eszköz jövőképe kerekedik felül. Mindegyik projekt figyelembe veszi a tudás részt-vevők általi felhasználását a saját kontextusa és más emberek kapcsán is. A tudást kommunikatív módon használják fel (Habermas 1984), így helyezve középpontba a párbeszédet (3. ábra). Ez egy olyan tudás, amely a cselekvés helyén épül fel, amelyet együttesen megváltoztatnak, és amely minden érintett személy tanulási folyamatának részévé válik. A három tapasztalat során a gyakorló szakemberek megvizsgálták és kialakították a gyakorlatban használt tudás egy világosabb magyarázatát, valamint azt, hogy a résztvevők miként értelmezik az eseményeket és helyzeteket. Tapaszta-lataik és értelmezéseik fontos tényezők az új tudás fejlesztésében annak érdekében, hogy a gyakorlatnak értelmet adjanak, felépítsék azt, így befolyásolva a tudásterem-tést. A tudás és a tudásfolyamatok együttműködést és párbeszédet vonnak maguk után, melyek viszont színtereket hoznak létre a partnerségből származó ismeretek, valamint a kontextuális és kreatív tudásteremtés megalapozása érdekében (Karvi-nen-Niinikoski 2012).
3. ábra
A bemutatott három eset a tudás felhasználása alapján
Forrás: Habermas (1984).
származó gyakorlatokat és kutatási eredményeket. Így – szemben a kutatás ha-gyományos megközelítésével – úgy tűnik, hogy a gyakorlatalapú kutatás útjai nem egy meghatározott kutatási módszertanhoz kötődnek, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy biztosítsák, hogy a gyakorló szakemberek által a gyakorlati műkö-dés (a tényleges munkájuk) során előállított tudás a gyakorlatban maradjon. A párbeszéd, a vita és a reflexió központi jelentősége lehetőséget teremt annak megtárgyalására, hogy milyen tudás szükséges a „gyakorlat” elmozdításához és megváltoztatásához. A három tapasztalat résztvevői társkutatókká váltak azon kutatási javaslatok megvizsgálása és megvitatása terén, amelyek már beépül-tek a saját gyakorlataikba. Julkunen szavaival élve (2011: 64) „hidat építenek a szakértők kultúrája és a mindennapi élet között, ezáltal gazdagítják és meg-vitatják a különféle nézőpontokat, amelyeket eddig esetleg magától értetődő-nek tekintettek. A párbeszédet tehát olyan eszközértetődő-nek lehet tekinteni, amely javítja a gyakorló szakemberek saját gyakorlatával (munkájával) kapcsolatos önértelmezését”. Ez magában foglalja a tudomány és az elmélet által külsőleg javasolt tudás megkérdőjelezését, valamint a gyakorlatban felhasználandó új tudás létrehozását, melyet időről időre párbeszéd útján kell megkérdőjelezni és megváltoztatni. Ez közel áll Dewey (1993) feltételezéseihez, hogy az in-terakciók révén az emberek változnak és nyereségre tesznek szert.
A három kutatási tapasztalat bemutatása után a tanulmány három nézőpontot is-mertet a tudásteremtéssel és annak hasznosításával kapcsolatban (Serbati 2017, 2018). Az első nézet a külsőleg előállított tudást veszi figyelembe: a hangsúly technikai, instrumentális és „működő” példák és javaslatok keresésén van.
A második nézet olyan belső tudásra utal, amelyet a résztvevők saját gyakorlati elméleteik számára belsőleg állítanak elő, és amelyek döntéshozatalaikat befo-lyásolják. Az első és második nézetnek a harmadikra van szüksége ahhoz, hogy hatékony legyen. Ez ugyanis a kommunikációra épít oly módon, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy a „mi működik”-javaslatok alapján megegyezés és koordináció útján formálják gyakorlati elméleteiket.
A tanulmány a gyakorlatalapú kutatási hagyomány „elméletépítés a gyakorlat-ból” nézetét vizsgálta, a (gyakorlati) elméleteket felépítő folyamatokra helyezve a hangsúlyt. A három példában a gyakorlatalapú kutatást egyéni és közös ta-nulási folyamatok, illetve párbeszéd útján hajtják végre. Az ilyen folyamatok tartalma felismerhető a kutatási javaslatokban (elmélet). Ezen folyamatok meg-valósítására úgy került sor, hogy a résztvevőket arra kérték, a kutatás által tett
javaslatoknak megfelelően járjanak el. Az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék áthidalásának megértésére szolgáló elemzést a gyakorlat területére helyezték.
