Átlagok
Klaszter allambev_gdpsz 2011. szjagdpsz 2011.
1 51,089 11,567
2 36,373 4,809
3 43,414 7,457
Össz. 43,104 7,748
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatbázisa alapján
A különbségek mindkét változó esetén szignifikánsak. A csoportosítás, azaz a klaszterek hatásának erősségét az Eta2 mutató adja meg, mely a teljes GDP arányos államháztartási bevételnél esetében 0.858, a GDP arányos SZJA bevételek esetében pedig 0.403 – azaz a GDP arányos államháztartási bevételek esetében a klaszterek „hatása” több mint kétszer erősebb, mint a GDP arányos SZJA bevételek esetében.
Megállapítom, hogy az Európai Unió tagországaiban az összes államháztartási bevételen belül a személyi jövedelemadó bevételek átlagos arányát az uniós tagországban alkalmazott személyi jövedelemadó rendszer jellege nem befolyásolja. Az első csoportban, ahol a személyi jövedelemadó bevételek részaránya közepes nagyságúnak mondható kettő egykulcsos személyi jövedelemadózást alkalmazó Európai Uniós tagország szerepel. A második klaszterban, hat tagország található. A harmadik csoportban nincsen egykulcsos személyi jövedelemadózási rendszert alkalmazó ország. A 31. ábra is mutatja, hogy a személyi jövedelemadó bevételek alapján kialakított klasztereket és a személyi jövedelemadózás alkalmazott módszerét földrajzilag nem lehet izolálni a vizsgált időszakban. Piros színnel jelöltem a 2011. évben egykulcsos személyi jövedelemadó
rendszert alkalmazó tagországokat, sárga színnel pedig a progresszív személyi jövedelemadó rendszert működtető Európai Uniós országokat.
31. ábra: A személyi jövedelemadózás alkalmazott módszerének földrajzi megoszlása az Európai Unióban 2011. évben
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatbázisa alapján
Az EU tagországokat állami szerepvállalásuk szerint négy modellbe lehet besorolni. Az EPC tanulmány (2004) szerint az egyes modellekhez való tartozást számos tényező befo-lyásolja, mint például a földrajzi elhelyezkedés, a tradíció, a gazdasági érdekek, a kultúra, az értékek stb. Kísérletet tettem az újonnan csatlakozó Európai Uniós tagországok besorolására, azonban megállapítom, hogy az új tagországok csak nehezen sorolhatóak be az alábbi modellekbe (32. ábra). Kék színnel prezentálom a skandináv-északi modellt, sárga színnel a mediterrán-déli modellt, piros színnel jelölöm a kontinentális-konzervatív modellt, zöld színnel pedig az angolszász-liberális modellt illusztrálom.
Az állami szerepvállalás jellege szerint négy modellt különböztetünk meg:
o kontinentális-konzervatív modell (Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Bulgária, Ciprus, Málta, Románia, Lettország, Litvánia, Magyarország)
A modellre jellemző adóterhelési szint közepesen magas a jövedelem és vagyonadók tekintetében. A munkabéreket terhelő közterhek fedezik a társadalombiztosítási rendszer működését. Viszonylag magas az összes államháztartási bevétel alapján mért állami újraelosztás. Törekszik a szociális kohézióra, a munka és létbiztonság megteremtésének eszközei azonban úgy befolyásolják az ösztönzőket, hogy csak hatékonysági áldozat révén képes elérni azt.
o mediterrán-déli modell (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország)
A mediterrán modellnél a jövedelem-újraelosztás kevésbé hatékony, mint a kontinentális modellben, alacsony a munkanélküli járadék. Az egyenlőség szempontjából nem eredményes elosztórendszereket működtet, amelyek ráadásul nem ösztönzik a munkavállalást, így hatékonysági veszteségeket idéznek elő.
o skandináv-északi modell (Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia)
A jóléti modellt a skandináv országok testesítik meg. Az északi modellnél jelentős és haté-kony a jövedelem-újraelosztás. A termékpiacokon az állam minden lehetséges eszközzel a verseny erősítésén fáradozik.
A magas szintű szociális és jóléti ellátás finanszírozására az állam magas adókat szed, erő-teljes az adóztatás, magas az adóterhelés. A magas adóelvonás alapvetően a fogyasztást és a jövedelmet és nem az üzleti szférát érinti.
o angolszász-liberális modell (Egyesült Királyság és Írország)
Ennél a modellnél a szociális ellátás sokkal szerényebb, jobbára csak arra szorítkozik, hogy megakadályozza a teljes elszegényesedést. Alacsony a jövedelem-újraelosztás, liberális piac-szemlélet jellemzi. A társadalombiztosítási szint alacsony. A jogosultsági szabályok elég szi-gorúak és a jóléti kiadások nagy része nem alanyi jogon, hanem rászorultsági alapon jár. Az állam a munkaerőpiacokon is viszonylag csekély mértékben avatkozik csak be.
32. ábra: A jóléti modellek földrajzi elhelyezkedése Forrás: saját szerkesztés az EPC (2004) tanulmánya alapján
Megállapítom, hogy a legerősebb jövedelemkoncentrációt alkalmazó országok (1. klaszter) valamint a legalacsonyabb jövedelemkoncentrációt alkalmazó államok (3. klaszter) között is döntően progresszív személyi jövedelemadó rendszert alkalmazó országokat találunk.
A klaszterek létrehozása során az is bizonyosságot nyert, hogy a 2004-ben készült és az EPC által kiadott és azóta nem aktualizált tanulmány jóléti modell besorolásai jórészt továbbra is helytállóak, de bizonyos államok esetében átsorolás válhat szükségessé. A skandináv és kontinentális modellbe sorolt államok döntő többségben az 1-2-es klaszterban helyezkednek el, míg a liberális-mediterrán modellbe sorolt államok a 3 klaszterban kapnak helyet.
H6. A társadalom többsége a progresszív adózást tartja megfelelőbbnek és azt preferálja, vagyis úgy véli, hogy a magasabb jövedelműeknek jobban hozzá kell járulniuk a közteherviseléshez. Emellett a kormány azon szándéka, mely szerint az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer és a családi adókedvezmény a magasabb jövedelműek esetében a gyermekvállalási szándékot tudja ösztönözni, nem feltétlenül igazolható.
A hipotézis igazságtartalmát kérdőíves felmérés alapján vizsgáltam. A vizsgálatom eredményei nem reprezentatív értékűek és a minta száma is bővíthető, azonban itt kell megemlítenem, hogy a kérdések jellege bizonyos pénzügyi és közgazdasági alapismeretek meglétét igényli, így az elemszám növelése sem tudná ezt a torzító hatást mérsékelni.
Feltevésem első felének igazolása érdekében kereszttábla elemzést végeztem. A válaszadók a jövedelem nagyságát saját megítélésük szerint kategorizálták.
Megfigyelhető az a tendencia, hogy minél alacsonyabb jövedelem kategóriába tartozik a válaszadó, annál inkább a progresszív adózást támogatja. Az alacsony jövedelműek, akiket bizonyosan nem érint a progresszív adózási rendszer többletterhe, támogatják legnagyobb mértékben ezt. A közepes jövedelműeknek már csak a 71,6%-a tartja igazságosnak.
Érdekesség, hogy a magas jövedelemkategóriába tartozók többsége (58,8%) ítéli a progresszív SZJA rendszert helyesnek, holott nagy valószínűséggel őket ez úgy érinti, hogy magasabb összegű személyi jövedelemadót kell fizetniük (29. táblázat, 33. ábra).
29. táblázat: Az egykulcsos és a több kulcsos SZJA rendszer támogatottság a