Szociális jellemzők

A népesség, népsűrűség és etnikai összetétel több szempontból fontos. Segít meghatározni az ország társadalmi potenciálját, ezenkívül lehetőséget nyújt az erdőtulajdonosi szerkezetváltozással közvetlenül érintett rétegek nagyságának és az erdő kielégítendő társadalmi igények felbecsülésére. A társadalmi fejlődés háttér-információ a tulajdonváltás és körülményeinek kialakulása és lezajlása megértéséhez.

A társadalom, vagy az annak részét képező erdőtulajdonosi réteg szociális összetétele az objektív tulajdonságok tradicionális megértésén alapszik. E tulajdonságok általában a rétegek és osztályok vertikális szerveződésében jelennek meg azonban fontos figyelembe venni, hogy jelenleg a társadalom szociális szervezete változásban, fejlődésben van. A szociális szerkezet többé már nem ábrázolható a szociális helyzet egy statikus képével: ezen túlmutató a szociális szerkezet leírásának újonnan kidolgozott megközelítése (Ziegenspeck, 2004). A szociális változások ezen elmélete a társadalom szociális szerkezetének, vagy egy egyedi szociális rendszer kialakításának okaira, folyamataira és megjósolt változásaira fókuszál.

1.2.2.1 Magyarország szociális jellemzői

Az első világháborút követő békeszerződés eredményeképpen Magyarország területe jelentősen csökkent, ezáltal gazdasági, szociális és infrastrukturális szerveződése is nagymértékben átalakult. A történelem fejlődése során népessége változatos lett, kultúrája számos behatás eredménye. Az erdők szempontjából az elmúlt 15 évet leszámítva lassan egy emberöltője is, hogy a hagyományokon alapuló erdőtulajdonlás fogalmát eltörölték. A kikényszerített társadalmi átrendeződésből és a magántulajdon lehető legkisebbre való csökkentéséből adódó változásokat csak felerősítette az ország etnikai összetétele helyet adva olyan régiók kialakulásának, ahol az erdő az illegális pénzszerzési lehetőségek kategóriájába süllyedt.

1.2.2.1.1 Népesség, népsűrűség és etnikai összetétel

Az ország össznépessége 10,119 millió lakos (2003), az átlagos népsűrűség 109 fő/km². Az erdővel borított területre vetítve 1 ha erdőre 5,22 lakos jut. A városi lakosok aránya 64%. A lakosság területi eloszlása egyenlőtlen, majdnem egy ötöde Budapesten él. A főváros lakossága termeli a GDP egy harmadát; a Pest környéki régióval egybevéve ez az érték eléri a 40%-ot. A létszám csökkenő tendenciát mutat (a bevándorlási ráta is túl alacsony a negatív trend kiegyenlítéséhez), ami a növekvő mortalitás és csökkenő születések arányából származó negatív értékből adódik (éves szinten mintegy 22-25 000 fő). A nemzetiséget illetően a lakosság majdnem homogén összetételű: magyar etnikumú (90%). A fennmaradó arányt különböző etnikai kisebbségek alkotják: roma (4%), szász (3%), szerb (~2%) és román (1%).

1.2.2.1.2 Társadalmi fejlődés

Elsősorban az I. Világháborút követő jelentős területvesztés következtében Magyarországon erős egyenlőtlenséget mutat a városi (különösképpen Budapest vonzáskörében) és a vidéki szerkezet, amely jelenség hatással van a lakosság erdőhöz és annak tulajdonlásához való viszonyára is. A szocialista vezetés az “ipari decentralizációs” program keretén belül alkalmazott magas fokon racionalizált ipar-közeli agrárfejlesztéssel értelmetlenül próbált ellenszegülni e fejlődési iránynak. A rendszerváltást követően az ország radikális szociális és gazdasági változásokon ment keresztül. Szociális téren az elkülönülés még drasztikusabb mértékeket öltött. Az átlagos jövedelem szignifikáns csökkenése mellett a munkanélküliségi ráta is elérte a 10%-ot (World Bank, 2001). A gazdasági fellendülés előremozdulása érezhetőbb lett a nyugati, ausztriai határvidéken. Ebből következően a munkabérek mértéke is magasabb az észak-nyugati országrészben, mint az országos átlag, valamint a munkanélküliség és a szociális segélyt igénylők száma is kevesebb. Az erdő és a vele való gazdálkodás szempontjából ez azt jelentette, hogy bár társadalmi szinten nyugaton az erdő jelentősége gazdaságilag csökkent, szociálisan erősödött. Az erdőből való megélés országos szinten keleten nagyobb mértékű volt, míg nyugaton a társadalmi berendezkedés olyan formája kezdett kialakulni, ahol a köztudottan emberi munkaerő-igényes erdei munkák olcsó elvégeztetése akadozott.