Az továbbra is nyitott kérdés, hogy az ilyen (gyakorlati) elméletek visszatérhet-nek-e a kutatáshoz, és ha igen, hogyan; miként lehet őket gyűjteni; valamint hoz-zájárulhatnak-e a tudás fejlesztéséhez, és ha igen, hogyan. Ezenfelül, a külső/bel-ső/kommunikatív tudásteremtés megkülönböztetése csupán egy kezdeti javaslat, mely – a csoportok középpontba helyezése által – nagyobb hangsúlyt helyezve a kommunikációra, az emberek közötti párbeszédre, hasznos lehet a gyakorlatalapú kutatás kialakuló definíciójának kiterjesztéséhez és módosításához. Hiányzik to-vábbá az érintett résztvevők (gyakorló szakemberek, szolgáltatást igénybe vevők, szolgáltatási menedzserek/vezetők) percepcióinak mélyebb megértése arról, hogy miként tapasztalták meg a részvételi folyamatokat és azok hasznosságát.
További kutatások és tanulmányok javíthatják tehát annak megértését, hogy ezek a fókuszok miként segíthetik elő a gyakorlatalapú kutatási kapcsolat jobb megértését.
Fordította: Szőke Júlia
Irodalom
Austin, M. J., & Johannessen, A. (2015). Introduction. Journal of Evidence-Informed Social Work, 12(1), 1–6. doi:10.1080/15433714.2014.954936
Burns, K., O’Mahony, C., Shore, C., & Parkes, A. (2018). What social workers talk about when they talk about child care proceedings in the District Court in Ireland. Child and Family Social Work, 23(1), 113–121.
Carter, B. (2012). Developing and implementing an appreciative ‘quality of care’ approach to child neglect practice. Child Abuse Review, 21(2), 81–98. doi:10.1002/car.1198 Coulter, C. (2015). Final report: Child care law reporting project. Retrieved from
https://www.childlawproject.ie/wp-content/ uploads/2015/11 /CCLRP-Full-final-report_FlNAL2.pdf
Dewey, J. (1993). How we think. Boston: D.C. Heath & Co.
Dusenbury, L, Brannigan, R., Falco, F., & Hansen, W. B. (2003). A review of research on fidelity of implementation: Implications for drug abuse prevention in school settings.
Health Education Research, 18(2), 237–256. doi:10.1093/ her/18.2.237
Epstein, I., Fisher, M., Julkunen, 1., Uggerhøj, L., Austin, M. & Sim, T. (2015).
The New York statement on the evolving definition of practice research desig-ned for continuing dialogue. Research on Social Work Practice, 25(6), 711–714.
doi:10.1177/1049731515582250
Fisher, M. (2011). Practice literate research: Turning the tables. Social Work and Society, 9(1), 20–28. Retrieved from http://www.socwork.net/sws/issue/view/1
Fixsen, D. L, Naoom, S. R, Blase, K. A„ Friedman, R. M., & Wallace, F. (2005). Imple-mentation research: A synthesis of the literature. Components, 311712, 1–119. Retrie-ved from http://ctndisseminationlibrary.org/PDF/nirnmonograph.pdf
Fook, J., Johannessen, A, & Psoinos, M. (2011). Partnership in practice research: A Nor-wegian experience. Social Work and Society, 9(1), 29–43. Retrieved from http://
www.socwork.net/sws/issue/view/l
Fouché, C. (2015). Practice research partnerships in social work Making a difference.
Social work in practice series. Bristol: Policy Press.
Gershater-Molko, R. M., Lutzker, J. R., & Wesch, D. (2003). Project SafeCare: Improving health, safety, and parenting skills in families reported for, and at-risk for child maltreat-ment. Journal of Family Violence, 18(6), 377–386. doi:10.1023/A:1026219920902 Gibbons, M., Limoges, C, Nowotny, H., Schwartzman, S., Scott, & Trow, M. (1994).
The new production of knowledge: The dynamics of science and research in contemporary societies. London: Sage.
Habermas, J. (1984). The theory of communicative action, vol. 1: Reason and the rationalization of society. Boston, MA:
Helsinki Forum Group (2014). Helsinki statement on practice research in social work.
Nordic Social Work Research, 4(4), 7–13. doi:10.1080/2156857X.2014.981426 Julkunen, I. (2011). Knowledge-production processes in practice research – Outcomes
and critical elements. Social Work and Society, 4(4), 60–75. Retrieved from http://
www.socwork.net/sws/issue/view/l
Karvinen-Niinikoski, S. (2012). Research orientation and expertise in social work. In E.
Marthinsen & I. Julkunen (Eds.), Practice research in Nordic social work knowledge production in transition. London: Critical studies in Socio-Cultural Diversity. pp. 27–42.
Kemmis, S. (2001). Exploring the relevance of critical theory for action research: Em-ancipatory action research in the footsteps of Jurgen Habermas. In P. Reason & H.
Bradbury (Eds.), The handbook of action research. London: Sage. pp. 91–102.
