állnak rendelke-zésre, különösen a következő három fő típus azonosítható (Spatscheck 2009).

Területi problémák és az erőforrások elemzése

Az első típus a probléma- és erőforráselemzés. Itt a fő cél a problémák, az erő-források és a lehetőségek beazonosítása a szociális esetmunka helyzeteiben.

Egy „eset a területen” szélesebb perspektívája segít megtalálni, azonosítani és összegyűjteni a társadalmi problémák megelőzéséhez és megoldásához szük-séges erőforrásokat és lehetőségeket. Ebben az értelemben a társadalmi teret illető elemzések a társadalmi diagnosztika eszközei (Heiner 2004), melyek a problémák és erőforrások elemzésének értelmében (Pantucek 2005) alkalmaz-hatóak. Ezek annyiban különböznek a társadalmi diagnosztika hagyományos modelljeitől, hogy térbeli környezetükben képesek megragadni a címzettek (célcsoportok) helyzetét (Deinet 2009a; Deinet– Krisch 2011; Früchtel–

Budde–Cyprian 2012).

Egy lehetséges példa erre a térbeli élettér elemzése a gyermek- és ifjúságvé-delem kontextusában (Deinet 2009a; Deinet–Krisch 2011), például egy kísérő nélküli kiskorú esetében a menekültek bentlakásos otthonában. A gyermek- és ifjúságvédelmi szervezet a fiatal menekültek jobb integrációját kívánja elérni a befogadó országban, különösen a szabadidő és a munka területén. Ahhoz, hogy többet tudjanak meg a fiatalok érdeklődéséről, képességeiről és a szervezeten belüli, illetve a térbeli környezetüket érintő lehetőségekről, a szociális munká-sok térképeket használnak, és arra kérik őket, hogy tűvel jelöljék meg kedvenc és nem kedvelt helyeiket, olyan helyeket, ahol más fiatalok vannak, illetve olya-nokat, amelyek szerintük fontosak a munka szempontjából. Az eredményekről folytatott első megbeszélések után a szociális munkások találkozót szerveznek a klienseik és egy helyi ifjúsági klub más fiataljai, illetve a munkaügyi tanácsadó között, és arra kérik őket, hogy tűvel jelöljék meg a térképen az egyes helyeket a korábbi kérdések mentén. A különféle eredmények összehasonlítását ezek után a

különböző résztvevők közötti, a fiatalok térbeli tulajdonságairól, lehetőségeiről és a megszerzés korlátairól folytatott megbeszélések ösztönzésére használják.

A reflexió eredménye a fiatalok képességeinek, érdeklődésének és életterének, illetve egyéni és társadalmi fejlődésük hasznos és korlátozó hatásainak sokkal konkrétabb megismerése. Ez a tudás később felhasználható az egyéni akcióter-vezésben és a csoportmunkában, illetve a szervezet megfelelőbb ajánlatainak kidolgozásában. A további tevékenységek során a szociális munkások annak érdekében, hogy bővítsék a fiatalok helyzetéről meglévő tudásukat és meg-értésüket, más módszereket is használhatnak (például önfotózást; mentális térképeket; stb.).

Térbeli koncepció kidolgozása

A második típus a koncepciókidolgozás megközelítése. A társadalmi teret vizs-gáló projektek fő gondolatai mentén a társadalmi-térbeli elemzések a társa-dalmi, oktatási vagy egészségügyi szervezetek koncepciófejlesztésében is alkalmazhatók. A koncepció kidolgozására von Spiegel (2013: 187ff.) a kö-vetkező lépéseket javasolja. A szervezet, a térbeli környezet és a célcsopor-tok körülményeinek elemzése után ezek a tényezők tükröződnek a szakmai szerep és feladat kontextusában, majd részvételi megközelítés útján a kon-cepcióhoz kapcsolódó célok megfogalmazásához használják őket. A következő lépésben ezeket a célokat olyan konkrét célokká alakítják, melyek magukban foglalják a közvetlenül alakítható és tervezhető főbb intézkedéseket, szabá-lyokat, erőforrásokat és kulcsfontosságú helyzeteket. Térbeli helyzetüket fi-gyelembe véve, ezek a lépések társadalmi-térbeli koncepciófejlesztésként tervezhetőek (Spatscheck–Wolf-Ostermann 2016: 4. fejezet).