A szocialista rendszer összeomlását követő szociális és politikai változások gazdaságilag a fiatal nemzedéket érintették a leghátrányosabban. A nyugdíjasok magas aránya (30% körüli) és azok eltartása nehéz feladatot jelent az államnak és közvetve az aktív dolgozó rétegnek (1990 és 1995 között a betegnyugdíjazások következtében a nyugdíjasok száma egy ötödével nőtt). 1997-ben hagyták jóvá az idős nyugdíjasokról szóló törvényrendeletet, amely többek között elosztja a terheket az állam és az aktív lakosság között, valamint engedélyezi magán-nyugdíjpénztárak létesítését. A nyugdíjas réteg felduzzadása azonban bizonyos mértékben akár kedvező megítélést is eredményezhet az erdőt és a vele való gazdálkodást illetően, hiszen ebben a rétegben élhet az államosítás előtti időkből mindaz, amit az erdő tulajdonlása jelent.

Mitöbb, az aktív nyugdíjasok számának növekedése talán az erdő rekreációs jelentőségének növekedéséhez is hozzájárul.

1.2.2.2 Románia szociális jellemzői

Az I. Világháborút követően Románia területe jelentősen megnövekedett. A békeszerződés előtti időkben a jelenlegi ország számottevő része Magyarországhoz – a másik Bulgáriához – tartozott, innen származtatható elsősorban az általam kezdeményezett összehasonlítás alapja is. A Világháború előtti évszázadok nyomai jelenleg is érezhetők az ország szociális-politikai paraméterein.

1.2.2.2.1 Népesség, népsűrűség és etnikai összetétel

Az ország népessége eléri a 22 millió lakost (2000). Az átlagos népsűrűség 97 fő/km² – 3,49 fő/1 ha erdő. A városon és vidéken lakók aránya 57% illetve 43%. Románia lakossága – amelynek nagy része román etnikumú (89%) – évente 0,2%-kal csökken, nem számolva a nagyarányú kitelepedési hullámmal (2003-ban több mint 1 millió román állampolgár tartózkodásáról a hatóságok nem tudtak semmit). Változatos etnikai kisebbségek lakják az országot, amelyek közül a roma, a szász, az ukrán és más csoportok mellett a magyarok alkotják a többséget (7%). A magyar és a szász kisebbségnek jogában áll mindenféle kulturális és nyelvi szokás gyakorlása. A születési és halálozási arányok nem térnek el jelentősen az Európai értékektől, viszont a fiatalok halálozási aránya relatív magas (World Bank, 2001).

1.2.2.2.2 Társadalmi fejlődés

Románia szocialista múltjából kifolyólag erőltetett átmenetet élt meg a széleskörű agrár közösségből az erősen iparosított nemzet irányába. Ez a folyamat regionális gazdasági koncentrációval párosult, amely szociális egyenlőtlenségekhez vezetett. Románia szociális-gazdasági korszerűsítését elősegítette az ország érc (bauxit és vas), lignit, feketeszén és olaj tartalékainak kiaknázása. A keleti tömb feloszlását követően Románia kereskedelmi partnerei jelentős részét elveszítette, amely egy hosszantartó gazdasági krízis és egyben az infláció és a munkanélküliség egekbe szökésének előidézője lett akkor, amikor az ipari termelés és a bevételek csökkenő tendenciát mutattak. Így tízen-évvel a szocialista rendszer összeomlása után, az országban az életkörülmények az európai átlaghoz viszonyítva nagyon alul maradnak (a társult országokat tekintve a legszegényebb négy régió Romániában található). A vásárlóerő az 1989-es szinthez viszonyítva a ´90-es években 25%-al csökkent. Bár 1992 után a fizetések 500%-kal nőttek, az infláció a reálértéket 30%-kal csökkentette (World Bank, 2001). Ez főleg az idős korosztályt érintette, de az addig jelentős középosztályt is lehúzta. A lakhatási és egészségügyi feltételek elégtelenek úgy a városi, mint a falusi környezetben (fertőző betegségek, mint a tuberkulózis az elégtelen állami egészségellátásnak köszönhetően visszatérők). A gazdaságtalan ipari szektor újraszervezése sok szociális elégedetlenséget és zavargást okozott, hiszen az ebben a szektorban dolgozók korábbi előnyeiket veszítették el.

Annak ellenére, hogy a gazdasági szektor igényel jól felkészült és magas fokon képzett vezetőket, tudósokat és kiszolgáló személyzetet, a román oktatási rendszer nem tud eleget

tenni a változó környezeti feltételeknek. A legtöbb tanterv még mindig reflektálja a múlt szocialista eszméit: ideológiai ballaszt, erős késztetés a technikai képzésre és túlképzésre (World Bank, 2001). Az erdő tekintetében ezek a jellemzők azt eredményezték, hogy a társadalom egyre nagyobb rétege kényszerül megélni az erdőből – legális, vagy illegális úton.