Lacharité, C. (2014). Transforming a wild world: Helping children and families to add-ress neglect in the Province of Quebec, Canada. Child Abuse Review, 23, 286–296.
doi:10.1002/car.2347
Marthinsen, E. (2016). HUSK- og NAV-reformen. Praksisforskning satt på venterom-met av ideologisk styrt reform. [University Social welfare office and The Norwegi-an Labour Norwegi-and Administration. Practice research put into the waiting room of Norwegi-an ideological reform]. In: H. Lunabba, F., Westerback & T. Stoor (Eds.), Uppro-rielfenbenstornet. En bok om praktikforskningisocialtarbete. Rapport nr. 5.
[Rebellion in the ivory tower. A book about practice research in social work.
Report no. 5] Helsinki: MathildaWrede-institutet. pp. 116–137.
Milani, P., Ius, M., Serbati, S., Zanon, O., Di Masi, D., & Tuggia, M. (2015).
II Quaderno di P.I.P.P.I. Teorie, metodi, strumentiper I’implementazione del programma di intervento per Prevenire I’Istituzionalizzazione [The handbook of P.I.P.P.I. theories, methods, tools for the implementation of the programme for the prevention of institutionalization]. Padova, Italy: BeccoGiallo.
Moe, A. (2010). Praksis som kunnskapskilde. Ph.d.-avhandling i sosialt arbeid.
[Practice as a source of knowledge. PhD Thesis in social work]. Tronheim:
NTNU.
Moss, P. (2012). Micro-project and macro-policy: Learning through relationships.
In C. Edwards, L. Gandini, & G. Forman (Eds.), The hundred languages of children. The Reggio Emilia experience in transformation. Praeger: Santa Barbara. pp. 129–140.
Mullen, E. J. (2016). Reconsidering the ‘idea’ of evidence in evidence-based policy and practice. European Journal of Social Work, 19(3-4), 310–335. doi:10.1080 /13691457.2015.1022716
Munson, C. E. (2004). Evidence-based treatment for traumatized and abused child-ren. In A. R. Roberts & K. R. Yeager (Eds.), Evidence-based practice manual:
Research and outcome measures in health and human services. New York:
Oxford UP. pp. 252–263.
Nutley, S. M., Walter, I., & Davies, H. (2007). Using evidence: How research can inform public services. Bristol: Policy Press.
Rasmussen, T. (2012). Knowledge production and social work: Forming knowledge pro-duction. In E. Marthinsen & I. Julkunen (Eds.), Practice research in Nordic social work. Knowledge production in transition. London: Whiting & Birch. pp. 43–66.
Ruch, G, & Julkunen, I. (2016). Relationship-based research in social work. Understand-ing practice research. London and Philadelphia: Jessica KUnderstand-ingsley Publishers.
Salisbury Forum Group (2011). Salisbury statement on practice research in so-cial work. Soso-cial Work and Society, 9(1), 4–9. Retrieved from http://www.
socworknet/sws/issue/view/l
Serbati, S. (2017). “You won’t take away my children!” Families’ participation in child protection. Lessons since best practice. Children and Youth Services Review, 82, 214–221. doi:10.1016/j.childyouth.2017.08.032
Serbati, S. (2018). Filling the gap between theory and practice. Challenges from the eva-luation of the child & family social work interventions and programmes. The Europe-an Journal of Social Work. doi:10.1080/13691457.2018.1504751
Serbati, S., Ius, M., & Milani, P. (2016). P.IP.P.I. programme of intervention for prevention of institutionalization. Capturing the evidence of an innovative programme of family support. Review of Research and Social Intervention (Revista de Cercetare si Inter-ventie Sociala), 52, 26–50. doi:10.1016/j.childyouth.2017.08.032
Serbati, S., & Milani, P. (2013). La tutela dei bambini [Child protection]. Roma, Italy:
Carocci.
Shaw, I. (2005). Practitioner research: Evidence or critique? British Journal of Social Work, 35(8), 1231–1248. doi:10.1093/Ethical considerations in social work resear-ch bjsw/bresear-ch223
Shaw, 1., & Holland, S. (2014). Doing qualitative research in social work. London:
Sage.
Soulet, P. M. (2014). Analyse qualité ou pratique qualité? Quand la qualité devient un enjeu de définition du travail social? Actualités Sociales, 51, 1–4.
Uggerhøj, L. (2011). Theorizing practice research in social work. Social Work and So-cial Sciences Review, 15(1), 49–73.
Uggerhøj, L. (2012). Theorizing practice research in social work. In E. Marthinsen & I.
Julkunen (Eds.), Practice research in Nordic social work. Knowledge production in transition. London: Whiting & Birch. pp. 67–94.
Usher, C. L. (2004). Measuring and evaluating effectiveness of services to families and children. In A. R. Roberts & K. R. Yeager (Eds.), Evidence-based practice manual:
Research and outcome measures in health and human services. New York: Oxford UP. pp. 423–430.