Erre példa lehet egy olyan szervezet, amely mentális betegséggel élő felnőttek-kel foglalkozik, és amely jobb szolgáltatások nyújtása érdekében kíván jobb kapcsolatokat kialakítani más helyi szervezetekkel és egyesületekkel. Az első találkozón a kiválasztott munkatársakból és kliensekből álló felelős irányítóbi-zottság azonosítja a legrelevánsabb jóléti szolgáltatókat, egyesületeket, kulturá-lis intézményeket, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat, a fogyatékosság-gal élők mozfogyatékosság-galmait és a családtagokat. A csoport ezután a helyi szolgáltatások minőségéről és a helyi együttműködés struktúráiról szóló kérdőívet készít a fogyatékossággal élők, a közintézmények, a helyi közösségek és szomszédsá-gok számára. Ezeket az interjúkat az irányítóbizottság anonimizálja, átírja és

elemzi. A fő tanulságokat és eredményeket ezután összegyűjtik és – a különböző szervezetekkel, családtagokkal és szomszédokkal folytatott helyi találkozók során – bemutatják. E találkozók eredményeként sokkal jobb áttekintést kaphatunk a he-lyi térszerkezetről, valamint számos hasznos tippet a befogadás és fejlesztés hehe-lyi struktúráinak javítása terén. Végül, az irányítóbizottság stratégiát dolgoz ki arra, hogy miként lehet változásokat elérni a szervezetek koncepciójában, illetve a helyi és regionális politikai döntéshozatalban. A csoport pedig tovább folytatja a térbeli elemzésekben felvetett kérdésekkel kapcsolatos munkát.

Térbeli gyakorlati kutatás

A harmadik típust a gyakorlati kutatás tevékenységei alkotják. A kutatás és a gyakorlat közötti kapcsolódás a mai napig kihívásokkal teli (lásd pl. a Journal Social Work and Society 2011/1-es lapszámának írásait). Az egyik nagy feladat a gyakorlati szakemberek bevonása a kutatási tervek kidolgozásába, illetve annak meghatározása, hogy a területhez miként lehet hozzáférni. A társadalmi-térbeli elemzési módszerek segíthetnek áthidalni ezeket a hiányosságokat. Egyrészt erő-sen gyakorlat-orientált kutatási módszereket kínálnak a célcsoportok életterével és térbeliségével kapcsolatos adatok gyűjtéséhez, másrészt, elősegíthetik a kutatók számára a területhez való hozzáférést, amennyiben a térbeli elrendezések olyan hermeneutikus megközelítéssel találkoznak, amely segíthet a lokális terek kialakí-tásával és fejlesztésével kapcsolatos információk megszerzésében. Ennek alapján a gyakorlati szakemberek és a kutatók közös alapot találhatnak a gyakorlati kutatási projektek számára.

A társadalmi-térbeli kutatási projektek nagyon hasznosak a szociális munka be-avatkozásainak és szervezeteinek szisztematikus és kutatásalapú reflexiójá-hoz, továbbá alkalmazhatóak a szociális jóléti intézmények, az egészségügyi és oktatási szolgáltatások, valamint más területek közötti interdiszciplináris projektek során is. Alkalmazásuk segít kielégíteni azt a szakmai igényt, hogy a szocális munka erőteljesebben alapuljon az elméleti koncepciókon és gyakorlati elemzéseken.

Az idősebb polgárok érdekeire és igényeire, a helyi térbeli környezetükben meglévő lehetőségekre vonatkozó kutatás példa lehet erre. Az elmúlt években az ilyen projektek számának és minőségének erőteljes növekedése tapasztal-ható a társadalmi teret vizsgáló kutatásokban (lásd pl. a sozialraum.de online

folyóirat 2013/1. számában leírt projekteket). Konkrét példákkal szolgálnak a Kölnben, Dortmundban, Darmstadtban, Lipcse/Mittweidában, Drezdában és Düsseldorfban az öregedéssel kapcsolatban végzett térbeli kutatási projektek, melyeket a német Nemzeti Kutatási Alap támogatott, és amelyeket von Rießen, Bleck és Knopp (2015) publikáltak, illetve egyéb projektek Wiesbadenben (May–Alisch 2013), továbbá egy társadalmi teret tanulmányozó terepmunka Brémában (Spatscheck–Beutler–Kart 2013). Míg számos, az elöregedő népes-séggel kapcsolatos korábbi kutatás a célcsoport gyógyászati, fizikai, technikai, gazdasági és igazgatási körülményeire fókuszált, addig a térbeli kutatási pro-jektek azonosítani tudták az elöregedés társadalmi és térbeli aspektusait, kibő-vítették annak perspektíváit. Megmutatták és megvitatták továbbá az öregedő népesség, illetve a helyi és regionális közösségeik és szomszédságaik közötti kölcsönös összefüggéseket, és új betekintést nyújtottak az önkéntesség, a kö-zösségépítés és a kapcsolatépítés érdekeibe és lehetőségeibe, illetve a térbeli környezetben lévő jobb szolgáltatások fejlesztésébe. Olyan egyedi megközelí-téseket is létre tudtak hozni, amelyek elősegítették az idősebb emberek minden-napi élete főbb szempontjainak térbeli környezetben való megvilágítását olyan minőségben, amelyet más megközelítések eddig nem tudtak elérni.

A térbeli megközelítés lehetőségei