SZEMPONTJAI
1ANA M. SOBOCAN – TERESA BERTOTTI – KIM STROM-GOTTFRIED
Bevezetés
Az etika tudományos kutatásban való alkalmazására megkülönböztető figye-lem irányul. Az olyan alapelvek érvényesülését, mint pl. az autonómia, a jóté-konyság, az igazságosság, a beleegyező nyilatkozat, a megtévesztés elkerülése, a pszichikai és fizikai sérülések megelőzése, a magánélethez való jog, a titok-tartás, valamint az eredmények hiteles összegyűjtése és közzététele iránti el-kötelezettség biztosítja (pl. Banks 1995; Peled–Leichtentritt 2002; Gray 2008;
Panter–Sterba 2011). Az etikai kutatások túl gyakran a csalás elkerülésére vagy az egyének védelmére fókuszálnak. Egy gyors szakirodalmi kutatás azonban azt mutatja, hogy a leginkább visszatérő, a kutatás etikájáról folytatott viták a kutatással kapcsolatos szabályozási mechanizmusokat, az embereket és állato-kat érintő kutatási folyamatoállato-kat, valamint a kutatás értékeit érintik. Bár ezek a hangsúlyok alapvetően lényegesek az olyan rémtettek fényében, mint amilye-nekre a nürbergi tárgyalás során, illetve a Willowbrook- és Tuskegee-kísérletek alkalmával derült fény (DuBois 2008), a kutatási folyamatban más érzékeny és nyugtalanító erkölcsi dilemmát homályosíthatnak el (Vanderpool 2002).
A kutatás magától értetődő etikáját figyelembe véve, Guillemin és Gillam (2004) három lényeges altípust körvonalaz: eljárásetika (a kutatás lefolytatásához az illetékes etikai bizottság jóváhagyását kérik); etika a gyakorlatban (a kutatás
1 A tanulmány eredeti megjelenési címe és helye: Ana M. Sobocan–Teresa Bertotti–Kim Strom-Gottfried (2019): Ethical considerations in social work research. European Journal of Social Work, 22., (5.), pp. 805–818.
során felmerülő mindennapos erkölcsi kérdések); és kutatásetika (amint azt a szakmai etikai vagy magatartási kódex megfogalmazza). Élesebben fo-galmazva, Canella és Lincoln (2007: 315) megjegyzi, hogy az etikus ku-tatás egyaránt felfogható „az etikus gyakorlat illúzióját keltő szabályozó vállalkozásként, vagy mint a méltányosság és a hatalom erőltetésén ala-puló filozófiai törekvésként magában a kutatás konceptualizálásában és gyakorlatában”. A könnyen figyelmen kívül hagyható etikai kérdésekben való elmélyüléshez Canella és Lincoln (2007) számos reflektálásra váró kérdést kínál, így például:
Kutatóként miért választottam azt a bizonyos problémát, amellyel foglalkozom? Mi fontos, vagy mi számít kutatásnak? Milyen adat vagy információ biztosítja a legitimitást? Milyen kutatási módrek fogadhatóak el, és ki jogosult annak eldöntésére? Hogyan sze-rezzük be a kutatáshoz szükséges erőforrásokat és információkat, és hogyan tesszük azokat közzé? Minek vagy kinek az érdekeit szolgálja valójában a kutatás?
Tágabb értelemben tehát az etika magában a kutatási folyamatban rejlik, attól a döntéstől kezdve, hogy mit vizsgáljunk, és hogyan vizsgáljuk, az eredmények elemzésén és közzétételén keresztül. Az etika tehát kihívás elé állítja a vizsgálatban részt vevő tudósok integritását, valamint a vizs-gált populációk jólétét.
E cikk gyökerei a Szociális Munka Kutatásának Európai Konferenciája (ECSWR) műhelyeihez nyúlnak vissza, melyek célja, hogy teret teremtse-nek a szociális munkával foglalkozó kutatók közös gondolkodására, hogy legyőzzék azt az elszigeteltséget, ami miatt a kutatók dilemmákkal szembesülnek, és ajánlásokat kínálnak az etikai döntések megalapozásához. A műhelymunkák során a leggyakrabban felmerült problémákra válaszolva a dilemmatikus eti-kai megfontolások két csoportját választottuk – beleértve a károkozás elke-rülését és az érdekellentétet – annak érdekében, hogy megvizsgáljuk azokat a dilemmákat, amelyek a szabályozási követelményekre való összpontosí-tás miatt elhalványulnak, háttérbe szorulnak, vagy amelyeket módszertani problémaként kategorizálva félreértelmeznek. A dilemmák azonosításán és szemléltetésén túl ez a cikk keretet és erőforrásokat ajánl a szociális mun-ka kutatóinak a tudományos folyamat során felmerülő etimun-kai problémák megoldásában.